A köznevelés bizonyítványát az Európai Bizottság által elkészített – Oktatási és Képzési Figyelő 2017 című – jelentés alapján kellene kiállítani. Jó osztályzat a legnagyobb jóindulattal sem állapítható meg az eredmények alapján.

A jelentésben foglaltak szerint az oktatást elhagyó 18-24 évesek aránya 2016-ban az Uniós 10,7%-os arányt meghaladóan 12,4 %-ra „sikeredett”. Ez rosszabb a 2013-ban mért 11,9 %-es magyar aránynál, amely akkor megegyezett az Uniós aránnyal. Az olvasás, a matematika, és a természettudományok terén alulteljesítő 15 éves magyar tanulók aránya 2013-hoz viszonyítva romlott, illetve nem javult. 2016-ban az olvasás terén alulteljesítők aránya 27, 5 %, szemben a 19,%-os Uniós aránnyal. Igaz, az uniós átlag is romlott a 2013-ban elért 17, 8 %-hoz viszonyítva. Matematikában mindkét „fél” lényegében helyben járt az elmúlt három évben. A magyarok 28,1 %-ról 28,0 %-ra javítottak. Az Unió 22,1 %-ról, 22,2 %-ra rontott. Természettudományok terén mind a két fél rossz irányba lépett. A magyarok 2013. évi 18,0 %-os teljesítménye 2016-ra 26 %-ra nőtt, Az Unió 2013. évi 16,6 %-os aránya 2016-ra 20, 6 %-ra emelkedett. Igaz a magyar eredmények benne vannak az uniós eredményekben. Vajon milyen okokra vezethető vissza a magyar oktatási rendszernek ez a teljesítménye?

A hatalom szándékai

Sokat nyom a latban a hatalom viszonya a tudásalapú társadalomhoz, a társadalmi mobilitáshoz, a tanszabadsághoz, és a tanulás szabadságának jogához. Az alaptörvény szövege árulkodó: Magyarország a tanítás szabadságát törvényben meghatározott keretek között biztosítja. Ez alkotmányos felhatalmazást jelent az Országgyűlésnek arra, hogy bármit és annak ellenkezőjét is törvénybe öntse. Az oktatási rendszer működését meghatározó törvények éltek is a „felhatalmazással”. A köznevelés terén monopolhelyzetbe hozták az államot, amelyik irányít, szervez, ellenőriz, fenntart, szolgáltat. Felszámolták az állami köznevelés intézmények szervezeti, szakmai önállóságát. [Nem mellékesen, megszűnt a felsőoktatási intézmények autonómiája is.] Az új rendszerben megnehezült a tanuláshoz való hozzáférés lehetősége is. [Nem mellékesen, az egyre magasabb belépési ponthatárok miatt egyre nehezebb bejutni a felsőoktatásba.] „Egy jó szakma felér egy diplomával”, adta meg a kormányfő az oktatási rendszer átalakításának követendő irányát. Lázár János még világosabban beszélt: „A mai magyar állam meggyőződése, hogy az oktatás legfontosabb szereplői az egyházi fenntartású intézmények. A kabinet az oktatáspolitikát, az új alaptanterv elkészítését annak a célnak rendeli alá, hogy a diákokból jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart neveljenek”.

Az tanuljon, aki arra érdemes

Az elfogadott törvények „garantálják” az oktatásban részt vevők számának további csökkenését. Közismert, a tankötelezettség idejét a tizennyolcadik életévről leszállította a hatalom a tizenhatodik életévre, mondván, senkit nem lehet akarata ellenére arra kényszeríteni, hogy tanuljon. Mondván, aki tanulni szeretne, van rá lehetősége. Az államnak nincs ellátási felelőssége a tankötelezettség megszűnése után. Az általános iskola után nincs is olyan középfokú iskola, amelyik köteles lenne felvenni a tanulót. Ha a még tanköteles nem jut be másik iskolába, úgynevezett hídprogrami felkészítésben köteles részt venni, amelyben sem iskolai végzettség, sem szakképesítés nem szerezhető.

