A közoktatás rendszere akkor tölti be rendeltetését, ha minden gyermeknek biztosítani tudja azt a szolgáltatást, amely személyiségének kibontakoztatásához, tehetségének felismeréséhez és fejlesztéséhez, képességeinek kibontakoztatásához szükséges. A közoktatás rendszere szolgáltatásainak sajátossága, hogy működtetése Alkotmányból levezethető állami kötelezettség, igénybevétele alkotmányos jog és alkotmányos kötelezettség. A jogi szabályozás nehézsége éppen abban rejlik, miképpen lehet megoldani, miképpen lehet feloldani azt az ellentmondást, amely abból származik, hogy egy szolgáltatás igénybevétele meghatározott időszakon belül nemcsak jog, hanem kötelezettség is. Ráadásul olyan kötelezettségről van szó, amelyben felelősség terheli az államot, és felelősség terheli a szolgáltatás igénybevételére jogosult és köteles gyermeket, illetőleg a gyermek szülőjét is.

A gyermek megfelelő fejlődéshez való joga

Feladatmegosztás a gyermeki jogok érvényesüléséért

A közoktatás-szolgáltatás, mint alkotmányos jog és kötelezettség

A közoktatás rendszere akkor tölti be rendeltetését, ha minden gyermeknek biztosítani tudja azt a szolgáltatást, amely személyiségének kibontakoztatásához, tehetségének felismeréséhez és fejlesztéséhez, képességeinek kibontakoztatásához szükséges. A közoktatás rendszere szolgáltatásainak sajátossága, hogy működtetése Alkotmányból levezethető állami kötelezettség, igénybevétele alkotmányos jog és alkotmányos kötelezettség. A jogi szabályozás nehézsége éppen abban rejlik, miképpen lehet megoldani, miképpen lehet feloldani azt az ellentmondást, amely abból származik, hogy egy szolgáltatás igénybevétele meghatározott időszakon belül nemcsak jog, hanem kötelezettség is. Ráadásul olyan kötelezettségről van szó, amelyben felelősség terheli az államot, és felelősség terheli a szolgáltatás igénybevételére jogosult és köteles gyermeket, illetőleg a gyermek szülőjét is.

Az állam szerepe és felelőssége

Az állam feladata azoknak a szervezeti és jogi kereteknek a megteremtése, amelyek lehetővé teszik a szülő részére, hogy megválassza, gyermeke milyen nevelésben vegyen részt. Az állam felelőssége e körben több irányú. Egyrészről garantálnia kell olyan intézményrendszer működését, amely alkalmas és képes minden gyermek befogadására, függetlenül szülei, illetve a család szociális, vagyoni helyzetétől, és függetlenül attól, hogy a gyermek szülei milyen vallási, világnézeti elkötelezettséggel rendelkeznek. Az állam e kötelezettségének a hatályos rendelkezések szerint úgy tesz eleget, hogy a helyi önkormányzati kötelező feladatellátás keretei között biztosítja annak az intézményrendszernek a fenntartását és működtetését, amely nem tagadhatja meg a gyermek felvételét, továbbá, amely szolgáltatásaiért nem kérhet ellenszolgáltatást, és amely a semlegesség elve szerint működik. Az állam a mindenki számára nyitva álló iskolával valósítja meg a művelődéshez való jogot, és biztosítja a tankötelezettség feltételét. A semlegesség azt követeli meg, hogy az iskola tantervét, szervezetét és felügyeletét úgy alakítsák ki, hogy a tanulóknak a vallási, illetve világnézeti információkat és ismereteket tárgyilagosan, kritikusan és pluralista módon közvetítsék. Az állami iskola nem folytathat olyan oktatást, amely a szülők és a gyermekek meggyőződésének figyelmen kívül hagyásának minősülne. A semleges állami iskola nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem, hanem a szabad és megalapozott választás lehetőségét kell nyújtania. A semleges iskola fogalmát és ezzel összefüggésben az állam kötelezettségét az Alkotmánybíróság fogalmazta meg a 4/1993. (II. 12.) AB. Határozatában.

