Miután a kormány nem merte felvállalni és a benyújtás előtt nyilvánosságra hozni, vitára bocsátani azt az ötletét, hogy az állami általános iskolában a kötelező tanórai foglalkozások keretében, a tanulónak – szülei választása szerint – az iskola által szervezett erkölcstan órán vagy az egyházi jogi személy által szervezett hit- és erkölcstan órán kell részt vennie, a nemzeti köznevelésről szóló törvénybe módosító indítvánnyal épültek be ezek a rendelkezések. [Az önkormányzati iskolákról azért nem rendelkezik a törvény, mivel azok nem tarthatnak fenn a jövőben iskolát.] Ez a választási kényszer nemcsak azért aggályos, mivel sérti az Alaptörvénynek a gondolat, lelkiismeret és vallásszabadság jogát biztosító rendelkezéseit, hanem azért is, mivel végrehajtása számtalan megoldhatatlannak látszó szervezési kérdés elé állítja az iskolákat.

Miért sérül az alaptörvény? Mivel rendelkezései szerint a lelkiismeret és a vallás szabadságának joga magában foglalja azt a szabadságot is, hogy valaki vallását vagy más meggyőződését kinyilvánítsa, vagy kinyilvánítását mellőzze. Bármilyen választ is ad a szülő a feltett kérdésre – erkölcstan vagy hit- és erkölcstan – kénytelen kinyilvánítani, milyen a meggyőződése. Megkerülhetné a választás kényszerét, ha gyermekét mind a két foglalkoztatásra beíratná, de ilyen lehetőséget a törvény nem biztosít.
Nemsokára kiderül, mit szól majd a tanító, amikor az állami iskolában felteszi a kérdést a szülőknek: gyermeküket erkölcstan órára, vagy az egyház által szervezett hit- és erkölcstan órára szeretnék-e beíratni, és azok, ismerve jogaikat, megtagadják a választ. Sérülnek az alkotmányos jogok akkor is, ha a szülők olyan vallási meggyőződést vallanak magukénak, amelyhez a parlament nem „rendelt hozzá” egyházat, és így a hit- és erkölcstan nem szervezhető meg. Nagy kérdés az is, lesz-e elég idő, hely az órák megszervezéséhez, ha a tanulók egy része erkölcstan órára kíván járni, míg a többiek hit-és erkölcstanra, de más-más egyházhoz kötődőre. Jövőre az általános iskolába történő beiratkozáskor a szülőknek már nyilatkozniuk kell, mivel a 2013. szeptember 1-jén induló tanévben az általános iskola első és ötödik évfolyamán az eddig szülői igény szerint, az egyházak által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatást felváltja a kötelező erkölcstan vagy a kötelező hit- és erkölcstan.

Miután a hit- és erkölcstan a kötelező tanórai foglalkozások része, azonban az állami iskola vallási, világnézeti tekintetben nem lehet elkötelezett, válaszra várnak a következő kérdések: részük-e a helyi tantervnek azok a követelmények, amelyeket el kell sajátítania a tanulónak, meg lehet-e bukni ebből a tantárgyból, be kell-e írni az iskolai naplóba, a törzslapra, a bizonyítványba a részvételt, az elért érdemjegyeket, az osztályzatokat, iskolánként, évfolyamonként, osztályonként kell-e megszervezni az oktatást? Annyit lehet csak kiolvasni a törvényből, hogy „a hit- és erkölcstan oktatás tartalmának meghatározása, a hitoktató alkalmazása és ellenőrzése, a hit- és erkölcstan oktatásra való jelentkezés szervezése, a foglalkozások ellenőrzése az egyházi jogi személy feladata.” A többi kérdésre nincs válasz, mint ahogy arra sem, ki állapítja meg ebből a tantárgyból a tanuló osztályzatát.

Az erkölcstan tantárggyal kapcsolatosan is lehetne szakmai és szervezési kérdéseket felvetni, például azt, hogy az erkölcstanról kiállított bizonyítvány pótolja-e az erkölcsi bizonyítványt, vagy azt, hogy betölthet-e felnőtt korában közhivatalt, az, aki az általános iskolában erkölcstanból elégséges osztályzatot kapott, vagy éppenséggel elégtelenre minősítették az erkölcseit?

Természetesen a leírt szülői válasz nehezen képzelhető el egy olyan országban, ahol a börtön fogadja be azokat, akiknek nincsen lakása, ahol a korgó gyomrok hangja süket fülekre talál, ahol a szabadságjogok tisztelete mindig a pártérdekek mögé szorul. A szülők választani fognak, s eszükbe sem jut majd, hogy ujjat húzzanak a miniszter által kinevezett, s így a közhatalmat képviselő igazgatóval. Az iskolák is meg fogják oldani a problémákat, s ehhez feltehetően hosszú, minden részletre kiterjedő, a szakfelügyelő által számon kért leirat érkezik majd számukra a központból. Mint ahogy gondozni fogják – a belváros közepén is – azokat a lovakat, amelyeket a hazafias nevelés előmozdításához igényelhetnek majd az iskolák a Nemzeti Lovas Program végrehajtásához. A ló egyébként feldobhatja az erkölcstan órákat is, ha a történeti alkotmány ismeretei mellé a lovagi erkölcs követelményei is beépülnek a korszerű nemzeti alaptantervbe.