Az útkereszteződésnél

“Ha majd minden rabszolga-nép/ Jármát megunva síkra lép” [Petőfi Sándor: Egy gondolat bánt engemet ...]

Az útkereszteződésnél

Szerencsés ország az, amelynek jó időben van jó vezetője. Még szerencsésebb az, amelyiknek a történelme során többször volt ilyen szerencséje. A világ minden táján, minden ország történelme tele van útkereszteződésekkel, amelyhez érve dönteni kell, merre tovább. A választás sikeres, ha az események láncolata utólag igazolja a döntést. A döntéshozónak a saját korában kell előretekintenie több évtizedre. A döntéshozónak adott esetben saját érdekeit figyelmen kívül kell hagynia. A döntéshozónak nem ritkán szembe kell helyezkednie a népakarattal.

Ritka, mint a fehér holló

Amikor a döntéshozó a hosszútávon megtérülő siker reményében lemond a pillanat kínálta előnyökről, nagy valószínűséggel áldozatot kell hoznia. Ehhez ritka adottságokra van szükség. A jó vezető legyen előrelátó, önzetlen, határozott, kitartó, rugalmas, jól képzett, intelligens, integráló, karizmatikus, következetes, nagylelkű, tisztességes, mértéktartó. Jó, ha átlátja az egészet, ismeri a részleteket, megérti az embereket. Nem vitás, aki mindezekkel a tulajdonságokkal rendelkezik, az bölcs vezetővé, igaz emberré válhat.

Létezhet-e, születhet-e egyáltalán olyan ember, akiben ennyi jó tulajdonság megtalálható? Eljuthat-e bárki odáig, hogy szert tegyen mindezekre a tulajdonságokra? Nem lehet kizárni ennek lehetőségét. Tény, kevés olyan politikus volt, mint George Washington az Egyesült Államok első elnöke, aki – veszélyesnek tartván, hogy ugyanaz a személy gyakorolja a hatalmat túlságosan hosszú ideig – nem vállalta a harmadik elnöki tisztség betöltését, bár akkor még nem tiltotta ezt az USA alkotmánya. Hagyományt teremtett ezzel a döntésével, megalapozva az elnöki hatalom később alkotmányba emelt korlátjait. A hatalomban eltöltött idő gyakran nem a személyiség jó oldalát, hanem éppen ellenkezőleg rossz vonásait erősíti. Ennek ellensúlyozását szolgálják a modern korban a szabad választások, a hatalom megosztásának rendszere, a hatalom civil kontrollja, a szabad sajtó, a bírói függetlenség. Ezek az elemek összetartoznak, csak a maguk teljességében létezhetnek, garantálva a jogállamiságot. Nincs csökkent értékű, majdnem jogállam.

Gondolatok az emberi méltóságról

Nem ritkán hallani: a jogállam mit sem ér. Nem lehet aprópénzre váltani. Nem lehet fizetni vele a boltban. A dolog azonban nem ilyen egyszerű. Nehéz, de nem lehetetlen közérthetően megfogalmazni, miért is kívánatos a jogállam. Talán azért, mert biztonságot nyújt mindenkinek: szegénynek, gazdagnak, tanultnak, tanulatlannak, öregnek, fiatalnak, gyengének, erősnek. A biztonság lényege, senki nem válhat a hatalom játékszerévé, s ez nem függ attól, hogy tisztában van-e valaki a jogaival, vagy sem. A biztonságérzet megnyugtató. Aki biztonságban érzi magát az nem fél. A jogállamot nem felélni, hanem megélni, élvezni kell. Mindent szabad, ami nem tilos. Ennek az elvnek a figyelembevételével az ember azt teheti, amit jónak, szükségesnek tart. A biztonságérzet adja a szabadság érzetét, azt a tudatot, hogy vagyok valaki. Ez az emberi méltóság. Csak a jogállamban lehet emelt fővel, félelem nélkül élni. A félelem és az emberi méltóság egymást kizáró fogalmak. A félelem és a szabadság egymást kizáró fogalmak. A félelemhőmérő, a társadalom betegségének fokmérője. Minél erősebb a félelem, annál lázasabb a társadalom.