Az Alkotmánybíróságnak ugyanez a határozata fogalmazta meg a szülői jog és kötelezettség legfontosabb elemeit gyermeke iskoláztatása terén. Az állam kötelessége, hogy gondoskodjék a vallásszabadság érvényesüléséhez szükséges feltételekről, mivel a szülőknek joguk van arra, hogy gyermekük választásuk szerint egyházi iskolába járjon, illetőleg joguk van arra is, hogy ne kelljen vallási vagy lelkiismereti meggyőződésétől eltérő irányultságú iskolába járatni gyermeküket. A szülő választási jogának az állam intézményvédelmi kötelezettsége felel meg, vagyis az államnak biztosítania kell a jogi lehetőségét annak, hogy akár vallásos, akár ateista elkötelezettségű iskolák jöjjenek létre. Az államnak az ehhez szükséges jogszabályokat meg kell alkotnia.

A szülő szerepe és felelőssége

A tizennyolc éves korig tartó tankötelezettség azt jelenti, hogy a szülő köteles biztosítani gyermekének az iskolai oktatásban való részvételt. A gyermek iskolájának megválasztásában döntő szerepe van a szülőnek, megválaszthatja, hogy melyik és milyen fenntartású iskolába kívánja járatni gyermekét.

A tizennyolc éves korig tartó tankötelezettség az államra azt a terhet rója, hogy gondoskodjon olyan ellátó rendszerről, amely ez alatt az idő alatt garantálja az iskolába járás lehetőségét, vagyis hogy legyen legalább egy olyan iskola, amelyik a gyermek felvételét nem tagadhatja meg. Az állam további feladata annak figyelemmel kísérése, hogy a szülő eleget tesz-e gyermeke iskolába járatásával kapcsolatos kötelezettségeinek.

A helyi önkormányzatok szerepe és felelőssége

Az állam az iskoláztatással kapcsolatos feladatait a helyi önkormányzati feladat-ellátási kötelezettség előírásával és a helyi önkormányzati finanszírozás rendszerén keresztül oldja meg.

Az iskolák szerepe és felelőssége

Abban a kérdésben azonban, hogy minden gyermek hozzájusson a megfelelő színvonalú közoktatás-szolgáltatáshoz, döntő szerepe van az iskolának, az iskola nevelőtestületének, egyes pedagógusoknak, illetve a tanulóval foglalkozó pedagógus közösségnek.

Az iskolába belépő gyermek részére kell olyan pedagógiai környezetet teremteni, amely biztosítja részére a megfelelő feltételeket a fejlődéshez, a felkészüléshez, a sikeres iskolai életpályához, életúthoz.

 

Az intézményi szakmai önállóság, mint lehetőség

A pedagógiai program szerepe

A pedagógiai program és a helyi igények

Az iskolai szakmai önállóság legfontosabb eleme a pedagógiai program, ennek keretei között a helyi tanterv elfogadásának a joga és kötelezettsége. A közoktatásról szóló törvény elfogadásról és nem elkészítésről rendelkezik, figyelembe véve, hogy az iskolák mással is elkészíttethetik pedagógiai programjukat, amely a nevelőtestület általi elfogadással válik érvényessé, és a fenntartó jóváhagyásával válik bevezethetővé. A pedagógiai program és a helyi tanterv azonban akkor sem nélkülözheti a nevelőtestület alkotó közreműködését, ha más által készített dokumentumok elfogadásáról dönt a nevelőtestület, mivel annak adott iskolai hagyományokhoz, az iskolába járó tanulói körhöz, az iskolát körülvevő társadalmi környezethez való igazítása nem mellőzhető.

A Nemzeti alaptanterv új rendelkezései

Az iskola a pedagógiai programjának és a helyi tantervének elkészítésekor vagy adaptálásakor és elfogadásakor a közoktatásról szóló törvényben meghatározott előírásokat, valamint a Nemzeti alaptantervben leírtakat köteles figyelembe venni. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendeletet módosította a 202/2007. (VIII. 31.) Kormányrendelet. A Nemzeti alaptantervnek ez a módosítása számos olyan pedagógiai kérdésben is „állást foglalt”, amelynek a helyi tanterven való keresztülvezetése lényegesen megváltoztatja az iskolai felkészítés kialakult hagyományos rendjét és gyakorlatát.

