Mese a női becsületről és a szabadságról

„A női becsület olyan, mint a jó szabás, annyira sem szabad feltűnni, hogy dicsérjék.” Rejtő Jenő humorba bujtatott bölcsessége útbaigazító akkor is, amikor szabadságjogaink kerülnek a mérlegre. Beszélhetünk-e szabad társadalomról egy olyan országban, amelyben ki ilyen, ki olyan okból, úton-útfélen azt igyekszik bizonyítani, e körben minden rendben van? Kijelenthetjük: nem! Hol szabadság van, ott szabadság van. Nem görcsösen akarva. Nem fölvállalva. Nem a bíró szavára. Hol szabadság ott szabadság van a kutatásban, az oktatásban, a bírói ítélet meghozatalában, a sajtó minden szavában, az emberek hétköznapjaiban. Észrevétlenül.

A szabadság örökösei

Hosszú-hosszú időnek kell eltelnie ahhoz, hogy egy országban beépüljön az ösztönökbe a szabadság gyakorlása. Hosszú, nagyon hosszú időnek kell eltelnie annak tudatosulásához, a szabadság nem a hatalom adománya, hanem az emberi létből származó, mindenkit születésénél fogva megillető, természet adta jog. Ez a jog azóta létezik, amióta az ember létezik, igaz sokáig a tudat alatt, elfojtva. Rá kellett kényszeríteni a hatalmat az elfogadására, s ennek sikere után a szabadságjogokhoz lehetett igazítani a hatalom gyakorlását. Ahol ez megtörtént a hatalom sohasem lehet erősebb a szabadságjogok tulajdonosainál. Ennek az állapotnak az eléréséhez az elmúlt évszázadokban több generáció hozott, nem egyszer véres áldozatot, s hagyta örökségül a kivívott eredményeket az utánuk jövőkre.

Mi nem vagyunk a szabadság boldog örökösei. A rendszerváltás utáni két évtized próbálkozásai a hatalom szabadság-korlátok közé szorítására megfeneklett. Folytatódhat az évszázados rend, a hatalom birtokosai erősebbek a szabadságra vágyóknál. Talán azért, mert kevesen voltak a szabadság után vágyok. Talán azért, mert nem is akarták annyira a szabadságot. Talán tudatlanok voltak. Talán hiszékenyek. Talán bíztak uraikban. Ami tény, nem változott az egymást váltó társadalmi korszakok, egymást váltó elitjének – tisztelet a kivételnek – közös vonása, a hatalom saját érdekeik szerinti gyakorolása. Maradt minden a régiben, a magyaroknak annyi szabadság jut, amennyit engedélyez számukra az éppen soron lévő hatalom, napjainkban a miniszterelnök-pártelnök.

A miniszterelnök-pártelnök szokatlan körülmények között vette át a hatalmat 2010-ben. A hatalommegosztás kialakulófélben lévő rendje, az emberi jogok egyre sűrűbbé váló hálója okozott fejtörést számára. Hamar világossá vált, mit kezd a hatalommal: újraépíti a régi államot, amelyben a vezér akarata a törvény. Az itt élőkkel pedig azt a mesét kell elhitetni, nem jogtiprás folyik, nem jogfosztás történik, hanem egy biztonságos világ, a Jó Állam építése folyik. A miniszterelnök-pártelnök, a történeti alkotmány vívmányai alkotta páncélruha sisakrostélya mögé bújva – Don Quijote-ként – indított harcot mindenki ellen, aki nem a múltba, hanem a jövőbe tekint. Mindenki ellen, aki felismeri, felismerheti, hogy valójában nem egy hős lovag, nemes csatája folyik a közért, hanem egy kalandor politikus dicstelen küzdelme a diktátori hatalomért.

A Jó Állam szögesdrótkerítéssel övezett határán belül lépésről, lépésre leomlottak a hatalom korlátjai, lépésről lépésre benyomult az állam a közélet és a magánélet minden területére. A szabadságjogok újabb és újabb területei, legutóbb a szülői jogok estek áldozatául a miniszterelnök-pártelnök által irányított hadműveleteknek

