A tankönyvcsata
Az lett volna a csoda, ha nem úgy zajlik le a tankönyvcsata, ahogy az lezajlott. 2013. december 16-én a kormány – egyeztetés és hatástanulmány nélkül – benyújtotta az Országgyűlésnek a tankönyvpiacot megszüntető törvényjavaslatot, amelyet az Országgyűlés azonnal napirendre is tűzött, három órát biztosítva a módosító indítványok benyújtásához. Az illetékes bizottság aznap meg is tárgyalta a módosító indítványokat. December 17-én a törvényjavaslatot az Országgyűlés el is fogadta. A haditudósító nehéz helyzetben van, mivel a csatatéren csak az egyik fél, az állam jelenhetett meg, s hadüzenet nélkül szétverte a tankönyvpiacot, megkaparintva az évi több mint tizenötmilliárdos üzletet. A tankönyvkiadók – ha éberek – az Országgyűlés honlapjáról, ha kevésbé, akkor a Magyar Közlönyből értesülhetnek arról, hogy számukra záróra. Az, hogy mi lesz a tankönyvkiadásban foglalkoztatottakkal, nem érdekelt az Országgyűlésben senkit.
2014. január 1-től minden a helyére kerül. Az állam az állami tantervekhez fejleszti a tankönyveket, amelyeket jóváhagy, előállít és forgalmaz. A szakmailag önálló iskola pedig a tantárgyanként engedélyezett két tankönyv közül kiválasztja azt, amelyet az állam által kiadott egyetlen tanterv mellett alkalmazni kíván. A szakmailag megbecsült, anyagilag megvásárolt pedagógus – a tanterv és tankönyv alapján – legyártja az állam által előírt óravázlatokat, értékeli azok végrehajtását és várja az állami szakfelügyeletet, hogy ellenőrizze, megértette-e, mit kíván az állam, s jól bebifláztatta-e a tanulókkal azt, amit az állam előírt.
A jogállam sem sérülhetett tovább. Nincs különleges felhatalmazása a kormánynak a rendeleti szabályozásra. Formailag ezért minden rendben. Az országgyűlés fogadja el a kormány által elkészített törvényeket, a képviselő részt vehet a törvényalkotás folyamatában. Ő nyomhatja meg a gombot. Több feladata a kivételes sürgős eljárásban nincs. A javaslat megértéséhez nem áll rendelkezésére idő. Az összevont általános és részletes vita az érdemi hozzászóláshoz, a tárgyaláshoz nem nyújt keretet. A kormány biztosra megy. A benyújtott szöveg elfogadását semmi nem veszélyeztetheti. Ráadásul a kormány ebben az ügyben nagylelkű volt. A kialakult szokással ellentétben, ez a törvény nem a kihirdetését követő napon, hanem 2014. január 1-jén lép hatályba. Kell is ez a néhány nap a felkészüléshez, hiszen a törvény alapjaiban változtatja meg a tankönyvellátás rendszerét. A jövő év első napjáig minden érdekeltnek alkalmazkodnia kell az új helyzethez.
A törvény 2014. március 31. napjával megszünteti a Tankönyves Vállalkozók Országos Testületét, amely ezidáig ellátta a tankönyvkiadásban érdekeltek képviseletét. Azt a testületet, amely az egyesülési törvény alapján jött létre, az érintettek döntése alapján, s amelyet 2001-ben az Országgyűlés köztestületnek ismert el. Ez az Országgyűlés azonban megtiltotta – a törvény rendelkezései alapján márciusig kötelezően összehívott – közgyűlésnek, hogy a továbbműködés bármilyen formájáról döntsön, megsértve ezzel az érintettek egyesülési jogát.
A kormány kiadhatja győzelmi jelentését: „Csapataink a közoktatásban mindent szétvertek, amit csak lehetett. Az államosítás 2013. december 17-én véget ért.”
Egy kis tankönyvkiadóban tevékenyedtem eddig. Ezért, mint a „csata” résztvevője, az események tekintetében megerősíthetem a haditudósítás hitelességét. Két hozzáfúznivalót viszont szeretnék megosztani.
A „csatában” az ellenünk „harcoló” kormány teljes fegyverzetben felvonuló hadigépezet volt, mi viszont fegyvertelen civilek vagyunk, és nem is harcoltunk. Ez csak látszólagos csata, hadászati analógia alapján inkább a polgári lakosság fegyveres, erőszakos kifosztása.
A másik fontosnak tűnő kiegészítés, hogy a törvény által előrevetített kép az iskolai folyamatok szabályozottságára még sötétebb. Nem áll meg a szabályozás a tankönyvek tartalmánál. Az új törvényben van egy új, eddig még sehol jogilag nem szabályozott elem. Nem is nagyon figyelt még fel rá senki. bevezették a miniszter által a takönyvhöz engedélyezett tanári kézikönyvet. Ha ez csupán a tanárok munkáját segítő az eddigiekhez hasonló ajánlás lenne, nem kellene jogszabályba foglalni. Az ezekkel kapcsolatos szándék vélhetően az, hogy a kézikönyveken keresztül megszabják a tényleges órai folyamatokat is, amit aztán a szakfelügyelettel ellenőrizhetnek. Anem csak az állami tankönyvekből, hanem az állam által engedélyezett módon kell majd tanítani! Nem csak a tankönyvkiadók sorsa látszik megpecsételődni, hanem a pedagógusi szakmai önállóságnek is.
Csorba József
2013.12.22. @ 10:15
Sajnos a pedagógusok szabadsága az iskolák hivatallá minősítésével, az egy kötelező tantervvel, a kötelező pedagógus kari tagsággal régen megszűnt. Ez a záró koporsószeg a tanítás szabadságának felszámolásán.
Szüdi János
2014.01.09. @ 10:01