A jogok és kötelezettségek egysége

A tanuló igénybe veszi az iskola, a kollégium szolgáltatásait. Legfontosabb joga, hogy megfelelő színvonalú ellátást biztosítsanak részére, olyat, amely lehetővé teszi személyisége kibontakoztatását. Ezeket a szolgáltatásokat közösségi keretek között kapja meg általában a tanuló. Az iskola és a kollégium nem lehet eredményes a tanuló nélkül, hisz az ismeretátadás, ismeretszerzés folyamata az érintett aktív közreműködése nem valósulhat meg. A tanuló csak akkor lehet eredményes, ha él a jogaival, igénybe veszi részére biztosított felkészülési lehetőségeket, s egyéni teljesítményével hozzájárul az ismeretátadás folyamatához. A tanuló, mint egy közösség tagja számos egyéni joggal rendelkezik, levelezéshez való jog, véleménynyilvánítási jog, stb. Megkövetelheti, hogy személyiségi jogait mások tartsák tiszteletben. Az egyéni joggyakorlás azonban nem sértheti mások hasonló jogait. A tanuló jogosult használni az iskola, a kollégium eszközeit, helyiségeit, felszereléseit. Ez a használat azonban rendeltetés szerű lehet. A használat során a leggondosabban, a legtakarékosabban kell eljárni. A joggyakorláshoz mindig párosul a kötelezettség is. Jog a tanulás, de kötelezettség is. Jog használni az eszközöket, de kötelező azokat „kímélni”, megőrizni. Jog a véleménynyilvánítás, de ezzel a tanuláshoz való jog nem zavarható.

A JOGKÖVETŐ MAGATARTÁS „KIKÉNYSZERÍTÉSE” AZ ISKOLÁBAN

A tanulói kötelességek köre

A jogok és kötelességek egysége

A tanuló igénybe veszi az iskola, a kollégium szolgáltatásait. Legfontosabb joga, hogy megfelelő színvonalú ellátást biztosítsanak részére, olyat, amely lehetővé teszi személyisége kibontakoztatását. Ezeket a szolgáltatásokat közösségi keretek között kapja meg általában a tanuló. Az iskola és a kollégium nem lehet eredményes a tanuló nélkül, hisz az ismeretátadás, ismeretszerzés folyamata az érintett aktív közreműködése nem valósulhat meg. A tanuló csak akkor lehet eredményes, ha él a jogaival, igénybe veszi részére biztosított felkészülési lehetőségeket, s egyéni teljesítményével hozzájárul az ismeretátadás folyamatához. A tanuló, mint egy közösség tagja számos egyéni joggal rendelkezik, levelezéshez való jog, véleménynyilvánítási jog, stb. Megkövetelheti, hogy személyiségi jogait mások tartsák tiszteletben. Az egyéni joggyakorlás azonban nem sértheti mások hasonló jogait. A tanuló jogosult használni az iskola, a kollégium eszközeit, helyiségeit, felszereléseit. Ez a használat azonban rendeltetés szerű lehet. A használat során a leggondosabban, a legtakarékosabban kell eljárni. A joggyakorláshoz mindig párosul a kötelezettség is. Jog a tanulás, de kötelezettség is. Jog használni az eszközöket, de kötelező azokat „kímélni”, megőrizni. Jog a véleménynyilvánítás, de ezzel a tanuláshoz való jog nem zavarható.
A tanuló kötelességei
A tanuló kötelességeit a közoktatásról szóló törvény tételesen felsorolja. A kötelezettségek azonban az iskola és a kollégium bővítheti a házirendben. A tanulói kötelességek – céljuk szerint – három nagy csoportba sorolhatók, ezek a következők:
– biztosítani a tanuló közreműködését az iskola, a kollégium által nyújtott szolgáltatásokba,
– védeni a közösségi életet, az intézményi vagyont, a működés zavartalanságát,
– óvja saját és mások egészségét, testi épségét, tartsa tiszteletben mások jogait. Ezek a határok nem merevek. Egyes tanulói kötelességek több célt is szolgálhatnak.
Az első csoportba sorható kötelességek:
– a kötelező, a választott foglalkozásokon és szakmai gyakorlatokon való részvétel,
– a tanulmányi kötelezettség rendszeres munkával, fegyelmezett magatartással történő teljesítése,
A második csoportba sorható kötelességek:
– életkorához és fejlettségéhez, továbbá iskolai és kollégiumi elfoglaltságához igazodva, pedagógus felügyelete, szükség esetén irányítása mellett – a házirendben meghatározottak szerint – működjön közre saját környezetének és az általa alkalmazott eszközöknek a rendben tartásában, a tanítási órák, kollégiumi foglalkozások, rendezvények előkészítésében, lezárásában,
– tartsa meg az iskolai tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások, az iskola és a kollégium helyiségei és az iskolához, kollégiumhoz tartozó területek használati rendjét, a gyakorlati képzés rendjét, az iskola, a kollégium szabályzatainak előírásait,
– őrizze meg, illetőleg az előírásoknak megfelelően kezelje a rábízott vagy az oktatás során használt eszközöket, óvja az iskola létesítményeit, felszereléseit;
– tartsa meg az iskolai, kollégiumi szervezeti és működési szabályzatban, továbbá a házirendben foglaltakat.
A harmadik csoportba sorható kötelességek:
– óvja saját és társai testi épségét, egészségét, elsajátítsa és alkalmazza az egészségét és biztonságát védő ismereteket, továbbá haladéktalanul jelentse a felügyeletét ellátó pedagógusnak vagy más alkalmazottnak, ha saját magát, társait, az iskola, kollégium alkalmazottait vagy másokat veszélyeztető állapotot, tevékenységet, illetve balesetet észlelt, továbbá – amennyiben állapota lehetővé teszi -, ha megsérült;
– tartsa tiszteletben az iskola, kollégium vezetői, tanárai, alkalmazottai, tanulótársai emberi méltóságát. [Kt. 12. § (1) bek.]
A fegyelmi eljárás alapja
Ha a tanuló a kötelességeit vétkesen és súlyosan megszegi, fegyelmi eljárás alapján, írásbeli határozattal fegyelmi büntetésben részesíthető. A kollégium tagja ellen a kollégium rendjének megsértéséért fegyelmi büntetés szabható ki.[Kt. 76. § (1) és (5) bek.]
Megtorlás és elrettentés
A fegyelmi eljárás és a fegyelmi büntetés kiszabása, megállapítása olyan eszköz az iskolák és a kollégiumok kezében, amelynek alkalmazása során a büntetés kerül előtérbe, a törvényben meghatározott joghátrány [szankció] alkalmazásával. A joghátrány [szankció] alkalmazásának általában kettős célja fogalmazható meg:
– az elkövető megbüntetése [megtorlás],
– „példastatuálás” annak megelőzése céljából, hogy akár a kötelességszegő, akár más kövessen el a jövőben újabb kötelességszegést [elrettentésnek].
A fegyelmi eljárás, mint pedagógiai eszköz
A kötelességszegés okainak feltárása
Az iskolai és a kollégiumi fegyelmi eljárásnak más célt is szolgálnia kell, mint a megtorlást és az elrettentést. Ha az iskola és a kollégium szolgáltató funkciójából indulunk ki, amelynek teljesítésében egyenlő félként működik közre a tanuló és a szülő, akkor a fegyelmi eljárás elsődleges célja a szolgáltató tevékenységet, a szolgáltatás sikerét akadályozó okok feltárása lehet. Ezek az okok lehetnek a család működési zavarai, anyagi, szociális helyzetére visszavezethető okok, a tanuló személyiségében meglévő hátrányokra visszavezethető okok, de nem utolsó sorban az iskola, a kollégium működésében meglévő zavarokra visszavezethető okok. A fegyelmi eljárás akkor tölti be rendeltetését, ha kiderülnek a kötelességszegéshez vezető okok, s megszületnek a megszüntetéséhez szükséges döntések, intézkedések.
A konfliktushelyzet kezelésének lehetősége
A fegyelmi eljárás azonban még abban az esetben is, ha a lehető legszabályosabban és legkörültekintőbben folytatták le, nem biztos, hogy eléri a pedagógiailag kívánatos célt: feltárja a kötelezettségszegéshez vezető „utat”, okokat, megoldja a kialakult konfliktushelyzetet. Különösen igaz ez abban az esetben, ha a kötelezettségszegés oly módon valósul meg, hogy a kötelességszegő magatartás miatt másik személy sérelmet szenvedett. A fegyelmi eljárás és az annak eredményeképpen meghozott fegyelmi büntetés arra alkalmas lehet, hogy „példát statuáljon”, arra azonban nem, hogy orvosolja a sérelmet.

