Az útkereszteződésnél

“Ha majd minden rabszolga-nép/ Jármát megunva síkra lép” [Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet ...]

Az útkereszteződésnél

Szerencsés ország az, amelynek jó időben van jó vezetője. Még szerencsésebb az, amelyiknek a történelme során többször volt ilyen szerencséje. A világ minden táján, minden ország történelme tele van útkereszteződésekkel, amelyhez érve dönteni kell, merre tovább. A választás sikeres, ha az események láncolata utólag igazolja a döntést. A döntéshozónak a saját korában kell előretekintenie több évtizedre. A döntéshozónak adott esetben saját érdekeit figyelmen kívül kell hagynia. A döntéshozónak nem ritkán szembe kell helyezkednie a népakarattal.

Ritka, mint a fehér holló

Amikor a döntéshozó a hosszútávon megtérülő siker reményében lemond a pillanat kínálta előnyökről, nagy valószínűséggel áldozatot kell hoznia. Ehhez ritka adottságokra van szükség. A jó vezető legyen előrelátó, önzetlen, határozott, kitartó, rugalmas, jól képzett, intelligens, integráló, karizmatikus, következetes, nagylelkű, tisztességes, mértéktartó. Jó, ha átlátja az egészet, ismeri a részleteket, megérti az embereket. Nem vitás, aki mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, az bölcs vezetővé, igaz emberré válhat.

Létezhet-e, születhet-e egyáltalán olyan ember, akiben ennyi jó tulajdonság megtalálható? Eljuthat-e bárki odáig, hogy szert tegyen mindezekre a tulajdonságokra? Nem lehet kizárni ennek lehetőségét. Tény, kevés olyan politikus volt, mint George Washington az Egyesült Államok első elnöke, aki – veszélyesnek tartván, hogy ugyanaz a személy gyakorolja a hatalmat túlságosan hosszú ideig – nem vállalta a harmadik elnöki tisztség betöltését, bár akkor még nem tiltotta ezt az USA alkotmánya. Hagyományt teremtett ezzel a döntésével, megalapozva az elnöki hatalom később alkotmányba emelt korlátjait. A hatalomban eltöltött idő gyakran nem a személyiség jó oldalát, hanem éppen ellenkezőleg rossz vonásait erősíti. Ennek ellensúlyozását szolgálják a modern korban a szabad választások, a hatalom megosztásának rendszere, a hatalom civil kontrollja, a szabad sajtó, a bírói függetlenség. Ezek az elemek összetartoznak, csak a maguk teljességében létezhetnek, garantálva a jogállamiságot. Nincs csökkent értékű, majdnem jogállam.

Gondolatok az emberi méltóságról

Nem ritkán hallani: a jogállam mit sem ér. Nem lehet aprópénzre váltani. Nem lehet fizetni vele a boltban. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Nehéz, de nem lehetetlen közérthetően megfogalmazni, miért is kívánatos a jogállam. Talán azért, mert biztonságot nyújt mindenkinek: szegénynek, gazdagnak, tanultnak, tanulatlannak, öregnek, fiatalnak, gyengének, erősnek. A biztonság lényege, senki nem válhat a hatalom játékszerévé, s ez nem függ attól, hogy tisztában van-e valaki a jogaival, vagy sem. A biztonságérzet megnyugtató. Aki biztonságban érzi magát az nem fél. A jogállamot nem felélni, hanem megélni, élvezni kell. Mindent szabad, ami nem tilos. Ennek az elvnek a figyelembevételével az ember azt teheti, amit jónak, szükségesnek tart. A biztonságérzet adja a szabadság érzetét, azt a tudatot, hogy vagyok valaki. Ez az emberi méltóság. Csak a jogállamban lehet emelt fővel, félelem nélkül élni. A félelem és az emberi méltóság egymást kizáró fogalmak. A félelem és a szabadság egymást kizáró fogalmak. A félelemhőmérő, a társadalom betegségének fokmérője. Minél erősebb a félelem, annál lázasabb a társadalom.

