2013. január 1-jén a köznevelés intézményei megszűnnek, beolvadnak az állami intézményfenntartó központba, s annak szervezeti egységeként működnek tovább. Ettől az időponttól kezdődően a köznevelés terén az állam szerepe három csoportba sorolható: a közhatalmi szerepre, a tulajdonosi szerepre, és az intézményi szerepre. Mint közhatalom szabályoz, ellenőriz, büntet. Mint tulajdonos, szervez, fenntart, finanszíroz. Mint intézmény szolgáltat, foglalkoztat. Ez a három szerep azonban nem határolódik el egymástól. Összemosódik, s ezáltal válik az intézmény, az intézményvezető, a pedagógus, a szülő és a gyermek teljesen kiszolgáltatottá.

Az állam közhatalmi szerepét az Országgyűlés, a kormány, a miniszter és a kormányhivatalok testesítik meg. Klasszikus szerepe e téren az államnak a szabályozás, a költségvetési támogatás és finanszírozás, az országos mérés-értékelés és szakmai ellenőrzés, az állami vizsgarendszer, a hatósági ellenőrzés ellátása, működtetése. Ez egészül ki a szakfelügyelet és a pedagógus minősítési rendszer létrehozásával. A kormány létrehozta az állami intézményfenntartó központot, amely az oktatásért felelős miniszter irányítása alatt működő központi hivatal. Az intézményfenntartó hivatal veszi át – az óvodák kivételével – az intézményfenntartás feladatait az önkormányzatoktól. Az intézményfenntartás klasszikus feladata az intézmény létesítése, átszervezése, megszüntetése, vezetőjének megbízása és annak visszavonása, az intézmény költségvetésének elkészítése, az intézményi létszám meghatározása, az indítható osztályok számának engedélyezése, az intézmény szabályzatainak jóváhagyása, az intézmény tevékenységének ellenőrzése, az intézmény által hozott döntések másodfokon történő felülvizsgálata. Az intézményfenntartó hivatal azonban nem dönthet intézménylétesítésről, átszervezésről, tevékenységének meghatározásáról, vezetőjének kinevezéséről és annak visszavonásáról. Ezeket a jogosítványokat az állam nem a fenntartói, hanem a közhatalmi szerepkörében fogja gyakorolni. A jövő év első napjától az átvett intézmények az állami intézményfenntartó hivatal szervezeti egységeként működnek tovább. Az iskolák szemszögéből vizsgálva, az intézmények klasszikus feladatai: szervezetük alapító okirat szerinti kialakítása, a tevékenység alapító okirat szerinti megszervezése, a személyi és tárgyi feltételek megteremtése, a munkáltatói jogok gyakorlása, a szabályzatok elkészítése, a helyi tanterv elkészítése, a tankönyvek kiválasztása, döntés első fokon a gyermekek, a tanulók ügyében. Az iskolai ügyek közül a helyi tantervek elkészítését az állam hatósági jogkörében elvonja. A jogszabállyal kiadott kerettanterv alkalmazása kötelező, attól saját hatáskörben tíz százalékban lehet eltérni. A kötelező tantervhez, a miniszter által kiírt és elbírált pályázat keretében elfogadott tankönyvet kell alkalmazni. Az intézményeknek nem lesz költségvetése, gazdálkodási jogosítványa, nem köthet semmilyen megállapodást, az intézmény vezetője csak a napi munka megszervezéséhez szükséges mértékben gyakorolhatja a munkáltatói jogokat. Költségvetése az intézményfenntartó hivatalnak lesz, benne az intézmények működési költsége, ennek megfelelően a hivatal dönt a gazdálkodás kérdéskörében is. A hivatal elnöke gyakorolja majd a munkáltatói jogokat. Miután az intézményfenntartó hivatalnak nincs saját bevétele, azzal az összeggel gazdálkodhat amit az állam, mint közhatalom a rendelkezésére bocsát.

A kép így összeáll: az állam megmondja mennyi a pénz, ehhez hozzárendeli, mennyi, milyen intézmény és hol működhet, milyen feladatot láthat el. Az intézményfenntartó hivatal a rendelkezésére bocsátott keret erejéig leosztja a foglalkoztatható létszámot, elosztja a forrásokat az intézmények között. Az állam döntése nem korlátozott és nem szabályozott. Döntését bármikor megváltoztathatja. A miniszter adja ki azt az intézmény működtetési tervet, amely megmondja hogyan épüljön fel a köznevelés rendszere. Ennek elkészítéséhez nincsenek törvényi előírások. A terv nem jogszabályban jelenik meg, annak ellenére, hogy a nem állami intézmények akkor kaphatnak engedélyt a kormányhivataltól a működéshez, ha tevékenységük összhangban áll a tervben foglaltakkal. A pedagógus létszám meghatározásának nincs jogszabályi kerete. Az intézményfenntartó hivatal mérlegelheti, hogy melyik osztálylétszámra – háromféle, minimális, átlag és maximális létszám szerepel a köznevelési törvényben – és heti hány tanítási órával – huszonkettőtől-huszanhat óráig tarthat órát a pedagógus és további hat órára kötelezhető felügyelet ellátására és helyettesítésre – állapítja meg egy adott iskola létszámkeretét. Az állam a szakfelügyeleten keresztül ellenőrzi a tantervek betartását, a tankönyvek használatát, a minősítési rendszeren keresztül felméri a pedagógus megbízhatóságát. A pedagógus nem változtathat munkahelyet, hiszen minden állami fenntartású intézmény pedagógusának a hivatal elnöke a munkáltatója. Az intézmény vezetőjére nem számíthat, ő a minisztertől függ.

A fülkeforradalomban megszületett az oktatás új „szentháromsága” az állam, az állami intézményfenntartó hivatal és az annak szervezeti egységeként működő intézmény formájában. Ez fejezi ki az állami köznevelés rendszere működésének lényegét: csak egy akarat van, a vezér akarata, amely megtestesül az állami akaratban, és érvényesül az állami fenntartón keresztül az iskola által. Az iskola, amely teljesen egy a fenntartójával, de megkülönböztethető tőle, míg az állami fenntartó nem más, mint maga az állam. Így tehát a szülő és gyermeke mikor belép az iskola kapuján az állam küszöbén lép keresztül, s az osztályfőnök nem más, mint az állam megtestesítője.