Magyarország alaptörvénye szerint hazánk demokratikus jogállam. A gond csak annyi, hogy ebből az állításból semmi nem igaz.

Magyarországnak nincsen alaptörvénye, ha abból indulunk ki, hogy ezt a funkciót az Alkotmány tölti be. Mondhatná bárki, hogy nem az elnevezés a fontos, és igaza is lenne, ha nem éppen a keresztapák akarták volna ezzel a megjelöléssel is tudtára adni mindenkinek, hogy kezükben a hatalom, azt tesznek amit akarnak, és a parlamenti díszletek mögé bújva akár egy szamarat is trónra ültethetnének, ha úgy szolgálná az érdekük. Alaptörvényünk azért sincs, mivel a 2011. húsvétján ezen a néven elfogadott iromány fogantatása, kihordása és megszületése ellentétes volt mindazokkal a követelményekkel, amelyeket az akkor hatályos Alkotmány megkívánt. Az előkészítést nem előzte meg szakmai, társadalmi, politikai vita, egyéni képviselői indítványként nyújtották be, az Országgyűlés eljárása során felrúgta a Házszabály rendelkezéseit, megismeréséhez, bevezetésének előkészítéséhez nem volt kellő idő. Az Alkotmány hiánya elégséges annak igazolására, hogy nem élünk jogállamban. Miután létezik írott Alkotmány nélkül is jogállam, ki kell zárni annak a lehetőségét is, hogy hazánkat ezek közé sorolják. Erre annál is inkább szükség van, mivel az írott Alkotmány hiánya a történeti alkotmányból levezethető állapota az országnak, lévén, hogy ezzel az elnevezéssel hazánkban 1949-ben fogadott el először törvényt az Országgyűlés.

A jogállam jellemzője a jogbiztonság. A jogbiztonság lényege, hogy a törvények uralma érvényesül az élet minden területén. Hazánkban azonban nem érvényesül a törvények uralma, mivel az uralkodó osztály tagjai úgy képzelik, a törvények felett állnak. A törvényeket szabja a napi politikához, s nem a napi politikát a törvényekhez. Hazánkban nincs jogbiztonság, mivel bármelyik törvényt, magát az alaptörvényt is, akár egyetlen nap alatt átírja az Országgyűlés. A jogállam azt is jelenti, hogy mindenki, beleértve a hatalom birtokosait is, ismeri és megtartja a törvényeket. Így mindenki biztos lehet abban, hogy tisztességes eljárásra tarthat igényt, ügyében jogszerű döntés születik, amellyel szemben, ha nem ért azzal egyet, jogorvoslattal élhet. Hazánkban senkinek, semmihez nincs törvényben biztosított joga. A döntések általában szabad mérlegelés alapján, nem egyszer pályázatnak álcázva születnek. Ezért legyen szó bármiről, a döntéshozó kegyétől függ, ki lesz a győztes. A győztes pedig lekenyerezettje lesz annak, akitől a döntés származik.

Egy ország demokratikus működésének alapja a választók bevonása a közügyek intézésébe, a döntések meghozatalába. Ez azt jelenti, hogy az országgyűlés döntési folyamatainak nélkülözhetetlen és megkerülhetetlen része az előzetes egyeztetési eljárás. Jelenti azt is, hogy az ország sorsát meghatározó kérdésekben azok döntenek, akiktől a hatalom származik, vagyis a választók. A népszavazás nem a hatalomtól függő kiváltság. Hazánkban azonban a hatalom nem egyeztet. A hatalom meg sem hallja mások szavát. A népszavazás intézményét pedig ellehetetlenítette.

Miután a döntés joga lényegében egyetlen személy kezében van, nem túlzás azt állítani, hogy Magyarország már nem az elején tart a diktatúrához vezető úton. Az egyetlen járható utat a választok tudják megmutatni: Hátra arc!