Mese a női becsületről és a szabadságról

„A női becsület olyan, mint a jó szabás, annyira sem szabad feltűnni, hogy dicsérjék.” Rejtő Jenő humorba bujtatott bölcsessége útbaigazító akkor is, amikor szabadságjogaink kerülnek a mérlegre. Beszélhetünk-e szabad társadalomról egy olyan országban, amelyben ki ilyen, ki olyan okból, úton-útfélen azt igyekszik bizonyítani, e körben minden rendben van? Kijelenthetjük: nem! Hol szabadság van, ott szabadság van. Nem görcsösen akarva. Nem fölvállalva. Nem a bíró szavára. Hol szabadság ott szabadság van a kutatásban, az oktatásban, a bírói ítélet meghozatalában, a sajtó minden szavában, az emberek hétköznapjaiban. Észrevétlenül.

A szabadság örökösei

Hosszú-hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy országban beépüljön az ösztönökbe a szabadság gyakorlása. Hosszú, nagyon hosszú időnek kell eltelnie annak tudatosulásához, a szabadság nem a hatalom adománya, hanem az emberi létből származó, mindenkit születésénél fogva megillető, természet adta jog. Ez a jog azóta létezik, amióta az ember létezik, igaz sokáig a tudat alatt, elfojtva. Rá kellett kényszeríteni a hatalmat az elfogadására, s ennek sikere után a szabadságjogokhoz lehetett igazítani a hatalom gyakorlását. Ahol ez megtörtént a hatalom sohasem lehet erősebb a szabadságjogok tulajdonosainál. Ennek az állapotnak az eléréséhez az elmúlt évszázadokban több generáció hozott, nem egyszer véres áldozatot, s hagyta örökségül a kivívott eredményeket az utánuk jövőkre.

Mi nem vagyunk a szabadság boldog örökösei. A rendszerváltás utáni két évtized próbálkozásai a hatalom szabadság-korlátok közé szorítására megfeneklett. Folytatódhat az évszázados rend, a hatalom birtokosai erősebbek a szabadságra vágyóknál. Talán azért, mert kevesen voltak a szabadság után vágyok. Talán azért, mert nem is akarták annyira a szabadságot. Talán tudatlanok voltak. Talán hiszékenyek. Talán bíztak uraikban. Ami tény, nem változott az egymást váltó társadalmi korszakok, egymást váltó elitjének – tisztelet a kivételnek – közös vonása, a hatalom saját érdekeik szerinti gyakorolása. Maradt minden a régiben, a magyaroknak annyi szabadság jut, amennyit engedélyez számukra az éppen soron lévő hatalom, napjainkban a miniszterelnök-pártelnök.

A miniszterelnök-pártelnök szokatlan körülmények között vette át a hatalmat 2010-ben. A hatalommegosztás kialakulófélben lévő rendje, az emberi jogok egyre sűrűbbé váló hálója okozott fejtörést számára. Hamar világossá vált, mit kezd a hatalommal: újraépíti a régi államot, amelyben a vezér akarata a törvény. Az itt élőkkel pedig azt a mesét kell elhitetni, nem jogtiprás folyik, nem jogfosztás történik, hanem egy biztonságos világ, a Jó Állam építése folyik. A miniszterelnök-pártelnök, a történeti alkotmány vívmányai alkotta páncélruha sisakrostélya mögé bújva – Don Quijote-ként – indított harcot mindenki ellen, aki nem a múltba, hanem a jövőbe tekint. Mindenki ellen, aki felismeri, felismerheti, hogy valójában nem egy hős lovag, nemes csatája folyik a közért, hanem egy kalandor politikus dicstelen küzdelme a diktátori hatalomért.

