Pusztuljatok bilincses iskolák, írta száz évvel ezelőtt a költő, mintha látta volna a jövőt. Mert ki tudja hány és hány diák érezte – mióta bevezették a kötelező iskolába járást -, hogy szűk számára az iskolapad, jobb lenne az iskola falain kívül maradni? Az iskolából való lógás eddig olyan diákcsíny volt, amely elleni fellépés megmaradt szülői és iskola hatáskörben.
(tovább…)
A köztársasági elnök megválasztásával minden a helyére kerül ahhoz, hogy egy új összetételű kormánynak semmilyen mozgástere ne legyen. Ez még abban az esetben is igaz, ha nem változik meg az alaptörvény és nem vezetik be az elnöki kormányzást. A köztársasági elnök volt ugyanis az egyetlen megbízatás, amely kilógott a sorból, annak következtében, hogy nem nyúlt át a következő kormányzati ciklus teljes időszakán. Miután az új elnökhöz új időszámítás kapcsolódik, nincs már olyan hatalom, hatalmi ág, amelyre egy nem FIDESZ uralta kormány számíthatna. Ennek a helyzetnek a jogi alapját úgy teremtették meg, hogy az Országgyűlés megszegte az Alkotmánynak az alkotmányozásra vonatkozó minden rendelkezését.
(tovább…)
A választói akarat kiteljesedett. A három jó barát: Vitya, Laci és Jani megvalósíthatja régi álmát. A nemzeti együttműködést felválthatják a sokkal hatékonyabb baráti összefogásra. Annak az útnak a végéhez értek, amelyre valamikor a nyolcvanas évek végén léptek, amikor ráébredtek arra, hogy az „egypártban” minden vezetői hely foglalt. Csináltak egy másikat, amelyben ők az urak. „Elveinket egy országért, az országot a hatalomért”. Mondták. Bejött. Jó körülnézni. A hatalomba vezető létra minden fokán hű cimbora. Jó fülelni. Nincs hamis hang a kórusban. Ki, és mikor fogja jó helyre tenni az írásjeleket? „A hatalommal visszaélni nem kell félnetek jó lesz ha mindnyájan beleegyeztek én nem ellenzem.”
2012. szeptember 1-jén a közoktatás rendszerét felváltja a köznevelés rendszere. Nem csupán névváltoztatásról van szó, hanem igen lényeges fordulatról, olyanról, amely mindenkit érint ebben az országban, akinek gyermeke, unokája van. A köznevelésről szóló törvény legfontosabb céljául azt tűzte ki, hogy az óvoda és az iskola az állami ideológiát közvetítse, az általános iskola után pedig a korosztály tizenöt-húsz százalékát „kiejtse” a rendszerből, a fennmaradók ötven százalékát pedig a betanított munkás színvonalánál alig magasabb színvonalú felkészítést nyújtó szakképzésbe irányítsa át. Ez a rendszer már középtávon is azt fogja eredményezni, hogy az ország teljesítőképessége jelentősen romlik. Évente pedig több tízezer fiatalnak reménytelenné válik a munkaerőpiaci helyzete.
Ezért 2014-ben, ha sikerül leváltani a mai kormányzó pártokat, az új Országgyűlés legfontosabb és legsürgetőbb feladatai közé fog tartozni az új közoktatási törvény elfogadása, amely esélyt teremt mindenki számára a boldoguláshoz, s amely megalapozza a gazdasági fejlődéshez szükséges „tudásalapú társadalom” felépítését.
Miután legkülönbözőbb műhelyek foglalkoznak az oktatás kérdéseivel, ez az írás felvázolja azokat a „sarokpontokat”, amelyekben szükség lenne a politikai megegyezésre, és felvázol egy lehetséges alternatívát is az esélyt teremtő közoktatás megteremtéséhez
Miután az ország alaptörvénye megengedi a tanítás szabadságának korlátozását, a köznevelésről szóló törvény él is ezzel a lehetőséggel. Nem csoda! A zsarnoknak úgy hiányzik az igaz szó, mint üveges tótnak a hanyatt esés. Nem véletlen, hogy aki egyeduralomra tör, a sajtószabadságot, a szólásszabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát és a tanítás szabadságát „zárja legelőszőr börtönbe”. Csak abban lehet bízni, hogy nincs messze az a tavasz, amikor „Táncsics szekere” újra végig gördül a főváros utcáin, és a győztes ifjúság közfelkiáltással helyre állítja a Magyar Köztársaságot és az alkotmányos rendet.