A fegyelmi eljárás lefolytatását megelőző egyeztető eljárás

A fegyelmi eljárás lefolytatását megelőző eljárás

Az érdeksérelem orvoslásának lehetősége
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet módosítása megteremtette annak lehetőségét, hogy az iskolában, illetve a kollégiumban megszervezzék azt az eljárást, amely keretei között fel lehet tárni a kötelességszegéshez elvezető eseményeket, és megoldást lehet keresni az érdeksérelem orvoslására is. Ez az eljárás a fegyelmi eljárás lefolytatását megelőző egyeztető eljárás.
Az egyeztető eljárás megszervezése
Az egyeztető eljárás működtetése nem az iskola, nem a kollégium feladata. Az iskolai, a kollégiumi szülői szervezet (közösség) és az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat közös kezdeményezésére kell biztosítania az iskolának, illetve a kollégiumnak az egyeztető eljárás működtetéséhez szükséges feltételeket. Az egyeztető eljárást a kezdeményezők működtetik. Az iskola és a kollégium feladata, hogy biztosítsa az egyeztető eljárás működtetéséhez szükséges feltételeket.
Az egyeztető eljárás célja
Az egyeztető eljárás célja a kötelességszegéshez elvezető események feldolgozása, értékelése, ennek alapján a kötelességszegő és a sértett közötti megállapodás létrehozása a sérelem orvoslása céljából. Az egyeztető eljárás céljából megállapítható, hogy megszervezésére akkor van mód és lehetőség, ha a tanulói kötelességszegés meghatározott személlyel szemben valósul meg. Nincs helye egyeztető eljárásnak, ha a kötelességszegésnek nincs sértettje. Annak nincs az eljárás megtartásának szempontjából jelentősége, hogy hány kötelességszegő tanuló, illetve hány sértett van.
Az egyeztető eljárás során elérhető eredmények
Az egyeztető eljárás keretei között fel kell dolgozni a kötelességszegéshez elvezető eseményeket, valamint értékelni kell azokat. Ennek az eljárásnak azért lehet fontos szerepe, mivel ahhoz nyújt segítséget, hogy megismerjék az okokat és indokokat, amelyek elvezettek a kötelességszegéshez. Lehetőség van arra, hogy feltárjanak olyan szervezési problémákat, nem, vagy kevésbé hatékony pedagógiai megoldásokat, amelyek megváltoztatásával hatékonnyá lehet tenni a közösségi tevékenységet, a pedagógiai munkát. Feltárhatnak olyan jogsértő gyakorlatot, helyzetet, amelynek megszüntetése hozzájárul a további jogsértések elkövetésének megelőzéséhez. Fel lehet tárni például az osztályközösségen belüli ellentéteket, rá lehet világítani az osztályközösségen belül létező kirekesztő gyakorlatot, a kötelességszegést kiváltó valóságos indok.
Az eredményes egyeztető eljárás
Az egyeztető eljárás akkor tekinthető eredményesnek, ha sikerül a kötelességszegő és a sértett között olyan megállapodást létrehozni, amely biztosítja a sérelem orvoslását. Nyilvánvaló, hogy az említett megállapodás tartalmi kérdéseiben az érdekelt feleknek kell egyezségre jutniuk. A megállapodás formai kérdéseinek kialakítása is teljes egészében az érdekeltek feladata. Lényeges dolog azonban, hogy a megállapodás valamilyen formában rögzítésre kerüljön, annak érdekében, hogy visszakereshető, „felidézhető” legyen.
A sérelem orvoslása
A sérelem orvoslására olyan megoldást kell keresni és találni, amelynek „felvállalására” és teljesítésére a tanuló jogosult. Különösen igaz ez a megállapítás abban az esetben, ha a tanuló még kiskorú, vagyis a tizennyolcadik életévét még nem töltötte be. A sérelem orvoslása érdekében létrejött megállapodásnak a közoktatásról szóló törvény rendelkezéseiből levonható tanulói jogokra és kötelezettségekre kell épülnie. Abban az esetben ugyanis, ha a sérelem orvoslása olyan „vállalásokat is tartalmaz”, amely az érdekeltek között polgári jogi jogviszonyt keletkeztet, alkalmazni kell a cselekvőképességre vonatkozó, a Polgári törvénykönyvben található előírásokat.
A korlátozottan cselekvőképes kiskorú nyilatkozatának érvényességéhez – tehát a tizennegyedik életév betöltése előtt – a törvényes képviselő beleegyezése, vagy utólagos jóváhagyása szükséges. A cselekvőképtelen kiskorú jognyilatkozata viszont semmis, nevében törvényes képviselője jár el. [Ptk. 14/B. § (1) bek, 15/A. § (1) bek.]
A jognyilatkozat érvényességével kapcsolatos rendelkezéseket nem kell alkalmazni azokban az esetekben, amikor a kötelességszegő és a sértett közötti – a sérelem orvoslása érdekében – megállapodás nem megy túl azokon a jogok és kötelességeken, melyeket a közoktatásról szóló törvény meghatározott a tanulói jogok és kötelességek körében. [Kt. 11-12. §]
Miután az eljárásban a kiskorú tanuló szülője is részt vesz, nincs akadálya annak, hogy olyan tartalmú megállapodás jöjjön létre, amelyhez a gondozó nyilatkozatára van szükség. A sérelem orvoslása érdekében létrejött – a kiskorú tanuló gondozója (szülője) által tett nyilatkozat alapján – megállapodás tartalmazhat anyagi jellegű orvoslást, vagy a személyhez fűződő jogok megsértéséhez kapcsolódó nyilatkozatot.
Így például a tanuló kötelessége, hogy tanulótársai emberi méltóságát tiszteletben tartsa. Az emberi méltóság jogából levezethető a becsülethez és a jó hírnévhez fűződő jog is. A tanuló joga többek között az is hogy szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről. E jogának gyakorlása során azonban tiszteletben kell tartani az emberi méltóságot. Ezért, ha a tanuló visszaél a véleménynyilvánítás jogával, és becsületében megsérti tanulótársát, abban az esetben megszegte a tanulói jogviszonyával összefüggő kötelességeit. Helye van fegyelmi eljárás megindításának, és lehetőség van a fegyelmi eljárás lefolytatását megelőző egyeztető eljárásnak is. A megállapodás irányulhat például arra, hogy a jogsértő tanuló az osztályközösség előtt sajnálkozását fejezi ki és a jövőre nézve vállalja, hogy tartózkodik a tanulótársait sértő véleménynyilvánítástól.
A becsületében megsértett tanulótól történő „bocsánatkérés” jellegénél fogva nagyon hasonlít a Polgári törvénykönyvnek ahhoz a jogintézményéhez, amely lehetővé teszi, hogy akit személyhez fűződő jogában megsértenek, az követelhesse a jogsértőtől, hogy nyilatkozattal vagy más megfelelő módon adjon elégtételt számára. [Ptk. 84. § (1) bek. c) pont]
A tanulói jogviszonnyal kapcsolatos jogok és kötelességek teljesítése azonban nem a polgári jogviszonyból, hanem a tanulói jogviszonyból vezethetők le. A tanulói kötelességek teljesítéséhez nincs szükség gondozói, szülői nyilatkozatra, azt a tanuló is megteheti életkorától függetlenül. Ily módon a sérelem orvoslására létrejött megállapodás jogosítottja és kötelezettje lehet a tanuló akkor is, ha kiskorú. A megállapodásban foglaltak teljesítéséért is a kötelességszegő tanuló tartozik felelősséggel. Természetesen a tanulói jogviszony keretében elkövetett jogsértésnek lehet akár büntetőjogi, vagy polgári jogi jogkövetkezménye is. A becsülethez vagy a jó hírnévhez fűződő jog megsértése esetén a fegyelmi eljárás helyett vagy mellett a sértett, a tanuló életkorától függően a sértett tanuló szülője más, nem a közoktatásról szóló törvény hatálya alá tartozó eljárás keretében is kereshet jogvédelmet. Ebből az következik, hogy az egyeztető eljárás alkalmas lehet arra is, hogy megelőzzön, helyettesítsen más jogágba tartozó eljárást.
Az egyeztető eljárás rendjének szabályozása
Az egyeztető eljárás rendjét az iskolai, illetve a kollégiumi házirendben kell meghatározni. Az eljárás rendjének kialakításánál olyan szabályokat kell meghatározni, hogy minden érdekelt számára egyértelművé és világossá váljon, milyen határidőket kell megtartani, és milyen következményekkel. Az eljárás rendjének meghatározásánál körültekintően kell mérlegelni a nyilvánosság lehetőségét, a „külső” személyek beengedésének lehetőségét. Ennek indoka, hogy adott esetben a tényállás tisztázása megnehezedhet, ha az eljárás lefolytatásánál nem csak az érdekeltek vannak jelen. A fegyelmi tárgyalás nyilvános, azonban a fegyelmi jogkör gyakorlója a nyilvánosságot a tanuló, illetve képviselője kérésére korlátozhatja, kizárhatja. Hasonló szabályozásra van szükség ebben az esetben is, hiszen az optimális feltételek biztosítása a legfontosabb cél. Az egyeztető eljáráson a kiskorú tanuló szülőjének jelenlétét biztosítani kell. Ha a tanuló a tizennegyedik életévét még nem töltötte be, szükségszerű, hogy az egyeztető eljáráson legalább az egyik szülője jelen legyen. A tizennegyedik életév betöltését követően a kiskorú tanuló kérésére és a szülő hozzájáruló nyilatkozata alapján szülői jelenlét nélkül is lefolytatható az egyeztető eljárás. [Nevir. 32. § (1) bek.]
Az egyeztető eljárás indítása
Az egyeztető eljárásnak akkor lehet eredménye, ha megkezdésével és végig vitelével egyetért mind a két fél, vagyis a sértett és kötelességszegő. Az egyeztető eljárás lefolytatására akkor van csak lehetőség, ha azzal a sértett és a kötelességszegő is egyetért. Amennyiben bármelyik fél kiskorú, vagyis nem töltött be a tizennyolcadik életévét, abban az esetben szükség van a szülő egyetértésére is.
A fegyelmi eljárás megindításáról – írásban – értesíteni kell a tanulót, és a kiskorú tanuló szülőjét. Ebben az értesítésben kell a kötelességszegő tanuló, továbbá, ha a tanuló kiskorú, a szülő figyelmét felhívni arra, hogy lehetőség van az egyeztető eljárás igénybe vételére. Ez a tájékoztatás azonban csak akkor kerülhet be a fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítésbe, ha a sértett, valamint a kiskorú sértett szülője hozzájárult ehhez.
Az iskola és a kollégium tehát nem maga dönt arról, hogy a fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítésben felhívja-e a sértett a figyelmét az egyeztető eljárás lefolytatására. Ebből az következik, hogy az egyeztető eljárás rendjének kialakításába be kell építeni azt az eljárási rendet is, amelynek keretei között beszerzik a sértett, valamint a szülőjének a nyilatkozatát abban a kérdésben, hogy hozzájárulnak-e a kötelességszegő tájékoztatására az egyeztető eljárás lefolytatásának lehetőségéről.
A határidők