Törvényi szabályozás hiányában az állam szabadon dönthet arról, hol, hány és milyen típusú iskola működjön az országban. Az állam mint fenntartó dönt arról is, milyen feladatokat lásson el az iskola. Legyen vagy ne legyen nyelvi elkészítő évfolyama. Legyen vagy ne legyen emelt szintű oktatás, szakkör. Tetszés szerint alakíthatja az általános iskola utáni iskolarendszer. Tetszés szerint határozza meg az egyes iskolatípusok kapacitását. Ha a beharangozott kilenc évfolyamos általános iskola létrejön, elégséges szervezeti keretet biztosít a tankötelezettség teljesítéséhez mindazoknak, akik hétéves korokban kezdik meg a tanulmányaikat. Amennyiben az eredeti elképzelés szerint a tankötelezettség ideje a tizenötödik életévig fog tartani nincs, is szükség további ellátó rendszerre az állami kötelezettség teljesítéséhez.

A tanulói továbbhaladás oldaláról vizsgálva a változásokat, megállapítható, minden eszköz adott, hogy a hatalom döntse el, ki milyen sorsra érdemes. Az általános iskola utáni továbbhaladás megnehezítésének törvényes, hatékony és bevált eszköze a középiskolai felvételi rendszer. Bár még nem kötelező, a középiskolák jelentős része tart felvételi vizsgát. A hatalom megszellőztette a kötelező felvételi vizsga bevezetését, minden középfokú iskolatípusban. Ez a szűrő alkalmas a tanulók szétválogatására iskolatípusok szerint. Alkalmas arra is, hogy a szegény családok gyermekeit az iskola kapuján kívül tartsa.

Nyílt titok, a kormányzati törekvés, visszaállítani a rendszerváltás előtti beiskolázási arányokat: általános iskola befejezése után a tanulók legkevesebb 50 %-a járjon – a szakközépiskolára átkeresztelt – szakmunkásképzőbe, a fennmaradók 30 %-a a szakgimnáziummá előléptetett szakközépiskolába, 20 %- a gimnáziumba. [A 2015/16. tanévben gimnáziumba járt a tanulók 40,5 %-a, szakközépiskolába 40,3 %-a, szakiskolákba 19,2 %-a.]

Az új típusú szakközépiskola három évfolyamos képzése a szakma mai kornak megfelelő gyakorlására sem készít fel a tanulót. Az itt végzettek nem szerzik meg az ismereteik folyamatos megújításához szükséges képességet. Nincs idő az idegen nyelv, az informatika, s más közismereti tananyag elsajátításához. A hatalom a gimnáziumból átterelné az érettségire vágyókat a szakgimnáziumokba. Az itt szerezhető szakmai érettségi azonban nem nyújt a gimnáziumi érettségivel azonos belépési feltételeket a felsőoktatásba. Az idegen nyelvre, az informatikára, a természettudományra fordítható időkeret terhére növelték a szakképzési ismeretekre fordítható időt. [Nem mellékesen, 2020-tól a felsőoktatásba történő belépés feltétele a középfokú nyelvvizsga megléte. Ennek a feltételnek potenciálisan 30-40 000 érettségiző tud megfelelni.]

Az történik, amit a hatalom akar

Az iskolarendszer átalakítása biztosítja, hogy az iskolában minden a hatalom szája íze szerint alakuljon. Az önkormányzati ellátó rendszert elemeire bontották. Az egyes elemek közötti kapcsolat minden formáját felszámolták. Az óvodák maradtak a települési önkormányzatoknál, amelyeknek egyebekben semmi közük ahhoz, hogy településükön milyen további oktatási szolgáltatást lehet igénybe venni. 2013. január 1-jén, az állam a helyi önkormányzatoktól átvett intézményeket jogi értelemben megszüntette. Beolvadtak a fenntartói feladatokat ellátó állami hivatalba. A hivatal lenyúlta minden tulajdonukat, elvonta szerződéskötési jogosultságukat, munkáltatói jogukat. Azóta az átszervezések sorát hajtották végre. Ennek eredményeképpen más miniszter diszponál a szakképző intézmények felett, mint az általános iskolák és gimnáziumok felett. A lényeg nem változott. Az iskola mint jogilag elismert önálló szervezet nem létezik többé. A szakképző iskolák beleolvadtak a szakképzési centrumokba. Az általános iskolák és a gimnáziumok beolvadtak a tankerületi központokba. Költségvetésük nincs, munkáltatói joguk nincs, önálló döntési joguk nincs. Felülről, kívülről, helyettük mondják meg mi a teendő. Az iskola igazgatójának, a nevelőtestületnek megszűnt minden felelőssége. Aki nem dönt, az nem is felel! Ha baj van, adott az ismerős válasz: parancsra tettem.

