A mai hatalomnak az érdekében áll a minél korábbi választások megtartása. Ahogy fogy az idejük, úgy fogy a támogatottságuk. Ez a folyamat nem arányos az idő múlásával, de bármikor felgyorsulhat.

Miért érdekük az előrehozott választás? Igen egyszerű ennek megválaszolása: lényegében minden kétharmados ügyet elintéztek. [Igaz a királyság visszaállítása még hátra van, de ahhoz elég egy nap is.] A jövő év májusi választásokon a minimális többség megszerezhető, különös tekintettel arra, hogy lényegében úgy alakítják a választási játékszabályokat, ahogy akarják. Egy jövő évben tartott választás után induló új ciklusban pedig az egyszerű többség is elégséges ahhoz, hogy átvészeljék a gazdasági nehézségeket és megvárják amíg megnyílik a lehetőség a választók további húsz évre szóló megfizetésére, megvásárlására. A jövő év májusi határidő kedvező számukra, mivel az előrehozott választás lehetőségéről csak az tudhat, aki erről dönthet, és csak a döntéshozó készülhet fel rá. Ez fontos szempont, mivel jelenleg nincs kidolgozott választási alternatíva, kész program és így nem lehet arra épülő összefogás sem. Jövő év végére azonban fordulhat a helyzet, nőhet az elkeseredettség, nagy valószínűséggel megszületik a közös választási program, az ellenzéki összefogás.

A kormány látszólag magabiztos, még jól működik a „goebbelsi” propaganda gépezete. Sokáig azonban nem titkolható, hogy a hatalom minden polgári értéket szétzúzott akkor, amikor az Alkotmány hatályon kívül helyezésével megszüntette a parlamentáris köztársaságot, a magánnyugdíjak elvételével, az önkormányzati vagyon államosításával megsértette a magántulajdon szentségét, a nyílt protekcionizmussal semmibe vette a vállalkozás szabadságát, egyes egyházak megszüntetésével felszámolta a vallásszabadságot, az illetékes bíróságtól másik bírósághoz történő „átirányíthatósággal” szétzúzta a törvény előtti egyenlőséget, a hajléktalanok közterületekről való kiűzésével, a rokkantnyugdíjasok csalókká, a korkedvezményes nyugdíjasok ingyenélőkké, a szociálisan rászorulók naplopókká nyilvánításával lábbal taposta az emberi méltóságot,

Ma még sokaknak tetszik a kormánytól kapott szájkosár, terelőkorlát. sorompó. Az ország túlnyomó többsége legkevesebb cinkos némasággal vette tudomásul, hogy mára csak a pálinkafőzés szabadsága maradt sértetlen. Egyre nő azonban az ébredezők száma. Így egyre kevesebb az a pedagógus is, aki örül annak, hogy a „gyermek mindenek felett álló érdeke” kimaradt az államosított oktatási rendszer működését meghatározó törvény alapelvei közül. Ráébredtek ugyanis arra, hogy az a rendszer, amelyik nem ismeri el a gyermekek jogait, nem tiszteli a pedagógusokét sem. Az ébredéshez persze kellett az is, hogy kiderüljön: a munkaterhek biztosan nőnek, a fizetés pedig aligha. Mások a fekete nadrágos lábakon csattogó bakancsok hangjára riadnak. Míg egyeseknél „a megszorításnak látszó” intézkedésekhez fűzött miniszteri és államtitkári semmitmondáshoz járó cinikus mosoly az ébresztő.

Lényegében mindegy, mi az oka annak, hogy egyre kevesebb kézben látni a villamoson a Magyar Nemzetet és a Magyar Hírlapot. Ez azonban figyelmeztető azoknak a kormánytagoknak, akik a tömegközlekedést veszik igénybe. Mivel ez nem jellemző, azonban más jelzésekből is felismerhető, hogy a hatalom megtartásához nem lehetséges elég szavazatot vásárolni a határon kívül, marad az Országgyűlés feloszlatása. Ehhez a „casus belli”‘ az lehetne, hogy az IMF – amelynek minden felhívás ellenére nem feladat, hogy bármilyen tiszteletet tanúsítson – miatt 2013. március 31-éig az Országgyűlés nem fogadja el az adott év költségvetéséről szóló törvényt, ezért a köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja azt.

Remélhetően a számításokba hiba csúszik. Erre azonban csak akkor van esély, ha az „Együtt 2014.” akkor is működni tud, ha 2013-ban kell cselekedni. Ezért azoknak, akik nem szeretnének őfelsége ellenzékeként csipegetni a lehulló morzsákból, lépniük kell.

Méghozzá azonnal!

2012. okt. 29.