A fegyelmi eljárást a lehető leggyorsabban le kell folytatni. Minél hosszabb idő telik el a kötelességszegés időpontjától, annál nehezebb feltárni az eseményeket. Ezért a fegyelmi eljárás elhúzódása nem szolgálja azt a célt, hogy a kötelességszegés alapjául szolgáló okokat minél hamarabb megvizsgálják, elemezzék, feltárják. Annak tisztázása érdekében, hogy indul-e egyeztető eljárás, a lehető leghamarabb be kell szerezni a sértett és szülője nyilatkozatát. A nyilatkozat megtételéhez megfelelő, de nem túl hosszú határidőt, például öt napot indokolt megadni. Ha a nyilatkozat nem érkezik meg vagy elutasító, abban az esetben a „hagyományos” eljárás szerint meg kell küldeni a fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítést. Ha a nyilatkozat támogató, abban az esetben is meg kell küldeni az értesítést, de bele kell foglalni az egyeztető tárgyalásra vonatkozó tájékoztatót.
A tanuló, illetve ha a tanuló kiskorú, a szülő öt tanítási napon belül nyilatkozhat arról, hogy kéri-e az egyeztető eljárás lefolytatását vagy sem. Az öt tanítási napot az értesítés kézhezvételétől kell számítani. A tanulónak, illetve a kiskorú tanuló szülőjének írásban kell nyilatkoznia. A határidő eredménytelen eltelte, illetve az egyeztető eljárás elutasítása esetén a fegyelmi eljárást a „hagyományos” módon folytatni kell. Ha a nyilatkozatok alapján helye van az egyeztető eljárásnak, annak befejezéséig a fegyelmi eljárás nem folytatható.
A helyi szabályozás
Az egyeztető eljárás rendjének házirendben történő szabályozásánál érdemes kitérni a nyilatkozatok beszerzésének módjára, eljárására, a tanuló, illetve a szülő értesítés kérdéseire, minden olyan eljárási kérdésre, határidőre, amely nem szabályozott. Az egyeztető eljárás lefolytatását össze kell hangolni a fegyelmi eljárás menetével. kiinduló pont a kötelességszegés tényének napvilágra kerülése lehet. Indokolt rendezni a kölcsönös tájékoztatás, értesítés menetét.
Szükségszerű az egyeztető eljárás lebonyolításáért felelő szervezet kialakítása is. Kell, hogy legyen olyan személy, aki megkapja az értesítést a fegyelmi eljárás megindításáról, a sértett és a szülő nyilatkozatáról, továbbá, aki visszajelez az egyeztető eljárás alakulásáról.
Rendezni kell az egyeztető eljárás iratkezelésével kapcsolatos kérdéseket is, az iskolai, a kollégiumi iratkezelés részeként. Indokolt, hogy az egyeztető eljárás iratait egységesen kezeljék az iskolában, illetve a kollégiumban, hiszen az egyeztető eljárást a szülői szervezet (közösség) és a diákönkormányzat működteti. Ezért, ezeknek az iratoknak a többi iratoktól való elkülönítése indokolt.
Szabályozni kell azt a kérdést is, milyen módon folyjék tovább a fegyelmi eljárás, ha a tanuló, illetve a szülő nem kéri az egyeztető eljárás megindítását, illetőleg a megadott határidőn belül az írásbeli nyilatkozat nem érkezik meg vagy nem születik megállapodás. Ilyen esetben arra van szükség, hogy a fegyelmi eljárás megindításáról szóló értesítés aláírója megkapja a szükséges információt, a fegyelmi eljárás továbbfolytatásához . [Nevir. 32. § (2) bek.]
A megegyezés lehetősége
Az egyeztető eljárást oly módon kell megszervezni, hogy a tanuló, illetve a szülő nyilatkozatának az iskolába, kollégiumba történő megérkezésétől számított tizenöt napon belül az érdekelteknek meg tudjanak egyezni. Abban az esetben ugyanis, ha ez alatt az időszak alatt az egyeztető eljárás nem vezetett eredményre, a fegyelmi eljárást folytatni kell. A megadott határidő nem tanítási napokban van meghatározva, ezért be kell számítani a hétvégi pihenőnapokat és az esetleges munkaszüneti napokat is. Ezért az egyeztető eljárást oly módon kell megszervezni, hogy amennyiben a tanuló, illetve a szülő kéri annak lefolytatását, abban az esetben az érdekeltek „találkozóját” a lehető legrövidebb időn belül meg kell szervezni. [Nevir. 32. § (2) bek.]
A megállapodás megkötése utáni eljárás
Amennyiben az érdekeltek között létre jön a megállapodás, a fegyelmi eljárás folytatására mindaddig nincs lehetőség, ameddig ki nem derül, hogy végrehajtották-e a megállapodásban foglaltakat vagy nem hajtották végre. Az egyeztető eljárás lényege a fegyelmi eljárás lefolytatásának megelőzése. Ha az érdekeltek jelzik abbéli szándékukat, hogy egymással együttműködve feltárják a kötelességszegéshez elvezető eseményeket, feldolgozzák, értékelik azt, és megfelelő módon orvosolják a sérelmeket, akkor meg kell adni részükre ennek lehetőségét…
A fegyelmi eljárás felfüggesztése
Abban az esetben azonban, ha a kötelességszegő és a sértett az egyeztetési eljárásban megállapodott, a sérelem orvoslásában közös kezdeményezésükre a fegyelmi eljárást fel kell függeszteni. A fegyelmi eljárás felfüggesztése legfeljebb három hónapig tarthat. ennél lehet rövidebb a határidő, de oly módon kell a határidőt meghatározni, hogy a sérelem orvoslásához elégséges idő álljon rendelkezésre. [ Nevir. 32. § (3) bek.]
A felfüggesztés ideje alatt van mód és lehetőség annak „bizonyítására”, hogy a kötelességszegő tanuló változtat addigi magatartásán, és tartózkodik minden olyan magatartástól, amely korábban kiváltotta, megvalósította a kötelességszegést.
A fegyelmi eljárás megszüntetése
Az egyeztető eljárás megindulásával és eredményes befejezésével az érdekeltek rendelkezésén, magatartásán múlik a fegyelmi eljárás sorsa. Ha a felfüggesztés ideje alatt a sértett, kiskorú sértett esetén a szülő nem kéri a fegyelmi eljárás folytatását, abban az esetben meg kell szüntetni a fegyelmi eljárást. A fegyelmi eljárással kapcsolatos rendelkezések szerint a fegyelmi eljárás megszüntetéséről határozatot kell hozni. A fegyelmi eljárást megszüntető határozatot az érdekeltek részére ki kell hirdetni. A határozatot írásban is meg kell küldeni a tanulónak, illetve a kiskorú tanuló szülőjének.
A fegyelmi eljárás folytatása
Amennyiben a megállapodásban foglaltak nem valósultak meg, a fegyelmi eljárást folytatni kell és a tanulóval szemben – valamennyi tényező mérlegelésével és figyelembe vételével – a nevelőtestület fegyelmi büntetést állapíthat meg. a sértettnek kell időben jelzéssel élni. Az idő múlásának jelentősége van azért is, mivel a fegyelmi eljárást akkor is meg kell szüntetni, ha a kötelességszegéstől számítva három hónapnál hosszabb idő telt el. Indokolt erre a tényre felhívni a sértett figyelmét, hiszen ha a kötelességszegő tanuló nem tartja meg a megállapodásban foglaltakat, akkor semmi nem indokolja a fegyelmi eljárás felfüggesztésére meghatározott határidő utolsó napjáig történő „mérlegelést”. [Nevir. 32. § (3) bek, 5. sz. mell. 7-8. pont]
Az újabb jogsértés
Az érdekeltek között létrejött megállapodás végrehajtásának meghiúsulása feltehetően újabb jogsértő magatartásra vezethető vissza. Abban az esetben például, ha a kötelességszegés alapja a tanulótárs jó hírnevének a megsértése volt, nyilvánvalóan meghiúsul a megállapodásban foglaltak végrehajtása, ha a kötelességszegő tanuló ismételten megsérti tanulótársát. Ebben az esetben nem elképzelhetetlen, hogy az első kötelességszegés óta eltelt idő miatt az első fegyelmi eljárást meg kell szüntetni. Annak azonban nincs akadálya, hogy az újabb kötelességszegés miatt másik fegyelmi eljárás megindítására kerüljön sor.
Egyeztető eljárás újabb kötelességszegő magatartás esetén
Egyeztető eljárás indításának elvi lehetősége akkor sem zárható ki, ha a tanuló többször követ el kötelességszegést, illetőleg, ha a korábbi kötelességszegés után indított egyeztető eljárás nem vezetett eredményre. Ilyen helyzet állhat például elő, ha a kötelességszegő tanuló látszólag megtartotta a megállapodásban foglaltakat, mert nem azt a tanulótárság sértette meg, akit korábban, hanem egy másik tanulótársát. Ezért a fegyelmi eljárást nem lehet folytatni, hiszen a korábban megsértett tanuló, illetőleg a szülője nem fogja kezdeményezni a fegyelmi eljárás folytatását. Az új sértett, illetőleg a szülő részére indokolt a szükséges tájékoztatást megadni annak érdekében, hogy megfelelő információk birtokában legyen az egyeztető eljárás kezdeményezésével kapcsolatosan. Ilyen információ lehet a szülő részére annak közlése, hogy a korábbi megállapodás nem volt sikeres. A tájékoztatásnál a személyes adatok nélkül kell az információkat átadni. A házirend is tartalmazhat olyan rendelkezést, amely kizárja meghatározott esetekre nézve az egyeztető eljárás lefolytatását.
A megállapodásban foglaltak nyilvánosságra hozatala
Az egyeztető eljárás egyik legfontosabb eredménye az lehet, hogy a kötelességszegéshez elvezető utat, a kötelességszegés tényének értékelését, a létrejött megállapodást, és annak alapján a sérelem orvoslását az érintett tanulóközösség megvitatja. Erre azonban csak és kizárólag akkor van lehetőség, ha a nyilvánosságra hozatalhoz minden érdekelt hozzájárul.
Az eljárás során feltártak tartalmaznak, tartalmazhatnak olyan személyes adatokat, amelyek nyilvánosságra hozatalához az érintettek hozzájárulására van szükség. Ezért a sérelem orvoslására kötött írásbeli megállapodásban kell a feleknek rögzíteni, hozzájárulásukat ahhoz, hogy az egyeztető eljárás megállapításait, és a megállapodásban foglaltakat a kötelességszegő tanuló osztályközösségében megvitassák. A sérelem orvoslásának lehet az egyik eszköze a nyilvánosság, és a sérelmet okozó tanuló sajnálkozó, bocsánatkérő nyilatkozatának a nyilvánosságra hozatala. Arra is mód és lehetőség van, hogy az egyeztető eljárás megállapításait és a megállapodásban foglaltakat a házirendben meghatározott nagyobb iskolai közösségben, például egy iskolai évfolyamon nyilvánosságra hozzák, feltéve, hogy ehhez az előzőekben foglaltak szerint a felek hozzájárultak.
A házirend szabályozási körébe tartozik annak meghatározása is, hogy mit kell érteni az iskola, illetve a kollégiumba felvett tanulók nagyobb csoportja, közössége alatt. Ez lehet az iskola, a kollégium egésze, vagy annak meghatározott része, például egy-egy iskolai évfolyam. [Nevir. 32. § (3) bek.]