Gondolatok Magyarország sorsáról

Magyarországon mindenki fél. Fél a választás győztese és fél a választás vesztese. Fél, aki hatalomban van és fél aki, kimaradt a hatalomból. Nem csoda. Ebben az országban senki nem érezheti magát biztonságban. Mindenkinek meg kell gondolnia, hol jelenik meg és kivel. Mindenkinek meg kell fontolnia, mit mond és kinek. Hazánk sorsa miért alakult úgy, ahogy alakult? Talán azért, mert nem sok bölcs vezetője volt. Nehéz lenne bővíteni a Szent István és IV. Béla királyokból álló névsort. [Göncz Árpád és Mádl Ferenc bölcs és igaz emberek voltak, de sajnos az ország hosszú távú sorsát meghatározó döntést nem hozhattak.] Minden másképpen alakul, ha 1994-1998 között Horn Gyula és kormánya, a kétharmad birtokában folytatja az alkotmányozást, s megteremti a jogállam felszámolhatatlansága megváltoztathatatlan korlátjait. Ha megteszi, bővíteni lehetne nevével a hazai bölcs vezetők szűkös listáját.

Magyarország sajátos hosszú menetelése folyik a ’70-es évek közepétől. Kezdetben gyalogolt a puha diktatúra felé. 1990-től bukdácsolt a jogállam ösvényén. 2010-től hátrafelé araszolgat. A kezdet kezdetén megindult evolúciós folyamat, az alattvalóból polgárrá válás folyamata e hátramenetben a visszájára fordult. Ez nem revolúció, mint ahogy azt a fülkeforradalmárok állítják. Éppen ellenkezőleg, ez a visszaút az alattvalói létbe. Lehet, hogy az ország az alvajárók hazája? Igen! Csak így lehet, hogy milliók látnak, hallanak, de nem érzékelnek. Csak így lehet sikeres az orbáni délibáb: palotája erkélyén állva a várban, egy- és kétforintosokat szór két marékkal a hódoló tömeg közé. Mindenki tudja, hogy nem lehet fizetni velük, csak jól csengenek a földre hullva. Mindenki tudja, mégis ölre mennek érte. Még egy látomás: a hajóvontatók dala száll: „Hosszú, kínos év a kurta nap,/Száll a gálya, sírva húz a rab.” A hajókötél elszakad. A rabok elvágódnak. Talpra állnak. Talpra állnak?

Címkék: ,

2018. július 2. hétfő

Járt utat járatlanért …

Valóságos csoda, hogy a gulyáskommunizmus helyébe a rothadó kapitalizmus léphetett 1990-ben. Mi mással lenne magyarázható, hogy a magyar választók önként feladták a létbiztonságot nyújtó szocializmust és beléptek a bizonytalanságba. Nem volt, nem kellett forradalom. A munkásosztály a szövetséges parasztsággal és értelmiséggel közösen önként lemondott a hatalomról és mindazokról az előnyökről, amelyeket egy konszolidált diktatórikus berendezkedés – a társadalmi béke és a hatalom megőrzése érdekében – garantálni tudott számukra. Lemondott a mesterségesen alacsonyan tartott hatósági árakról. A teljes foglalkoztatást, bérezést, nyugdíjat garantáló munkakényszerről. A termelőszövetkezetek és a háztáji biztosította élhető kistelepülésekről. Az ingyenes oktatásról és egészségügyről. A szakszervezeti üdültetésről. A gyermekek nyári napközis táboroztatásáról. Miért? Nem valószínű, hogy a jogállam, a sajtó- és más szabadságjogok utáni vágy miatt kaptak választói bizalmat a frissen alakult vagy újjáalakult piacgazdaságot ígérő pártok az első szabad választásokon. Talán az a téves feltevés motiválhatta az urnákhoz járulókat, hogy különösebb erőfeszítés nélkül, rövid idő alatt sikerül utolérni az osztrákok életszínvonalát?
(more…)

