Minden ellenkező állítás ellenére Magyarországra ismét ráköszöntött az elnyomás korszaka! Diktatúrában élünk, akkor is, ha összeül egy testület, amely a Parlament névre hallgat. Ez a testület azonban nem több egy lepelnél, annak eltakarására, hogy az országot egyetlen személy irányítja, aki ukázait törvénynek álcázva közli az alattvalókkal. Akinek kételyei lennének, elolvashatja e testület és bizottságai ülésein készült jegyzőkönyveket, amelyből megállapítható, hogy minden kormányzati beterjesztés vita nélkül, s ha a beterjesztő kéri, kevesebb, mint egy nap alatt elfogadásra kerül. Elolvasható az is, hogy minden ellenzéki előterjesztés vita és megtárgyalás nélkül a kukában landolt. Akinek kételyei lennének, gondolja végig, a miniszterelnök-pártelnök által a Sándor-palotába ültetett, köztársasági elnöki címmel felruházottak, hány alkalommal tagadták meg az eléjük terjesztett iromány kézjegyükkel történő szentesítését? Akinek kételyei lennének, gondolja végig, hogy a miniszterelnök-pártelnök által kineveztetett alkotmánybíróságnak elkeresztelt testület, hány alkalommal mondta ki, a kihirdetett ukáz alkalmazhatatlan?

A hatalom immár tízedik éve lábbal tiporja az itt élők emberi méltóságát, alapvető jogait. Rátelepedik életükre. Beleszól ügyes-bajos dolgaikba. A hatalom jól tudja, a jövő záloga az ifjúság, s miután övé a jelen és a jövő, jogában áll eldönteni az itt született gyermekek sorsát. Jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nem jár a szülői szeretet. Nem segítséget nyújt ezért a gyermek neveltetéshez szükséges körülmények kialakításához, hanem a rossz lakáshelyzetre hivatkozással kiemeli a gyermeket az anyai ölelésből és „államosítja”. A hatalom úgy gondolja jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nincs joga a tisztességes megélhetéshez, Tíz éve nem emeli a családi pótlékot, mivel ez ellentétes a munkaalapú társadalom elvével. A hatalom úgy gondolja jogában áll kimondani, szegény család gyermekének nincs joga tanulni. Leszállítja a tankötelezettség idejét tizenhat éves korra. Iskola helyett várja a közmunka a fiatalokat. Ezeknél a családoknál eddig tart a családvédelmi akcióterv. Ezek a családok védtelenek. Ki vannak szolgáltatva a hatalomnak. A társadalom peremén tengődnek. Esélyük sincs a felemelkedéshez.

Ez a hatalom magabiztos. Eddig az elesettekbe, a védekezésre képtelenekbe, a szegényekbe, a rokkantakba, a sérültekbe, a fogyatékosokba, a más országból érkező segítségre szorulókba rúgott bele, ahol csak tudott. Most lépett egyet. A hatalomgyakorlás új vonásaként kiosztott néhány kokit a középosztályhoz tartozók részére is. Érezniük kell nincs kibúvó. Ennek az államnak valóban első a gyermek. Olyanná, azzá kell válnia, amilyennek a hatalom akarja. Megszületett az új direktíva. A jövőben minden gyermeknek – az eddigi ötéves kor helyett – négyévesen óvodába kell lépnie. A jövőben minden gyermeknek, aki adott év augusztus 31-éig betölti a hatodik életévét, iskolába kell iratkoznia. Nincs többé iskolaérettség. Nincs többé rugalmas iskolakezdés. A jövőben minden gyermeknek be is kell ülnie az iskolapadba. Nincs többé magántanulói jogviszony. A jövőben minden iskolában az állami tananyagot kell oktatni. Nincs többé alternatív iskola. A hatalom kegyes, a tantervtől harminc százalékban el lehet térni.

A szülők válaszúthoz érkeztek. A lehetőségek adottak, belenyugvás a jogtiprásba, vagy harcolni a szülői jogokért: az Emberi jogok egyetemes nyilatkozata szerint „elsősorban a szülőket illeti meg annak eldöntése, hogy milyen oktatásban kívánják gyermekeiket részesíteni”; a Gyermek jogairól szóló Egyezmény rögzíti „A felelősség a gyermek neveléséért és fejlődésének biztosításáért elsősorban a szülőkre … hárul”. Mit tehetnek azok, akik a harcot választják? Választhatják a passzív rezisztenciát, s nem veszik tudomásul a változásokat. Ehhez meg kell győzni az intézményeket, legyenek partnerek. Lehetséges megoldás az aktív tiltakozás, aláírásgyűjtéssel, demonstrációkkal. Ehhez kellene az érintettek egységes fellépése, és a társadalom szolidaritása. Hosszadalmas, de elvezethet a megoldáshoz a kötelezettségek alóli mentesítés érdekében indított hatósági eljárás, ezt követően a bírósági jogorvoslat, majd az alkotmánybírósági eljárás minél nagyobb számban történő megindítása, s legvégül az Emberi Jogok Európai Bíróságának megkeresése. Igazán látványos az lenne, ha a tanulók – szüleikkel együtt – szeptember első tanítási napján megállnának az iskola kapuja előtt, s nem lépnének be rajta. Véletlen egybeesés, most indul a családvédelmi akcióterv. Nincs szükség szülői akciókra.

