Pusztuljatok bilincses iskolák, írta száz évvel ezelőtt a költő, mintha látta volna a jövőt. Mert ki tudja hány és hány diák érezte – mióta bevezették a kötelező iskolába járást -, hogy szűk számára az iskolapad, jobb lenne az iskola falain kívül maradni? Az iskolából való lógás eddig olyan diákcsíny volt, amely elleni fellépés megmaradt szülői és iskola hatáskörben.

Az állam azonban ezt a helyzetet nem tűrheti tovább. Készülőben van az a törvény, amely feljogosítja a rendőrt intézkedésre azzal szemben, aki tanköteles és nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy nem iskolakerülőként tartózkodik az utcán. Az minősül iskolakerülőnek, aki tanítási napon, a tanítási óráról vagy az iskola által szervezett kötelező foglalkozásról engedély nélkül távol maradt, vagy arról engedély nélkül eltávozott. A jogszerű távolmaradásról hitelt érdemlő igazolást állíthat ki az iskola, az orvos vagy a szülő. Nem is olyan régen még azt üldözte az állam, aki közveszélyes munkakerülő volt. Miután munkalehetőség már nem adatik meg mindenkinek, fel kellett hagyni a munkakerülők üldözésével és más célcsoportot kellett keresni annak megmutatásához, hogy a rendőrség mindig tettre kész. A célkeresztbe most a gyerekek kerülnek. A jövőben ugyanis a közveszélyes iskolakerülőket fogja üldözni az állam. Nincs azonban egyszerű dolga a rendért felelős közegnek. A tankötelezettség ugyanis nem kötődik egyetlen időponthoz, sőt egyetlen életévhez sem. Tankötelessé válhat a gyermek hatéves, hétéves, kivételesen nyolcéves korában. Ráadásul a tankötelezettség nem egy időben szűnik meg. Általában a tanuló tizenhat éves koráig tart, de meghosszabbítható a huszonharmadik életévéig. A rendőrnek azt is tudnia kell, hogy melyik iskolában mikor, meddig van olyan foglalkozás, amelyről nem maradhat távol, aki odajár. Általános iskola esetén rövidesen megoldódik ez a kérdés, mert minden tanulónak reggel nyolc és délután tizenhat óra között bent kell tartózkodnia az iskolában. A középfokú iskolák majd lejelentik a hivatalnak, mikor tartanak kötelező foglalkozásokat. A szülőnek pedig nincs más dolga, mint igazolást írni saját magának, hogy gyermeke még óvodába jár, ha lemegy a közérbe hatéves gyermekével. A rendőr ugyanis a szóbeli nyilatkozatát nem fogadhatja el. Miután a rendőr kötelezettsége, hogy a mulasztót bekísérje az iskolába, a későn ébredő diáknak a jövőben csak az első rendőrnél kell feladnia magát ahhoz, hogy kényelmesen, szirénázó rendőrautóban, még időben megjelenjen az iskolai foglalkozáson.
Az igazság az, hogy a költő egykori iskolájának mond köszönetet versében, amiért felkészítette az élet viharaira, és azt üzente az utána jövőknek, hogy „Bár zord a harc, megéri a világ,/ Ha az ember az marad, ami volt:/Nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” Vajon miképpen válik szabadlelkűvé az a diák, akivel szemben „arányos testi kényszert” alkalmaznak az iskolában? Merthogy a most készülő törvény arra ad felhatalmazást az óvoda, iskola, kollégium vezetőjének, hogy a házirendben foglaltak megtartatásához iskolaőrt alkalmazzon. Az iskolaőr többek között felléphet azzal szemben, aki jogtalanul tartózkodik az intézmény falai között, el is távolíthatja az illetőt. Felléphet azzal szemben is, akit tetten éri bűncselekmény vagy szabálysértést elkövetésén. Miután szabálysértésnek minősül a tanulótárs radírjának elvétele (lopás), a padszomszéd hátbavágása (verekedés), lehülyézése (becsületsértés) sok munka vár az iskolaőrökre. Izgalmas kérdés, kitilthatja-e a pedagógus az iskolából, s így az iskolaőr útján eltávolíthatja-e a renitens tanuló? Érdekes kérdés az is, hogy miután az iskolaőr nem hivatalos személy, nem tagja (a jelenlegi kormányzati előterjesztés szerint) egyetlen rendészeti szervnek sem, milyen alapon léphet fel bárkivel szemben hatóságként és alkalmazhat arányos testi kényszert? Persze ezekre a kérdésekre senki nem fog érdemi választ adni, és nem is kell. Ezek a megoldások levezethetők a történeti alkotmányból. Mint ahogy nem válaszolja meg senki azt sem, milyen alapon kényszeríti az állam a szülőket arra, hogy gyermeküket három éves korába óvodába adják, illetve arra, hogy gyermeküket reggeltől késő délutánig átengedjék az általános iskolának. Mint, ahogy nem válaszolja meg senki azt sem, milyen alapon kényszeríti az állam arra a szülőket, hogy válasszanak erkölcstan vagy hít- és erkölcstan között, megvallva így milyen világnézethez kötődnek.
A börtöniskola segíthet a bűnelkövetőnek abban, hogy megtalálja a helyét a szabad életben. Ezért mindenkinek érdeke fűződik ahhoz, hogy az elítélt járjon börtöniskolába. A hatalomnak viszont úgy tűnik, az az érdeke, hogy az iskolákat változtassa börtönné. Az iskolabörtönben akarja megvalósítani azokat a nevelési elveket, amelyekkel nem szabadlelkű polgárokat, hanem alattvalókat lehet nevelni. Azokat a nevelési elveket amelyek a rendre, a fegyelemre, a szigorú követelmények támasztásara, azok következetes számonkérése, kötelezettségszegés esetén pedig könyörtelen szankció alkalmazására épülnek. Ez ellen pedig küzdenie kell mindenkinek, aki megfogadta a költő tanácsát.