A köztársasági elnök megválasztásával minden a helyére kerül ahhoz, hogy egy új összetételű kormánynak semmilyen mozgástere ne legyen. Ez még abban az esetben is igaz, ha nem változik meg az alaptörvény és nem vezetik be az elnöki kormányzást. A köztársasági elnök volt ugyanis az egyetlen megbízatás, amely kilógott a sorból, annak következtében, hogy nem nyúlt át a következő kormányzati ciklus teljes időszakán. Miután az új elnökhöz új időszámítás kapcsolódik, nincs már olyan hatalom, hatalmi ág, amelyre egy nem FIDESZ uralta kormány számíthatna. Ennek a helyzetnek a jogi alapját úgy teremtették meg, hogy az Országgyűlés megszegte az Alkotmánynak az alkotmányozásra vonatkozó minden rendelkezését.

Érdemes áttekinteni az alaptörvény elfogadásának és bevezetésének menetét, annak megállapításához, hogy egy nem létező törvényre épül a mai hatalom. Első lépésként 2010. június 28-án az Országgyűlés hatályon kívül helyezte az Alkotmánynak azokat a rendelkezéseit, amelyek alapján az előkészítő feladatokat el kellett volna végezni: „Az új alkotmány előkészítésének részletes szabályairól szóló országgyűlési határozat elfogadásához az országgyűlési képviselők négyötödének szavazata szükséges.” E rendelkezéseknek a kiiktatása tette lehetővé az alkotmányozási színjáték megrendezését.

Az alaptörvényt 2011. március 14-én nyújtották be az Országgyűléshez, és 2011. április 18-án az Országgyűlés a kormánypárti képviselők szavazataival már el is fogadta azt. Az, hogy az alaptörvény elfogadásához elég volt egy hónap, az, hogy a törvényjavaslathoz benyújtott módosító indítványok száma nem érte el a kettőszázat – míg például a 2012. évi költségvetésről szóló törvényhez több mint hétszáz ilyen érkezett – jelzi a parlamenti munka „komolyságát”, és világossá teszi azt is, hogy a törvény előkészítési és törvényhozási folyamatban nem érvényesülhettek a jogállami törvénykezés elvei. Ennek igazolásához rendelkezésre állnak azok az alkotmánybírósági határozatok, amelyekből megállapítható, hogy a jogszabályok elkészítése, elfogadása és hatályba léptetése során milyen követelményeknek kell teljesülniük.

Érvényesülnie kell a kormányzati felelősségnek a törvényjavaslat előkészítése és az Országgyűlés elé történő benyújtása során, mondta ki az Alkotmánybíróság. „Az egyéni képviselői indítványra történő törvénymódosítás, de különösen az Alkotmány módosítása ilyen módon azért vet fel a demokratikus jogállam követelményéhez kapcsolódóan súlyos problémát, mert az országgyűlési képviselők esetében szinte teljes mértékben kizárt az, hogy a törvénymódosító javaslatuk benyújtása előtt megfelelő alapossággal előzetes számításokat és elemzéseket végezzenek, egyeztessenek és tárgyaljanak az érdekelt felekkel, így nagy az esély arra, hogy hatásait és következményeit tekintve kellőképpen át nem gondolt törvénymódosításokat vagy akár alkotmánymódosítást fogad el az Országgyűlés. Egyéni képviselői indítványra történő törvénymódosítás esetén a kormányt nem terheli az előzetes hatástanulmány készítésének, illetve a szükséges egyeztetések lefolytatásának a kötelezettsége.” [61/2011. (VII. 13.) AB h.] Az alaptörvény önálló képviselői indítvány formájában került benyújtásra.

