Az emberi méltóság és a demokrácia
Az emberi méltóság tisztelete lehet az a mérce, amely alapján korunkban kellő biztonsággal megítélhető egy politikai kurzus természete. Nincs az a rezsim, amelyik nyíltan meghirdetné az elnyomás rendszerének, a türannisznak az építését.
Nincs az a diktátor, aki a névjegyére írná, hogy ő a türannosz. Éppen ellenkezőleg! A diktátor mindig demokratának vallja magát, aki a demokrácia sajátos útját építi, de csak azért, mert az, amelynek révén hatalomra került, nem vált be, a végét járja. Nincs ez másképpen hazánkban sem. A Jó Állam, amely hazánkban épül, alkotmányos felhatalmazás alapján hozza vissza a hűbéri rendszer sajátos változatát. Valójában alkotmányos felhatalmazásról nem beszülhetünk, mivel az országnak nincs Alkotmánya, csak egy – az Alkotmány funkciója után alaptörvénynek elnevezett, a törvényeket egymástól megkülönböztető római szám nélkül megjelentetett – kizárólag a kétharmad akaratát a jogrend zsinórmértékéül állító országgyűlési irománya. Ennek sincs azonban egyetlen biztos pontja sem, mivel belefoglalták, hogy rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. A történeti alkotmány azonban nem létezik. Ezzel a gyűjtőfogalommal jelölik a jogtudósok a honfoglalás óta jogszabályi formában megjelent minden olyan állami akaratot, amely utóbb sorsfordítónak bizonyult. E körbe így ízlés szerint beleérthető vagy kihagyható bármelyik norma. Beleérthető például a Werbőczy István nádor, jogtudós által összeállított Tripartitum, Nemes Magyarország szokásjogának hármaskönyve is. Ebben az esetben pedig nem vitás, ez a hatalom mindenre felhatalmazást kapott a következők miatt: „És ámbár mind e népségek … eddigelé a szabadság amaz előjogával éltek, hogy, ha úgy akarták, szabadságukban állott, törvényes földbérük letétele és adósságaik kifizetése után lakóhelyeikről bármikor más, nekik inkább tetsző helyre költözniök, hogy majdan ott lakjanak, minthogy azonban pártot ütöttek és bizonyos Székely György nevű leggonoszabb haramia vezérlete alatt az egész nemesség ellen az úgynevezett kurucz lázadásban váratlanul felkeltek és e miatt örök hűtlenség vétkébe estek: az elmúlt nyáron szabadságukat végkép elvesztvén, földesuraiknak föltétlen és örökös szolgaságába kerültek.” [25. CZIM, 2. §]
Ha a történeti alkotmánynak e vívmányával értelmezik az alaptörvény egyes rendelkezéseit: „Alapvető jog más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében … korlátozható.”, illetve „… mindenki köteles hozzájárulni a közösség gyarapodásához.” [Alap.tv. I. és XII. cikk], a napnál is világosabbá válik a kormány felhatalmazása az illiberális demokrácia – amelyben az egyéni szabadságjogokat korlátozzák a közösségi érdekekért – felépítésére. S miután értelmezés kérdése az is, mit kell érteni közösség alatt, miért ne lehetne, kellene érteni alatta korunk új földesurait: a Vezért és csapatát? A „feltétlen és örökös szolgaságba” pedig úgy kerül a népesség, hogy korlátozzák az emberi méltósághoz való jogát. Az emberi méltóság, amelynek lényege: az ember nem válhat eszközzé, nem válhat tárggyá, így ezt a hatalmat már nem köti. Így válhatott alkotmányossá a visszamenőleges szabályozás, a tulajdonviszonyok átrendezése, a rokkantnyugdíjasok csalókká nyilvánítása, százezrek közmunkába kényszerítése, a megtévedt gyermekek börtönbe zárása, a hajléktalanok hontalanná tétele, a szabad közösségi lét felszámolása, az oktatáshoz való jog szűkítése. Így váltotta fel a „mindent szabad, ami nem tilos” elvet, a „mindent megtehetsz, amit megenged a hatalom” elve. A kiszolgáltatottság nem fér össze az emberi méltósággal. Az emberi méltósággal, amelyből ered a cselekvés szabadsága. A cselekvés szabadsága, amelynek ikertestvére a szabad akarat. A szabad akarat, amely alapja a választás szabadságának. A választás szabadsága, amelyre épül a szabad választás. Ahol sérül az emberi méltóság joga, ott nem lehet szabad a választás. Ahol nem szabad a választás, ott nincs demokrácia. Ezért, ahol lábbal tiporják az emberi méltóságot, ott sárba tapossák a demokráciát.
Ha az emberi méltóság felszámolása terén elért eredmények alapján teszik mérlegre hazánk teljesítményét, nincs min szégyenkezni. A hatalmat magához ragadta a fülkeforradalmárok maroknyi csapata. A településeken pedig már Döbrögi az úr! Matyi tán még meg sem született.