Gondolatok Magyarország sorsáról

Magyarországon mindenki fél. Fél a választás győztese és fél a választás vesztese. Fél, aki hatalomban van és fél aki, kimaradt a hatalomból. Nem csoda. Ebben az országban senki nem érezheti magát biztonságban. Mindenkinek meg kell gondolnia, hol jelenik meg és kivel. Mindenkinek meg kell fontolnia, mit mond és kinek. Hazánk sorsa miért alakult úgy, ahogy alakult? Talán azért, mert nem sok bölcs vezetője volt. Nehéz lenne bővíteni a Szent István és IV. Béla királyokból álló névsort. [Göncz Árpád és Mádl Ferenc bölcs és igaz emberek voltak, de sajnos az ország hosszú távú sorsát meghatározó döntést nem hozhattak.] Minden másképpen alakul, ha 1994-1998 között Horn Gyula és kormánya, a kétharmad birtokában folytatja az alkotmányozást, s megteremti a jogállam felszámolhatatlansága megváltoztathatatlan korlátjait. Ha megteszi, bővíteni lehetne nevével a hazai bölcs vezetők szűkös listáját.

Magyarország sajátos hosszú menetelése folyik a ’70-es évek közepétől. Kezdetben gyalogolt a puha diktatúra felé. 1990-től bukdácsolt a jogállam ösvényén. 2010-től hátrafelé araszolgat. A kezdet kezdetén megindult evolúciós folyamat, az alattvalóból polgárrá válás folyamata e hátramenetben a visszájára fordult. Ez nem revolúció, mint ahogy azt a fülkeforradalmárok állítják. Éppen ellenkezőleg, ez a visszaút az alattvalói létbe. Lehet, hogy az ország az alvajárók hazája? Igen! Csak így lehet, hogy milliók látnak, hallanak, de nem érzékelnek. Csak így lehet sikeres az orbáni délibáb: palotája erkélyén állva a várban, egy- és kétforintosokat szór két marékkal a hódoló tömeg közé. Mindenki tudja, hogy nem lehet fizetni velük, csak jól csengenek a földre hullva. Mindenki tudja, mégis ölre mennek érte. Még egy látomás: a hajóvontatók dala száll: „Hosszú, kínos év a kurta nap,/Száll a gálya, sírva húz a rab.” A hajókötél elszakad. A rabok elvágódnak. Talpra állnak. Talpra állnak?

Címkék: ,

2018. július 2. hétfő

Az állam én vagyok

Az Országgyűlés kormánypárti képviselői két nap alatt megteremtették annak lehetőségét, hogy a Kormány saját hatáskörben megváltoztassa Magyarország közjogi berendezkedését. Az Országgyűlés 2018. április 11-én 127 [2/3-nál kevesebb] szavazattal elfogadta a „Magyarország minisztériumainak felsorolásáról, valamint egyes kapcsolódó törvények módosításáról” címmel, 2018. április 9-én, egyéni képviselői indítványként benyújtott törvényjavaslatot. Ez a törvény azért mérföldkő az ország irányításának alakításában, mivel a ténylegesen kialakult helyzetnek megfelelően törvénybe foglalta a demokratikus jogállam megszüntetésének befejezését. Nem kellett hozzányúlni az Alaptörvényhez. Elégséges volt – „feles” törvényekkel – megváltoztatni a kormányzati munkamegosztás rendjét.
(more…)

Címkék: ,

2018. június 23. szombat

Nesze, semmi …

A köznevelésben érdekelt szakmai szervezetek, civil szervezetek, szakszervezetek évek óta követelik az egyeztetési fórumok felállítását. Miután a miniszter minden pedagógusnak levelet küldött, amelyben közölte, hogy a köznevelés rendszerének kialakítása befejeződött, a kormány határozatban elrendelte az egyeztetés rendszere felállítását. A határozat nem jogszabály, jogot, kötelezettséget nem állapíthat meg, szervezet létrehozására nem alkalmas. (more…)

Címkék: ,

2017. július 17. hétfő

Kürtösökre várva

Hol kezdődik, és meddig tart a véleménynyilvánítás szabadsága? Kerítésbontogatás? Tv-székház felgyújtása? Tojásdobálás? Kossuth téri „táborozás”? Határon túli magyar szervezet képviselőjének leköpködése? Festékpalack hajigálása? Nem lényegtelen kérdés, hol húzódik a határ. Mert, aki átlépi, az bűnözővé válik! Ahány bíró, annyiféle értelmezés?
(more…)