Az Alkotmánybíróság világossá tette azt is, hogy, a törvényalkotás során meg kell tartani azokat a garanciális szabályokat, amelyeket az Országgyűlés Házszabálya állapított meg: „a törvényhozási eljárás ésszerű rendjét biztosítja a törvényjavaslat vitájának általános, részletes és záró vitára tagolása, amelyek során először a törvényjavaslat szükségessége, szabályozási elvei, jogrendszerbe illeszthetősége és egésze, másodszor a módosító javaslatokkal érintett részek és a bizottsági ajánlások, végül az – a módosításokról történő szavazás alapján előkészített – egységes javaslattal kapcsolatban előállt koherenciazavar feloldása és a törvényjavaslat végleges szövegének elfogadhatósága kerül megvitatásra; … a Házszabálynak a zárószavazás előtti módosító javaslatok benyújtására vonatkozó rendelkezése a demokratikus hatalomgyakorlás és a közérdekében végzendő képviselői tevékenység garanciájának minősül, ezért megsértése olyan súlyos eljárási szabálytalanságnak tekintendő, amely a törvény részének vagy egészének közjogi érvénytelenségét idézi elő.” [164/2011. (XII. 20.) AB h] Az alaptörvényhez 2011. április 18-án többek között Lázár János (FIDESZ) tizenhat zárószavazás előtti módosító indítványt nyújtott be, amelyek közül több elfogadott javaslat [ld.: T2627/167.,170.,176. számon benyújtott javaslatokat] koncepcionálisan változtatta meg az Országgyűlés által elfogadott egységes javaslatot.

Az Alkotmánybíróság több alkalommal kifejtette, hogy a jogalkotónak kellő időt kell biztosítania ahhoz, hogy a jogszabály szövegét meg lehessen ismerni, meg lehessen érteni. Az e kérdéssel foglalkozó határozatok közül kiemelkedő figyelmet érdemel annak a határozatnak az indokolása, amellyel az Alkotmánybíróság megsemmisítette az új Polgári Törvénykönyvet hatályba léptető rendelkezéseket, azt követően, hogy az előkészítő munka kezdetétől az új Ptk. kihirdetéséig több mint tizenegy év telt el. „Kódex esetében – vagy más, a törvénykönyvekhez hasonló, átfogó változást tartalmazó törvénycsomagnál – általában több… idő szükséges a jogalkalmazó szervek számára is a jogszabály alkalmazására való felkészüléshez; több idő kell a törvénykönyvvel érintett szervek és személyek számára annak eldöntéséhez, hogy miként alkalmazkodjanak egy új megközelítésen alapuló szabályrendhez.” [51/2010. (IV. 28.) AB h] Az alaptörvényt 2011. április 25-én hirdették ki a Magyar közlönyben, és alig több mint nyolc hónap után, 2012. január 1-jén hatályba is lépett.

Miután az alaptörvény Országgyűléshez történő benyújtása, elfogadása, hatályba léptetése nem felelt meg a jogállamiság követelményeinek, miután az alaptörvény benyújtását nem előzte meg előkésztő eljárás, miután a kormány nem tett eleget egyeztetési kötelezettségének, ez az alaptörvény nem létezik, semmis, vagyis valójában az Alkotmány ma is érvényes. Érvénytelenek viszont az alaptörvényre épülő – kutyafuttában megszövegezett és elfogadott – sarkalatos és egyéb törvények, valamint kinevezések, megbízások, választások, beleértve a köztársasági elnök megválasztását is. [Volt olyan sarkalatos törvény egyébként, amely a kihirdetését követő napon lépett hatályba.]

Annak kimondása, hogy ez az alaptörvény, valamint mindazok a törvények és intézkedések, amelyek ráépülnek, nem létezőek, semmisek, az új Országgyűlés joga és kötelessége. A semmisség kimondásával hatályossá válik az Alkotmány és hatályossá válnak az alkotmányos törvények is. A semmisséget megállapító törvény megalkotása alkotmányos kötelezettsége az új Országgyűlésnek, miután az Alkotmány rendelkezései szerint „Senkinek a tevékenysége sem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni.” Mivel az alaptörvény, a kapcsolódó törvények, kinevezések és megbízások elsődleges célja a mai kormánypártok hatalmának legszélesebb körű kiterjesztése és bebetonozása, az alkotmányos helyzet helyreállítása nem lehet mérleges kérdése. A semmisségi törvény megalkotásához a választóktól felhatalmazást kell kérni 2014-ben.