Mese a női becsületről és a szabadságról

„A női becsület olyan, mint a jó szabás, annyira sem szabad feltűnni, hogy dicsérjék.” Rejtő Jenő humorba bujtatott bölcsessége útbaigazító akkor is, amikor szabadságjogaink kerülnek a mérlegre. Beszélhetünk-e szabad társadalomról egy olyan országban, amelyben ki ilyen, ki olyan okból, úton-útfélen azt igyekszik bizonyítani, e körben minden rendben van? Kijelenthetjük: nem! Hol szabadság van, ott szabadság van. Nem görcsösen akarva. Nem fölvállalva. Nem a bíró szavára. Hol szabadság ott szabadság van a kutatásban, az oktatásban, a bírói ítélet meghozatalában, a sajtó minden szavában, az emberek hétköznapjaiban. Észrevétlenül.

A szabadság örökösei

Hosszú-hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy országban beépüljön az ösztönökbe a szabadság gyakorlása. Hosszú, nagyon hosszú időnek kell eltelnie annak tudatosulásához, a szabadság nem a hatalom adománya, hanem az emberi létből származó, mindenkit születésénél fogva megillető, természet adta jog. Ez a jog azóta létezik, amióta az ember létezik, igaz sokáig a tudat alatt, elfojtva. Rá kellett kényszeríteni a hatalmat az elfogadására, s ennek sikere után a szabadságjogokhoz lehetett igazítani a hatalom gyakorlását. Ahol ez megtörtént a hatalom sohasem lehet erősebb a szabadságjogok tulajdonosainál. Ennek az állapotnak az eléréséhez az elmúlt évszázadokban több generáció hozott, nem egyszer véres áldozatot, s hagyta örökségül a kivívott eredményeket az utánuk jövőkre.

Mi nem vagyunk a szabadság boldog örökösei. A rendszerváltás utáni két évtized próbálkozásai a hatalom szabadság-korlátok közé szorítására megfeneklett. Folytatódhat az évszázados rend, a hatalom birtokosai erősebbek a szabadságra vágyóknál. Talán azért, mert kevesen voltak a szabadság után vágyok. Talán azért, mert nem is akarták annyira a szabadságot. Talán tudatlanok voltak. Talán hiszékenyek. Talán bíztak uraikban. Ami tény, nem változott az egymást váltó társadalmi korszakok, egymást váltó elitjének – tisztelet a kivételnek – közös vonása, a hatalom saját érdekeik szerinti gyakorolása. Maradt minden a régiben, a magyaroknak annyi szabadság jut, amennyit engedélyez számukra az éppen soron lévő hatalom, napjainkban a miniszterelnök-pártelnök.

A miniszterelnök-pártelnök szokatlan körülmények között vette át a hatalmat 2010-ben. A hatalommegosztás kialakulófélben lévő rendje, az emberi jogok egyre sűrűbbé váló hálója okozott fejtörést számára. Hamar világossá vált, mit kezd a hatalommal: újraépíti a régi államot, amelyben a vezér akarata a törvény. Az itt élőkkel pedig azt a mesét kell elhitetni, nem jogtiprás folyik, nem jogfosztás történik, hanem egy biztonságos világ, a Jó Állam építése folyik. A miniszterelnök-pártelnök, a történeti alkotmány vívmányai alkotta páncélruha sisakrostélya mögé bújva – Don Quijote-ként – indított harcot mindenki ellen, aki nem a múltba, hanem a jövőbe tekint. Mindenki ellen, aki felismeri, felismerheti, hogy valójában nem egy hős lovag, nemes csatája folyik a közért, hanem egy kalandor politikus dicstelen küzdelme a diktátori hatalomért.