Miután a kormány nem merte felvállalni és a benyújtás előtt nyilvánosságra hozni, vitára bocsátani azt az ötletét, hogy az állami általános iskolában a kötelező tanórai foglalkozások keretében, a tanulónak – szülei választása szerint – az iskola által szervezett erkölcstan órán vagy az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan órán kell részt vennie, a nemzeti köznevelésről szóló törvénybe módosító indítvánnyal épültek be ezek a rendelkezések. [Az önkormányzati iskolákról azért nem rendelkezik a törvény, mivel azok nem tarthatnak fenn a jövőben iskolát.] Ez a választási kényszer nemcsak azért aggályos, mivel sérti az Alaptörvénynek a gondolat, lelkiismeret és vallásszabadság jogát biztosító rendelkezéseit, hanem azért is, mivel végrehajtása számtalan megoldhatatlannak látszó szervezési kérdés elé állítja az iskolákat.
(tovább…)
Ha a demokráciára az a jellemző,
hogy mindig a vezérnek van igaza,
hogy az alaptörvény korlátozza az alkotmánybírósághoz fordulás jogát,
hogy teljesíthetetlen feltételekkel kizárják a sztrájkjog gyakorlását, a népszavazás indítását,
hogy hitéleti kérdésekről az országgyűlés határoz,
hogy nincs arányos közteherviselés,
hogy visszamenőleges hatállyal lehet jogszabályokat életbe léptetni,
hogy az állam nem tiszteli a magánvagyont, a megkötött szerződéseket, és tudni akarja, sőt előírni, hogy mit csináljunk vasárnap,
hogy az országgyűlés vita és egyeztetés nélkül hozhat törvényeket, a köztársasági elnök pedig nem akar törvényeket olvasni, mielőtt aláírná azokat,
hogy a közigazgatás felügyeli a sajtót és jelölheti ki a büntető bírókat,
hogy munkatáborokat lehet szervezni,
hogy létezhetnek nem telefontémák,
hogy a tanítás szabadsága papíron sem létezik, az érettségiig csak a kiváltságosok juthatnak el, a hétéves gyermeket fegyelmi úton el lehet távolítani az iskolából,
akkor a Magyar Köztársaság romjain ma a demokrácia virul.
A változtatás kényszere
Miután a Magyar Köztársaság Alkotmányát felváltja az Alaptörvény, szükségessé válik a teljes jogrendszer felülvizsgálata és átírása. Annak ellenére, hogy az Alkotmány és az Alaptörvény sok esetben azonos vagy nagyon hasonló megszövegezésben szabályoznak egy-egy intézményt, egy-egy kérdést, a két törvény közötti alapvető szemléletbeli eltérés miatt nagyon lényeges változások következhetnek be az új szakmai törvényekben. Igaz ez a megállapítás azokban a kérdésekben is, amelyek a gyermekekért való felelősség intézményrendszerét, a gyermekeknek a megfelelő fejlődéshez és védelemhez való jogát határozzák meg. Közismert tény, hogy a közoktatás egész rendszerének újraszabályozása is a Kormány célkitűzései közé tartozik. A megismert nyilatkozatokból és dokumentumokból jól érzékelhető az állami szerepvállalás erősítésének igénye és elvárása a gyermekről történő gondoskodás terén.
Az alaptörvény legfontosabb rendelkezése a nemzeti hitvallásban található: „Alaptörvényünk, jogrendünk alapja: szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között.” Ennek a szerződésnek azonban van egy nagy hibája, hogy nem jött létre, mivel csak az egyik fél, a hatalom képviselői írták alá.
Miután a mai hatalom szabad választásokon aratott diadalt, uralkodása legitim, intézkedései alkotmányosak, bármit tesz. Mértékadó elemzések és nyilatkozatok szerint hazánkban ezen okból ma nincs diktatúra, annak ellenére, hogy a demokratikus intézményrendszert már sikerült felszámolni. Hogy milyen államberendezkedés az, amelyik se nem diktatúra, se nem demokrácia, válaszolják meg azok, akik úgy vélik, nincs még olyan nagy baj, hiszen ez a kormányzat még csak az érdekegyeztetést számolta fel, az Alkotmánybíróság működését tette lehetetlenné, az országgyűlési jogok biztosi intézményt tette formálissá, a sajtószabadságot zárta sorompók közé, a tanítás szabadságát szüntette meg, a tanuláshoz való jogot szűkítette le. Mellesleg megszállt minden betölthető pozíciót, többek között az ügyészséget, az Állami Számvevőszéket. Befejezés előtt áll az önkormányzati rendszer szétverése, jó úton halad a bíróságok megzabolázása. Megnyílhatnak a közmunkatáborok, megkezdődhetnek a perek az ellenségnek tekintett politikai ellenfelek ellen. Lassan felépül a nyugdíjból visszarángatottakból – a tüntetők ellen is bevethető – tartalékos hadsereg. Ezek a közismert tények december legutolsó napján újabb elemmel egészültek ki. Ezen a napon fogadta el ugyanis az Országgyűlés azt a házszabály módosítást, amely megteremtette a jogi kereteket a parlamentarizmus felszámolásához.
(tovább…)