Az állam, mint jó szülő

Ahol a szabadság szüli a rendet, ott gyermeke nevelésének meghatározásában a szülői szerep döntő és elsődleges. Miután nálunk a helyzet fordított, a rend szüli a szabadságot, a miniszterelnök-pártelnök elérkezettnek látta az időt arra, hogy az állam belépjen a szülők szerepébe. Az országgyűlés (nem véletlenül így írva) július 12-én jóváhagyta a miniszterelnök-pártelnök által eldöntött direktívákat a szülői jogok átalakításáról. Ennek értelmében a jövő esztendő első napján megszűnik annak lehetősége, hogy a hároméves korban kezdődő kötelező óvodába járás idejét a jegyző a szülői kérelmére eltolja annak az évnek szeptember első napjáig, amelyben a gyermek betölti az ötödik életévét. Ebben az időpontban megszűnik annak lehetősége is, hogy a gyermek hatéves kora után az – az óvodavezető hozzájárulásával – az óvodában maradjon és a tankötelezettség teljesítését a hetedik, kivételesen a nyolcadik életévében kezdje meg. Ez év szeptember 1-jétől a szemétkosárba került az a több évtizedes gyakorlat, hogy a szülő kérelmére az iskola igazgatója hozzájárulhat a tankötelezettség magántanulóként történő teljesítéséhez. A szülői jogok nem sérültek, nyilatkozott az illetékes államtitkár. Igaza van? Döntse el az olvasó. Annyi bizonyos minden megváltozott.

A kormány megbízott egy állami hivatalt, amely a keresztségben a felmentést engedélyező szerv nevet kapta, azzal a feladattal, hogy a meggondolatlan szülő és a megbízhatatlan intézményvezető helyett eldöntse, mi a jó a gyermeknek. A szülőnek nem kell döntenie gyermeke sorsáról, nem is kell felelősséget vállalnia. Ehelyett, jogában áll az említett szervhez fordulni, kérve, döntsön helyette A szülő, így megtanulhatja a közigazgatási hatósági eljárás megindításának szabályait, megtanulhat érvelni, bizonyítékokkal alátámasztani igazát. A szülő, amennyiben a szervet nem tudta meggyőzni álláspontja helyességéről, közigazgatási pert indíthat ellene. Miután – az általános gyakorlattól eltérően – a bíróság nem változtathatja meg a szerv döntését, megsemmisítheti azt, megnyílik a szülő lehetősége új közigazgatási hatósági eljárás megindítására. Így, ha akar, évekig hadban állhat az állammal.

A szülők védelmében, az alternatív iskolák helyzete is megváltozott az említett törvénymódosítással. Az úgynevezett alternatív iskolák azzal érdemelték ki a miniszterelnök-pártelnök figyelmét, hogy a saját maguk által elkészített pedagógiai program alapján foglalkoztak a rájuk bízott tanulókkal. Ezzel azt a látszatott kelthették a meggondolatlan szülök körében, hogy jobbak az állami iskoláknál. A döntéshozó, ragaszkodva az államosítás legfontosabb céljához, legyen minden iskolában azonos színvonalú az oktatás, elrendelte: az alternatív iskoláknak is igazodniuk kell a Nemzeti Alaptantervhez és a miniszteri kerettantervhez. Ezáltal biztosítható az iskolák közötti átjárhatóság és a továbbtanulás. A döntés nem következetes, az érintett iskolák harminc százalékban térhetnek el az állami direktíváktól, szemben a többi iskolával, amelyeknek tíz százaléknyi lehetőségük van erre. 2019. szeptember 1-jétől számított egy éven belül kell, az iskoláknak a tanterveiket hozzáigazítaniuk az állami dokumentumokhoz. Az idő hosszúnak, a feladat végrehajtása mégis végrehajthatatlannak tűnik. Most írják valakik – sorrendben a hatodik – Nemzeti Alaptantervet. Ezt követhetik majd az új kerettantervek. Megjelenésük időpontja ismeretlen. Félelemre még sincs oka azoknak, akikre a hatalom számít. A Waldorf iskolák a júliusi törvény megjelenése utáni napokban megkapták a hatalom hátbaveregetését: „Ne féljetek, amíg minket láttok. A ti tanterveitekkel semmi bajunk.” A hatalomnak fontos szülők lehetőségei egyébként is egyre bővülnek. Állami pénzen épülnek fizetős iskolák, amelyekben az oktatás jó is lehet. A szülőnek, ha fizet, gyermeke akár itthon is járhat jó iskolába.

Még egy lehetőséget kaptak a szülők. A júliusi törvénymódosítás alapján módjukban áll megindítani az eljárást az intézményvezető eltávolítására, mivel egy bővített mondat felhatalmazza a minisztert az állami köznevelési intézmény igazgatója vezetői megbízásának visszavonására, ha tudomására jut, hogy az intézményében olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenységet folytatattak, amelyik a gyermek, a tanuló alaptörvénybe (nem véletlenül így írva) foglalt jogainak megsértését eredményezhette. Nem érdekes, ki által, nem érdekes, milyen eredménnyel, nem érdekes bent volt-e a vezető. Ezzel az eljárással kompenzálta a hatalom, hogy a törvénymódosítás megszüntette a vezetői pályázatok szülői közösség által történő véleményeztetésének kötelezettségét.