2017. május 4. csütörtök

Az égig (nem) érő fák

Gondterhelt a miniszterelnök. Érthető. Vállain egy nemzet – határon innen és túl – sorsa. Mennyi és milyen súlyosak a terhei? Nyomasztja Európa jövője. Aggódik a kereszténységért is. Nem véletlenül szedett fel jó pár kilót. Soványan nem lehet elviselni ekkora nyomást. Persze, kell a tekintély annak, aki harcban áll mindenkivel. Mindenkivel, aki gondolkodni, pláne az övével nem egyező gondolatokat kimondani merészel. Nem véletlenül szabdalják egyre mélyülő árkok a homlokát. Gyötrődik! A gyötrődésnek pedig ára van. Jól látszik mindez a heti rádiós szózatainak televízión keresztül történő közvetítésekor. Ügyes beállítás: gondos apaként magyaráz a tudatlan népnek. Gesztikulál, kissé az asztalra terülve. Néha könyököl. Elmélyülten tekint a távolba, amikor megosztja gondolatait, töprengéseit, terveit. Félelmeit nem kell megosztani. Kétségek nem gyötrik. Nem kapkod. Lassan tagolja szavait. Ha kell, ismétel. Mindent megfontol, mindent meggondol, mint ahogyan tette ezt egykoron Ferenc József császár, mikor – nyugodt lelkiismerettel – hadat üzent Szerbiának, kimondva egyúttal több millió ember halálos ítéletét, megpecsételve – többek között – saját birodalmának sorsát. Ki tudja miért vállalkozott erre a “kalandra” az agg uralkodó? Ki tudja, miért nem látta, hogy birodalma a huszadik században fenntarthatatlan?
(more…)

Címkék: ,

2017. március 17. péntek

Tisztesség és hatalom

Ruszkik haza! Süvöltötte a mikrofonba egy vékony dongájú, szakállas fiatalember 1989-ben a Hősök terén. Kivonultak. Ez az ember ma, jócskán megterebélyesedve, megőszülve, Magyarország miniszterelnökeként újra szélesre tárta a kapukat előttük. Erősíteni kell a kapcsolatokat minden áron. Miért? Oroszország adott már menedéket száműzött magyar miniszterelnöknek! Ez része a megbonthatatlan orosz-magyar barátságnak. Rákosi száműzetésben, Krasznodarban töltötte élete utolsó éveit. Valahova menni kell neki is, ha kiderül, hogy aranyból készültek a csapok az új miniszterelnöki rezidenciában. (more…)

2017. február 3. péntek

Fiatalság bolondság?

Az országban élők nem először merülnek alá, nem először játszanak a kivárásra. Zsigeri ösztönévé vált az itt élőknek: túl kell élni, ki kell játszani a hatalmat, ezt a mait is. Szívesebben hordjuk a láncot, mint a kardot? Nem akarjuk észrevenni a zsarnokságot az épülő szögesdrótban, a könyvsorokban, a szögesdrótnál jobban butító szólamokban? Még mindig a hőkölő harcok népe lennénk? A magyar költök – Petőfi Sándor, Ady Endre, Illyés Gyula – figyelmeztetései terméketlen talajra hullottak? A kérdések adottak. És a válaszok?
(more…)

2016. december 2. péntek

Az öregség ritkán csenget

Az Egyesült Államok egyik elnökjelöltje hetven, a másik csaknem hetven éves. Eddig egyetlen kifogás sem hangzott el emiatt. Nem a kor, hanem a munkabírás, a tudás, a tapasztalat, a rátermettség számít. Nálunk nem dolgozhat a közszférában, aki hetven éves. A hatvanötödik életév betöltése után lapátra kerül, aki nem jól fekszik a hatalomnál.

(more…)

2016. november 9. szerda

Isten házai

Minden háznak van rendeltetése. Minden háznak van sorsa. Ez a sors lehet a végzete!

Nem könnyű feladatra vállalkozik az, aki a házakat szeretné osztályozni, csoportba sorolni. Vannak azonban olyan házak, amelyek rendeltetésüknél fogva jól beazonosíthatók, osztályozhatók. Ilyen az Isten háza.
(more…)

Címkék: ,

2016. május 30. hétfő

Fejétől bűzlik a hal

Évek óta nem történik semmi, csak várom a nagy csodát. Évek óta nem változik semmi. Mért kezdjem én a változást? Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de mért mindig csak én, csak én legyek jó. [Bikini]

(more…)

2016. május 9. hétfő

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!