Miközben a civilek azzal töltik a drága időt, hogy diagnosztizálják a köznevelés problémáit és keresik az orvosságot rájuk, a hatalom rendületlenül halad tovább a megkezdett úton, azon, amelyik elvezet az oktatási rendszer társadalmi kontroll alóli teljes kivonásához, valamint a tudáshoz való hozzáférés kapujának résnyire zárásához. Nincsen nehéz dolga, mivel jószerivel nem ütközik ellenállásba. Az oktatásban dolgozók immár három éve, akaratukon kívül, a „törvény erejénél fogva” sodródnak egyik munkáltatótól a másikig, reszketve a munkahelyükért, a bérükért.
(more…)
2016.12.13.
Aki azt állítja, hogy a közoktatás rendszerének szétverése befejeződött, az egyrészről jól látja és jól értékeli a helyzetet, másrészről viszont tévedésben van.
(more…)
2014.05.12.
Sokan egyetértenek azzal, hogy az oktatási rendszer államosítása több, mint hiba: merénylet az ország ellen, bűn a gyermekekkel szemben. Nem azért, mert beszerzési zavarokat okozott, s nincs WC-papír vagy kréta, hanem azért mert az állam minden szereplőt kiszorított a döntési folyamatokból, minden szereplő kiszolgáltatottá vált, lényegében az egész rendszer az állami ideológia közvetítői szerepére lett kárhoztatva. Súlyos következmény, hogy maguk az intézmények megszűntek, beépültek egy hivatali rendszerbe, elveszítették azt a jogukat, hogy szerződést kössenek. Nincs költségvetésük, nincs bérgazdálkodási joguk. Az intézmény vezetője nem dönthet arról, hogy kivel kíván dolgozni. Megszűnt a tantervi szabadság, nincs egyéni tanulási útvonal, minden gyermeknek ugyanazt kell tanítani, ugyanakkor. Aki lemarad, az kimarad. Minden pedagógus felett a munkáltatói jogot egy személy gyakorolja, s minden intézmény egy szervezet részévé vált. Az állami fenntartású köznevelési intézményen belül csak az változtathat a munkavégzés helyszínén, akinek ezt az egyetlen munkáltató megengedi.
(more…)
2013.02.05.
A recept egyszerű. El kell vinni az ügyeket minél messzebbre azoktól, akikre vonatkozik, hogy ne tudhassák, ki milyen alapon hozott döntést, hogy eszükbe se jusson megkérdezni, miért az a megoldás született, amelyet közöltek velük, hogy szóba se kerüljön, lehet másképp is csinálni a dolgokat.
(more…)
2013.01.21.
Az Országgyűlés szerepe a jogállamban
Arról a kérdésről, hogy a települési önkormányzatok nem láthatnak el – az óvodai nevelés kivételével – köznevelési feladatokat, az Országgyűlés egy évvel ezelőtt, 2011. decemberében meghozta a döntését. Ehhez kapcsolódóan döntött arról is, hogy szorgalmi időben – 2013. január 1-jén – kell végrehajtani a változtatásokat, figyelmen kívül hagyva azt az oktatásszervezési alapelvet, hogy a tanítási év zavartalan megszervezése soha, semmilyen okból nem szenvedhet csorbát.
(more…)
2012.11.30.
Aki elolvassa az Országgyűlés által július 12-én – a még hatályba sem lépett – köznevelési törvény módosítására elfogadott törvényjavaslatot, könnyen rájön arra, hogy ennek a kormánynak esze ágában sincs bármit megőrizni az iskolák demokratikus működéséből, szakmai önállóságából.
(more…)
2012.08.03.
Magyarország az esélytelenség nyugalmával haladhat tovább a kitűzött cél, a Jó Állam felépítéséhez vezető úton. Az ország új nevét húsvéti meglepetésként adta a hatalom a népnek, és szilveszteri ajándékként adja át részükre. Azt, hogy ki kell alakítani a Jó Államot, az Országgyűlés rendelte el – így ebben a formában leírva – abban a törvényben, amelyben megtette az első lépést is, államosította a megyei önkormányzatok vagyonát. Arról pedig, hogy az országnak esélye se legyen a fejlődés útjára tévedni, gondoskodnak azok a törvények, amelyek az oktatás egész rendszerének – az óvodától az egyetemig – átalakítása érdekében kerültek elfogadásra. Miután a gazdaság fejlődésének az alapja a lakosság iskolázottsági szintjének a növelése, csak a fejlődés kerékkötőjeként értékelhető az a három törvény, amelynek célja csökkenti az iskolában eltöltött időt, az érettségihez és a diplomához jutók számát.
