A Jó Állam, pártállam

Engels nagyot tévedett, amikor azt írta, az állam elhal, múzeumba kerül a kőbalta mellé. Szükség van a társadalom megszervezésére, de nem a társadalom nélkül, s főleg nem ellenére.

A Jó Állam, pártállam

Az állam, a hatalomgyakorlás szervezete akkor tölti be rendeltetését, ha meg tudja teremteni a társadalmi jólét feltételeit. Mit kell tennie ennek érdekében? Jó közérzetet kell teremteni! A jó közérzet alapja a biztonság! Aki tudja, mit tegyen a boldogulásért, s ha megteszi, valóra válnak tervei, aki érzi, mindig van kire támaszkodnia, az biztonságban tudhatja magát. Aki biztonságban van, annak jó a közérzete, joggal érzi magát gazdagnak, és szívesen segít másokon. Igazi láncreakció indul be. Egyre nő azoknak a száma, akik biztonságban érzik magukat. „Mindenki szem a láncban.”

Az állam csak akkor képes beindítani a társadalmi jóléthez elvezető láncreakciót, ha nem válik a hatalom eszközévé. Ha az állam a hatalom kiszolgálójává válik, senki nem érezheti magát biztonságban. Meg kell osztani a hatalmat, hogy ne legyen képes maga alá gyűrni az államot. A hatalommegosztás klasszikus formája a törvényhozó hatalom, a végrehajtó hatalom, és a bírói hatalom elkülönülése. Ha a hatalommegosztás rendje felborul, csak a hatalmasoknak jut a bőség kosarából. Ezt történik ma Magyarországon!

A végrehajtó hatalom megszállása

A végrehajtó hatalom teljes megszállása volt az első és talán a legfontosabb lépés ahhoz, hogy a Fidesz kialakítsa az új pártállamot. Ezt a feladatot igen rövid idő alatt, jó minőségben végrehajtották, kicserélve, lecserélve nemcsak a teljes vezetői garnitúrát, hanem a személyzet túlnyomó többségét is, a portásig. A feladat végrehajtását megkönnyítette az előző kormányzat által elfogadtatott törvény, amelyik megszüntette az állami vezetők megbízatását – végkielégítés és felmentési idő nélkül – az új kormány felállásával. Szintén kézhez kapták a csúcsminisztériumok Sárközi Tamás által kidolgozott koncepcióját, amelyek létrehozásához meg kellett szüntetni a régi minisztériumokat. Átszervezéssel bárki elküldhető. Mindezek kiegészítésére a Parlament megteremtette a köztisztviselők indokolás nélküli felmentésének lehetőségét, amelyet – miután a rendelkezések több hónapos alkalmazás után alkotmányellenesnek bizonyultak – felváltott a bizalomvesztés intézménye. Az ügy lezárásaként bevezették: az öregségi nyugdíjra jogot szerzett minisztériumi dolgozó csak a miniszterelnök engedélyével dolgozhat tovább. A régi gárda szinte nyomtalanul eltűnt. Aki maradhatott, az általában részt vett a megszállás előkészítésében. Az újaknál a párthűségük garantált. Szakértelmükre nem is tartanak igényt. Végrehajtóként dolgoznak, miután a döntéseket nem a minisztériumokban hozzák. Az új kormányzati struktúrában minden fontos ügy a Miniszterelnökség, így közvetve a miniszterelnök kezébe került. Az új kormányzati struktúrában nincs pénzügyminiszter és nincs pénzügyminisztérium. Mint ahogy nincs valóságos gazdasági helyzetre épülő költségvetése sem az országnak. A miniszterelnök korlátlanul és ellenőrzés nélkül költekezhet.

