Kerítésbontogató

Egyet lehet érteni Orbán Viktor nem túlságosan eredeti eszmefuttatásával: a menekültkérdés megoldása nem lehet egyetlen ország ügye. Ennél a pontnál azonban be is fejeződik az egyetértés lehetősége mindazoknál, akik úgy gondolják, nem kerítés építésével, hanem éppenséggel lebontásával lehet előrébb jutni ebben az ügyben is.

A lebontásra váró kerítés azonban olyan magas, olyan erős és olyan sűrű szövésű, hogy eltüntetéséhez hosszú, nagyon hosszú időre lesz szükség. A lebontásra váró kerítés ugyanis a fejekben, a lelkekben magasodik. Rendeltetése, hogy eltakarja a látóhatárt, megakadályozza a tisztánlátást, gúzsba kösse a gondolkodást, megóvja a legrosszabb emberi ösztönöket. Ezért fenntartása alapvető érdeke minden olyan hatalomnak, amelyik nem szereti, ha korlátozzák. Nem szereti, ha figyelemmel kísérik a működését. Nem szereti, ha beszámoltatják és elszámoltatják. A drótkerítés és a lelkekben emelkedő kerítés nagyon-nagyon közeli hozzátartozók. Ezért arra a kérdésre, melyik volt előbb, melyik erősíti a másikat nem könnyű megadni a választ. A fejekben lévő kerítés azonban addig nem bontható le, ameddig állnak a drótkerítések.

A világ már nagyon sokféle, ember által embernek alkotott kerítést láthatott. Amikor a hatalom kerítés mögé zárja ellenfeleit, nemcsak a testet, a lelket is igyekszik korlátok közé szorítani. A gondolatok szárnyalását azonban nem a drót, nem az abban futó áram akadályozza, hanem a fizikai bezártságból és az azzal járó megaláztatásból származó reménytelenség. Ahol drótkerítések szabdalják a határt, ott a kívül maradottak számára világos a helyzet: a hatalom kedvébe kell járnia, annak, aki nem akar a kerítésen belülre kerülni. A kerítés így válik zsinórmértékké, s alakítja ki a lelkekben lévő kerítést. A lelkekben lévő kerítés pedig megkönnyíti a hatalom számára, hogy újabb és újabb valóságos kerítést építsen. Van, amikor egy egész ország bezárkózik. A mi országunk is körbe volt kerítve majdnem egy fél évszázadig. Védekezett a kémek, az ügynökök ellen. Védekezett a káros ideológiákkal szemben. Óvta az itt lakókat a nyugat lelket romboló csábításától. A szögesdrótkerítés – kiegészülve aknazárral, kutyás járőrökkel – alkotta a vasfüggönyt, amely elválasztotta a béketábort az imperialistáktól. Alig több, mint két évtized telt el csupán azóta, hogy souvenir lett a szétvágott drótokból.