A Jó Állam szögesdrótkerítéssel övezett határán belül lépésről, lépésre leomlottak a hatalom korlátjai, lépésről lépésre benyomult az állam a közélet és a magánélet minden területére. A szabadságjogok újabb és újabb területei, legutóbb a szülői jogok estek áldozatául a miniszterelnök-pártelnök által irányított hadműveleteknek

Az állam, mint jó szülő

Ahol a szabadság szüli a rendet, ott gyermeke nevelésének meghatározásában a szülői szerep döntő és elsődleges. Miután nálunk a helyzet fordított, a rend szüli a szabadságot, a miniszterelnök-pártelnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy az állam belépjen a szülők szerepébe. Az országgyűlés (nem véletlenül így írva) július 12-én jóváhagyta a miniszterelnök-pártelnök által eldöntött direktívákat a szülői jogok átalakításáról. Ennek értelmében a jövő esztendő első napján megszűnik annak lehetősége, hogy a hároméves korban kezdődő kötelező óvodába járás idejét a jegyző a szülői kérelmére eltolja annak az évnek szeptember első napjáig, amelyben a gyermek betölti az ötödik életévét. Ebben az időpontban megszűnik annak lehetősége is, hogy a gyermek hatéves kora után az – az óvodavezető hozzájárulásával – az óvodában maradjon és a tankötelezettség teljesítését a hetedik, kivételesen a nyolcadik életévében kezdje meg. Ez év szeptember 1-jétől a szemétkosárba került az a több évtizedes gyakorlat, hogy a szülő kérelmére az iskola igazgatója hozzájárulhat a tankötelezettség magántanulóként történő teljesítéséhez. A szülői jogok nem sérültek, nyilatkozott az illetékes államtitkár. Igaza van? Döntse el az olvasó. Annyi bizonyos minden megváltozott.

A kormány megbízott egy állami hivatalt, amely a keresztségben a felmentést engedélyező szerv nevet kapta, azzal a feladattal, hogy a meggondolatlan szülő és a megbízhatatlan intézményvezető helyett eldöntse, mi a jó a gyermeknek. A szülőnek nem kell döntenie gyermeke sorsáról, nem is kell felelősséget vállalnia. Ehelyett, jogában áll az említett szervhez fordulni, kérve, döntsön helyette A szülő, így megtanulhatja a közigazgatási hatósági eljárás megindításának szabályait, megtanulhat érvelni, bizonyítékokkal alátámasztani igazát. A szülő, amennyiben a szervet nem tudta meggyőzni álláspontja helyességéről, közigazgatási pert indíthat ellene. Miután – az általános gyakorlattól eltérően – a bíróság nem változtathatja meg a szerv döntését, megsemmisítheti azt, megnyílik a szülő lehetősége új közigazgatási hatósági eljárás megindítására. Így, ha akar, évekig hadban állhat az állammal.

A szülők védelmében, az alternatív iskolák helyzete is megváltozott az említett törvénymódosítással. Az úgynevezett alternatív iskolák azzal érdemelték ki a miniszterelnök-pártelnök figyelmét, hogy a saját maguk által elkészített pedagógiai program alapján foglalkoztak a rájuk bízott tanulókkal. Ezzel azt a látszatott kelthették a meggondolatlan szülök körében, hogy jobbak az állami iskoláknál. A döntéshozó, ragaszkodva az államosítás legfontosabb céljához, legyen minden iskolában azonos színvonalú az oktatás, elrendelte: az alternatív iskoláknak is igazodniuk kell a Nemzeti Alaptantervhez és a miniszteri kerettantervhez. Ezáltal biztosítható az iskolák közötti átjárhatóság és a továbbtanulás. A döntés nem következetes, az érintett iskolák harminc százalékban térhetnek el az állami direktíváktól, szemben a többi iskolával, amelyeknek tíz százaléknyi lehetőségük van erre. 2019. szeptember 1-jétől számított egy éven belül kell, az iskoláknak a tanterveiket hozzáigazítaniuk az állami dokumentumokhoz. Az idő hosszúnak, a feladat végrehajtása mégis végrehajthatatlannak tűnik. Most írják valakik – sorrendben a hatodik – Nemzeti Alaptantervet. Ezt követhetik majd az új kerettantervek. Megjelenésük időpontja ismeretlen. Félelemre még sincs oka azoknak, akikre a hatalom számít. A Waldorf iskolák a júliusi törvény megjelenése utáni napokban megkapták a hatalom hátbaveregetését: „Ne féljetek, amíg minket láttok. A ti tanterveitekkel semmi bajunk.” A hatalomnak fontos szülők lehetőségei egyébként is egyre bővülnek. Állami pénzen épülnek fizetős iskolák, amelyekben az oktatás jó is lehet. A szülőnek, ha fizet, gyermeke akár itthon is járhat jó iskolába.

