Hazánkban nincs cenzúra. Van viszont Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság, amelynek elnökét a miniszterelnök javaslatára nevezi ki a köztársasági elnök. A hivatal a saját maga által indított eljárásban akár kétszázmillió forint bírságot is megállapíthat. Hazánkban nincs cenzúra. Az MTI. viszont megtagadhatja az ellenzéki párt által kért közlemény közlését. Hazánkban nincs cenzúra. Az állam azonban szabadon dönthet arról, mikor, milyen információt nyílvánit titokká.
(more…)
A demokrácia, a jogállam elképzelhetetlen a véleménynyilvánítás szabadsága, és a sajtószabadság nélkül. A véleménynyilvánítás szabadsága és a sajtószabadság azonban nem azonos azzal, hogy bárki leírhat bármit anélkül, hogy a hatalom börtönbe zárná, illetve nem azonos azzal sem, hogy nem működik hivatalosan a cenzúra. A félelemből eredő öncenzúra elégséges ahhoz, hogy sérüljön a véleménynyilvánítás joga, szabadsága.
Nem csak azoknak a közösségeknek – önkormányzatok, közalapítványok, független testületek – kell pusztulniuk, amelyek mást gondolhatnak, másképpen dönthetnek, más véleményt fogalmazhatnak meg, mint amely a hatalomnak kedves. Pusztulnia kell minden olyan lehetőségnek is, amely a hivatalostól eltérő értékeket közvetíthet, amely rá- és felébresztheti az embereket arra, nem szükségszerű, hogy valaki már itt a földön, még az életükben mérlegre tegye sorsukat, mindent eldöntsön helyettük, megmondja, mit, mikor, hogyan kell cselekedniük.
„Érdekes elmélkedéseket” lehet [még] hallani, olvasni arról, hol is tart a jogállam felszámolása és az új társadalmi rend kiépítése a Magyar Köztársaságban. Annak ellenére, hogy a – címben jelzett – madáchi állapot még nem következett be, nehezen lehet azonosulni azokkal a véleményekkel, amelyek arról szólnak, hogy a jelenlegi állapotok még „elmennek”. Nem érdemes végigfutni a jogállam ismérvein, s az elmúlt hónapok eseményein. Akit ez a téma érdekel, úgy is tudja, miről van szó.
A rendszerváltók súlyos, valószínűleg végzetes hibája, hogy az Alkotmány módosítását, az új Alkotmány elfogadását nem kötötték népszavazáshoz, továbbá, hogy a köztársasági elnök megválasztását az Országgyűlésre és nem a választókra bízták. E két tényből adódóan a mai Országgyűlés – a legjobb példa erre a törvényalkotás – azt tehet, s mint ahogy az elmúlt néhány hét igazolja azt is tesz, amit akar, és ne legyen illúziója senkinek meg is fog tenni mindent annak érdekében, hogy a jelenlegi hatalom leválthatatlan legyen.
