Vajon az előző két kormányzati ciklusban állami vezetői, polgármesteri, jegyzői és főjegyzői feladatokat ellátók, az állami tulajdonú cégekben vezető tisztségviselői, felügyelőbizottsági tagsági megbízatásokat teljesítők kapnak-e megkülönböztető jelzést, amelyet kötelesek viselni a ruhájukon? Az Országgyűlés a bélyeget már rájuk sütötte, hiszen a 98 %-os különadóval sújtott „általában pofátlanok” köréből kiemelve őket, alkotják a „különösen pofátlanok” körét.

Általában pofátlan az, aki munkaviszonya, közalkalmazotti jogviszonya, köztisztviselői jogviszonya megszüntetésekor végkielégítés, munkavégzés alól törvényben előírt felmentés idejére járó juttatás, előző évben ki nem vett szabadság megváltása, esetleg bíróság által megítélt kártalanítás jogcímeken – mindent összeadva – 3 500 000 forintnál több összeghez jutott hozzá. Az általában pofátlanok körében az e fölötti összeg ütközik jóerkölcsbe, s vonja el az állam, öt évre visszamenően. A különösen pofátlanok körébe tartozóknál már a 2 000 000 forint feletti jövedelem is jóerkölcsbe ütközik, kiegészülve az általánostól eltérő szigor azzal is, hogy az éves szabadság megváltása ugyancsak elvonásra kerül a jelzett időszakon belül, ha átesik az említett határon.

Igaz, az adókivetés lehetősége csak öt évre visszamenőleg szól. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy nagy sárga ’ocsújelvény” viselésére kötelezzék mindazokat, akik az első Orbán kormány bukása után vezetői feladatot mertek vállalni. Az ocsú kiválasztásának szükségességét egyébként az Országgyűlésben érvelő képviselő használta, amikor indokolta a csoportbontásokat az Alkotmánybíróság áltál egyszer „elmeszelt” különadó új szövegének tárgyalásakor.

Ami az egészben a szomorú, hogy az ország jelentős része rohadtul boldog, és hallgat. Az ocsú kiválasztásának szükségességére utaló megjegyzésre nem reagált senki az Országgyűlésben. Pedig volt már példa arra ebben az országban, hogy meghatározott csoportba tartozókról megbélyegző törvényt alkotott az Országgyűlés, és ennek végzetes következményei lettek. És, ami talán még szomorúbb: volt olyan szakszervezet, amelyik győzelemként ünnepelte ezt a megoldást. 

Aki hallgat, abban bízik, hogy, ha csendben marad, megússza. Ébresztőül csak annyit, ki gondolta volna, hogy az egy éves visszamenőleges visszafizetési kötelezettségből, öt év lesz? A kétharmadnak ma [még] nincs határa.

P.S.: Járna a megkülönböztető „sárgalapát” jelzés a közigazgatásban dolgozóknak is, ha megbízatásuk nem a Forradalmi Nemzeti Kormánytól ered, seprűvel kiegészítve azoknál, akik már lapátra is kerültek.