A kötelező (minimális) eszközökre és felszerelésekre vonatkozó előírások teljesítése

A teljesítési határidők

A meglévő intézményekre vonatkozó szabályok
A nevelési-oktatási intézmények minimális (kötelező) eszközeinek és felszerelésének jegyzékében foglaltakat minden óvoda, iskola és kollégium tekintetében 2008. augusztus 31-ig teljesíteni kellett. A kötelező (minimális) eszköz- és felszerelések jegyzéke 1998-ban jelent meg azzal, hogy öt éven belül, azaz 2003. szeptember 1-jétől kell az előírásban foglaltakat megtartani.
A határidő lejárta előtt a közoktatásról szóló törvény módosulásával lehetőség nyílt arra, hogy a fenntartó engedélyt kérjen az oktatási hivataltól a jegyzékben foglaltak teljesítésére vonatkozó határidő meghosszabbítására.
Amennyiben a fenntartó nem kért vagy nem kapott az Oktatási Hivataltól engedélyt a jegyzékben meghatározottak teljesítésére előírt határidő meghosszabbítására, abban az esetben már 2003. szeptember 1-jétől alkalmazni kellett a fenntartásában lévő óvodákra, iskolákra és kollégiumokra a kötelező (minimális) eszközökre és felszerelésekre vonatkozó előírásokat.
A jegyzékben foglaltak fokozatos, meghatározott határidőre történő bevezetése egyébként azokra a nevelési-oktatási intézményekre vonatkozott, amelyek a jegyzék kiadása előtt kezdték meg a tevékenységüket.
Az új intézményekre vonatkozó előírások
Új intézmény létesítése esetén a fenntartónak kötelessége az előírt minimális eszközökről és felszerelésekről való gondoskodás az induláshoz. Ez az előfeltétele a működés megkezdéséhez szükséges engedély kiadásának. Értelemszerűen oly módon kell gondoskodni az eszközökről, felszerelésekről, ahogy a nevelési-oktatási intézmény tevékenysége fokozatosan „kiteljesedik”.
Az Oktatási Hivatal engedélye
A közoktatásról szóló törvény rendelkezései alapján az oktatási hivatal akkor adhatta meg az engedélyt a kötelező (minimális) és felszerelési jegyzékben foglaltak teljesítésére vonatkozó határidő meghosszabbítására, ha a kérelemhez mellékelték a végrehajtást szolgáló ütemtervet. Az ütemterv részeként csatolni kellett a költségvetést is és a fenntartónak az a nyilatkozatát, amelyben vállalta az ütemtervben foglaltak végrehajtását. Az ütemtervben foglaltak teljesítését az oktatási hivatal ellenőrizte.
A végrehajtás ellenőrzése
Az Oktatási Hivatal hatósági ellenőrzés keretében vizsgálhatja a kötelező (minimális) és felszerelési jegyzékben foglaltak megtartását. A hatósági ellenőrzés alapján lehetőség van bírság kiszabására, amennyiben az előírásokat az óvoda, iskola, kollégium még mindig nem tartja meg. [Kt. 128. § 17. bek.; Nevir. 54. § (5) bek.]
Könnyítések az előírások megtartására
A több feladat-ellátási hely jelentősége
A kötelező (minimális) eszközök és felszerelések, valamint a helyiségek rendelkezésre állásával kapcsolatosan fontos változások léptek hatályba. Az új rendelkezések figyelembe veszik a közoktatás intézményrendszerének átalakulásával kapcsolatos folyamatot, nevezetesen azt, hogy egyre több olyan nevelési-oktatási intézmény működik, amely több feladat-ellátási helyen látja el a tevékenységét. Nem feltétlenül szükséges minden feladat-ellátási helyen minden, a pedagógiai tevékenységhez szükséges helyiség, eszköz és felszerelés biztosítása, amennyiben a különböző feladat-ellátási helyek igénybe vétele megoldható minden érintett tanuló részére. Erre a megoldásra csak abban az esetben van lehetősége a fenntartónak, ha azok a tanulók, akik olyan feladat-ellátási helyen tanulnak, ahol az adott helyiség, eszköz, felszerelés nem áll rendelkezésre, aránytalan teher és többletköltség nélkül, továbbá az egyenlő bánásmód követelményének sérelme nélkül igénybe tudják venni azt a feladat-ellátási helyet, ahol a tanulmányaikhoz szükséges helyiség, eszköz és felszerelés rendelkezésre áll.
Könyvtárak, szaktantermek rendelkezésre bocsátása
Amennyiben egy középiskolának a székhelyen kívül telephelye is van, az új előírások alapján nem szükséges, hogy mind a két feladat-ellátási helyen legyen könyvtár, könyvtárszoba, számítástechnikai terem, természettudományi szaktanterem, vagy más szaktanterem. Ez a megoldás azonban csak akkor alkalmazható, ha a székhelyen lévő szolgáltatáshoz a telephelyen tanulók is hozzá tudnak férni. Jelen példában ehhez az szükséges, hogy az iskolai könyvtár nyitva tartása lehetővé tegye a kölcsönzést, illetve a tanulást olyan időpontban is, amikor a telephelyen tanulók igénybe tudják venni. További fontos feltétel, hogy a telephelyről a székhelyre a tanulók át tudjanak járni aránytalan nehézség nélkül. A könyvtári kölcsönzéshez, tanuláshoz nem várható el fél órás utazás, gyaloglás. Ezzel a telephelyen tanulók a székhelyen tanulókhoz viszonyítva hátrányba kerülnek.
Különösen fontos vizsgálni ezt a kérdést, ha a tanórai foglalkozás megszervezéséhez szükséges a telephelyen nem lévő szaktanterem másik feladat-ellátási helyen történő igénybe vétele. Jogsértő helyzet alakul ki, ha a telephelyen tanulmányokat folytatók alacsonyabb szintű pedagógiai szolgáltatáshoz jutnak hozzá, mivel a székhelyen lévő szaktanterem igénybe vétele nem biztosított számukra. Ugyancsak jogsértő helyzet alakul ki, ha a telephelyen tanulmányokat folytatóknak a székhelyen lévő ellátás igénybe vételéhez tömegközlekedési eszközt kell igénybe venni és e miatt „veszélyhelyzet” alakulhat ki. Az iskola felelőssége fennáll a tanítás teljes ideje alatt, tehát akkor is, amikor a tanulónak egyik feladat-ellátási helyről át kell jutnia másik feladat-ellátási helyre. Indokolt ezért az „átjutás” iskola által megszervezett, felügyelt formában történő biztosítása. Jogellenes helyzet alakulhat ki azáltal is, ha a tömegközeledés költségeit áthárítják arra a tanulóra, akinek egyébként az iskolába járáshoz nem lenne szüksége arra, hogy igénybe vegye a helyi tömegközlekedést. [Nevir. 54. § (8) bek.]
A tornateremre vonatkozó előírások megtartása
Hasonló rendelkezések születtek a tornaterem biztosítására. Nem kötelező a tornateremre vonatkozó előírások megtartása abban az esetben, ha a gyermekek, tanulók számára aránytalan teher és többletköltség nélkül biztosítani tudják a tornaterem igénybe vételét másik nevelési-oktatási intézménnyel kötött megállapodás alapján, vagy sportolásra alkalmas létesítmény üzemeltetőjével kötött megállapodás alapján. [Nevir. 54. § (9) bek.]
Ez az előírás az előzőekben leírt lehetőségek mellett teremt további ésszerűsítési lehetőségeket. A tornateremhez való hozzáférés is megszervezhető egyik feladat-ellátási helyről a másikra történő átjárással. E mellet további lehetőség a megállapodás alapján történő szolgáltatás nyújtás.
A megállapodás alapján nem csak a tanórai foglalkozások megtartásához szükséges feltételek megteremtéséről gondoskodni, hanem arról is, hogy a mindennapi testedzés megszervezéséhez szükséges feltételek is rendelkezésre álljanak.
Ennél a megoldásnál is előfeltétel, hogy a tanulókra a megállapodás megkötéséből keletkező költségek nem háríthatók át. Nem kérhető ellenszolgáltatás a tanulóktól azért, mert a testnevelési órákat vagy a mindennapos testedzést valamelyik sportegyesület helyiségeiben tartják. [Nevir. 54. § (9) bek.]
Az aulára vonatkozó rendelkezések
Az iskolának el kell látnia olyan funkciókat is, olyan feladatokat is, amelyek végrehajtása nagyobb területet igényelnek. Olyan fedett teret, amely lehetőséget biztosít arra, hogy egy időben jelen legyen az iskola valamennyi tanulója és pedagógusa. Ezt a célt szolgálja az iskolai aula. A hatályos rendelkezések alapján az iskolának rendelkeznie kell aulával (előtérrel, közösségi térrel). A megváltozott rendelkezések alapján az aulára vonatkozó előírások megtartása nem kötelező abban az esetben, ha az iskolában, vagy a közelségében található olyan közösségi tér, amelyben megoldhatók azok a funkciók, amelyekre az aula szolgál. Az intézmény vezetőjének, nevelőtestületének és a fenntartónak közösen kell megítélnie, hogy az iskola közelségében található-e olyan épület, amely lehetővé teszi az aula funkcióinak, például az iskolai ünnepségek megszervezésének a megvalósítását. [Nevir. 54. § (10) bek.]
Az orvosi szoba „kiváltása”
Orvosi szoba kialakítására óvodánként székhelyen és telephelyen is szükség van, amennyiben négy vagy ennél több gyermekcsoporttal alakítják meg az óvodát. Az iskolák kialakításánál is biztosítani kell az orvosi szobát. Hasonló módon kollégiumonként is ki kell alakítani orvosi szobát. A megváltozott előírások alapján az orvosi szobára vonatkozó előírások megtartása nem kötelező abban az esetben, ha a gyermekek, tanulók ellátása a nevelési-oktatási intézmény közelében található egészségügyi intézményben megoldható. Ettől a rendelkezéstől azonban a nevelési-oktatási intézmény, illetőleg a fenntartója csak abban az esetben térhet el, ha az iskola egészségügyi szolgálat nyilatkozata szerint az egészségügyi intézmény kiválthatja az orvosi szobát. [Nevir. 54. § (11) bek.]
Az előírt eszközök és felszerelések helyettesítése
Az eszköz- és felszerelési jegyzék meghatározza azokat az eszközöket és felszereléseket, amelyekkel adott intézménytípusnak a feladatai ellátásához rendelkeznie kell. Miután a jegyzék kiadása óta eltelt idő alatt számos új, jobb, korszerűbb, az adott funkció megvalósításához alkalmazható eszköz jelent meg, kérdésessé vált, hogy az óvodák, iskolák kollégiumok kiválthatják-e a jegyzékben található eszközöket új, modernebb, korszerűbb, a jegyzékben nem található eszközökkel. A megváltozott szabályozás egyértelművé teszi, hogy igen. A kötelező (minimális) eszköz- és felszerelési jegyzékben meghatározott eszközök és felszerelések helyettesíthetők az adott eszköz, felszerelés funkcióját kiváltó, korszerű eszközzel, felszereléssel. [Nevir. 54. § (12) bek.]
Így például a kollégiumi társalgóban, a közösségi helyiségben televíziónak, rádiónak, lemezjátszónak, magnetofonnak, videolejátszónak kell lennie a jegyzék szerint. Abban az esetben, ha olyan elektronikai eszközt vásárolnak, amely teljesíteni tudja azokat a funkciókat, amelyeket külön-külön teljesítenek az egyes eszközök, akkor nincs szükség arra, hogy a kollégium megvásárolja valamennyi felsorolt, a szabadidő hasznos eltöltését szolgáló eszközt.
Új szabványok bevezetése
Rendelet helyett szabvány
Hatályát vesztette a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményeiről szóló 19/2002. (V. 8.) OM rendelet. A kötelező (minimális) eszköz- és felszerelési jegyzékben meghatározott helyiségekre előírt követelmények akkor teljesülnek, ha az épület megfelel az MSZ 24203. „Oktatási intézmények tervezési előírásai” című szabványsorozat megfelelő részének. Az említett szabványok megfelelnek a nemzeti szabvány követelményeinek. A nemzeti szabvány alkalmazása önkéntes. A műszaki tartalmú jogszabály hivatkozhat olyan nemzeti szabványra, amelynek alkalmazását úgy kell tekinteni, hogy az adott jogszabály vonatkozó követelményei is teljesülnek.
A szabvány alkalmazásával történő teljesítés
A nevelési-oktatási intézmények létesítésénél az MSZ 24203. szabványok alkalmazása és megtartása esetén teljesíti az intézményfenntartó azokat az előírásokat, amelyek megtalálhatók a kötelező (minimális) eszköz- és felszerelési jegyzék helyiségekre vonatkozó előírásai között, s amelyek megtartása kötelező. [1995. évi XXVIII. tv 5-6. §, [Nevir. 54. § (13) bek.]
A megváltozott rendelkezések alkalmazásának feltételei
Figyelembe véve, hogy a közoktatási intézmények elhelyezésének és kialakításának építészeti-műszaki követelményei 2002-ben jelentek meg, és az azokban foglaltak megtartása az új nevelési-oktatási intézmények létesítésénél kötelező volt az eszköz- és felszerelési jegyzékben meghatározottakkal kapcsolatos „könnyítések” abban az esetben alkalmazhatók, ha az érintett nevelési-oktatási intézmény helyiségeinek kialakítására 2008. szeptember 1-jéig nem került sor. [Nevir. 54. § (14) bek.]

A működés megkezdéséhez szükséges engedély iránti kérelem benyújtása

A kérelem kiadásának hatásköri és illetékességi szabályai
Abban az esetben, ha az óvodát, iskolát, kollégiumot nem helyi önkormányzat alapította, ahhoz, hogy megkezdhesse a nevelő és oktató munkát, engedélyt kell kérnie a fenntartónak az illetékes jegyzőtől, főjegyzőtől. Az engedély a működés megkezdéséhez szükséges engedély, amelyet mindig a jegyző, illetve főjegyző ad ki. Az engedélyt óvoda és általános iskola az intézmény székhelye szerint illetékes jegyzőtől, ha az óvoda, illetve az általános iskola székhelye többcélú kistérségi társulás területén van, a kistérségi társulás székhelye szerint illetékes jegyzőtől kell kérni. Alapfokú művészetoktatási intézmény, gimnázium, szakközépiskola, szakiskola, gyógypedagógiai nevelési-oktatási intézmény, többcélú intézmény nevelési-oktatási intézménye, és kollégium esetén a székhely szerint illetékes főjegyző adja ki a működés megkezdéséhez szükséges engedélyt. [20/1997. (II. 13.) 17/D. §]
Az engedély kiadásának feltételei
A működés megkezdéséhez szükséges engedély kiadására akkor van lehetőség, ha az óvoda, iskola, kollégium rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyek a feladatai ellátásához szükségesek. Értelemszerűen az előírt feltételek valamennyi követelményének a teljesítésére nincs szükség az indulás pillanatában, hiszen a nevelési-oktatási intézmények többsége nem egy időben kezdi meg valamennyi feladatára kiterjedően a tevékenységét. Az indulás pillanatában azoknak a feltételeknek kell rendelkezésre állniuk, amely a munka megkezdéséhez és fokozatos továbbviteléhez szükségesek.
A működés megkezdéséhez szükséges engedélyt meghatározott formában és tartalommal kell benyújtani. A kérelemhez csatolt mellékletek alapján kerül a jegyző, illetve a főjegyző olyan helyzetbe, hogy meg tudja ítélni, kiadható-e az engedély vagy sem. Ehhez azt kell tisztázni, hogy rendelkezésre állnak-e a személyi feltételek, a tárgyi feltételek, a szükséges helyiségek és mindazok a dokumentumok, amelyek a nevelő-és oktató munkához szükségesek. Ezeknek a kérdéseknek az eldöntéséhez számos dokumentumot át kell tekinteni, meg kell vizsgálni.
A jegyző, főjegyző a működés megkezdéséhez szükséges engedély kiadását csak kivételesen, a közoktatásról szóló törvényben meghatározott, ételesen felsorolt esetekben tagadhatja meg, például akkor, ha az óvoda, iskola, kollégium nevelési programja, illetve pedagógiai programja nem felel meg az előírásoknak. E kérdés eldöntéséhez azonban a jegyzőnek, főjegyzőnek, az Országos szakértői névjegyzékben szerepelő szakértő véleményét kell beszereznie.
A kérelem benyújtásának határideje
Miután az engedélyezési eljárás körültekintő lefolytatása időigényes, az új rendelkezések meghatározzák, hogy melyik az az időpont, ameddig a fenntartó az engedély kiadását kérheti. A fenntartó legkésőbb a nevelési-oktatási intézmény tervezett indítása évének május utolsó munkanapjáig nyújthatja be a jegyzőhöz, főjegyzőhöz a intézmény működésének megkezdéséhez szükséges engedély kiadása iránti kérelmet. Természetszerűen az engedély kiadása iránti kérelem későbbi időpontban történő benyújtására is lehetőség van, ekkor azonban az óvoda, iskola, kollégium indítására már nem az adott évben, hanem a következő nevelési, illetve tanítási évben kerülhet sor. [Kt. 79. §; Nevir. 35. § (10) bek., 6. sz. mell.]

A szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálatával kapcsolatos feladatok

Miután a nevelési-oktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatában meg kell határozni a szakmai munkaközösségek együttműködését, kapcsolattartásának rendjét, részvételét a pedagógusok munkájának a segítésében, a nevelési-oktatási intézményeknek e kérdéskörben új rendelkezéseket kell beépíteniük az intézményi dokumentumban. A közoktatási intézmény szervezeti és működési szabályzatának elkészítése időigényes. A szervezeti és működési szabályzatot a közoktatási intézmény vezetője készíti el, és a nevelőtestület fogadja el. Ahhoz azonban, hogy a szervezeti és működési szabályzatot, illetve előírásait alkalmazni lehessen, szükség van a fenntartó jóváhagyására. A szervezeti és működési szabályzat ugyanis az intézmény fenntartójának jóváhagyásával válik érvényessé. Az új szabályozás elkészítéshez megfelelő idő áll az óvodák, iskolák és kollégiumok rendelkezésére, mivel 2009. augusztus 31-éig kell elvégezni a szervezeti és működési szabályzat felülvizsgálatát. [Kt. 40. § (1)-(3) bek.; Nevir. 51. § (6) bek.]

A GYERMEK MINDENEK FELETT ÁLLÓ ÉRDEKE

HHH-s gyermek az óvodában

Amiért ezt az írást érdemes elolvasni
A halmozottan hátrányos helyzetű gyermekekkel foglalkozó óvodák pedagógusainak nem szabad elfelejteniük, hogy az e körbe tartozó családok az átlagosnál rosszabb vagyoni, jövedelmi viszonyok között élnek. A szülők iskolai végzettsége alacsony. A családi szokások és hagyományok megértése nélkül nem lehet megérteni a gyermek viselkedését. Ezeket a családokat sokszor éri indokolatlan támadás, ezért kialakulhatott olyan védekező reflex, amely elzárkózáshoz, a közelítő, segítő kéz elutasításához, erőszakos fellépéshez vezethet. Sajátos a viszony, a kapcsolat a családon belül. Más a gyermekek helyzete, más a felnőttek, a gyermekek kapcsolatrendszere. Az óvodáknak, az óvodapedagógusoknak a másság tiszteletben tartásával, a saját kultúra és hagyomány elfogadása mellett kell megoldani az érintett gyermekek személyiségének fejlesztését, a család és az óvoda kapcsolatának kiépítését. Ehhez a feladathoz ad segítséget – kérdez-felelt formában feldolgozva a problémákat – ez az írás.
Óvoda feladatainak megismertetése
A szülők nincsenek tisztában az óvoda feladataival, céljaival. Sok szülő azt gondolja, hogy az óvoda kisiskola. Kell-e, s hogyan tisztázni ezt a félreértést?
Az óvodába lépéskor a szülők tájékoztatást kapnak az óvoda nevelési programjáról. Ha jó a tájékoztatás, akkor kiderül, hogy milyen feladatai vannak egy óvodának. A szülői értekezletek és a fogadó órák is alkalmasak arra, hogy erről beszélgessenek szülők és pedagógusok.
A szülőknek az intézmény alapdokumentumai létrejöttében is van szerepük, ezek is alkalmat nyithatnak a szélesebb látókör létrejöttére.
Az óvodában több idő jut a párbeszédekre, ilyenkor az óvodapedagógus beszéljen az óvoda, azon belül a csoport életéről, a foglalkozásokról, az óvodáskorú gyermekek életkori sajátosságairól, az óvoda tevékenységéről egyszóval mindenről, ami tisztázhatja a szülőben azt, hogy az óvodákban a legfontosabb tevékenysége a gyermeknek, a játék. Játék közben a gyermek derűs, felszabadult, a játék örömforrás számára. Az óvodáskor végéig a játék marad a gyermek legfőbb tevékenysége. A gyermekek a játék útján ismerkednek a világgal, a tárgyak tulajdonságaival, a valóság jelenségeivel, eseményeivel, ezért nagy hatása van a gyermekek értelmi képességeinek fejlődésére.
A nyílt napok is lehetőséget adnak a közös tevékenységekre, a közös játékra, és a szülő bepillantást nyerhet az óvodai élet mindennapjaiba. Minden foglakozás erre a tevékenységre épít, melyet igen nehéz elképzelni iskolapadban!
A szülő és az óvoda együtt működésének kialakítása
Milyen lehetőségei vannak az óvodapedagógusnak, ha a szülőket a gyermek beíratása óta nem látta az óvodában, nem tudja velük tartani a kapcsolatot? Miután az óvodai nevelő munka nem lehet eredményes a szülői kapcsolattartás nélkül, az óvodapedagógus nem nyugodhat bele ebbe a helyzetbe. A pedagógus munkaköri feladata a szülőkkel való kapcsolattartás ezért a következők szerint próbálhatja meg a szülő bevonását gyermekük nevelésébe:
– Meglátogatja a családot,- amire már a gyerek óvodába lépése előtt célszerű sort keríteni. indokolt, hogy az óvodapedagógus lehetőség szerint minden gyerekhez jusson el, hiszen az otthoni környezetben, a saját „felségterületen”, a szülő és a gyerek is szabadabban mozog, beszélget, egyszóval, nyitottabbá válik, mint az intézményben. A gyermeknek megfigyelheti a játékait, mesekönyveit, filmjeit, szüleihez való viszonyát. Egy ilyen találkozás után már nem lesznek egymás számára idegenek. Egy ilyen látogatás megtisztelő lehet a szülő számára, és fontosabbnak érzi majd magát és szerepét az intézmény életében.
– Ha ezek után sem történik változás, akkor nevelési év közben is meg kell látogatni a családot. Pedagógusnak kell kezdeményezni, és kideríteni a látszólagos érdektelenség okait, ennek során lehet tisztázni:
= a család viszonyát az óvodához,
= a szülők emlékeit az óvodáról,
= a család vagy a közösség szokásait,
= vannak-e kisgyerekes rokonok, akiknek a segítségével be lehet „hozni” az óvodába a szülőket.
– Az óvodai csoporttal sétákat lehet szervezni. A séta során útba kell ejteni a gyerekek házait, megmutatni ki merre lakik, közben többféle nevelési területet érintve fejleszteni lehet a gyerekeket és a csoportot is. Meg lehet látogatni a szülőket is, bevonva őket a sétába.
A szülővel való „törődés” feladata
A halmozottan hátrányos helyzetben élő család és a hozzátartozók viszonyulása az óvodához nem mindig probléma mentes. Miért okoz ez nehézséget?
A halmozottan hátrányos helyzetben élő családok helyzetükből adódóan kisebbségi érzésekkel küzdenek, és frusztráltan viselkednek a többségi normákkal szembekerülve, akkor is, ha erejükön felül igyekeznek megfelelni az óvodai szabályoknak, követelményeknek. Ez az alapfrusztráció erősödhet fel ugrásszerűen konfliktushelyzetekben, amikor a szülő, mivel nincs az óvodában egész nap, nem kap teljes képet gyermeke viselkedéséről, interakcióiról. A kulcs ebben az esetben is a napi szintű, egyenrangú kommunikáció a családdal. Egyenrangú kommunikációt kialakítva az óvodapedagógus a konfliktushelyzetekben is következetesen pozitív, segítő viszonyban tud maradni a gyermek családjával.
A szülőnek segítenie kell az óvodai nevelést
Gondot jelent az is, ha a szülő nem érdeklődik gyermeke napi tevékenykedése iránt? Az óvodapedagógus feladata az is, hogy segítse a szülőket gyermekük nevelési feladataiban. Ezért az óvodapedagógus nem maradhat tétlen. Mit tehet annak érdekében, hogy felkeltse a szülő érdeklődését?
Az óvodában dolgozó pedagógusok megszerezték azt az ismeretet tanulmányaik során, amivel a szülőkben felkelthetik az érdeklődést gyermekeik napi tevékenységének megismerése iránt. Ez a tevékenységük csak akkor vezethet eredményre, ha az óvodapedagógus és az óvoda légköre is nyitott, elfogadó. Ebben a légkörben a szülők is bátrabbak. Nem valószínű ugyanis, hogy ez a magatartás az érdektelenséget jelenti a szülők részéről. Ezeknek a gyermekeknek a szülei nincsenek hozzászokva ahhoz, hogy nekik is szabad kérdezni, véleményt nyilvánítani. Sokszor a kudarctól is tartanak, és inkább nem akarják hallani, ha a gyerekükről esetleg negatív véleményt alkot a pedagógus. Nyilván a szülők nem egyformák, nagy részük kíváncsi, érdeklődő, segítőkész. Az óvodapedagógus dolga, hogy bátorítson, véleménynyilvánításra, kérdésfeltevésre ösztönözze a passzív szülőket.
A szülő bevonása gyermeke nevelésébe
Sok gyermek úgy kerül óvodába, hogy az evőeszközöket (kanál) nem tudja rendeltetésének megfelelően használni, és a szájához irányítani. Mi az „oka” ennek, kell-e, s mit tennie az óvodapedagógusnak?
A kulturált étkezés alapelemeinek elsajátítatása feladata az óvodának, az óvodapedagógusnak. Ez a tevékenység is akkor lehet sikeres, ha a szülői ház segíti. Ezért be kell vonni a szülőt e feladatba is, hiszen éppen a családi szokások hátráltatják a gyermek ismeretszerzését. Hagyomány a cigány családokban a gyermek kiszolgálása, így etetése, két okból is: gyorsabban elkészül a gyermek, másrészt ez is a szeretet, a gondoskodás kifejezésének egyik formája. A szülő abban a kevés időben, melyet gyermekével tud tölteni, a szeretetével akarja elhalmozni. Úgy gondolja, hogy ekkor mindent meg kell neki adni, még azt is, hogy néha megeteti.
Az óvodapedagógusnak össze kell kötni az óvodában lévő gyermeket az óvodából „kimaradt” családjával. A szülő nem láthatja gyermeke viselkedését az óvodában. Nem tiltja azonban semmi, hogy láthassa és megtapasztalhassa hogyan esznek a csoport tagjai, s milyen ügyesen eszik gyermeke is. Hagy tapasztalja meg a szülő, hogy gyermeke tud bánni a kanállal, s otthon is megengedhető, hogy egyedül egyen. Engedje meg az óvodapedagógus a szülőnek, hogy belessen, bekukucskáljon, esetleg benézzen az ajtón. Hagy lássa milyen is az ő szeme fénye, amikor az óvodában, társai közt van. Milyen más, vagy éppen olyan, mint otthon.
Nem születik szülőnek senki, hanem azzá válunk, és az első gyerekeknél még mindenki csak próbálkozik. Más pedagógus szemmel, és más a szülő szemével a gyerek. Beszélgetni kell a szülőkkel, mert a kapcsolattartásnak ez a nagyszerű formája sok problémára gyógyír lehet.
Vigyázat! A szájhoz irányítani nem tudás felvetheti a szem problémáját, a szem és kéz koordinációjának a problematikáját is!
A kommunikációs hátrányok csökkentése
A csoportomban egyre több kisgyermek van, aki nehezen érti meg a játékok során a feladatokat, nehezen motiválhatóak az irodalmi kezdeményezések során. Mi lehet az oka?
Az ilyen jellegű problémák során több lehetőség is adódik a pedagógus számára. Mindenekelőtt-a családlátogatás és a mélyreható anamnézist követően a problémás kisgyermek hallásvizsgálatát kezdeményezheti a szülővel, és a védőnői szolgálattal együttműködve. A feladatértési problémák hátterében sokszor hallásproblémák, illetve beszédészlelési, beszédértési problémák húzódnak meg.
Halmozottan hátrányos helyzetű kisgyermeknél figyelembe kell venni a családon belüli kommunikáció minőségét és mennyiségét, mert a ritka és tőmondatokban történő kommunikáció során a kisgyermek nem birtokolja az intézményes nevelés kommunikációs alapjait. Ekkor valóban az óvodapedagógus feladata a beszéd megfelelő szintre való fejlesztése.
Ha a cigány kisgyermeknek vannak feladatértési és kommunikációs problémái nem szabad figyelmen kívül hagyni a kétnyelvűség lehetőségét, amikor a családon belül a cigány nyelvet használják felnőttek és gyermekek egyaránt, az óvodában, pedig magyar nyelven kell teljesítenie a feladatokat. Nagy valószínűséggel a cigány nyelv a gyermek anyanyelve (az elsőként elsajátított nyelv) és emiatt lehetnek beszédértési problémái a kisgyermeknek.
A napi „szokásrend” kialakítása
A „hhh-s” körbe tartozó kisgyermeknél nem ritka, hogy nem ismeri az alapvető közösségi szabályokat, nincs napi szokásrendje, nem pakol, elveszi, ami neki megtetszik, finommotorikája fejletlen, kézműves tevékenységekben darabos, esetlen a mozgása. Mi lehet az oka ennek?
Ezeknél a családoknál a gyermek szocializációja speciális módon folyhat, mivel a szülők – sajnos- általában munkanélküliek, így a napi ritmusa a családnak teljesen más, mint a naponta munkába induló családoknál. Azt is lehet mondani nincs kötött kialakult napi ritmus, így az idő fogalma teljesen átdefiniálódik. Az ébredés, étkezés, napi feladatok nincsenek időintervallumokhoz kötve, így a kisgyermekben sem alakul ki effajta biztonság, szokásrend. A kisgyermeknél nem alakul ki a késleltetés készsége, minden szükséglete azonnal kielégítődik a saját szintjén. A gyermekek között a családban, ha van játék, kevés, és az is mindenkié, nincs „magántulajdon”, mindenki mindenkiét elveheti, használhatja.
Ezek az eltérések a szocializáció folyamán az óvodai életét megnehezíthetik a kisgyermeknek, ám kis türelemmel és példaadással áthidalhatóak ezek a kezdeti nehézségek. Ezt segíti elő a korai, három éves korban kezdődő óvodai nevelés.
Az integrációs feladatok
Milyen problémát jelent az óvoda életében, a fogyatékos gyermek bekerülése az épek közösségébe?
Az óvoda dolgozói felkészületlenül nem várhatnak egyetlen fogyatékos gyermeket sem.
A gyermekek életkori sajátosságaikból kiindulva nem kezelik másképp az értelmi sérült gyermeket, mint többi társukat. Az érzékszervi fogyatékosok bekerülése előtt érdemes beszélgetni arról, hogy milyen lehet élni úgy, ha nem látunk, vagy nem hallunk, esetleg mozgásunkban vagyunk korlátozottak. A gyermekek ezeket a másságokat hamarabb elfogadják, mint a felnőttek.
A szülőket is fel lehet készíteni a gyerekek érkezésére, és mint minden új dolog, ez is csak az elején jelenthet problémát. Ha általánossá válik a sérült gyermekek jelenléte, és mindenkinek természetes lesz, akkor az épek és a sérültek is csak nyertesei lehetnek e közös életformának.
A sérült gyermek nyitottabbá válik, az épek a tolerancia minden mozzanatát elsajátíthatják az együtt töltött évek alatt.