A törvényhozó hatalom megszállása

A törvényhozó hatalom erodálása volt a második, nem kevésbé fontos lépés ahhoz, hogy a Fidesz kialakítsa az új pártállamot. Miután a törvényhozás kormánypárti oldala és a végrehajtó hatalom irányítói a választásokon győztes pártból kerülnek ki, szándékaik, politikai céljaik nem különböznek. A két hatalmi ág klasszikus viszonyát az elnevezések jól tükrözik: a végrehajtó hatalom a törvényhozó hatalom ellenőrzése alatt áll. Feladata megvalósítani a törvényhozó hatalom által meghatározott feladatokat. A törvényhozó hatalom döntéseit a kormány előterjesztésére hozza meg. Felborul a rend, amikor a végrehajtó hatalom maga alá gyűri a törvényhozó hatalmat. Ez történt hazánkban is. A törvényjavaslatokat – előzetes egyeztetések lefolytatása nélkül, hatástanulmányok hiányában – nyújtja be, a miniszterelnök által „megbízott” országgyűlési képviselő. Az ellenzéki képviselők által benyújtott törvényjavaslatok nem kerülhetnek az Országgyűlés napirendjére. Az ellenzéki módosító indítványok megtárgyalását a kormánypárt képviselők megakadályozzák. Az új házszabály lehetővé teszi, hogy a törvényjavaslatot – a benyújtásától számítva – egyetlen nap alatt elfogadja az Országgyűlés. Nincs idő még a javaslat elolvasására sem, nemhogy a megvitatására. Az országgyűlés elnöke állig felfegyverzett őrség főparancsnokaként korlátlan felhatalmazást kapott az ellenzéki képviselők megregulázására, a parlamenti nyilvánosság korlátozására, a sajtó képviselőinek a kitiltására az Országház épületéből. Az Országgyűlés stratégiai kérdésekben nem hoz döntést, Az Országgyűlés a gyakorlatban lemondott az ország költségvetésének megállapításáról, korlátlan felhatalmazást adva a kormánynak a közpénzek ide-oda csoportosítására, tetszés szerinti elosztására.

A bírói hatalom megszállása

A bírói hatalom kisajátítása a harmadik és a legnehezebb lépés ahhoz, hogy a Fidesz kialakítsa az új pártállamot A bírói hatalom megszállása a garancia az új pártállam zavartalan működéséhez. E feladat megoldásához a közigazgatás megszállásának receptjén változtatni kellett. Az átszervezés és a nyugdíjazás e területen is szép eredményeket hozott. A Legfelsőbb Bíróság akadékoskodó elnökétől úgy szabadult meg a hatalom, hogy kicseréltette az Országgyűléssel a névtáblát Kúriára. 2011-ben az Országgyűlés létrehozta az Országos Bírósági Hivatalt, amelynek elnöke döntő szerepet játszik a bírói kinevezésekben, felmentésekben és a fegyelmi ügyekben. Visszafordították a bírósági reformot, amelynek fontos eleme volt, hogy a bírósági igazgatásból kivonul a közigazgatás, szerepét átveszi a túlnyomó részt bírók által választott testület. A bírósági szervezet is átalakult, a járási és a megyei bíróságok helyébe a törvényszékek és az ítélőtáblák léptek. Az átszervezés jogcím volt a vezetőváltáshoz. Az öregségi nyugdíjkorhatár eléréséhez kötött kötelező nyugdíjazás a bírók folyamatos kicserélésének lehetőségét biztosítja. A kötelező nyugdíjaztatás első kísérlete – a hetvenedik életévről leszállították az adott bíróra irányadó öregségi nyugdíjkorhatár ideje elérésére, azaz a születés évétől függően akár a hatvankettedik életévre – alkotmányellenes megoldásnak bizonyult 2012-ben. E döntéssel a már elküldött bírók jogviszonya nem állt helyre. Az Alaptörvény módosítása pedig mindent megoldott: a  bíró szolgálati jogviszonya az általános öregségi nyugdíjkorhatár betöltéséig – hatvanötödik életév – állhat fenn.

A bírói hatalom semlegesítéséhez új eszközöket kellett bevetni. A látszat fenntartása mellett kellett garantálni a hatalomban lévők biztonságát. Az Alaptörvény megoldotta ezt a feladványt is. Látszólag minden rendben: “A bírák függetlenek, csak a törvénynek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak.” Új megoldásként az Alaptörvény meghatározza a bírósági jogértelmezés szempontjait: “A bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik. Az Alaptörvény és a jogszabályok értelmezésekor azt kell feltételezni, hogy a józan észnek és a közjónak megfelelő, erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak.” Az Alaptörvény megteremti a bírói döntések alkotmánybírósági felülvizsgálatának lehetőségét: az Alkotmánybíróság “alkotmányjogi panasz alapján felülvizsgálja a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját”. Miután az Alaptörvény szerint rendelkezéseit azok céljával, a benne foglalt Nemzeti hitvallással és a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni, egyik bíró egyik ítélete sem lehet biztonságban. A történeti alkotmány vívmányai csak az Alkotmánybíróság döntéseiből ismerhetők meg. E szabályoknak nincsen pontos katalógusa. Nem mellékesen a jogértelmezés szempontjait meghatározó rendelkezés minden fogalma értelmezésre szorul.