Amíg a hír szabad

Szabadság addig létezhet, ameddig a hírek, információk áramlása szabad. Erre a szabadságra épül a választás, az oktatás, a művészet szabadsága. Napvilágot látott: saját elhatározása alapján, iskolát váltott az a tanuló, akinek az igazgató megtiltotta, hogy ellenzéki álláspontokat osszon meg a neten. Más oka nem lehet, hiszen hazánkban – biztosít róla mindenkit a hatalom – véleménynyilvánítási szabadság van. A kételkedők teszik hozzá: ez a jog nem foglalja magába a közmédia pártatlanságát, a kormányzati álláspontot nem osztó, megkérdőjelező, bíráló vélemények általuk történő közvetítését, Árulkodó az is, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát igazolni hivatott kereskedelmi tévék, rádiók a kormánybíráló álláspontok elhangzása után rendszerint hozzáteszik: „ez az állítás nem bizonyítható”. Amikor pedig egy betelefonáló kiejti a száján „itt nincs véleménynyilvánítási szabadság”, általában jön a műsorvezetői riposzt: „ez nem igaz, hiszen Ön is elmondhatja a véleményét.”

A mese eleje ismerhető: „Egyszer volt, hol nem volt”, Magyarországon is létezett: a tudományos élet szabadsága, az oktatás szabadsága, a sajtószabadság, az önkormányzatiság, a bírói függetlenség. A mese vége még íródik, s csak remélni lehet, nem így zárul: „itt a vége, fuss el véle.”

Címkék: ,

2019. november 7. csütörtök

Az állam vezetőt keres

Minden szervezet életében döntő fontosságú, hogy a vezetését arra alkalmas személy lássa el. A jó vezető képes arra, hogy olyan vezetőtársakat keressen és találjon, akikre támaszkodva megtalálja a rábízott szervezet működéséhez, fejlődéséhez szükséges lehető legjobb megoldásokat. A jó vezető garancia a tulajdonosnak, jó kezekben van a vagyona, garancia a dolgozóknak, munkájuk és fizetésük hosszútávon biztosított. Nem túlzás az állítás: a jó vezető aranyat ér. Ezért a tulajdonos, ha a szervezet bölcs gazdája, eget-földet megmozdít, hogy megtalálja a legmegfelelőbb embert. A bölcs gazda megbízik a jó vezetőben. A bölcs gazda hagyja dolgozni a jó vezetőt.

(more…)

2019. október 7. hétfő

A damoklész kardja és intézményvezető

A nemzetinek elkeresztelt köznevelésről szóló törvény júliusi módosításakor az alapelveket meghatározó rendelkezések közé beépült a következő többszörösen összetett mondat
” 3. § (9a) Ha – az óvoda kivételével – állami szerv vagy felsőoktatási intézmény által fenntartott nevelési-oktatási intézményben olyan nevelési-oktatási vagy tájékoztató tevékenység folytatására kerül sor, amely a köznevelési jogszabályok súlyos megsértése révén a gyermek, tanuló Alaptörvényben foglalt jogainak megsértését eredményezheti, amennyiben e törvény szerinti más jogi eszköz
a) nem vezetett eredményre vagy
b) nem áll rendelkezésre,
az oktatásért felelős miniszter, az intézményvezető megbízását vagy ahhoz adott egyetértését mérlegelési jogkörében a tevékenységről való tudomásszerzést követő egy éven belül visszavonhatja.” (more…)

2019. szeptember 30. hétfő

Hannibál tanár úr kísértete

Az ország sorsa évtizedekre, nem kizárt örökre eldőlt. Nem hazudott a miniszterelnök-pártelnök, mikor bejelentette – persze másképpen fogalmazva – célunk beteljesedett, megszüntettük a jogállamot, felszámoltuk a szabadságjogokat, hozzátéve: adjatok még tizenöt évet és garantálom országomban soha, senkinek nem fog eszébe jutni, hogy uborkafát ültessen a felkapaszkodáshoz. Ne legyen kétsége senkinek, ez egy reális és ráadásul szerény igény. (more…)

2019. szeptember 13. péntek

DIÁKOK LÁZADÁSA Szeptember 13!

Augusztus utolsó napján a középiskolás diákok maroknyi csoportja próbálta a nagyvilág tudtára adni, érzik a hatalom az ő lehetőségeiket, esélyeiket lopja el, amikor az oktatást az állam szolgálatába állítja. (more…)

Címkék:

2019. szeptember 6. péntek

A Parlament dicsőségére

Nyár van. Jaj de jó! A parlament abbahagyta áldásos tevékenységét. A fáradt képviselők megropogtatják ujjaikat, megtekergetik a gombnyomogatástól elfáradt csuklóikat, s elégedetten félrerakják az ütött, kopott fél téglát, amellyel óvatosan verdesni szokták mellüket, amikor rájuk tör a büszkeség érzése. Van ok az elégedettségre. A kormányzó többség minden akarata teljesült. Nem számított, mit kér a hatalom, nem számított, mit szól az ellenzék, nem számított, mit mond a külföld, minden átment, csont nélkül.
(more…)

2019. szeptember 2. hétfő

Itt az idő, most vagy soha?

