A putyini úton
Az elmúlt hetekben számtalan írás elemezte a választások óta kialakult helyzetet. Az e tárgykörben Radnóti Sándor „Mert nem ijeszt, mi csak ijeszthet” című, az „És” 2010. augusztus 19-i számában megjelent összegező írásához és következtetéseihez: Orbán Viktor „kész jelentős többségi felhatalmazását a többség zsarnokságává konvertálni” nehéz lenne bármit hozzátenni. A legszomorúbb, mert beláthatatlan az általa felvázolt jövőkép: „Ha az alkotmányozás tartalmi korlátjait áthágják, ha a véleménynyilvánítás szabadságát, a sajtó függetlenségét megnyirbálják, ha a törvényhozói és végrehajtó hatalom független ellenőrző intézményeinek rendszerét csorbítják, vagy kiiktatják, akkor a láthatatlan alkotmányhoz kell hűségesnek lenni. Ez számos gyakorlati esetben jelenthet a jövőben civil ellenállást, polgári engedetlenséget. Hogy e morálisan kívánatos magatartásból politikai erővé válhat-e, annak titka a jövő méhében rejlik.”