Kevés olyan ország van, amelynek miniszterelnöke magára vállalta nemcsak a végrehajtói hatalom minden gondját, hanem átvette a törvényhozói, a bírói hatalom terheit is. Sőt, már a bűnüldözés feladatait is a nyakába vette. Szinte hallani lehetett, ahogy megroppan a válla a súlyos teher alatt, amikor a dupla szögesdrót kerítés és a jogi határzár mögé bezáródott külföldi felsőoktatási intézményekről lerántotta a leplet.

Végre sikerült bebizonyítania, ebben az országban a korrupcióellenes küzdelem nem üres szólam! Szavai és üzenetei alapján világossá vált a probléma lényege: „Csak nem képzeli a külföldi egyetem, hogy olyan diplomát állít ki, amelyet a világ bármelyik országában elfogadnak? Ez bizony csalás a javából! Itt oktatni lehet, de csalni…?. Nem kerülhetnek hátrányos helyzetbe a hazai felsőoktatási intézmények, amelyek a működésükhöz szükséges fedezetet ugyan nem kapják meg, azonban – a kancellár közvetítésével – közvetlenül a miniszterelnök irányítása alatt állnak. Itt van a Nemzeti Közszolgálati Egyetem, amelynek épületét a kormány rekvirálta, abból a célból, hogy a Királyi Honvéd Ludovika Akadémia nyomdokába és lábnyomába lépve megteremtse az állami erőszakszervezet tagjainak a FIDESZ-KDNP szája íze szerinti képzését. Ha az általa kibocsátott oklevéllel nem lehet rendőr valaki az Egyesült Államokban, akkor nyilván az itt tanulók hátrányos helyzetben vannak a külföldön is kurrens diplomát kibocsátó külföldi egyetemekkel szemben. Aki csal, az nem fog csalódni. Lesújt rá a törvény szigora.”

A miniszterelnök nem a levegőbe fecseg. Ügyészi szerepben eljárva elkészíti, elmondja, fullajtárjaival elmondatja a vádbeszédet. Első és másodfokú bírói funkcióban eljárva, jogerősen megállapítja a csalás elkövetését és az érte járó büntetést. Az ítéletet törvénybe foglalja, és sürgősségi eljárásban elfogadtatja. Még mondja valaki, hogy hazánkban lassú az ügyintézés! A miniszterelnök jogköreit lehetne még bővíteni. Szijjártó Péter körülnézett már ezügyben például a Fülöp-szigeteken, ahol az elnök saját kezűleg hajtott végre néhány általa meghozott halálos ítéletet.

Ami pedig a külföldi felsőoktatási intézmények halálos ítéletét kimondó törvény sorsát illeti, a kormánypártok hozták a formájukat, és megszavazták. A nagy kérdés, lép-e a köztársasági elnök? Feldobott labda, jó lehetőség az elnöknek a bizonyításra? Miután nagy az esélye annak, hogy ez a törvény – akár elküldi a köztársasági elnök, akár nem – az Alkotmánybíróság elé kerül, a testületnek állást kell foglalnia abban a kérdésben, összeegyeztethető-e az Alaptörvénnyel és történeti alkotmány vívmányaival a felsőoktatási intézmény kormányzati bezáratása? Ez a másik feldobott labda, annak igazolására, hazánk jogállam?

A külföldi felsőoktatási intézmények magyarországi működését megszigorító, ellehetetlenítő előírások jól illeszkednek azok közé az előírások közé, amelyek megszüntették a magyar felsőoktatási intézmények autonómiáját. Sem a köztársasági elnöknek, sem az Alkotmánybíróságnak egy szava sem volt ezidáig ebben a kérdésben.

Érdekes fordulat: a kormánynak csak a CEU-val vannak gondjai, annak kell „csak” megszűnnie. Az elfogadott törvény – mondják – nem érinti a Közép-európai Egyetemet, az maradhat, működhet tovább. Ez kétséget kizáróan tudathasadásos állapot. A Közép-Európai Egyetem és a Central European University közötti különbségtétel hasonlít ahhoz, mint amikor az egyet elosztják: egy, csak eggyel osztható, s az eredmény ismét egy (1/1=1). Bár a kormány gyógyíthatatlan! Az akut betegségét a köztársasági elnök meggyógyíthatja, ha „elkaszálja” a törvényt. A lényegen ez persze nem változtat: Magyarország marad, amivé ez a kormány tette: kormányzati aréna.

A közelmúlt gladiátorai: migránsok, Brüsszel, Heineken, Soros, Közép-európai Egyetem. Vajon ki, mi lesz a miniszterelnök következő kiszemelt áldozata? Fontos, hogy mindig legyen ellenség a porondon! Kell a cirkusz a népnek! A kenyér el is maradhat. Fontos, soha ne arról essék szó, amiről beszélni kellene: merre tart Magyarország, s merre kellene, hogy tartson? Figyelve az eseményeket, Magyarország a vesztébe rohan. A kerítés összezár! Hacsak …