*

Lehet, hogy újra felvirrad a kerítésépítők korszaka? Egyre többen gondolják, ha Kínának sikerült, miért ne sikerülhetne Európának is a Nagy Fal felépítése? Az Európai Nagy Fal felhúzása persze nem történhet kínai mintára, hiszen nincs idő falazásra. Nincs idő kivárni a malter száradását. Európában újra megkondították a vészharangokat, mint egykoron a török áradat idején. Sürgős cselekvésre hív a harangszó. Egy új muszlim sereg, a menekültek végeláthatatlan sora adott okot a riadalomra. Újra az egykori törökverő nemzet hős hadvezére mutatja meg, mi a teendő: épüljön szögesdrótkerítés, őrizze azokat a katonaság. Kis nemzetünk hős hadvezére hozzá is látott a megvalósításhoz. Az első csatát megnyerte. Törvénybe foglaltatta, hogy jogában áll kikiáltani hazájában a vészhelyzetet. Felhatalmaztatta önmagát arra, ha él ezzel a jogával, szabadon cselekedjen. Gyorsított eljárásban felhúzatott több száz kilométer szögesdrótkerítést. Törvénybe foglaltatta annak tiszteletét, és a parancs megszegőinek bíróság elé állíttatását. Kirendelte a kerítés védelmére – a fegyverhasználati joggal felruházott – katonaságot. Eljárása alkotmányos volt, hiszen megfelelt a történeti alkotmány vívmányainak. Nemzetünk vezetői a múltban is tudták, ma is tudják, hogyan kell falat építeni hazánk köré, ha érdekeiket – akár az ország érdekeivel szemben is – meg kell óvni. Sikerült is falat húzni hazánk és nyugat közé az arányos közteherviselés, az általános, titkos és egyenlő választójog bevezetése, a földreform, a nemzetiségi nyelvhasználat és iskoláztatási jog elismerése elodázásával. Így sikerült megvédeni az úri Magyarország félfeudális viszonyait, gondolkodásában egészen napjainkig. Ennek köszönhetően a kerítés újra áll. Visszaállítása politikai sikertörténet. Nem csoda! A fejekben és a lelkekben lévő kerítés ugyanis sértetlen maradt. Sértetlenül áll a közöny, a lelketlenség, az irigység, a féltékenység, a tudatlanság, az ostobaság, a megalkuvás tégláiból évszázadokon keresztül a fejekben egyre izmosodó kerítés. Erre a kerítésre a mai hatalomnak is nagy szüksége van. Ezt a kerítés használja válaszfalnak. A Jó Állam – ahogy a hatalom hívja – válaszfalának. Azt pedig nem gyengíteni, hanem erősíteni kell. Erősítik is. A magyar felsőbbrendűség ápolása, a történelmi hazugságok mítoszának fenntartása, az idegengyűlölet parazsának táplálása fontos kormányzati célkitűzés.

Kis nemzetünk hős hadvezére önzetlenül felajánlotta segítségét Európának. [Lehet, hogy az esti harangszó dicsőségéért küzd?] Épüljön kerítés Európa köré, mondja! Sikere azon múlik, elfelejti-e Európa, hogy nem is olyan régen – a jobb élet reményében – több mint harmincmillióan vándoroltak ki területéről az amerikai kontinensre? Sikere azon múlik, elfelejti-e Európa, hogy a két világháború következményeképpen legalább ötvenmillió lélekkel kevesebben élnek ezen a földrészen? A válaszra még várni kell. Európa türelmetlen. Európa nem találja a megoldást. Törekvése így nem volt hasztalan. Tény, vannak már vevők ötletére. Olyan vezetők, akik hozzá hasonlóan a rövidtávú politikai siker reményében segítenék a szögesdrótok európai határokra történő áttolását. Tény, van már olyan vezető, aki megbuktatná a nyitott határok mellett érvelő német kancellárt, hogy a helyébe léphessen.

*

A fejekben és a lelkekben lévő kerítés lebontásának egyetlen eszköze van: az oktatás felszabadítása a hatalom gyámkodása alól. Nem lehet a hatalom privilégiuma annak eldöntése, biztosítja-e a tanítás szabadságát, a tanuláshoz való szabad hozzáférés jogát. A szabad oktatás ügye nemzetek feletti üggyé kell, hogy váljon, ha a világ meg akar szabadulni a szegénységtől, a terrorizmustól. Meg kell teremteni annak lehetőségét, hogy minden gyermek kibontakoztathassa személyiségét, tehetségét, alkotó készségét. Alkalmassá váljon a társadalmi folyamatok követésére, megértésére. Képessé váljon a másság elfogadására, tiszteletére. Szükségét érezze az együttműködésnek. A szabad oktatás eredményeképpen ismerik fel egyre többen, nincs jelentősége ki, melyik végén töri fel a tojást. A szabad oktatás eredményeképpen lesznek egyre többen, akik elutasítják az erőszak minden formáját, megtagadják a külső és belső kerítések felhúzását.