TÁRSADALOMBIZTOSÍTÁSI ISMERTETŐ

A 2009. évi változásokról

A társadalombiztosítási szabályok területén szokásos év végi – év eleji jogszabály-módosulások az idén is megtörténtek. A változások többek között érintették
– a járulékfizetés néhány előírását,
– az egészségbiztosítás szervezeti rendszerét és
– a nyugdíj szakterületet, ezen belül
= a nyugdíjjogosultságot, beleértve az egészségkárosodás miatti ellátásokat,
= a nyugdíjak összegét,
= a nyugdíj folyósítása melletti keresőtevékenységet. A változások túlnyomó többsége a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2008. évi LXXXII. törvényben található, mely a Magyar Közlöny 2008. évi 174. számában került kihirdetésre.

A járulékfizetés területe

Ami nem változott
2009-ben nem változnak a társadalombiztosítással kapcsolatos járulékmértékek. A foglalkoztatók továbbra is 29 százalékos mértékű társadalombiztosítási járulékot fizetnek, melyből 24 százalékos mértékű a nyugdíjbiztosítási járulék, és 5 százalékos mértékű az egészségbiztosítási járulék,  4,5 százalék természetbeni, 0,5 százalék pénzbeli egészség-biztosítási járulékként.
Az egyéni járulékfizetés változatlanul 15,5 százalékos mértékű. Ebből:
– 9,5 százalék nyugdíjjárulék, (magánnyugdíj-pénztári tagoknál: 8 százalék magánnyugdíj-pénztári tagdíj és 1,5 százalék nyugdíjjárulék)
– 6 százalék egészségbiztosítási járulék, mely 4 százalék természetbeni egészségbiztosítási járulékból és 2 százalék pénzbeli egészségbiztosítási járulékból tevődik össze.
Ami változik
Változik az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési felső határ, azaz a nyugdíjjárulék plafon. Az egyéni nyugdíjjárulék-fizetési kötelezettség felső határa 2009-ben napi 20.400 Ft, évi 7.446.000 Ft. [2008-ban napi 19.500 Ft, évi 7.137.000 Ft volt ez a határösszeg.]
A saját jogú nyugdíjasként egyéni vállalkozóként illetve társas vállalkozás tagjaként tevékenykedők egészségügyi szolgáltatási járulékfizetési kötelezettsége havi 4.350 Ft-ról 4.500 Ft-ra, napi 145 Ft-ról 150 Ft-ra emelkedik.
Ha a nyugdíjas több vállalkozásban is személyesen közreműködik, a fix összegű egészségügyi szolgáltatási járulékot csak az egyik vállalkozásában kell megfizetnie.

Korkedvezmény-biztosítási járulék

A korkedvezményes nyugellátásra jogot adó munkakörökhöz, munkakörülményekhez kapcsolódó korkedvezmény-biztosítási járulék 2007-ben került bevezetésre oly módon, hogy 2007-ben azt még teljes egészében a költségvetés viselte, 2008-tól azonban a 13 százalékos mértékű járulékból már 3,25 százalékot az érintett foglalkoztatók fizették, 2011-től már a teljes járulék őket fogja terhelni. 2009-ben 6,5 – 6,5 százalék a költségvetés, illetve a foglalkoztató terhe.
A foglalkoztatók mentesítést kérhetnek viszont a korkedvezmény-biztosítási járulékfizetési kötelezettség alól arra hivatkozással, hogy az adott munkakörökben nincs olyan munkaköri ártalom, amely korkedvezményt indokolna.
A mentesítési eljárás részletes szabályait a 327/2007. (XII.19.) Korm. rendelet tartalmazza.

Egészségbiztosítás szervezeti rendszere

Az egészségbiztosítási ágazat igazgatási szervei 2009-ig az általános megyei/fővárosi közigazgatási rendszerben működtek. 2009-ben azonban a regionális szerkezetű átalakítás itt is bekövetkezett. A 297/2008.(XII.11.) Korm. rendelet 2.§-a szerint az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi igazgatási szervei a regionális egészségbiztosítási pénztárak. Hét regionális egészségbiztosítási pénzbárba olvadtak össze a megyei igazgatási szervek.
A Vasutas Társadalombiztosítási Igazgatóság beolvadt az általános típusú egészségbiztosítási igazgatási szervek rendszerébe, jogutódja a Közép-magyarországi Regionális Egészségbiztosítási Pénztár.
A társadalombiztosítási kifizetőhelyek változatlanul működnek.

A nyugdíjbiztosítás

A nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatás

A foglalkoztatókat és az egyéni vállalkozókat terhelő nyugdíjbiztosítási egyéni nyilvántartási adatszolgáltatáshoz – közismert rövidítéssel NYENYI – kapcsolódó adatszolgáltatást 2009-ben továbbra is a területileg illetékes regionális nyugdíjbiztosítási igazgatóságokhoz kell teljesíteni, nem az adóhatósághoz. Ennek oka az, hogy további egy évvel meghosszabbításra került a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervek részére teljesítendő adatszolgáltatási kötelezettség.
2010. április 30-ig, néhány speciális esetben augusztus 31-ig a nyugdíjbiztosítási adatszolgáltatást a 2009-es évre vonatkozóan utoljára a nyugdíjbiztosítási igazgatási szervekhez kell megtenni.
Az elektronikus ügyintézés teljes körű alkalmazásához vezető úton továbbhaladva az új szabályok néhány kivételtől (őstermelők, kisvállalkozások) eltekintve általánossá teszik az elektronikus adatszolgáltatást.
Az előtársaságként működő társaságok részére előírásra került a soron kívüli adatszolgáltatás annak érdekében, hogy az általuk foglalkoztatott személyek nyugdíjbiztosítási adatai bekerüljenek a nyilvántartási rendszerbe akkor is, ha a társaság bejegyzését jogerősen elutasították, vagy a bejegyzés iránti kérelem visszavonásra került.
Nyugdíj jogosultság
Öregségi nyugdíj
Az öregségi nyugdíjjogosultság szabályai csak a korhatár előtti, azaz az előrehozott öregségi nyugdíj vonatkozásában változnak.
2009-ben az 1947-ben született nők és férfiak szereznek jogot öregségi teljes nyugdíjra betöltve 62. életévüket 20 év szolgálati idő birtokában.
Öregségi résznyugdíjra szerezhető jogosultság a 62. életév betöltése, és legalább 15 év szolgálati idő megléte esetén.
Előrehozott öregségi nyugdíj
2008-ban az 57. életévet betöltő, azaz 1951-ben született nők és a 60. életévüket betöltő, azaz 1948-ban született férfiak vehették igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat 38 év szolgálati idő birtokában, ha nem álltak biztosítási jogviszonyban, azaz munkaviszonyban, közalkalmazotti, köztisztviselői, vagy ezekkel egy tekintet alá eső jogviszonyban.
Egyéni vállalkozók és a társas vállalkozások tagjai a biztosítási jogviszony fentiek szerinti hiányát a nyugdíj-igénybejelentő lapon jelzik oly módon, hogy a nyugdíj megállapítás kért időpontját meghatározzák, a megállapítás napjától kiegészítő tevékenységet folytatóvá válva.
A 2009. január 1-2012. december 31-ig terjedő időszakban a férfiak 60., a nők 59. életévük betöltésétől vehetik igénybe az előrehozott öregségi nyugdíjat, ha rendelkeznek legalább 40 év szolgálati idővel, és nem állnak biztosítási jogviszonyban.
– Így az idén az 1949-ben született férfiak élhetnek ezzel a korhatár előtti jogosultsággal.
– Az 1950-es születésű, 2009-ben 59. életévüket betöltő nők a korábbi szabályok szerint már megszerezték előrehozott öregségi nyugdíjjogosultságukat 57. életévük betöltésekor, azaz 2007-ben és ez a jogosultságuk későbbi igényérvényesítéskor is megmarad.
– Ugyanúgy az 1951-ben született nők, akik 2008-ban betöltötték az 57. életévüket, szintén bármikor érvényesíthetik jogosultságukat. (Az 1952-ben született nők 2011-ben, 59 évesen fogják elérni az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultságot.)
Természetesen az életkor mellett az aktuális szolgálati idő követelményre is figyelemmel kell lenni.
2013-tól változnak majd az előrehozott öregségi nyugdíjjogosultság szabályai. Ekkor mind a nők, mind a férfiak 60. életévüktől, 37 év szolgálati idő birtokában szerezhetnek majd előrehozott öregségi nyugdíjra jogosultságot, de mindenkinek szolgálati időtől függetlenül csökkentésre kerül majd a nyugellátása azért, mert korhatár előtt veszi igénye az öregségi nyugdíjat. A csökkentés nagyobb mértékű lesz, ha csak a 60. évét töltötte be a személy, és kisebb mértékű, ha a 61. évét is betöltötte már.
Továbbra is figyelembe lehet venni a nyugdíjjogosultsághoz szükséges szolgálati idő számításnál a rokkantsági és baleseti rokkantsági nyugdíj folyósításának időtartamát.
Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj
Csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjra férfiak 60., nők 59. életévük betöltésétől, 37 év szolgálati idő birtokában szerezhetnek jogot, ha nem állnak biztosítási jogviszonyban.
2009-től az előrehozott, és csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjnál a szolgálati idő vonatkozásában a korábbi ún. gyermekkedvezmény már nem alkalmazható.

