Remélhetően a gondos Szijjártó papa alkalmazza Hyppolitot és a többieket a nagy házba, hiszen a diplomáciai vendégek fogadásához nélkülözhetetlen az antik ezüst szerviz, amelynek fényesre csiszolása nem tartozhat a kegyelmes asszony teendői közé.

Jól érzékelhetően a szülői gondoskodás nem fejeződhet be annál a pillanatnál, amikor a büszke csemete – elfogódottan attól a szeretettől, amelynek kézzel fogható bizonyítékán – egy palota kapuján belép, hanem ki kell, hogy terjedjen a fürdőszobák gyarapítására, a fenntartás és a működtetés gondjainak az átvállalására is. Még a miniszteri fizetésből sem futhatja a havi rezsire, és a cselédségre, hacsak nincs olyan titkos kormányhatározat, amely alapján az ilyen magas polcon ülőknek extra kedvezményeket kell biztosítani a medence feltöltéséhez szükséges víz díjának és a víz kellemes hőfokon tartásához szükséges vízmelegítés áramszámlájának kifizetéséhez. Hacsak nincs még egy titkos kormányhatározat, amelyik – visszaállítva a jobbágyság intézményét – egy tucat közmunkást rendel hazánk újdonsült kiváltságos rétegének szolgálatára. Hyppolit fontos kormányzati szerepet tölthet be, hiszen játszi könnyedséggel adhat tanácsot parvenü gazdájának jó modorból. Lévén az nem igazán jártas az illemszabályokban, így többek között azt sem tanulta még meg, hogy a külügyminiszter nem lehet cinikus, gunyoros, lekezelő még akkor sem, ha az ellenzékről beszél. Lehetséges, hogy grófi házban felkészült komornyikból nincs még, nincs már elegendő az országban. Ezért is szerencsés, hogy a külügyi és a külgazdasági feladatok egy kézbe kerültek.

Hyppolitnak feltehetően fontos kötelezettsége lesz az ezüst tálcára helyezett ünnepi étek felkínálása, ha összeül a nagy asztal körül – az egymásra teljes joggal büszke – család. A fiú büszke a szülőkre, a szülők büszkék a csemetére. Milyen jó egy olyan apának és egy olyan anyának, akinek a fia már gyermekkorában megérzi, melyik a helyes politikai száljárás, s jókor, jó időben kezdi el, jó hangosan szidni azt a kormányt, amelynek vesztét kellő időben felismerte. A politikai szélkakas mesterség igen kifizetődő, ha jó a forgási irány, amit választott. A szélkakas, ha jól pörög, szárnyalhat is, akár a miniszterségig. Gazdaság és politika. Ki-kire lehet büszke egy összetartó családon belül? Ki tudja kinek a sikere, ha a 2011-ben alapított családi vállalkozás egyszer csak felpörög, sikeresek a pályázatai? Hogy mennyi ebből a gondos szülők és mennyi ebből a hálás gyermek érdeme, nincs az a hatóság, amelyik meg merné, meg tudná ma becsülni. Lehet, hogy az atyai ajándék, valójában fizetség az információkért? Az információ sokat ér. Csak azt kell tudni mikor és kinek kell eladni. Ebben is jó ez a család, bizonyította egy kartell-ügy, amelyben az atyai cég megúszta a bírságolást, cserében a társakra vonatkozó információk átadásáért. Miután a többieket hét milliárd forint bírság befizetésére kötelezték ezen ügy kapcsán, a fiú méltán lehet büszke e furmányos megoldás miatt a papára.

Gazdaság és politika? Politika és gazdaság? Így együtt? Igen! Ez a családi büszkeség alapja. Helyi és országos szinten így lehet biztosítani a hatalom megszerzését, megtartását, a hűbéri viszonyok kialakítását és fenntartását. Jó ma ebben az országban fideszesnek lenni. A tagsági könyv útlevél a sikerhez. Az elért pozíció menlevél a törvények alól, menlevél a vagyonosodási vizsgálatok alól, felhatalmazás mások lenézésére, megalázására. Egy gondos család azonban előrelátó és tervez. A bölcs szülők tudják, jó a sok gyermek. Így juthat minden számításba jövő pártba. Az elvek mellékesek. A lényeg, hogy a politikai fordulatok ne érinthessék a család helyzetét, a családi vállalkozást.
Hazánk legnagyobb szégyenfoltja és jelenlegi helyzete kialakulásának egyik kulcsa, hogy eddigi története során, mindig és minden kurzusban a politikai hovatartozás volt a döntő a sikeres életúthoz, a sikeres gazdasági karrierhez. A miniszterelnök szerint eljött a fair bankok ideje. A miniszterelnök – nem először – téved. Nem a fair bankok ideje jött el. Fel kellene végre építeni hazánkban a fair államot! A fair államban Móricz Zsigmond Rokonok című könyve olvasójának nem deja vu érzése, hanem kételyei támadnak: „ez a történet nem lehetett igaz”.