Még egy lehetőséget kaptak a szülők. A júliusi törvénymódosítás alapján módjukban áll megindítani az eljárást az intézményvezető eltávolítására, mivel egy bővített mondat felhatalmazza a minisztert az állami köznevelési intézmény igazgatója vezetői megbízásának visszavonására, ha tudomására jut, hogy az intézményében olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenységet folytatattak, amelyik a gyermek, a tanuló alaptörvénybe (nem véletlenül így írva) foglalt jogainak megsértését eredményezhette. Nem érdekes, ki által, nem érdekes, milyen eredménnyel, nem érdekes bent volt-e a vezető. Ezzel az eljárással kompenzálta a hatalom, hogy a törvénymódosítás megszüntette a vezetői pályázatok szülői közösség által történő véleményeztetésének kötelezettségét.

Amíg a hír szabad

Szabadság addig létezhet, ameddig a hírek, információk áramlása szabad. Erre a szabadságra épül a választás, az oktatás, a művészet szabadsága. Napvilágot látott: saját elhatározása alapján, iskolát váltott az a tanuló, akinek az igazgató megtiltotta, hogy ellenzéki álláspontokat osszon meg a neten. Más oka nem lehet, hiszen hazánkban – biztosít róla mindenkit a hatalom – véleménynyilvánítási szabadság van. A kételkedők teszik hozzá: ez a jog nem foglalja magába a közmédia pártatlanságát, a kormányzati álláspontot nem osztó, megkérdőjelező, bíráló vélemények általuk történő közvetítését, Árulkodó az is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát igazolni hivatott kereskedelmi tévék, rádiók a kormánybíráló álláspontok elhangzása után rendszerint hozzáteszik: „ez az állítás nem bizonyítható”. Amikor pedig egy betelefonáló kiejti a száján „itt nincs véleménynyilvánítási szabadság”, általában jön a műsorvezetői riposzt: „ez nem igaz, hiszen Ön is elmondhatja a véleményét.”

A mese eleje ismerhető: „Egyszer volt, hol nem volt”, Magyarországon is létezett: a tudományos élet szabadsága, az oktatás szabadsága, a sajtószabadság, az önkormányzatiság, a bírói függetlenség. A mese vége még íródik, s csak remélni lehet, nem így zárul: „itt a vége, fuss el véle.”

Címkék: ,

2019. november 7. csütörtök

A szabadság ára

Azt mondják az elemzők, nem a nép a hibás, azért ami hazánkban történik. Az ellenzéki politikusok a hibásak, mert nem tudnak összefogni, mert nem képesek alternatívát nyújtani. A nép csak tájékozatlan. A kormánypropaganda elfedi a valóságot. Mindez igaz, de nem mentség semmire. Harmadszor nem lehet tévedni! Ha néhány tucat kalandor milliókat képes sakkban tartani. Ha milliók tudomásul veszik, hogy néhány tucat kalandor ellopja az ország javait, akkor az itt élők cinkosok, bűnrészesek. Érdekükben áll, hogy fennmaradjon ez a rablóvilág. Kéz kezet mos! (more…)

2018. december 12. szerda

Elmélkedések az oktatásról A 66. Pedagógusnap alkalmából

1. “Az ifjúság nevelése a jövő záloga!” (XVI. Benedek) Hazánkban a hatalom tönkretette az iskolát. Az iskola tönkreteszi az ifjúságot. Az ifjúság és vele az ország elveszíti jövőjét.