Nem mindegy az sem, hogy a bíróságok milyen “minőségű” törvényeknek vannak alárendelve. Az Országgyűlés bármelyik ügyben hozhat, – mint ahogy számos esetben hozott is – személyre szabott törvényt, vagy állapíthat meg az általános szabályoktól eltérő, egy adott ügyre szabott eljárási szabályokat.
Nem lényegtelen az Országos Bírósági Hivatal elnöke kijelölheti az eljáró bírót.

Végül utoljára, de nem utolsó sorban, a legfőbb ügyészen múlik, mely büntető ügyben lesz vagy nem lesz bírósági tárgyalás.

A parvenük uralma

A magyarok története nagyon hasonlít a holló és a róka történetéhez. A szabadságnak kicsi volt a becsülete. Könnyen hullott a Fidesz ölébe. A magyarok soha nem érezhették, súlya van szavuknak. A választók bevonása a hatalom gyakorlásába a demokratikus jogállam kialakításakor is elmaradt. A közvetlen hatalomgyakorlás, a népszavazás sem a helyi közügyek, sem az országos kérdések eldöntésénél nem vált gyakorlattá. Miután hazánkban a hatalom kijátszásának sokkal erősebbek a hagyományai, mint a döntéshozatalban való részvétel felelősségének óhajtása és vállalása, nem volt nehéz elhitetni a választókkal, ismét eljött a vezér, aki – ha kellő felhatalmazást kap – tudja, mit kell értük, helyettük és nélkülük tennie.

Orbán a felhatalmazást megkapta. Ki is használta. Megteremtette a Jó Államot, melyben Ő és a cinkostársai a politikai hatalmukat gazdasági hatalommá konvertálhatták. Kövér László még négy évet kér a választóktól, hogy befejezhessék, amit elkezdtek.

Kövér László tudja, mit akar: ha kutyabőrökön megszáradhat a tinta, s elkészülhetnek a családi címerek, unokáink és azok unokái az Orbán, Szíjártó, Rogán, Lázár, Mészáros, Kósa, Kövér, Széles, Csányi, Demján dinasztiák földjein, gyáraiban, bányáiban, üzleteiben lehetnek közmunkások.

2017. augusztus 7. hétfő

Ki nevet a végén?

Soros György megérdemli, hogy közutálatnak örvendjen ebben az országban. Megérdemli, hiszen jelentős a szerepe abban, Magyarország vezető garnitúrája ma egy jól képzett gengsztercsapat.
(more…)

Címkék:

2017. július 28. péntek

Nesze, semmi …

A köznevelésben érdekelt szakmai szervezetek, civil szervezetek, szakszervezetek évek óta követelik az egyeztetési fórumok felállítását. Miután a miniszter minden pedagógusnak levelet küldött, amelyben közölte, hogy a köznevelés rendszerének kialakítása befejeződött, a kormány határozatban elrendelte az egyeztetés rendszere felállítását. A határozat nem jogszabály, jogot, kötelezettséget nem állapíthat meg, szervezet létrehozására nem alkalmas.

Nesze, semmi …

A közhatalmi döntések meghozatalában való társadalmi közreműködés lényege, a hatalom mielőtt meghozná döntését, megkéri az érintetteket – érdekvédelmi szervezeteiken keresztül -, fejtsék ki véleményüket. A hatalom pedig érdemben megvitatja a javaslattevőkkel, s ha lehet el is fogadja azokat. Ez természetes folyamat ott, ahol a cél a politikai hatalom széles körben történő megosztása. Magyarországra nem jellemző, hogy a hatalom kiteríti lapjait, és lehetővé teszi, hogy azokba mások is beletekintsenek. A rendszerváltozás kori alkotmányozáskor bekerült az Alkotmányba: feladatának ellátása során a Kormány együttműködik az

érdekelt társadalmi szervezetekkel. Ez a rendelkezés megindította azt a folyamatot, amely elvezethetett volna – a társadalmi jólét alapja – a nyitott, befogadó társadalom kialakulásához. Ez a kísérlet is lezárult az Alkotmány hatályon kívül helyezésével.

Építsünk Jó Államot!