(more…)
2011.12.26.
A hatalom döntött. Fel kell építeni a Jó Államot. A hatalom intézkedett és a Parlament elkezdte lerakni az alapokat. Már kormánybiztosa is van a feladatnak. A Jó Állam kialakítása érdekében született meg 2011. november 21-én a megyei önkormányzati intézmények ingyenes államosításáról rendelkező törvény. Bár ez a törvény ellentétes a „nyuszi tojta” Alaptörvénnyel, mivel az tiltja a tulajdon ingyenes kisajátítását: „Tulajdont kisajátítani csak kivételesen és közérdekből, törvényben meghatározott esetekben és módon, teljes, feltétlen és azonnali kártalanítás mellett lehet [XIV. cikk], a köztársasági elnök ebben az esetben mégis bátran gyakorolhatta az aláíráshoz való jogát. Nem csak azért, mert feltehetően szakértői emlékeztették arra, hogy az Alaptörvény csak 2012. január 1-jétől hatályos, hanem főleg azért, mert a Parlament 2011. november 14-én, következő napi hatályba léptetéssel kicserélte a „sztálinista 1949-es” Alkotmánynak azt az idejét múlt rendelkezését, amely szerint az „állam tiszteletben tartja az önkormányzatok tulajdonát”. Helyébe a kor [vagy kór, lehet választani] szellemének megfelelően a következő mondatot tette: „Helyi önkormányzati tulajdonnak az állam vagy helyi önkormányzat részére történő ingyenes átadásáról törvény rendelkezhet.”
(more…)
2011.12.12.
A közoktatás rendszere átalakításának kormányzati szándéka középpontjában a totális államosítás áll. Ez nem jelent sem többet, sem kevesebbet annál, mintsem az állam a rendszer irányításával kapcsolatos jogosítványai megtartása mellett átveszi az intézményfenntartás és működtetés feladatait, monopolizálja a tantervkészítést, a tankönyvkiadást, a szakmai szolgáltatásokat. Ennek a megoldásnak ésszerű szakmai indokát nehéz megadni. A valóságos célját pedig ésszerű elhallgatni. Nem kevesebbről van szó ugyanis, mint a társadalom feletti irányítás megszerzéséről, megszilárdításáról. E cél megvalósításának legjobb eszköze a közoktatás államosítása. Az államosított közoktatás lényege ugyanis az, hogy az állam mondja meg, hol, melyik településen, milyen iskola működhet, az iskolában ki taníthat, mit és miből. Az államosított iskolarendszeren keresztül nemcsak az elsajátításra váró, az állam által fontosnak és kívánatosnak tartott ismeretek közvetítésére van lehetőség, hanem az állam által elvárt magatartásminták legszélesebb körű terjesztésére és befogadtatásának kikényszerítésére is mód van. E rendszer alkalmas arra is, hogy az állam kinevelje az ország vezetőit, és kizárja a tudáshoz vezető útról azoknak a csoportoknak a gyermekeit, akik nem tartoznak a kiváltságosok körébe.
(more…)
2011.09.20.
Az állam az elmúlt száz évben többször is bebizonyította, mennyire leleményes akkor, amikor másnak a vagyonát szeretné lenyúlni. Nem véletlen, hogy ebben az országban kevés család mondhatja el: ősei birtokán, házában, vagyonának hasznaiból él, szülei, nagyszülei foglalkozását űzi, vállalkozását vezeti. Nem véletlen az sem, kevesen gondolják úgy, hogy érdemes befektetni, megtakarítani, félretenni. Szüleink, nagyszüleink, dédszüleink meséiből tudhatjuk, miképpen olvadtak el azok a hadikölcsönök, amelyeket az állam vett fel tőlük koronában, pengőben a háborús kiadások fedezéséhez vagy békekölcsön formájában, forintban a gazdasági vészhelyzet megoldásához. Államosították már ebben az országban a földeket, az üzemeket, a gyárakat.. A közösségeket is kifosztották. Felszámolták az egyesületeket, a nyugdíjpénztárakat, eltüntetve vagyonukat. Államosították az egyházak vagyonát is.
(more…)
2011.09.06.