A Jó Állam szögesdrótkerítéssel övezett határán belül lépésről, lépésre leomlottak a hatalom korlátjai, lépésről lépésre benyomult az állam a közélet és a magánélet minden területére. A szabadságjogok újabb és újabb területei, legutóbb a szülői jogok estek áldozatául a miniszterelnök-pártelnök által irányított hadműveleteknek

Az állam, mint jó szülő

Ahol a szabadság szüli a rendet, ott gyermeke nevelésének meghatározásában a szülői szerep döntő és elsődleges. Miután nálunk a helyzet fordított, a rend szüli a szabadságot, a miniszterelnök-pártelnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy az állam belépjen a szülők szerepébe. Az országgyűlés (nem véletlenül így írva) július 12-én jóváhagyta a miniszterelnök-pártelnök által eldöntött direktívákat a szülői jogok átalakításáról. Ennek értelmében a jövő esztendő első napján megszűnik annak lehetősége, hogy a hároméves korban kezdődő kötelező óvodába járás idejét a jegyző a szülői kérelmére eltolja annak az évnek szeptember első napjáig, amelyben a gyermek betölti az ötödik életévét. Ebben az időpontban megszűnik annak lehetősége is, hogy a gyermek hatéves kora után az – az óvodavezető hozzájárulásával – az óvodában maradjon és a tankötelezettség teljesítését a hetedik, kivételesen a nyolcadik életévében kezdje meg. Ez év szeptember 1-jétől a szemétkosárba került az a több évtizedes gyakorlat, hogy a szülő kérelmére az iskola igazgatója hozzájárulhat a tankötelezettség magántanulóként történő teljesítéséhez. A szülői jogok nem sérültek, nyilatkozott az illetékes államtitkár. Igaza van? Döntse el az olvasó. Annyi bizonyos minden megváltozott.

A kormány megbízott egy állami hivatalt, amely a keresztségben a felmentést engedélyező szerv nevet kapta, azzal a feladattal, hogy a meggondolatlan szülő és a megbízhatatlan intézményvezető helyett eldöntse, mi a jó a gyermeknek. A szülőnek nem kell döntenie gyermeke sorsáról, nem is kell felelősséget vállalnia. Ehelyett, jogában áll az említett szervhez fordulni, kérve, döntsön helyette A szülő, így megtanulhatja a közigazgatási hatósági eljárás megindításának szabályait, megtanulhat érvelni, bizonyítékokkal alátámasztani igazát. A szülő, amennyiben a szervet nem tudta meggyőzni álláspontja helyességéről, közigazgatási pert indíthat ellene. Miután – az általános gyakorlattól eltérően – a bíróság nem változtathatja meg a szerv döntését, megsemmisítheti azt, megnyílik a szülő lehetősége új közigazgatási hatósági eljárás megindítására. Így, ha akar, évekig hadban állhat az állammal.

A szülők védelmében, az alternatív iskolák helyzete is megváltozott az említett törvénymódosítással. Az úgynevezett alternatív iskolák azzal érdemelték ki a miniszterelnök-pártelnök figyelmét, hogy a saját maguk által elkészített pedagógiai program alapján foglalkoztak a rájuk bízott tanulókkal. Ezzel azt a látszatott kelthették a meggondolatlan szülök körében, hogy jobbak az állami iskoláknál. A döntéshozó, ragaszkodva az államosítás legfontosabb céljához, legyen minden iskolában azonos színvonalú az oktatás, elrendelte: az alternatív iskoláknak is igazodniuk kell a Nemzeti Alaptantervhez és a miniszteri kerettantervhez. Ezáltal biztosítható az iskolák közötti átjárhatóság és a továbbtanulás. A döntés nem következetes, az érintett iskolák harminc százalékban térhetnek el az állami direktíváktól, szemben a többi iskolával, amelyeknek tíz százaléknyi lehetőségük van erre. 2019. szeptember 1-jétől számított egy éven belül kell, az iskoláknak a tanterveiket hozzáigazítaniuk az állami dokumentumokhoz. Az idő hosszúnak, a feladat végrehajtása mégis végrehajthatatlannak tűnik. Most írják valakik – sorrendben a hatodik – Nemzeti Alaptantervet. Ezt követhetik majd az új kerettantervek. Megjelenésük időpontja ismeretlen. Félelemre még sincs oka azoknak, akikre a hatalom számít. A Waldorf iskolák a júliusi törvény megjelenése utáni napokban megkapták a hatalom hátbaveregetését: „Ne féljetek, amíg minket láttok. A ti tanterveitekkel semmi bajunk.” A hatalomnak fontos szülők lehetőségei egyébként is egyre bővülnek. Állami pénzen épülnek fizetős iskolák, amelyekben az oktatás jó is lehet. A szülőnek, ha fizet, gyermeke akár itthon is járhat jó iskolába.