Az oktatás felszabadításához vezető út az államoktól független iskolarendszer támogatása, ha kell, létrehozása és fenntartása. A pedagógusok nemzetközi védelmének megteremtése. Szükség van olyan tananyagokra, amelyek nemzeti érdekektől függetlenül, torzítás nélkül mutatják be a múltat, a különböző nézeteket, szokásokat, vallásokat. Az oktatás felszabadítása mellett szükség van a kultúra hozzáférhetővé tételére is. Államoktól függetlenül meg kell oldani, hogy minden nyelven elérhetővé váljanak azok az alkotások, amelyek megismerése közelebb visz a kölcsönös megértéshez, a félreértések, a sérelmek felszámolásához, az ősi ellenség elfogadásához. Ezeknek a feladatoknak a nemzetek fölött álló szervezetek legfontosabb feladataivá kell válnia. Az Európai Uniónak fel kell vállalnia az ismeretek, a kultúrák terjesztését, hozzáférhetővé tételét. A politikai közösséghez vezető út a kulturális közösségen keresztül vezethet el. Ha a föld népei mind a „béketáborhoz” tartoznak, az orbánoknak annyi helyük marad kerítésépítésre, amekkora a kertjük. Akkor már az állatvédőké a szerep, hogy megvizsgálják, tiszteletben tartják-e a kerítés mögé zárt állatok emberi jogait.

*

Az oktatás felszabadításának eredményei rövid távon nem használhatóak. Tenni pedig most, azonnal kell, hiszen Európa ajtaján – kopogtatás helyett – türelmetlenül dörömbölnek a bebocsátásra várók. Ennek okait fel kell tárni! Tanulságait le kell vonni! Ez az egész világra háruló feladat. Európának, s benne hazánknak viszont eljött a cselekvés ideje. Az ajtót becsapni – anélkül, hogy a közé tett lábak, kezek ne sérüljenek – nagyon nehéz. Eljött hát a kerítésbontás ideje!

A hazánk körül egyre növekvő szögesdrótkígyó akkor is elborzasztó, akkor is embertelen, akkor is az elnyomást szolgálja, ha a magát legnagyobb szociáldemokrata pártnak jelölő „tömörülés” volt és lehetséges elnöke személy szerint nem hajlandó elutasítani azt. Kell, hogy legyen hely az elesettek befogadására hazánkban is. Kell, hogy legyen hely hazánkban is, hiszen az elmúlt százötven év az itt élőket többször is megtizedelte. A politikai vagy gazdasági okokból kivándoroltak, a háborúkba küldött és soha vissza nem térők, a marhavagonokban kihurcolt és meggyilkolt honfitársaink helye üres maradt. Kell, hogy legyen hely az elesettek befogadására hazánkban is. Minden más megoldás – így a kerítésépítés is – ellentétes a történeti alkotmányból levonható következtetésekkel, annak vívmányaival. A történeti alkotmány kezdő lapjai, Szent István Király Dekrétomainak Első Könyve, Intelmek Szent Imre Hercegnek 6. fejezete, a külföldiek befogadásáról világosan fogalmaz: „Hagyom azért, fiam, adj nekik táplálást jóakarattal és tisztességes tartást, hadd éljenek nálad örömestebb, hogysem másutt lakozzanak.”

A befogadás akkor lehet sikeres, ha átírják a migrációhoz kapcsolódó kormányzati tanterveket. Nem az idegengyűlölet hagyományait kell erősíteni, hanem az együttérzés pislákoló lángját felszítani. A közénk érkezőknél is fontos szerepe van a pedagógusoknak. Fel kell készíteniük őket arra, hogy köztünk éljenek. Ehhez segítő, és nem ökölbe szorított kezekre van szükség.

*

Minden megváltozik, ha ledőlnek a kerítések. Ha ledőlnek a kerítések, a katonák visszatérhetnek laktanyáikba. Ha ledőlnek a kerítések, a tűzparancs visszavonható. Ha ledőlnek a kerítések, a rendőrség kitiltható a magánlakásokból. Ha ledőlnek a kerítések a fejekben és a határokon, más világ kezdődhet hazánkban. Olyan világ, amelyben érdemes itt maradni. Olyan világ, amelybe érdemes megérkezni.

2015.11.17.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!