(more…)

2017. június 16. péntek

Örömóda magyar módra

Elkészült a szabadság himnusza, amely egy szabad országról szól. Szabad országról, amelyben nem szabad a hajléktalannak életvitelszerűen a közterületen tartózkodnia. Szabad országról, amelyben nem szabad az azonos neműeknek házasodniuk. Szabad országról, amelyben szabadságvesztésre ítélhető, aki betöltötte a tizenkettedik életévét. Szabad országról, amelynek területére nem léphetnek be, akikre a hazájukban a halál leselkedik. Szabad országról, amelyben mindent szabad, amit megenged a hatalom. Mindezért köszönettel tartozunk!

(more…)

2016. szeptember 6. kedd

Miért hagytuk, hogy így legyen?

Az arisztokrácia bukásával a világ átalakult, a politikában és a gazdaságban megjelent a szabad verseny. Mi lett ennek a következménye? Azok kerültek hatalomra, akik a versenyre voltak alkalmasak, nem pedig a pozícióra. Van két különleges embertípus: az egyik a pszichopata, a másik a szociopata. A pszichopata nem érez semmiféle megbánást, nincs bűntudata, nincs lelkiismeret furdalása. A szociopata nem képes az együttérzésre, képtelen magát valaki más helyébe képzelni, és felvenni a nézőpontját. Egy versenyben, amely nem minden ízében teljesen a nyilvánosság előtt zajlik, ez a két embertípus óriási előnyben van mindenki mással szemben. [Duncan Shelley]

(more…)

Címkék: ,

2016. szeptember 2. péntek

És mi mégis láncot hordunk?

Nem titok. A miniszterelnök bejelentette. Most jött el az ideje, hogy hozzákezdjenek a valódi polgári állam felépítéséhez. A baj csupán annyi, hogy két építőtéglából is kevés van hazánkban ahhoz, hogy a Jó Állam – amelynek felépítését ez a hatalom elhatározta – ilyen formációt ölthessen. Hiányzik a demokrácia, és hiányoznak a polgárok. A demokrácia hiányára kár szót vesztegetni. Aki kicsit is elgondolkozott ezen a kérdésen, eljuthatott odáig, nem lehet demokrácia ott, ahol egyetlen ember szava a törvény. Hiányzik a polgár? Igen, hiányzik! Miért? Azért, mert ebben az országban szinte soha nem volt szükség polgárokra!

(more…)

Címkék: ,

2015. június 22. hétfő

Az emberi méltóság és a demokrácia

Az emberi méltóság tisztelete lehet az a mérce, amely alapján korunkban kellő biztonsággal megítélhető egy politikai kurzus természete. Nincs az a rezsim, amelyik nyíltan meghirdetné az elnyomás rendszerének, a türannisznak az építését.
(more…)

2014. október 11. szombat

Az Orbán áfium elleni orvosság

Vajon lesz-e a közmunkások között, aki elmondja az igazságot, arról, mi is rejlik azok mögött a képsorok mögött, amelyeket a televízióban mutattak be róluk, amint szép, rendezett sorokban, jókedvűen kapálják a száraz föld gyér növényzetét. Természetesen akadt közülük valaki, aki elmondta a közszolgálati csatorna nézőinek, mennyire hálásak, amiért végre van értelme az életüknek. Reggel van miért ébredniük. A gyerekek látják a munkába siető szülőket. Végezetül köszönetet mondott a polgármesternek a törődésért.

(more…)

2014. augusztus 4. hétfő

Ahol a szabadság a rend

 Vajon ki, milyen választ adna arra a kérdésre: működhet-e iskola rend és fegyelem nélkül? Kapásból e kérdésrenem lenne szabad válaszolni. Először azt érdemes ugyanis tisztázni mi a rend, és mi a fegyelem.

(more…)

2010. december 30. csütörtök

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!