Még egy lehetőséget kaptak a szülők. A júliusi törvénymódosítás alapján módjukban áll megindítani az eljárást az intézményvezető eltávolítására, mivel egy bővített mondat felhatalmazza a minisztert az állami köznevelési intézmény igazgatója vezetői megbízásának visszavonására, ha tudomására jut, hogy az intézményében olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenységet folytatattak, amelyik a gyermek, a tanuló alaptörvénybe (nem véletlenül így írva) foglalt jogainak megsértését eredményezhette. Nem érdekes, ki által, nem érdekes, milyen eredménnyel, nem érdekes bent volt-e a vezető. Ezzel az eljárással kompenzálta a hatalom, hogy a törvénymódosítás megszüntette a vezetői pályázatok szülői közösség által történő véleményeztetésének kötelezettségét.

Amíg a hír szabad

Szabadság addig létezhet, ameddig a hírek, információk áramlása szabad. Erre a szabadságra épül a választás, az oktatás, a művészet szabadsága. Napvilágot látott: saját elhatározása alapján, iskolát váltott az a tanuló, akinek az igazgató megtiltotta, hogy ellenzéki álláspontokat osszon meg a neten. Más oka nem lehet, hiszen hazánkban – biztosít róla mindenkit a hatalom – véleménynyilvánítási szabadság van. A kételkedők teszik hozzá: ez a jog nem foglalja magába a közmédia pártatlanságát, a kormányzati álláspontot nem osztó, megkérdőjelező, bíráló vélemények általuk történő közvetítését, Árulkodó az is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát igazolni hivatott kereskedelmi tévék, rádiók a kormánybíráló álláspontok elhangzása után rendszerint hozzáteszik: „ez az állítás nem bizonyítható”. Amikor pedig egy betelefonáló kiejti a száján „itt nincs véleménynyilvánítási szabadság”, általában jön a műsorvezetői riposzt: „ez nem igaz, hiszen Ön is elmondhatja a véleményét.”

A mese eleje ismerhető: „Egyszer volt, hol nem volt”, Magyarországon is létezett: a tudományos élet szabadsága, az oktatás szabadsága, a sajtószabadság, az önkormányzatiság, a bírói függetlenség. A mese vége még íródik, s csak remélni lehet, nem így zárul: „itt a vége, fuss el véle.”

Címkék: ,

2019. november 7. csütörtök

Hannibál tanár úr kísértete

Az ország sorsa évtizedekre, nem kizárt örökre eldőlt. Nem hazudott a miniszterelnök-pártelnök, mikor bejelentette – persze másképpen fogalmazva – célunk beteljesedett, megszüntettük a jogállamot, felszámoltuk a szabadságjogokat, hozzátéve: adjatok még tizenöt évet és garantálom országomban soha, senkinek nem fog eszébe jutni, hogy uborkafát ültessen a felkapaszkodáshoz. Ne legyen kétsége senkinek, ez egy reális és ráadásul szerény igény. (more…)

2019. szeptember 13. péntek

Requiem a (tan)szabadságért<

“Az ifjúság nevelése a jövő záloga!” (XVI. Benedek) Hazánkban a hatalom tönkretette az iskolát. Az iskola tönkreteszi az ifjúságot. Az ifjúság és vele az ország elveszíti jövőjét.

Requiem a (tan)szabadságért

Magyarországon diktatúra van. A diktatúra akkor is diktatúra, ha nem a katonák kormányoznak, akkor is, ha az ellenzék nincs a rács mögött, akkor is, ha a szabadságjogok néhány morzsáját még nem söpörték le az asztalról. Mi másnak lehetne nevezni az olyan hatalomgyakorlást, amelynek nincsenek korlátai, egyetlen ember dönthet minden kérdésben? Formálisan létezik országgyűlés és kormány. Valóságos döntési joguk nincs. Nem rajtuk múlik lesz-e és mikor Magyarország – a történeti alkotmány vívmányainak megfelelően – királyság, Orbán Viktor fejére teszi-e az országházi vitrinből a koronát, vagy megelégszik azzal, hogy élete végéig a kormányzói tisztséget tölti be. Törvények születnek vita nélkül, egyetlen nap alatt. Törvények születnek a kormány megkerülésével, önálló képviselői indítványként.
(more…)

