Ezév szeptemberének első munkanapjától a pedagógus társadalom két nagy csoportba sorolható: az elsőbe tartoznak azok, akik tagjaivá váltak a Nemzeti Pedagógus Karnak (Kar), a másik csoportba tartoznak azok, akik nem bizonyultak méltónak erre a megtiszteltetésre. A szintén nemzeti köznevelési törvény 2013. szeptember elsején hatályba lépő rendelkezései ugyanis elrendelték, hogy az állami és az önkormányzati köznevelési intézmények pedagógusai – akár akarják, akár nem – a törvény
erejénél fogva tagjává válnak ennek a ma még nem létező köztestületnek.

Az ügy megértéséhez nélkülözhetetlen annak megismerése, milyen szervezet a köztestület. A köztestület lényege, hogy egyes közfeladatokat az állam helyett az érintettek egy önigazgatásra épülő szervezetben látnak el. A köztestület ezért az államtól átveszi a közfeladatokat és átveszi azokat a jogosítványokat is, amelyek a közfeladat teljesítéséhez szükségesek. Ezzel a megoldással csökken az állam közhatalmi szerepe és az érdekeltek kapnak felhatalmazást arra, hogy saját ügyeikben döntsenek. Így az érintetteknek is érdekében áll a köztestület létrehozása. A közhatalmi jogosítványok átadása törvénnyel történik. A köztestület kényszertagsággal is rendelkezhet. Az ilyen típusú köztestület egyik ismert formája hazánkban az ügyvédi kamara. Meghatározott ügyek köztestület részére történő átadása akkor töltheti be valóságos rendeltetését, ha biztosított a köztestület függetlensége attól az igazgatási szervezettől, amelytől átvette a feladatokat. Mindezek tükrében érdemes áttekinteni a Kar „helyzetét”.

Már az elnevezés is tükrözi, hogy nem hagyományos köztestületről van szó. Nem hagyományos, mivel megalakulásához az érdekelteknek nincs köze. Nem hagyományos, mivel nem lát el közfeladatot. Nem hagyományos, mivel nem független a „bábájától”, az oktatásért felelős minisztertől. A Kar létrehozásának nincs szakmai előzménye, létesítéséhez nem kapcsolódik „alulról jövő” kezdeményezés. A létrehozásáról rendelkező törvénymódosítás minden egyeztetés nélkül került a Parlament elé. A Kar nem alkalmas arra, hogy oktatásügyekben eljárjon, mivel kényszertagsága csupán a közalkalmazotti körre terjed ki. A Kar nem vesz át feladatot az államtól, nem gyengíti az állam szerepét. „Közfeladatai”: az érettségihez kapcsolódó közösségi szolgálat szervezése, a jogszabályok véleményezése, javaslatok megfogalmazása, konferenciák, szakmai napok szervezése, díjalapítás, jóléti és egyéb kedvezményes szolgáltatások nyújtása. Ez a köztestület átvehette volna a pedagógusok minősítését, a szakmai ellenőrzés, a szaktanácsadás, a szakfelügyelet szervezését. Nem volt cél azonban az állam szerepének csökkentése. A Kar valóságos önigazgatásának kialakulását meggátolja megalakításának „felülről vezérelt” folyamata és anyagi függősége az államtól. A működéséhez szükséges fedezetet ugyanis az oktatásért felelős minisztérium fejezetében kell megtervezni. Más bevételei is lehetnek a Karnak – alapítványi és egyéb támogatások, gazdasági-vállalkozási tevékenységből származó bevételek, pályázat útján elnyert bevételek, nemzetközi vagy hazai együttműködésből származó bevételek stb. – azok azonban eshetőlegesek, nem kiszámíthatóak.