A nyugdíj összegének kiszámítása

A valorizáció

Ami nem változik
2009-ben is változatlan a valorizációs szabály, azaz a nyugdíj alapjául szolgáló havi átlagkereset megállapítása során a nyugdíjazást megelőző naptári év előtt elért kereseteket az országos nettó átlagkereset egyes években történő növekedését alapul véve a nyugdíjszámítást megelőző naptári év kereseti szintjéhez kell igazítani.
Ami változik
Mivel a tárgyévre vonatkozó valorizációs szorzószámok utólagosan állapíthatók meg, a tárgyévi nyugdíjak mielőbbi megállapíthatóságát biztosítani kell. Ezért a nyugdíjelőleg folyósításával érintett időszak lerövidítése érdekében a 2009-es jogszabály módosítások keretében a nyugdíjtörvényben a Kormány részére március hónapban került meghatározásra a valorizációs szorzószámok kihirdetése.
A Degresszió
Ami változik
A nyugdíj alapjául szolgáló átlagkereset meghatározásánál a 2009. január 1-től nyugdíjba vonulókat kedvezően érinti a nyugdíj összegének meghatározásához figyelembe vehető keresetek degresszív számításának, azaz a sávhatároknak a módosítása.
A 2009-ben megállapításra kerülő (2009-es kezdő időpontú) saját jogú nyugellátás alapját képező havi átlagkeresetből 258.000 Ft számítható be teljes egészében a nyugellátásba, az ezt meghaladó összeg már csak korlátozottan. 2008-ban ez a határösszeg 227.000 Ft volt. Azaz
– a 258.000 – 293.000 Ft közötti átlagkereset 90 százaléka,
– a 293.001 – 331.000 Ft közötti átlagkereset 80 százaléka,
– a 331.001 Ft feletti átlagkereset 70 százaléka vehető figyelembe a saját jogú nyugellátás megállapításánál.

Nyugdíj folyósítása melletti keresőtevékenység

Öregségi típusú nyugdíjak
Hasonlóan a 2008-as évhez, a 2009-ben megállapításra kerülő előrehozott, csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíjban, korkedvezményes nyugdíjban, bányásznyugdíjban, korengedményes nyugdíjban, művésznyugdíjban részesülő személy, ha biztosítási jogviszonyban áll, illetve egyéni vagy társas vállalkozóként kiegészítő tevékenységet folytat, amennyiben jövedelme meghaladja a tárgyév első napján érvényes kötelező legkisebb munkabér havi összegének tizenkétszeresét, az éves keretösszeg elérését követő hónap első napjától december 31-ig, de legkésőbb 62. életéve betöltéséig nyugdíjának folyósítását szüneteltetni kell.
A 2008. előtt megállapított korhatár előtti nyugdíjaknál a nyugdíj folyósítása mellett 2010-ig még korlátozás nélkül lehet kereső tevékenységet folytatni.
Így azok a személyek, akik 62 éves koruk betöltése előtt a fentiekben részletezett öregségi típusú nyugdíjban részesülnek, és nyugellátásukat 2008-ban vagy ezt követően állapították meg, 2009-ben a nyugdíjfolyósítást nem érintő keresőtevékenységet az aktuális minimálbérre tekintettel 71.500 Ft x 12 = 858.000 Ft összegig folytathatnak.
Ha a kereset meghaladja az éves keretösszeget, a következő hónap első napjától 2009. december 31-ig a nyugdíj folyósítását szüneteltetni kell.

Egészségkárosodáson alapuló nyugdíjak

2009-ben már nemcsak a 2008-ban megállapított rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek esetében, hanem a 2008-at megelőzően rokkantsági, baleseti rokkantsági nyugdíjban részesülő személyek esetében is az új szabályoknak megfelelően kell a nyugellátás melletti keresőtevékenységet vizsgálni.
Azaz az előbbiekben említett nyugellátásokra vonatkozó jogosultság megszűnik, ha a nyugdíjas hat egymást követő hónapra vonatkozó nettó (a személyi jövedelemadóval és az egyéni járulékokkal csökkentett) keresetének, jövedelmének havi átlaga meghaladja a nyugellátásának alapját képező havi átlagkereset összegének 90 százalékát, illetve annak a megállapítást követően rendszeres nyugdíjemelések mértékével növelt összegét, de legalább a mindenkori kötelező legkisebb munkabér összegét, azaz 2009-ben a
71.500 Ft-os összeget.
2009-től, ellentétben a korábbi szabályokkal – csak a kereseteket kell vizsgálni -, az a körülmény, hogy a nyugdíjas rendszeresen, azaz teljes munkaidőben dolgozik-e, már nem vizsgálandó.
Fontos tudni, hogy a kereseti korlátozás csak a 62. életévet el nem érő, III. csoportba tartozó, azaz 50-79 százalékos mértékű egészségkárosodással rendelkező rokkantsági nyugdíjasokat érinti.
Az I. és II. rokkantsági csoportba tartozó, azaz 79 százalékot meghaladó mértékű egészségkárosodású nyugdíjasok esetében nincs kereseti korlátozás.
A kereseti korlátozás vizsgálatánál kizárólag a 2008. december 31-ét követően elért kereseteket kell figyelembe venni.

A nyugdíjak összegét érintő változások

A nyugdíjemelés
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény szerint a nyugellátásokat évente január hónapban a tárgyévre tervezett fogyasztói árnövekedés és a nettó átlagkereset-növekedés átlagának megfelelő mértékben kell emelni. E két mutató (4,5 és 1,6 százalék) átlaga alapján 2009. január 1-től 3,1 százalékkal kerülnek felemelésre a 2009-et megelőzően megállapított öregségi típusú nyugdíjak, valamint az egészségkárosodáson alapuló ellátások, és a hozzátartozói nyugellátások. Ha egy személy egyidejűleg több címen jogosult nyugellátásra, valamennyi ellátását külön-külön kell 3,1 százalékkal emelni.
Az 1998. előtt megözvegyültek részére, akik együtt kaphatják saját nyugdíjukat, és elhunyt házastársuk nyugdíjának akár hatvan százalékát, az ún együttfolyósítási összeghatár 66.980Ft.
Az ún. nyugdíjszerű szociális ellátások emelése, amelyre nézve törvényi kötelezettség nincs, most nem történik meg.
A tizenharmadik havi nyugdíj
2009-ben megváltozik a tizenharmadik havi nyugellátás jogosultsági feltételrendszere. Az új szabályok értelmében az ellátásra nem lesznek jogosultak a 62 éves nyugdíjkorhatárt be nem töltött, öregségi jellegű ellátásban részesülő személyek.
Továbbra is fennmarad a többletellátásra való jogosultsága a korhatár alatti rokkantsági, valamint hozzátartozói, baleseti hozzátartozói nyugellátásban részesülő személyeknek.
Az ellátásra jogosultak esetében azonban egy felső összeghatár bevezetésre kerül, amely 2009-ben 80.000 Ft, ezt követően a Magyar Köztársaság költségvetéséről szóló törvényben meghatározott összeg.
A tizenharmadik havi nyugdíj folyósítása továbbra is évi két részletben történik.
A nyugdíjminimum
Az öregségi nyugdíj legkisebb összege 2009-ben változatlanul 28.500 Ft, az árvaellátásé 24.250 Ft, a III. csoportos rokkantsági nyugdíj 28.500 Ft, a II. csoportos 29.800 Ft, az I. csoportos 30.850 Ft.

A korengedményes nyugdíj

A foglalkoztatáspolitikai célú korengedményes nyugdíjazási lehetőség 2009-ben is fennmarad, szabályai azonban módosulnak. A módosítások egy részét az indokolja, hogy a korengedményes nyugellátásról szóló 181/1996.(XII.06.)Korm. rendelet előírásai a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2009. előtt alkalmazandó szabályaira hivatkoznak, mely eltérést összhangba kellett hozni az előrehozott öregségi nyugdíj 2009-es szabályaival.
Az új szabályozás szerint korengedményes nyugellátás annak a munkavállalónak, illetve vele egy tekintet alá eső személynek állapítható meg, aki rendelkezik a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló törvény a korengedményes nyugdíjba vonulás időpontjában alkalmazandó rendelkezéseinek az előrehozott illetve csökkentett összegű előrehozott öregségi nyugdíj igénybevételéhez előírt, az illetékes nyugdíjbiztosítási igazgatási szerv által előzetesen igazolt szolgálati idővel.
Az öregségi korhatárt megelőző öt évvel korábban történő megállapítási lehetőség nem változott.
Az 1952-ben született személy tehát, aki 2009-ben betölti 57. életévét korengedményes nyugdíjat akkor vehet igénybe, ha rendelkezik 40 év szolgálati idővel, illetve csökkentett összegű ellátáshoz 37-39 év szolgálati idővel.
Új előírás, hogy a korengedményes nyugdíj igénybevételéhez a munkaviszonyt (valamint azzal egy tekintet alá eső jogviszonyokat) meg kell szüntetni.
2010-től új megállapodás nem köthető a munkáltató és munkavállaló között erre az ellátási formára.
Mivel a korengedményes nyugdíjazás egy sor munkaügyi feladatot, kérdést is magában foglal módosított formájában is, egy későbbi lapszámban ebből a szemszögből részletesen kerülnek bemutatásra a módosított jogszabály, illetve a munkáltató kapcsolódó feladatai.