Azt tanítsák, amit elvár a hatalom

A pedagógiai folyamatok átalakítása garantálja, hogy a tanítási órákon az történjen, amit az állam akar. Az iskolai nevelő és oktató munka nem a tanulók fejlesztésére, hanem a tananyag átadására irányul. Nem gyerek, hanem tanterv centrikus ez az oktatás. A felkészítés a miniszter által kiadott kerettanterv alapján folyik, amelytől az iskola a gyakorlatban nem térhet el. Az iskola az állam által kiadott tankönyvet használhatja. Az iskola a kötelező tantervben foglaltakat leadja, és a tanulókat beszámoltatja. A tananyag mennyisége óránkénti folyamatos továbbhaladást igényel. Nincs lehetőség gyakorlásra, a tanuló helyzetét figyelembe vevő egyéni tanulási útvonal kialakítására. Mindenkinek ugyanazt, ugyanarra az időre kell elsajátítania. A miniszter által kinevezett igazgató közvetíti a hatalom elvárásait. Az állami tanfelügyelet rendszeresen ellenőrzi az igazgatót, óralátogatás keretei között a pedagógust. Az állami és önkormányzati intézményben dolgozó pedagógus törvény erejénél fogva lett a Nemzeti Pedagógus Kar tagja, amelyik ellenőrzi megtartja-e a pedagógus az etikai normákat, például: „sem tetteivel, sem nyilatkozataival nem csorbítja saját intézménye és hívatása jó hírét,…munkája során külső megjelenésével is kifejezi hivatása rangját, tiszteletét, … környezettudatos életvitelt, a természetvédelmét, az élet tiszteletét képviseli.” Szabadon értelmezhető szabályok ezek, amelyek megsértése etikai eljárás lefolytatására adnak alapot. Egy esetleges elmarasztalás megalapozhatja az elbocsátást. Így aztán érdemes megfontolni, ki, kinek, mikor, mit mond.

Teher alatt nő a pálma

A pedagógus sosem tudhatja, mikor mennyit kell dolgoznia. Egy héten legkevesebb 22 órát tanítania kell. Lehet azonban heti 26 órája, s ez az idő megnövelhető heti 32 óráig. Az, hogy mennyit tanít egy héten, nem befolyásolja a fizetése mértékét. Mint ahogy nem számít az sem ki, milyen speciális ismeretekkel rendelkezik a munkakörhöz előírt diplomája mellett. Természetesen a nevelőtestületi munkában részt kell venni. Természetesen a szülőkkel a kapcsolatot tartani kell. Természetesen az adminisztrációs munkát el kell végezni. Természetesen az órára készülni kell. Az óravázlat fontos. A megtartott tanórák értékelése fontos. A tanfelügyelő számonkéri meglétüket. A hivatali rendszerben folyó minősítési eljárás fontos eleme a pedagógiai tevékenység tervezésének – tanfelügyelői óralátogatás keretében történő – értékelése.

A pedagógusnál csak a tanuló túlterheltebb, kiszolgáltatottabb. Reggel 8-tól délután 16 óráig bent kell lennie az általános iskolában. Az elsősöknek legkevesebb heti 25, a nyolcadikosoknak legkevesebb heti 31, a magasabb évfolyamokon legkevesebb heti 35 tanítási órájuk van.. Az esti órákban, szombaton és vasárnap felkészül a tanuló a következő tanítási napokra.