A mai hatalom filozófiája: a történeti alkotmány vívmányaival ellentétes a hatalom kezének bármilyen megkötése. Mi az a történeti alkotmány? A magyar államalapítás óta megszületett, hatásaiban nagy jelentőségű jogi normák összessége. Még senki, semmilyen szervezet nem vállalkozott arra, hogy összeállítsa ezt a listát. Kijelenthető: a történeti alkotmány nem több egy eszmefuttatásnál. Mégis, az Alaptörvény szerint rendelkezéseit a történeti alkotmány vívmányaival összhangban kell értelmezni. Ez a rendelkezés jelentős mértékben hozzájárul a jogbiztonság felszámolásához. Az Alkotmánybíróság a múlt bármelyik reliktumát segítségül hívhatja álláspontjának alátámasztására. Ékes bizonyíték: a tankönyvpiacot egyik napról a másikra felszámoló, az államot e területen (is) monopolhelyzetbe hozó törvényszöveg alkotmányosságát az Alkotmánybíróság a történeti alkotmány vívmányaival “támasztotta alá”: “… az Alkotmánybíróság … áttekintette a magyar állam részvételét a népiskolai …. rendszer … fenntartásában a Ratio Educationis-tól (1777) a ….  Klebelsberg Kuno nevével fémjelzett korszakokon át a … rendszerváltás időszakáig. Általánosságban megállapítható … a magyar állam mindig … jelentős mértékben … részt vett az oktatási rendszerben, különös tekintettel az esélyegyenlőségének biztosítására.” [3024/2015. (II. 9) AB. h.]

Volt mire alapozni …

Az Alkotmány rendelkezése alapján törvények kötelezték a végrehajtó hatalmat a társadalmi partnerekkel történő előzetes egyeztetésre, jó néhány kérdésben egyetértésük beszerzésére. Minden megváltozott, amikor az Alkotmánybíróság kimondta, az egyetértési jog alkotmányellenes, az egyeztetési kötelezettség elmulasztása nem alkotmánysértő. A határozatokhoz fűzött különvélemények azt mutatják, lehetett volna más következtetésekre jutni, erősítve ezzel a társadalmi partnerek helyzetét, hozzájárulva a hatalommegosztás rendje megszilárdításához.

Az Alkotmánybíróság – a köztársasági elnök kezdeményezésére indított eljárásban – alkotmányellenesnek minősítette azokat a törvényi rendelkezéseket, amelyek az Országos Érdekegyeztető Tanács részére egyetértési jogot biztosítottak jogszabályok kiadásánál, mondván: jogalkotó hatáskörrel csak az Alkotmány ruházhat fel egy szervet, s az OÉT nem rendelkezik ilyennel, ezért egyetértési joga ellentétes az Alkotmánnyal. A csatolt különvélemény szerint: a köztársasági elnök nem az egyetértési jogot tartotta alkotmányellenesnek, hanem azt, hogy az egyetértő nem rendelkezik demokratikus legitimációval. Olyan törvényi szabályozás kellene, amely biztosítja, hogy az OÉT oldalai az általuk képviseltek több mint a felétől nyerjék el a legitimációjukat. (Dr Kiss László különvéleménye)

Az Alkotmánybíróság szerint nem minősül súlyos eljárási szabálytalanságnak, ha elmarad a társadalmi partner véleményének kikérése, s így nem eredményezi a jogszabály közjogi érvénytelenségének megállapítását. A csatolt különvélemény szerint: Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette, hogy a „formai hibás törvényhozási eljárás – megfelelő indítvány alapján – a jövőben alapot ad a törvény megsemmisítésére (Dr. Bihari Mihály különvéleménye). [ 29/2006 (VI. 21.) AB. h., 124/2008 (X. 14.) AB.h.]

Az Alkotmánybírósági iránymutatás alapján minden jogszabályból kikerült a társadalmi partner egyetértési joga. Általánossá vált az egyeztetési eljárások mellőzése. Az Alaptörvény megoldotta e problémákat: nem ír elő egyeztetési kötelezettséget a kormánynak. A kialakult helyzetet jól tükrözi a közoktatás és a köznevelés egyeztetési mechanizmusának összevetése:

Volt egyszer egy közoktatás

A közoktatás rendszerében az állam közhatalmi jogosítványokkal rendelkezett, amelyeket egyeztetési kötelezettség mellett gyakorolhatott. A közoktatás rendszerében törvény hozta létre az egyeztetésre jogosult testületeket, szabályozva jogosultságaikat, kötelezve a minisztert egyeztetésre: nemzeti, etnikai kisebbségi ügyekben az Országos Kisebbségi Bizottsággal, tanulói jogokkal összefüggő ügyekben az Országos Diákjogi Tanáccsal, szülői jogokkal összefüggő ügyekben az Országos Szülői Érdekképviseleti Tanáccsal. Átfogó, minden ügyre kiterjedő jogosultsággal rendelkezett a Közoktatás-politikai Tanács, döntéselőkészítő, véleményező és javaslattevő testületként, és az Országos Köznevelési Tanács szakmai döntéselőkészítő testületként.

