Mesterséget, szakmát, hivatást választani nem egyszerű dolog. Nem egyszerű, hiszen az esetek jelentős részében nincs is választási lehetőség. Nincs, mivel nincs mik között választani. Nincs munka, s ha lenne is, a munkához való jog senki számára nem garantált abban a szerződésben, amelyet a FIDESZ kötött meg önmagával a múlt, a jelen és a jövő magyarjai nevében is. Nincs, hiszen nem garantál ez a szerződés senkinek semmit sem, mivel aki a vonaton összelapátolta a szöveget, maga is tudta, hogy ennek a kormányzati ciklusnak nem az lesz a feladata, hogy bármit is javítson a közállapotokon. Mégis mit kell tennie annak, aki mesterséget, szakmát, hívatást szeretne választani? Van lehetősége? Van! Két párt közül is választhat, aki hozzá szeretne férni a húsos fazékhoz.

Egyébként a kettő a kormányzati kedvenc szám, hiszen két tankönyv közül választhat a pedagógus is, méghozzá minden tantárgynál. Az állam arra vállalkozott ugyanis, hogy tantárgyanként két tankönyvet fejleszt, legyárt, forgalmaz, és a pedagógus szabadon dönthet arról, hogy az állam által biztosított lehetőségek közül melyik tetszik neki a legjobban. Hasonló a lehetősége annak is, aki szeretne dolgozni. Két párt tagkönyvével jelentős mértékben megnőnek az esélyek a munkaerőpiacon. Az egyik jó választás a FIDESZ-Magyar Polgári Szövetség, a másik a Kereszténydemokrata Néppárt. Bármelyikben betöltött tagság feljogosítja az elvtársat arra, hogy diploma nélkül legyen miniszter vagy hivatalvezető. Talán jó hír e szomorú helyzetben, hogy választani nem kötelező, mert egyszerre mindkét pártnak tagja lehet valaki, megduplázva ily módon az esélyeit. Az, aki viszont nem rendelkezik egyik ilyen könyvecskével sem, az még abban sem lehet biztos, hogy diplomával a zsebében eredményesen pályázhat a közmunkára.

Miután a Bölcs Vezér nem záratta le a határokat, megmaradt a lehetőség ahhoz, hogy azok, akik az előző nyolc évben diplomát szereztek, s nem akartak belépni egyik akolba sem, munkát keressenek külföldön. A külföldi munkavállalás pedig hozzájárul annak igazolásához, hogy Magyarország jobban teljesít. Javítja ugyanis a hazai foglalkoztatási statisztikát, s egyben igazolja, hogy Magyarország nem diktatúra. A legnagyobb haszna mégis az, hogy távol tartja az elégedetlenkedők jelentős csoportját a választásoktól. Ők ugyanis – ellentétben a határon túli magyarokkal, akik levélben is leadhatják voksukat – csak a külképviseleteken szavazhatnak, amelynek elérése költséges és problémás lehet.
Mellesleg az oktatási rendszer is jobban teljesít. Felvállalta ugyanis azt is, hogy csökkenti a külföldre vándorló diplomások számát. A megoldás egyszerű, nem kell annyi gyermeknek, oly sokáig iskolába járnia. Nem kell annyi tanulónak érettségiznie, bejutnia a felsőoktatásba. Nem cél, hogy a hátrányos helyzetű családból érkező tanuló eljusson akár csak egy szakma megszerzéséig. Mindehhez jó módszer a tankötelezettség idejének csökkentése, a kereszténydemokrata oktatáspolitikai normáknál lassabban haladóknak tizenöt éves korban az általános iskola falai közül történő kiűzése, a középiskolákba bejutók számának csökkentése, a felsőoktatásba történő belépés megnehezítése. Az iskolai szelekció nem csak a származásra, a vagyoni és jövedelmi viszonyokra, a párttagkönyvekre építhet. Biztos támpont a megbízhatatlanok kiszűrésére a szülői választás: hova járatja gyermekét az állami erkölcstanra vagy az egyházi hít- és erkölcstanra. Az egyház által szervezett hít-és erkölcstan is csak akkor lehet belépőjegy a sikerhez, ha az államnak is kedves egyházat választott a szülő.
Mégis, milyen tanácsot lehet adni annak, aki mesterséget, szakmát, hivatást akar választani? Talán csak annyit, hogy egyesítse a három majom bölcsességét: nem szabad látni, hallani, szólni. Ennek a hatalomnak ugyanis alattvalókra van szüksége, s nem gondolkodó, cselekvő polgárokra. Aki mégsem szeretne a majmoktól tanulni, az egy jó helyre húzott X-el járulhat hozzá ahhoz, hogy ismét magánüggyé váljon, kinek, milyen a vallási, világnézeti, politikai meggyőződése.