Címkék: ,

2018. szeptember 22. szombat

Az oktatás tragédiája

Gazsó Ferenc egykori oktatásért felelős miniszterhelyettes, az 1985-os reform egyik atyjának szavaival élve az oktatás tragédiája, hogy pöffeszkedő bürokraták irányítják. Az irányítás kifejezés egyébként tökéletesen megtévesztő, hiszen 2011. óta az egész rendszer vergődik az állam szorításában. Valójában az állam kisajátította szőröstül-bőröstül az oktatás minden területét: irányít, fenntart, nevel és oktat egy személyben. Miután napvilágot látott az a kormányzati szándék, hogy bevezetik a kötelező felvételi rendszert az általános iskolát követő minden iskolatípusban és – ehhez kapcsolódóan – meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulói létszámot, egyértelmű, hogy a jövőben az állam dönt arról ki tanulhat tovább a nyolcadik évfolyam befejezése után, és hol.
(more…)

Címkék:

2018. február 23. péntek

A köznevelés mutatói

A köznevelés bizonyítványát az Európai Bizottság által elkészített – Oktatási és Képzési Figyelő 2017 című – jelentés alapján kellene kiállítani. Jó osztályzat a legnagyobb jóindulattal sem állapítható meg az eredmények alapján.
(more…)

Címkék:

2017. december 11. hétfő

Elmélkedések az oktatásról A 66. Pedagógusnap alkalmából

1. “Az ifjúság nevelése a jövő záloga!” (XVI. Benedek) Hazánkban a hatalom tönkretette az iskolát. Az iskola tönkreteszi az ifjúságot. Az ifjúság és vele az ország elveszíti jövőjét.

(more…)

2017. június 16. péntek

Közel a cél

Sehallselát Dömötör/buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát. [Weöres Sándor]

Közel a cél

Az oktatás kézben- és fékentartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát.
(more…)

Címkék: ,

2017. április 30. vasárnap

Civil a pályán

Kádár álma valósul meg az apolitikus nemzet létrejöttéről? Van rá esély! Jól jellemzi a mai közéletet, aki bírál, sietve teszi hozzá: ő civil, szakmai alapon kritizál. Nem politizál, csak szakmázik! Nem a kormányt akarja bántani. Csak jobbítani szeretne. Nem a kormányt? Akkor kit? A bajok gyökere ugyanis legtöbbször abból ered, hogy az éppen regnáló kormány valamit rosszul tesz vagy éppenséggel nem cselekszik, bár szükség lenne rá. Napjainkban egyre többen döbbenek rá: a Jó Államnak elkeresztelt kormányzati építmény sosem fog felépülni. Sosem, hiszen nem több ez a – több törvénybe is belefoglalt – célkitűzés egy kormányzati blöffnél. Nem több egy olyan légvárnál, amely azt hivatott eltakarni, hogy olyan ország épül, amelyben keveseknek, nagyon keveseknek jó.

(more…)

2016. március 16. szerda

Kerítésbontogató

Egyet lehet érteni Orbán Viktor nem túlságosan eredeti eszmefuttatásával: a menekültkérdés megoldása nem lehet egyetlen ország ügye. Ennél a pontnál azonban be is fejeződik az egyetértés lehetősége mindazoknál, akik úgy gondolják, nem kerítés építésével, hanem éppenséggel lebontásával lehet előrébb jutni ebben az ügyben is.

(more…)

2015. november 17. kedd

Hit és vakhit

Vajon a világot ismét gallyra vágja, hogy a földön élők között vannak ilyen hívők, olyan hívők és nem hívők? Mert aki hisz, tagadja, elutasítja azt amiben a másik hisz. Mert aki hisz, azt gondolja, csak úgy lehet hinni, ha elutasít mindent, amiben a másik hisz. Lehet, hogy ez lesz a világunk veszte? Pedig hinni valamiben jó dolog. Hinni egy célban hasznos dolog. Sőt, nem merész állítás, hogy hit nélkül nem sok értelme van az életnek.

(more…)

Címkék: , ,

2015. október 20. kedd

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!