A Közoktatás-politikai Tanácsba négy-négy tagot delegáltak az országos pedagógus szakmai szervezetek, az országos pedagógus szakszervezetek, az országos szülői szervezetek, az országos diákszervezetek, a helyi önkormányzatok érdekképviseleti szervezetei, az országos kisebbségi önkormányzatok, a nem állami, nem önkormányzati iskolafenntartók. Egy-egy tagot delegálhatott az oktatásért felelős miniszter és más, az oktatásban érdekelt miniszter, központi államigazgatási szerv.

Az Országos Köznevelési Tanácsnak huszonhárom tagja volt, akiket a miniszter kért fel: három tagját saját választása, tíz tagját az országos pedagógiai szakmai szervezetek, hat tagját a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, két tagját a Magyar Tudományos Akadémia, két tagját az országos munkaadói szövetségek és munkaadói kamarák jelölése alapján.

Az Alkotmánybíróság ismertetett állásfoglalásáig az Óvodai nevelés országos alapprogramja és a Nemzeti alaptanterv kormány részére történő benyújtásához a miniszternek be kellett szereznie az Országos Köznevelési Tanács, nemzeti, etnikai kisebbséghez tartozók ügyekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértését, továbbá véleményeztetnie kellett a dokumentumokat a Közoktatás-politikai Tanáccsal. A miniszter csak az Országos Köznevelési Tanács, nemzeti, etnikai kisebbségeket érintő ügyekben az Országos Kisebbségi Bizottság egyetértésével, és a Közoktatás-politikai Tanács véleményének kikérése után adhatta ki a kerettanterveket,

A  közreműködő testületek összetételük alapján függetlenek a hatalomtól.

Felépül a köznevelés

A köznevelés rendszerében az állam “mindent visz”: szabályoz, engedélyez, fenntart, de nem egyeztet. Most, hogy elkészült a “kabát”, jöhetnek rá a “gombok”: a szakmai testületek. Bár a kormányhatározat a kormány alárendeltjeihez szólhat, a hivatalos közlönyben megjelent, hivatalosnak látszó határozat szövege megteremti a Jó Állam lényegét: a délibábot.

Feléled az Országos Köznevelési Tanács, sok-sok feladattal: figyelemmel kísér, javaslatot tesz, véleményez, tanácsot ad. A hatalom nem kockáztat: tagjainak többsége a kormányszervekből, és a kormánnyal lojális szervezetekből verbuválódik. A testület tizenhét tagú. Négyet miniszterek, egyet a Magyar Tudományos Akadémia, egyet a Magyar Művészeti Akadémia, hármat a Nemzeti Pedagógus Kar, kettőt a pedagógusképző felsőoktatási intézmények, hatot az országos pedagógiai szakmai szervezetek választanak.

Felébred csipkerózsika álmából az Országos Nemzetiségi Tanács mint javaslattevő, véleményező, tanácsadó testület. Tizenhárom tagú, akiket az országos nemzetiségi önkormányzatok delegálnak.

Az Országos Köznevelési Tanács reinkarnációja a Köznevelés-stratégiai Kerekasztal, a közneveléssel kapcsolatos döntések előkészítésében javaslattevő, véleményező, stratégiai tanácsadói tevékenységet végző konzultációs szakmai testület. Öt oldala van: kormányzati, szakmai képviseleti, intézményfenntartói, szakszervezeti érdekképviseleti, országos szülői és diákképviseleti. Annak nyoma sincs a határozatban, milyen szisztéma szerint születhet meg egy-egy javaslat. Az viszont jól érzékelhető, a kormányzat nem kockáztat. A kormányzati oldalban lehet bízni. A szakmai képviseleti oldal nem fog meglepetést okozni: kilenc tagjából a Nemzeti Pedagógus Kar hármat, az Országos Köznevelési Tanács kettőt, a Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Művészeti Akadémia és a Rektori Konferencia egyet-egyet, a felsőoktatási intézmények gyakorló iskolái egyet delegálhatnak. Az intézményfenntartói képviseletre is lehet számítani. Tizenegy tagjából a Klebelsberg Központ kettőt, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatalt egyet, az országos nemzetiségi önkormányzatokat egyet, az országos önkormányzati szövetségek kettőt, a magán köznevelési intézményfenntartók egyet, az egyházi intézményfenntartók érdekeit négyet delegálhat. A szakszervezeti érdekképviselet három főből, az országos szülői egy, diákképviseletek egy főből áll.