Minden ellenkező állítás ellenére Magyarországra ismét ráköszöntött az elnyomás korszaka! Diktatúrában élünk, akkor is, ha összeül egy testület, amely a Parlament névre hallgat. Ez a testület azonban nem több egy lepelnél, annak eltakarására, hogy az országot egyetlen személy irányítja, aki ukázait törvénynek álcázva közli az alattvalókkal. Akinek kételyei lennének, elolvashatja e testület és bizottságai ülésein készült jegyzőkönyveket, amelyből megállapítható, hogy minden kormányzati beterjesztés vita nélkül, s ha a beterjesztő kéri, kevesebb, mint egy nap alatt elfogadásra kerül. Elolvasható az is, hogy minden ellenzéki előterjesztés vita és megtárgyalás nélkül a kukában landolt. Akinek kételyei lennének, gondolja végig, a miniszterelnök-pártelnök által a Sándor-palotába ültetett, köztársasági elnöki címmel felruházottak, hány alkalommal tagadták meg az eléjük terjesztett iromány kézjegyükkel történő szentesítését? Akinek kételyei lennének, gondolja végig, hogy a miniszterelnök-pártelnök által kineveztetett alkotmánybíróságnak elkeresztelt testület, hány alkalommal mondta ki, a kihirdetett ukáz alkalmazhatatlan?
(more…)

2019. július 20. szombat

Senki sem próféta a saját hazájában A 80 éves Mihály Ottó köszöntésére

A zsenik mindig rossz korban élnek. Rossz korban, mivel megelőzik saját korukat. Ezért sorsuk az értetlenség, a meg nem értés, a kudarc. Milyen sors vár arra, aki a neveléstudománnyal foglalkozik egy életen át, egy olyan országban, amelyben a hatalom mindenkor a legfontosabb feladatának tekintette, hogy megmondja az iskolának, megmondja a pedagógusnak, mit kell tanítania, ha a pályán akar maradni? Milyen sors vár arra, aki a neveléstudománnyal foglalkozik egy életen át, egy olyan országban, amelyben a pedagógus legfontosabb feladata felkészíteni a gyermekeket a hatalom tiszteletére, elfogadására, kiszolgálására? Ilyen korban hirdette meg Mihály Ottó a szabad iskola eszméjét. Ilyen korban hirdette meg a pedagógus-hallgatóknak, s rajtuk keresztül minden pedagógusnak, hogy neveljenek olyan embereket, akik értik a világ dolgait, akik saját kezükbe akarják venni sorsuk irányítását, akik tudják, hogy a hatalmat korlátok közé kell szorítani, hogy az embereket szolgálja, s ne saját érdekeit. Rossz korban született? Rossz korban él?
(more…)

Címkék:

A köznevelés trágyadombja

A köznevelésről szóló törvény módosítására benyújtott törvényjavaslattal lényegében nincsen semmi baj. Annak az általános igénynek tesz eleget, hogy legyen végre rend az országban. Annak a széles körben támogatott igénynek tesz eleget, hogy az állam, személy szerint a miniszterelnök-pártelnök döntsön minden kérdésben, mindenki helyett. Ez az iromány megfelel mind a két követelménynek. Igaz szövege tele van hibával, de a végeredmény biztos: elfogadásával a szülők számos ügyben megszabadultak a gyermekükkel kapcsolatos döntések terhétől, az óvodák és iskolák mentesülnek több kérdésben a felelősségvállalás kötelezettsége alól. Nem érdemes végigfutni az oktatás terén 2010-óta végbement változásokon, hiszen akiket érdekeltek ezek a kérdések, azok ismerik, tudják, miről van szó, akik nem ismerik, nem tudják, azok nem is akarták, nem is akarják, megismeri azokat. Hasonló megállapításra és következtetésre lehet jutni a megtett út „eredményei” és a jövő kilátásai ecsetelése terén is. Maradjunk ezért a biztató jelennél.

(more…)

2019. július 17. szerda

A köztársasági elnök és a törvények

Miután a király (helyébe lépő köztársasági elnök) megsértése bűncselekmény törvényi tényállását az országgyűlés még nem emelte vissza a magyar büntetőjogba, fel lehet tenni nyilvánosan a kérdést, irányadóak-e a legfőbb közjogi méltóságra azok a szövegek, amelyek törvény megnevezéssel ellátva, aláírásával ékesítve megjelennek az ország legelkötelezettebb kormányzati lapjában, a Magyar Közlönyben?
(more…)

2019. július 4. csütörtök

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!