A Klebersberg Intézményfenntartó Központ megszüntetésének kormányzati bejelentése a legjobb példa arra, milyen fejetlenség uralkodik ezen a területen. Ennek megértéséhez nem árt emlékezni: ezidáig átalakításról és nem megszüntetésről volt szó, melynek előkészítésén hosszabb ideje dolgozik a kormányzat.

Nem mellékes annak ismerete sem, hogy nincsenek intézmények, mivel maguk az intézmények a megszűnő központnak a részei. 2013. január 1-jén az önkormányzati intézmények beolvadtak – ezáltal megszűntek – az állami intézményfenntartóba. Így egészen addig – de jure – nem is léteztek, ameddig nem jelent meg – 2013. VII. 5-én – az állami intézményfenntartó központ szervezeti és működési szabályzata. Nem létező iskolák állítottak ki bizonyítványokat.

A működési zavarok túlnyomó többsége egyébként annak következménye, hogy az intézmények döntési jogosultsága saját ügyeikben megszűnt, átkerült az állami intézményfenntartóhoz. Ha a kormányzati tervet végrehajtják, vagyis a Klebersberg Intézményfenntartó Központ megszűnik, megszűnik újra maga az intézmény is. Minden intézményt újra kell szervezni. [Pl.: alapító okiratát ki kell adni, szabályzatait el kell fogadni, bélyegzőit el kell készíteni, vezetőit meg kell bízni] E kormányzati szándék végigviteléhez pedig még annyi idő sem áll rendelkezésre, mint a közoktatás feladatainak állami átvételére az önkormányzatoktól. 2012-ben fél év telt el az állami intézményfenntartó megalakítása és a feladatok átvétele között. Jelenleg az ötleten kívül semmi nem született meg. Igaz a feladatokat nem kell már átvenni, csak az új fenntartói hálózatot létrehozni, köztük az intézményeket elosztani, és mellesleg az intézményeket újraszervezni.

Bármilyen nagy is a füstje ennek a bejelentésnek a lényegen nem akar változtatni a hatalom. Szó nincs arról, hogy az iskolák visszakapják szervezeti és szakmai önállóságukat. Szó nincs arról, hogy az iskolák szervezetileg önállóvá válnak. Ami sejthető: az intézmények nem egy, hanem jelenleg ismeretlen számú fenntartói szervezet részeként fognak működni. Marad az állami fenntartás, a tantervi utasítás, a tanfelügyelet, az etikai kódex, a minősítési rendszer. Továbbra is egyetlen ember, a miniszter fog dönteni – minden egyeztetési kötelezettség nélkül – az intézmények alapításáról, feladatainak meghatározásáról, átszervezéséről, gazdálkodási jogának meghatározásáról, nevének megállapításáról, egyháznak való átadásáról, megszüntetéséről, a tankönyvjegyzék elkészítéséről és kiadásáról, az intézményvezetők megbízásáról, e megbízás visszavonásáról.

Jól látják, akik azt állítják, hogy ez a bejelentés kormányzati porhintés, amellyel csupán a szelet akarják kifogni az elégedetlenkedők vitorlájából.