Van megoldás!

A lényeg: a kormányhatározat – bár erre lenne egyedül hivatott – nem kötelezi a minisztert egyeztetésre. Ez nem is fog megtörténni mindaddig, ameddig a végrehajtó hatalmat az Alkotmánynak elnevezett új alaptörvény nem kötelezi egyeztetésre, kimondva azt is elmulasztása közjogi érvénytelenséget eredményez.

Címkék: ,

2017. július 17. hétfő

Zavarosban halászni élvezet

A Fidesz Jó Állama dupla szögesdrótkerítéssel védett mesterséges tó, amelynek tükrét a hatalom állandóan felkorbácsolja, hogy a zavaros vízben halászhasson az, akinek miniszterelnöki engedélye van. (more…)

2017. június 28. szerda

NAT-MATT!

Csak a szabad iskola szabadíthatja fel a tanulót az iskolába járás kényszere alól, s törölheti el a szorongást, amit az iskolába menet érez. Amikor az iskola nem szabad, a tanuló szorong a pedagógustól, a pedagógus fél a hatalomtól. Amikor a tanuló jól érzi magát az iskolában, nincs ok arra, hogy a pedagógus rosszul érezze magát.

(more…)

Címkék: ,

2017. június 19. hétfő

Elmélkedések az oktatásról A 66. Pedagógusnap alkalmából

1. “Az ifjúság nevelése a jövő záloga!” (XVI. Benedek) Hazánkban a hatalom tönkretette az iskolát. Az iskola tönkreteszi az ifjúságot. Az ifjúság és vele az ország elveszíti jövőjét.

(more…)

2017. június 16. péntek

A gyülekező vihar

“Az arisztokrácia bukásával .. a politikában … megjelent a szabad verseny, és bárki harcba szállhatott a világ leghatalmasabb pozícióiért…..Mi lett ennek a következménye? …. Azok kerültek hatalomra, akik alkalmasak voltak arra, hogy nyerjenek a versenyben. … Van két különleges embertípus: az egyik a pszichopata, a másik a szociopata. … Egy bármilyen versenyben … ez a két embertípus óriási előnyben van mindenki mással szemben. …. Úgy tűnik tehát, az emberi faj arra kárhoztatott, hogy őrültek uralkodjanak felette. ” [Duncan Shelley: A hatalom igaz természete]

(more…)

2017. május 25. csütörtök

Az állam tényleg én vagyok!

Kevés olyan ország van, amelynek miniszterelnöke magára vállalta nemcsak a végrehajtói hatalom minden gondját, hanem átvette a törvényhozói, a bírói hatalom terheit is. Sőt, már a bűnüldözés feladatait is a nyakába vette. Szinte hallani lehetett, ahogy megroppan a válla a súlyos teher alatt, amikor a dupla szögesdrót kerítés és a jogi határzár mögé bezáródott külföldi felsőoktatási intézményekről lerántotta a leplet.
(more…)

Címkék: ,

2017. május 11. csütörtök

Kürtösökre várva

Hol kezdődik, és meddig tart a véleménynyilvánítás szabadsága? Kerítésbontogatás? Tv-székház felgyújtása? Tojásdobálás? Kossuth téri „táborozás”? Határon túli magyar szervezet képviselőjének leköpködése? Festékpalack hajigálása? Nem lényegtelen kérdés, hol húzódik a határ. Mert, aki átlépi, az bűnözővé válik! Ahány bíró, annyiféle értelmezés?
(more…)

2017. május 4. csütörtök

Közel a cél

Sehallselát Dömötör/buta volt, mint hat ökör,
mert ez a Sehallselát/kerülte az iskolát. [Weöres Sándor]

Közel a cél

Az oktatás kézben- és fékentartásával megbízott államtitkár bejelentette: a kormány az új Nemzeti alaptantervvel egyidejűleg, 2019-ben bevezeti a kötelező felvételi eljárást minden középiskolában. Ezt az intézkedést összekötik azzal, hogy központilag meghatározzák az egyes iskolatípusokba felvehető tanulók létszámát.
(more…)

Címkék: ,

2017. április 30. vasárnap

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!