Ez a hatalom magabiztos. Eddig az elesettekbe, a védekezésre képtelenekbe, a szegényekbe, a rokkantakba, a sérültekbe, a fogyatékosokba, a más országból érkező segítségre szorulókba rúgott bele, ahol csak tudott. Most lépett egyet. A tudósok is kaptak egy gyomrost. A parlament ismét betöltötte a rendeltetését. Megszavazta azt a törvénycsomagot, amelyik a gyakorlatban felszámolta a Magyar Tudományos Akadémiát. Látszólag minden rendben. Az Akadémia közadakozásból felhúzott székházának kapuját még nem szegezték be. Az akadémiai tagok ülésezhetnek, csak a kutatással nem foglalkozhatnak. E tevékenység folytatásának a jogát, a pénzzel együtt a hatalom megvonja az Akadémiától. Mellesleg törli a jogrendből az Akadémia meghatározott kérdésekben való véleményezési jogát is. Mellesleg deklarálja a hatalom a jövőben nem kíváncsi az Akadémia véleményére. Mellesleg megvonja a hatalom az Akadémia rendelkezési és használati jogát a kutatói tevékenységhez kapcsolódó vagyona felett, kötelezve arra, hogy ellenszolgáltatás nélkül átengedje e jogait a kutatásra létrehozott új szervezetnek. Mellesleg a törvénycsomag megnyitja a lehetőséget a kutatóintézet gazdasági társasági formában való működtetéséhez, az akadémiai vagyon átalakításához.

A tudomány államosítása teljes körű. Ennek jegyében a Nemzeti Kutatásfejlesztési és Innovációs Hivatal új feladatot kapott: részt vesz a kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos kormányzati stratégia kidolgozásában és végrehajtásában. Létrejön a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács, a kormány kutatás-fejlesztési tevékenységének támogatására. Létrejön az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat Titkársága a kutatóhálózat fenntartói feladatának ellátására, a kutatóhelyek irányítására és ellenőrzésére. Létrejön egy új irányító testület a titkárság fő döntéshozó szerveként. A testület tizenhárom főből áll. Tagjait a miniszterelnök nevezi ki. Hat főt az illetékes miniszter, hat főt a Tudományos Akadémia elnöke delegálása alapján. Az irányító testület elnökét a Magyar Tudományos Akadémia elnöke és az illetékes miniszter javaslatára a miniszterelnök nevezi ki.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöke válaszúthoz érkezett: részt vesz a hatalom diktálta játékban és eleget tesz elvárásainak. Ekkor létrejön az új irányítási rendszere, az Akadémia elnöke az állam szolgálólányává válik. Másik út: nem tesz eleget a hatalom felkérésének. Nem delegál, nem jelöl. Ekkor a kormánynak változtatnia kell, egyedül játszik tovább, vagy új partnert keres, például felkéri közreműködésre az általa kreált művészeti akadémiát. Ez a megoldás megőrzi az Akadémia méltóságát. A jövőbeli tiszta lappal kezdés lehetőségét. Igazán látványos húzás az lenne, ha az Akadémia minden tagja felfüggesztené tagsági jogának gyakorlását, amíg az eredeti állapotot helyre nem állítják.

Itt az idő? Ki tudja? Azt mondják a miniszterelnök-pártelnök igazi politikus-tehetség. Pedig csak szerencsés hazárdőr. A válságos pillanatokban tizenkilencre mindig alsót húz. Hogy csinálja, ha a pakliból régen elfogyott ez a lap? Szemfényvesztéssel. Csak az ingujjából kerülhet már elő ez a lap. A partnerek is tudják, mégsem csapnak a körmére. Most is bejön ez a húzása? Igen, ha hagyják!

Itt az idő, játszunk nyílt lapokkal! Ehhez nem csak tiszta lapokra, hanem az osztó cseréjére is szükség van.