KÉRDEZZ-FELELEK

Kérdés: Alkalmazható és foglalkoztatható-e könyvtáros-tanár (tanító) munkakörben az a pedagógus, akinek „könyvtár” szakkollégiumi képesítése van?
Válasz: A könyvtár szakkollégiumi képesítés a könyvtáros-tanítói munkakör betöltésénél elfogadható, annak ellenére, hogy a szakkollégium nem ad önálló könyvtáros szakképzettséget, amelyre a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény [Kt.] 17. §-a (1) bekezdésének m) pontja alapján szükség lenne. Igaz, hogy a szakkollégium elvégzésére az iskolarendszerű oktatásban van lehetőség, így a Kt. 128. §-ának (7) bekezdése sem „alkalmazható szó szerint”. Ugyanakkor az egyes közművelődési munkakörök betöltéséről szóló 2/1993. (I. 30.) MKM r. a helyismereti könyvtáros munkakörhöz a tanítói oklevéllel szerzett szakkollégiumi képzettséget elismeri az „F” fizetési osztályba történő besoroláshoz. A szakkollégiumi képzettség elfogadása megegyezik azzal a jogalkotói szándékkal, amely – önálló könyvtárosi szakképzettség hiányában – megfelelőnek tekinti a legalább középfokú könyvtárosi szakképesítést is a könyvtáros-tanár (tanító) munkakör betöltéséhez.
Kérdés: Egyenértékű-e a pedagógus-szakvizsgával a „jogi szakokleveles családvédelmi és szociális tanácsadó” szakirányú szakképzettség?
Válasz: A közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény [Kjt.] 61. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint „G” fizetési osztályba tartozik a főiskolai végzettséget és szakképzettséget igazoló oklevélhez és a munkakör betöltéséhez jogszabályban előírt szakvizsgát vagy jogszabályban azzal egyenértékűnek elismert vizsgát igazoló oklevélhez kötött munkakör. A Kt. 17. §-ának (5) bekezdése rendelkezik a pedagógus szakvizsgáról, kimondva azt, hogy aki az (1)-(4) bekezdésben előírt felsőfokú iskolai végzettsége és szakképzettsége mellett egyetemi vagy főiskolai szakirányú továbbképzésben pedagógus-szakvizsgát tett, szakvizsgázott pedagógus-munkakörben kell foglalkoztatni. A Kt. 128. § -ának (8) bekezdésének második mondata a következő: „A pedagógus-szakvizsgával egyenértékű a munkakör ellátásához szükséges végzettség és szakképzettség mellett az egyetemi vagy főiskolai szakirányú továbbképzésben szerzett – jogszabályban meghatározott – szakképzettség. A közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény végrehajtása a közoktatási intézményekben tárgyú, 138/1992. (X. 8.) Korm. rendelet 12. §-ának (1) bekezdése szerint jogszabály határozza meg, melyek azok a felsőoktatási (egyetemi, főiskolai) szakirányú továbbképzések, amelyek keretében pedagógus-szakvizsgával egyenértékű oklevelet lehet szerezni.
Szakvizsgával egyenértékű szakképzettséget lehetett szerezni korábban a 8/1997. (II. 18.) MKM r., a 11/1997. (II.18.) MKM. r., a 13/1997. (II. 18.) MKM. r., a 12/1999. (III. 18.) MKM. r., a 28/1999. (VII. 6.) MKM. r., a 29/1999.(VII. 6.) MKM. r. szerint folyó szakirányú továbbképzési szakokon. E jogszabályok kimondták, hogy a szakirányú szakképzettség (közoktatási vezető, tanügyigazgatási szakértő, vezető óvodapedagógus, pedagógiai értékelési és tantervi szakértő, óvodai szakértő) egyenértékű a pedagógus-szakvizsgával. A rendeleteket hatályon kívül helyzete a 10/2006 (IX. 25) OKM rendelet. A hatályon kívül helyezés a korábban kiadott oklevelek érvényességét nem érintette. A 2002 januárjától kiállított szakirányú továbbképzési oklevelek pedig tartalmazták azt is, hogy a pedagógus teljesítette-e a szakvizsga követelményeit. A jogi szakokleveles családvédelmi és szociális tanácsadó szakirányú szakképzettség pedagógus szakvizsgával egyenértékű szakképzettségként történő elismerésére azonban nem került sor.
Kérdés: Milyen képesítési előírás vonatkozik a pedagógusra, ha a magyart mint idegen nyelvet oktatja az iskolában? Taníthat-e ilyen tantárgyat az a pedagógus, aki magyar-angol [vagy más idegen nyelv ] szakos tanári szakképzettséggel rendelkezik.
Válasz: A pedagógus-munkakörök betöltéséhez szükséges megfelelő végzettségeket és szakképzettségeket a Kt. 17. §-a határozza meg. Az ott szabályozott feltételek mellett pedagógus-munkakör betöltésére jogosító végzettségnek és képesítésnek minősül a 127. § (1)-(5) bekezdésében, illetve a 128. § (1)-(2) és (4)-(6) bekezdésében felsorolt végzettség és képesítés is.
A Kt. 17. §-a (1) bekezdésének e) pontja értelmében kérdéses a munkakör ellátásához a tantárgynak megfelelő egyetemi szintű tanári szakképzettség szükséges. A felsőoktatásban azonban jelenleg „magyar mint idegen nyelv” szakos tanárképzés jelenleg nem folyik. A Kt. 127. §-a (1) bekezdésének a) pontja arról rendelkezik, hogy tanári szakképzettségnek kell elfogadni a szakképesítést akkor, ha a tanulmányok során el kellett sajátítani a tantárgy oktatásának módszertanát. Erről a munkáltató jogosult dönteni az felsőoktatási intézmény igazolása vagy a leckekönyv alapján. A magyar-angol [vagy más idegen nyelv] szakos egyetemi szintű tanári szakképzettség esetben alkalmazható a hivatkozott rendelkezés.
– A magyar szakos tanári szakképzettség tartalmilag megfelel a magyar mint idegen nyelv tantárgy tanításához,
– az angol szakos tanári szakképzettségnek megszerzése során pedig elsajátítható az idegen nyelv oktatásának módszertana.
Kérdés: Milyen képesítési előírások vonatkoznak az ötödik évfolyamon nem szakrendszerű oktatásban tanító pedagógusokra?
Válasz: A Kt szabályai határozzák meg, hogy az 5. évfolyamon a nem szakrendszerű oktatásban milyen végzettségű és szakképzettségű pedagógusok taníthatnak a következők szerint: Az 5. évfolyamon a nem szakrendszerű oktatásban taníthat:
– a tanító (szakkollégiummal vagy műveltségi területtel) – Kt. 17. § (1) bekezdés c) pont,
– a tanító szakkollégium nélkül és 120 órás pedagógus-továbbképzés elvégzésével, ahol 11-12 éves korosztály neveléséhez-oktatásához szükséges ismereteket sajátítja el – Kt. 17. § (8) bekezdés,
– a tanár 120 órás pedagógus-továbbképzés elvégzésével, ahol a 6-12 éves korosztály életkori sajátosságaihoz illeszkedő pedagógiai, pszichológiai ismereteket és az eredményes felkészítéséhez szükséges módszereket sajátította el – Kt. 17. § (8) bekezdés,
– a tanár a 2012/2013. tanítási év végéig, ha 2004. szeptember 1-jéig legalább öt év gyakorlatot szerzett az első-negyedik évfolyamon – Kt. 128. § (20) bekezdés.
Aki tanári és tanítói végzettséggel és szakképzettséggel is rendelkezik, az taníthat az 5. évfolyamon a nem szakrendszerű oktatásban anélkül, hogy a jelzett 120 órás pedagógus továbbképzést elvégezné, hiszen a tanítói végzettsége és szakképzettsége is megvan, amellyel egyébként is taníthatna az 5. évfolyamon a nem szakrendszerű oktatásban, feltéve természetesen, hogy szakkollégiumi vagy műveltségi területi képesítéssel rendelkezik, vagy megfelelő időtartamú gyakorlatot szerzett 2004. szeptember 1-jéig az első-negyedik évfolyamon.

Kérdés: Milyen végzettséggel lehet gimnáziumban „J” fizetési osztályba kerülnie a pedagógusnak?

Válasz: A Kjt. 61. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által elismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján tagozódnak fizetési osztályokba.

A Kjt. 61. § (1) bekezdésének ja) pontja alapján azok a munkakörök tartoznak a „J” fizetési osztályba, amelyek betöltéséhez jogszabály egyetemi végzettséget, szakképzettséget és a felsőoktatásról szóló törvény szerinti tudományos fokozatot ír elő. Olyan munkakör, amelynek betöltéséhez jogszabály alapján tudományos fokozat szükséges, pl. a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 87. §-ának (2)-(4) bekezdésében meghatározott főiskolai decens, főiskolai tanár, egyetemi docens, egyetemi tanári munkakör.

A pedagógus-munkakörök ellátásához szükséges megfelelő felsőfokú iskolai végzettségeket és pedagógus-szakképzettségeket a Kt. 17. §-ának (1)-(4) bekezdése határozza meg. Nincs olyan pedagógus-munkakör, amelynek betöltését a közoktatásról szóló törvény tudományos fokozathoz kötné. Erre tekintettel rendelkezik a Kt. 128. §-ának (8) bekezdése úgy, hogy a munkakör ellátásához szükséges végzettséghez és szakképzettséghez kapcsolódó tudományos fokozat, valamint a doktori cselekmény alapján szerzett doktori cím a besorolás tekintetében egyenértékű a pedagógus-szakvizsgával.

Amennyiben a közoktatásról szóló törvény a tudományos fokozatot, illetve a doktori címet nem nyilvánítaná egyenértékűnek a pedagógus-szakvizsgával, azokat a pedagógusok fizetési osztályának megállapításánál nem lehetne figyelembe venni, mert a Kt. sem a tudományos fokozatot, sem a doktori címet nem írja elő feltételként a pedagógus-munkakörök ellátásához.

Az előzőkből is kitűnik, hogy a közoktatási ágazatban a „J” fizetési osztályba történő besorolásra jelenleg csak a Kjt. 61. §-a (1) bekezdésének jb) pontja szerinti feltételekkel, a Magyar Tudományos Akadémia hazai rendes és levelező tagsága, valamint az akadémiai doktori cím alapján kerülhet sor.

Kérdés: Fenntartó változás következtében az új munkáltató nem a változás előtti tanári képesítésemnek megfelelő történelem szakos munkakörben foglalkoztatja tovább a pedagógust, akinek. egyetemi szintű tanári, tanítói képesítése és pedagógus-szakvizsgája van. Tagintézmény-vezető is. A munkáltató a kötelező óraszámom letöltését az 1-4. évfolyamra írta elő és visszasorolta az „I” fizetési osztályból a „G” fizetési osztályba. Jogszerűek-e ezek az intézkedések?

Válasz: A tagintézmény vezetése pedagógus-munkakör mellett adott vezetői megbízás alapján látható el. A közalkalmazotti kinevezésben munkakörként azt a pedagógus-munkakört kell feltüntetni, amelyben a vezető beosztású közalkalmazott a kötelező óraszámát ellátja. A kinevezés tartalmazza a vezető beosztás ellátására szóló megbízást is. Ha a kinevezésben „tanár” munkakör szerepel, ahhoz, hogy kötelező óraszámot tanítói munkakörben teljesítsék, kinevezésben előzetesen módosítani kellett a munkakört.

A Munka Törvénykönyve 82. §-ának (1) bekezdése szerint a munkaszerződést – közalkalmazottaknál a kinevezést – a munkáltató csak közös megegyezéssel módosíthatja. Közös megegyezés hiányában a munkáltató egyoldalú intézkedése ellen munkaügyi jogvita kezdeményezhető.

A Kjt. 61. §-ának (1) bekezdése szerint a közalkalmazotti munkakörök az ellátásukhoz jogszabályban előírt iskolai végzettség, illetve állam által előismert szakképesítés, szakképzettség, doktori cím, tudományos fokozat, valamint akadémiai tagság alapján tagozódnak fizetési osztályokba.

A pedagógus munkakörök betöltéséhez szükséges megfelelő felsőfokú iskolai végzettséget és szakképzettséget a Kt. 17. §-a határozza meg. Az (1) bekezdés b) pontja az első-negyedik évfolyamon a munkakör betöltéséhez tanítói szakképzettséget határoz meg, ezért a tanítói munkakörében a besorolásnál nem vehető figyelembe az egyetemi szintű végzettsége és szakképzettsége. Amennyiben munkaköri feladatok között a történelem tantárgy tanítása nem szerepel, és kinevezésben a munkakört módosították, annak maga után kell vonni a besorolás, a fizetési osztály módosítását is, mivel a „tanító” munkakör – közoktatásról szóló törvény alapján a 138/1992. (X. 8.) Korm.r. melléklete szerint – az „F” és „G” fizetési osztályba tartozhat. A fizetési osztály módosítása azonban nem járhat együtt illetménycsökkentéssel, mert ahhoz szintén közös megegyezésre van szükség. Az illetmény csökkentése miatt munkaügyi bírósághoz lehet fordulni.