Az egyéni törődéshez való jog

Az iskola pedagógiai programja akkor felel meg a törvényes követelményeknek, ha nemcsak a tartalmi kérdések szabályozására van tekintettel, hanem azokra a rendelkezésekre is, amelyek meghatározzák az iskolai szolgáltatás szervezés és szolgáltatás nyújtás alapelveit. Az iskola a szabályozási kötelezettsége végrehajtásakor köteles biztosítani a tanulónak azt a jogot, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez mérten továbbtanuljon. [Kt. 10. § (3) bek. a) pont.]

Ez a tanulói jog a gyakorlatban csak akkor tud megvalósulni, ha az iskola pedagógiai programja megfelelő mozgásteret biztosít a tanulóval foglalkozó pedagógusnak, pedagógus közösségnek, a felkészítésben részt vevő egyes pedagógusoknak. A tanulói érdekek érvényesülése igényli annak a gyakorlatnak a felülgondolását, amely egységesen „kezeli” egy osztály közösségét, elvárva, hogy azonos vagy közel azonos teljesítményt nyújtson minden tanuló, azonos időpontra, minden követelmény, ismeretanyag elsajátításánál.

A személyiség kibontakoztatásának joga

A tanulói jogok másik fontos eleme a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog, melynek lényeges tartozéka, hogy a felkészítés, felkészülés során érvényre jusson, lehetőséget kapjon a tanuló saját elképzelése, megvalósíthassa azokat a gondolatokat, amelyek a tananyag megismerésénél, feldolgozásánál megfogalmazódnak benne.

A szülői jogok érvényesülésének követelménye

Az iskolák helyi szintű tartalmi szabályozási jogának érvényesülésénél nem hagyható figyelmen kívül a szülőt megillető iskolaválasztás joga. E jog alapján a szülő gyermeke adottságának, képességének, érdeklődésének, saját vallási, illetve világnézeti meggyőződésének nemzeti vagy etnikai hovatartozásának megfelelően választhatja meg az iskolát. Szülői jog az is, hogy az iskolával szemben igényt támasszon arra, hogy az iskola pedagógiai programjában az ismereteket tárgyilagosan és többoldalú módon közvetítse. [Kt. 13. § (1) és (3) bek.]

A tényleges választás lehetőségének érvényesüléséhez az szükséges, hogy az iskolai pedagógiai programok elkészítésében kapjon szerepet az iskolai szülői szervezet (közösség), a pedagógiai program széles körű választási lehetőséget nyújtson azoknak, akik érdeklődnek az adott iskola iránt. Az iskolai pedagógiai környezet igazodjon ahhoz a társadalmi közeghez, amelyből az érintett tanulók érkeznek az adott iskolába.

 

A pedagógus szerepe

A szakmai követelményeknek való megfelelés

Az „igazodás” kötelezettsége

Ha megvizsgáljuk a közoktatásról szóló törvénynek azokat az előírásait, amelyek meghatározzák, hogy a pedagógus milyen elvek figyelembevételével végezze a nevelő és oktató munkáját, világossá válik, hogy nem tesz eleget a szakmai követelményeknek az, aki nem igazodik a rábízott gyermekre.

– A pedagógus kötelessége ugyanis, hogy nevelő és oktató tevékenysége során figyelembe vegye a gyermek egyéni képességét, tehetségét, fejlődésének ütemét, szociokultúrális helyzetét és fejlettségét, sajátos nevelési igényét,

– továbbá, hogy segítse a gyermek képességének, tehetségének kibontakozását, a bármely oknál fogva hátrányos helyzetben lévő gyermek felzárkózását tanulótársaihoz. [Kt. 19. § (7) bekezdés b/ pont.]