2018. június 5. kedd

Fejétől bűzlik a hal

Évek óta nem történik semmi, csak várom a nagy csodát. Évek óta nem változik semmi. Mért kezdjem én a változást? Mindig azt mondják, hogy legyek jó, de mért mindig csak én, csak én legyek jó. [Bikini]

(more…)

2016. május 9. hétfő

Az ígéret szép szó

A miniszterelnök szívesen beszél önmagáról királyi többesben. Legutóbb – Tusványoson – fejtette ki: “mi magyarok” úgy döntöttünk, hagyjuk éhen veszni azokat, akik hazánkban keresnek menedéket, ha nem hajlandók jó pénzért megvásárolni a magyar állampolgárságot. A mi magyarok alatt nem lehet mást érteni, mint azt a valamivel több mint egymillió kétszázezer embert, akik a nyolcmillióból visszaküldték a konzultációs kérdőívet ebben a témakörben. Ez nagyvonalú számítás, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy az orbáni szellemi ámokfutás egyetlen kérdésben sem kapott száz százalékos támogatottságot. A lényegen azonban nem változtat néhány tízezres eltolódás. A választók kevesebb mint tizenöt százaléka csak akkor lehet “mi magyarok”, ha a nem válaszolók, Rejtő szavaival élve, “mint kákán csomót keresők nem számítanak.”

(more…)

2015. augusztus 3. hétfő

A kalandor jobboldal

Lehet csodálkozni, értetlenkedni minden alkalommal, amikor egy-egy kormányzati intézkedésnél világossá válik, mit is jelent az, ha az állam felfalja a társadalmat.
(more…)

2014. június 5. csütörtök

Még egyszer az induló tanévről

Az oktatás államosításának újabb szakasza kezdődik a szeptemberben induló tanévben. Ez a szakasz lesz a legnehezebb, a leghosszabb és a hatalom szempontjából a legfontosabb. Eddig az állam „csak” az oktatás rendszerére, intézményeire, szolgáltatásaira tette rá a kezét. Eddig az állam “csak” a pedagógusok feletti munkáltatói jog gyakorlását szerezte meg. Most jött el az ideje annak, hogy az állam megvalósítsa azt, amiért az oktatás egész rendszerét kisajátította, vagyis érvényesítse akaratát: ki taníthat, s miből, s ki boldogulhat ebben az országban, s kiből lesz jó esetben közmunkás.
(more…)

2013. augusztus 17. szombat

Az erő velünk van

Az erő velünk van, hirdetik a kormánypártok. Mert mi másról szólna az a parlamenti beadvány, amely Magyarország alaptörvényének negyedik módosítása címen, egyéni képviselői módosító indítvány formájában került benyújtásra az Országgyűlés részére. Furcsa egyéni módosító indítványról van szó. Sajátossága, hogy mind a két kormánypárti frakció valamennyi tagja – a kormány tagjai is – aláírták, tanúsítva ezáltal azt is, hogy elkötelezett hívei a pártállamnak.
(more…)

2013. március 7. csütörtök

Új szelek, jobb idők

Talán a ma tinédzsereinek hangja felrázza ezt a múltat sirató, magába mélyedő, a felelősséget elhárító, sült galambra vágyó országot. Talán a mai tinédzserek meg merik egyenesen mondani a mai hatalomnak, hogy nem kérnek a tömjénfüstbe burkolódzó, naftalinszagú, magyaros ruhába bujtatott, kegyelmes urak, kardcsörtető világából, mivel nem a múltat, hanem a jövőt szeretnék építeni.
(more…)

2013. január 29. kedd

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!