Költői kérdések

Ha a pedagógus nem érdekelt abban, hogy többet és jobban dolgozzon, ha a pedagógusnak nincs lehetősége arra, hogy saját elgondolása szerint dolgozzon, ha az iskola igazgatójának az a fontos, amit a hatalom elvár, ha az iskolában kaszárnyai rend uralkodik, ha a pedagógusnál csak a diák fáradtabb, megfordulhatnak-e a mutatók az ellenkező irányba? Bár a költői kérdésre nem vár választ senki, mégis érdemes kivételt tenni. Igen, ha minden a feje tetejére áll! Más lehetőséghez másik kormányra, másik Parlamentre, másik törvényre van szükség.

Egy új rendszer elvei, a közoktatás 100 pontja

Az Eötvös József Szabadelvű Pedagógiai Társaság 100 pontban foglalta össze javaslatait a közoktatás új rendszere – választások utáni – újraszabályozásához. [A javaslat teljes szövege megtalálható az „ÉS” honlapján. Szabadon felhasználható. Alapja lehet egy politikai megegyezésnek] A szabályozás elvei a következők:
A közoktatás helyét, szerepét Magyarország Alkotmányának megváltoztathatatlan szabályai közé kell emelni. Ezek a következők: A tanuláshoz való szabad hozzáférés joga nem korlátozható A tanítás szabadsága – a gyermek mindenek felett álló érdeke érvényesítése kivételével – nem korlátozható. A közoktatás társadalmi kontroll alatt áll. A társadalmi kontroll feladatait köztestület és választott bíróság látja el.
A közoktatás gyermekközpontú, a gyermeki, tanulói esélyteremtést kell szolgálnia. Az oktatási rendszer esélyteremtő céljaihoz kell hozzárendelni minden, a gyermekek fejlődésében érdekelt, abban közreműködő ellátó rendszert. A cél: elhárítani minden akadályt a sikeres iskoláztatás elől.
A közoktatás szervezésében, működtetésében a gyermek mindenek felett álló érdekének az egyenlő bánásmód követelményeinek kell érvényesülnie. Az állam az ingyenes és kötelező iskoláról a helyi önkormányzati intézményfenntartás útján, illetve más intézményfenntartók közreműködésével gondoskodik.
A szakmailag önálló óvoda, az iskola, a kollégium felelős a gyermekek, tanulók testi, értelmi, érzelmi, erkölcsi fejlődéséért, a gyermek- és tanulói közösség kialakulásáért és fejlődéséért. Tevékenysége során a gyermek, a tanuló személyiségének fejlesztésében, képességeinek kibontakoztatásában együttműködik a szülővel.
A települési önkormányzati feladatellátásban a fenntartók az iskolák tevékenységét összehangolják, biztosítva ezzel, hogy a tanuló a tankötelezettségének ideje alatt felvételi követelmények teljesítése, évfolyamismétlés nélkül, tanulmányi eredményei alapján megkezdhesse a középfokú iskolai tanulmányokat. Ez a teljes körű iskoláztatáshoz való jog. A teljes körű iskoláztatáshoz való jog feltételei megvalósulnak az olyan többcélú iskolában, amely tizenkét-tizenhárom évfolyammal működik, és ellátja valamennyi iskolatípus feladatait. Ez a teljes körű iskoláztatást megvalósító iskola.
Az iskolai pedagógiai tevékenység elve: „öröm nélkül nincs tanulás”. Célja a kreativitás, a kritikai érzék fejlesztése. A pedagógiai program a tananyagot szabadon, az új pedagógiai módszerek alkalmazásával (pl. projektoktatás, kooperáció) dolgozza fel.
Az állam kötelessége megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy a pedagóguspályát a nevelő és oktató munkára elkötelezettek, az arra legalkalmasabbak válasszák. Ezt a célt szolgálja a pedagógus életpálya, a pedagógusok anyagi és erkölcsi elismerések rendszere. A pedagógus munkáját nagyfokú önállósággal, a szülők bevonásával végzi. A pedagógus a munkáját rendszeres minőségbiztosítás mellett végzi.

Összegzés helyett

Magyarország jobban teljesít. Állítja a kormány. Az oktatás vagy nem része az országnak, vagy a kormány nem mond igazat. Tessék választani!