A családi háttér ismerete

Nevelő és oktató munka sikeressége igényli, hogy a pedagógus megfelelő ismeretekkel rendelkezzen arról is, hogy milyen annak a gyermeknek a családi háttere, akinek a nevelését rábízták. A gyermekkel való foglalkozás során megismerhető és feltárható a gyermek személyisége. Ahhoz azonban, hogy eredményes legyen az iskolai nevelő és oktató munka, arra is szükség van, hogy rendelkezésre álljanak mindazok az információk, amelyek ismeretének hiányában nem egyértelmű, hogy az otthoni környezet mennyiben segíti vagy hátráltatja a gyermek fejlődését. Nem véletlen, hogy a pedagógus kötelezettségei magukba foglalják a szülővel való rendszeres kapcsolattartás kötelezettségét is. A családi háttér megfelelő ismerete nélkül nehezen képzelhető el a gyermekkel való eredményes iskolai törődés. [Kt. 19. § (7) bek. f) pont.]

 

Az iskola felelőssége a gyermekért

Az iskolaválasztásból származó kötelezettség

A közoktatásról szóló törvény nemcsak a szülői jogokat és kötelezettségeket, a pedagógus jogait és kötelezettségeit határozza meg a gyermek nevelése terén, hanem megfogalmazza a „kollektív felelősség” szabályát is, az iskolától elvárható szakmai követelményeket. Az iskola tevékenységét, működését mindenekelőtt az határozza meg, hogy gondoskodnia kell a rábízott gyermekek felügyeletéről. A törvényi szóhasználat a „rábízás” kifejezés kapcsolódik össze az intézményválasztás jogával. A szülő az őt megillető, a gyermekének neveléséhez kapcsolódó szülői jogok és kötelességek teljesítésébe vonja be az iskolát. A szülői iskolaválasztás és ennek nyomán a tanulói jogviszony létrejötte alapján az iskola arra vállal kötelezettséget, hogy a rendelkezésére álló eszközök és szakértelem felhasználásával gondoskodik a gyermek testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről. [Kt. 41. § (5) bek, 121. § (1) bek. 11. pont.]

Az iskolai nevelés és oktatás céljai

A közoktatásról szóló törvény megfogalmazza azokat az általános célokat is, amelyek megvalósítása érdekében kell minden iskolai nevelő és oktató munkát és ehhez kapcsolódó egyéb tevékenységet megszervezni. Az iskola feladata a tehetségkutatás, a tehetséggondozás, a hátrányos helyzetű gyermekek felzárkóztatása, a gyermek- és ifjúságvédelemmel kapcsolatos feladatok ellátása, a gyermek fejlődését veszélyeztető okok feltárása és pedagógiai eszközökkel történő megelőzése, illetve ellensúlyozása. Ezek a legáltalánosabban megfogalmazható iskolai feladatok, amelyek végrehajtását kell hogy szolgálják az iskolai dokumentumok és az ezekre épülő nevelő és oktató tevékenységek. Az általános szakmai követelmények átültetése az iskola egészének működésébe igényli a megfelelő színvonalú helyi szabályozást, az e célok megvalósítását lehetővé tevő szervezeti és működési szabályzat, illetve házirend elkészítését. Az iskolai szakmai tevékenységnek az alapja a pedagógiai program, amely a nevelés és oktatás terén a közösség egészére, egyes csoportjaira és az egyes gyermekekre is megoldást kell hogy adjon. [Kt. 41. § (6) bek.]

Az iskola nevelési programja

Az iskolai pedagógiai program része az iskola nevelési programja, amely nem vehető át másik iskolától. Az iskolában folyó nevelő-oktató munka pedagógiai alapelveit, céljait, feladatait, eszközeit és eljárásait minden nevelőtestületnek saját lehetőségeit, törekvéseit a környezet által meghatározott elvárásokat figyelembe véve meg kell határoznia. A személyiségfejlesztéssel kapcsolatos feladatok meghatározása, a közösségfejlesztéssel kapcsolatos feladatok megállapítása, a tehetség-képesség kibontakoztatását segítő tevékenység megtalálása, a szociális hátrányok enyhítését segítő tevékenységek felépítése, a szülő, a tanuló, az iskola együttműködése formáinak kialakítása helyi szintű gondolkodást, szabályozást igényel. [Kt. 48. § (1) bek. a) pont.]