Mire jó akkor ez a tömörülés? A létrehozását elrendelő törvényből kiolvasható: feladata kiiktatni a szakmai szervezeteteket és féken tartani a közszféra pedagógusait. A véleményezés joga és felelőssége a szakmai szervezetek hagyományos jogosítványa. A szakmai szervezetek azonban számos esetben fogalmaznak meg kritikát a kormányzati elképzelésekkel szemben. Ha az állam létrehoz és fenntart egy tőle függő véleményező szervezetet, akkor számíthat arra, hogy az általa megfogalmazott „kritika” nem okoz kényelmetlenségeket. Miután ennek a kormánynak sokszor a szemére vetették, hogy nem egyeztet az érintettekkel, változtat ezen a gyakorlaton, legalábbis a köznevelés terén. Más kérdés, hogy a Kar útján megoldható a jogszabályok véleményeztetése a „szakmával” anélkül, hogy a kormányzat meghallgatná az egyesülési jog alapján létrejövő civil szervezetek álláspontját. Amennyiben mégis megfogalmaznák kifogásaikat, akkor az ellenvéleményeket le lehet söpörni a köztestület támogató ajánlásával. A pedagógusok féken tartásához a Kar kiváló lehetőséget biztosít. A közalkalmazottak elküldése még ma sem egyszerű és nem is olcsó eljárás. Törvény határozza meg azokat a felmentési okokat, amelyre hivatkozással a munkáltató elküldheti a közalkalmazottat. Felmentés esetén azonban ki kell fizetni a felmentési idő felére járó távolléti díjat, valamint a végkielégítés összegét, akár hat-nyolc havi járandóságot. Más a helyzet akkor, ha a munkáltató alkalmatlanság címén küldi el a pedagógust. Ekkor semmi sem jár a kiebrudaltnak. Az alkalmatlanság bíróság előtti bizonyítása nem könnyű. Ennek megállapításához nyújthat segítséget a köztestület. A Kar tagjai kötelesek megtartani az alapító okiratban és az etikai szabályzatban foglaltakat. Az, aki bármelyiket megszegi, etikai vétséget követ el. Arra ma még nem lehet megadni a választ, hogy mit fog tartalmazni az etikai kódex és az alapszabály. Miképpen kapcsolódnak össze az etikai elvárások, a munkaköri kötelezettségekkel? Ami biztos, hogy a köznevelésről szóló törvény szerint a pedagógusnak hivatásához méltó magatartást kell tanúsítani a magánéletében is. Erre az elvárásra épülhetnek etikai követelmények, például a rendszeres templomba járás. A Karról szóló törvényből tudni lehet, hogy a Kar tagja a tevékenysége során tudomására jutott információkat csak a Kar jogos érdekeinek, működésének, a közszolgálat érdekeinek, működésének veszélyeztetése, valamint a személyhez fűződő jogok megsértése nélkül hozhatja nyilvánosságra. Ennek a kötelezettségnek a kikényszerítése a véleménynyilvánítás jogának korlátozásához, a kritika elfojtásához vezethet. Etikai vétség gyanúja esetén a kar tagja ellen az etikai eljárást hivatalból le kell folytatni. Ez a megoldás erősíti hazánk besúgó hagyományait, amelyet tovább lehet erősíteni ingyenesen hívható zöldszámokkal. Ha az etikai bizottság – megtámadása esetén e bíróság által is jóváhagyott – jogerős határozata szerint a pedagógus etikai vétséget követett el, a munkáltató erkölcsi kötelessége, hogy a gyermekek védelmében rendkívüli felmentéssel, haladéktalanul megszabaduljon az illetőtől.

Nem csak a Kar létrehozásával összefüggő döntések meghozatalába felejtették el bevonni a pedagógusokat. Nem kapnak szerepet a megalakulással összefüggő előkészítő tevékenységben sem. A Kar megalakulása, tisztségviselői megválasztása, bizottságai létrehozása előkészítéséhez „saját hatáskörben” háromtagú előkészítő bizottságot hozott létre az oktatásért felelős miniszter szeptember közepén. Az előkészítő bizottság az országos küldöttgyűlés megalakulásáig működik, amely 2014. április 30-ig tartja meg alakuló ülését. Az előkészítő bizottság feladata elkészíteni az ideiglenes választási szabályzatot, amely alapján megválasztják az országos küldöttgyűlés tagjait. Az előkészítő bizottság tesz javaslatot az alapszabályra is. Az országos küldöttgyűlés az alakuló ülésén dönt az alapszabály elfogadásáról, megválasztja a Kar képviseleti és ügyintéző szerveit.

A Kar megszületésének minden mozzanata biztosíték arra, hogy az állam érdekein kívül, más érdekek megjelenésére, érvényesítésére ne kerülhessen sor. Ez a megoldás tökéletesen szinkronban áll a „Jó Állam” felépítésének kormányzati koncepciójával, amelyben a döntéshozó és annak kritikusa látszólag más, valójában ugyanaz, a különböző formában megjelenő, mindenható állam. Az állam ölelő karjaiból való menekülés útja a kormányváltás!