 

A Nemzeti alaptanterv szabályozó szerepének új elemei

A Nemzeti alaptanterv, mint az állami szabályozás eszköze

A Nemzeti alaptanterv szerepe az oktatás-szervezésben

Az iskolák a helyi tantervüket a Nemzeti alaptanterv rendelkezései alapján fogadják el. A Nemzeti alaptanterv az iskolai nevelés és oktatás közös értékeit határozza meg, amelynek feladata az iskolai nevelés és oktatás tartalmi egységének biztosítása, az iskolák közötti átjárhatóság kereteinek garantálása. A tartalmi szabályozás mellett a Nemzeti alaptanterv kötelező rendelkezéseket állapíthat meg az oktatás-szervezés körében, így különösen a tanulók heti és napi terhelésének korlátozására.

Az oktatás-szervezés újra értelmezése

Az oktatásszervezési kérdések központi szabályozása egészült ki a Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata és módosítása során olyan rendelkezésekkel, amelyek alkalmazásával az iskolák a korábbiaknál sokkal jobban felépíthetik az új pedagógiai követelményekhez igazodó felkészítési, nevelési rendszerüket. A Nemzeti alaptanterv felülvizsgálata alapján új értelmezést nyert a Nemzeti alaptanterv szerepe és nem csak pedagógiai, hanem jogi, így helyi szabályozási szempontból is világossá vált

– az iskolai oktatás egyes szakaszainak feladata, egymáshoz kapcsolódása,

– a szakrendszerű és a nem szakrendszerű oktatás egymástól való elhatárolódása,

– az egyénre szabott, a személyiség kibontakoztatását szolgáló, a fejlesztési célokat és feladatokat középpontba állító oktatásszervezés.

A pedagógiai szakaszok

A közoktatásról szóló törvény az iskolai felkészítés teljes szakaszát a nevelés-oktatás általános műveltséget megalapozó szakaszaként határozza meg. Ez a szakasz az általános iskola első évfolyamától kezdődően tart a középiskola utolsó évfolyamának végéig, a tizenkettedik, illetve a tizenharmadik évfolyam befejezéséig. A felkészítésnek ez az időszaka tovább bontható az alapfokú nevelés-oktatás szakaszára, illetőleg a középfokú nevelés-oktatás szakaszára. Az alapfokú nevelés-oktatás szakasza áll:

– az első évfolyamon kezdődő és a második évfolyam végéig tartó bevezető szakaszból,

– a harmadik évfolyamon kezdődő és a negyedik évfolyam végéig tartó kezdő szakaszból,

– az ötödik évfolyamon kezdődő és a hatodik évfolyam végéig tartó alapozó szakaszból,

– a hetedik évfolyamon kezdődő és a nyolcadik évfolyam végéig tartó fejlesztő szakaszból.

A törvény pedagógiai szakaszokat megállapító rendelkezéseinek szakmai értelmezése ezidáig nem történt meg. A Nemzeti alaptanterv kiegészítése pótolta ezt a hiányt.

A szakaszhatárok értelmezése a NAT-ban

A NAT új szerepe

Hogy ezek a szakaszhatárok milyen jelentőséggel bírnak az iskolai pedagógiai tevékenység végrehajtásában, a Nemzeti alaptanterv módosítása nyomán vált egyértelművé. Az rendelkezések megfogalmazzák, hogy az iskolai pedagógiai teljesítmény fokmérője a fejlesztés.

A bevezető szakasz feladatai

A bevezető szakasz az óvodából az iskolába való sikeres átmenetet biztosítja, az első két évet az óvodára jellemző időigényesebb tevékenység és tanulásszervezési formák felé orientálja. A teljesítmény motiváció és a képességek fejlesztése területén a szabályozás nagy teret enged az egyéni érdeklődésnek, és lehetővé teszi az ebben az életkorban különösen jelentős egyéni különbségek kezelését. A szakasz végén még nincs szükség az iskolai teljesítmények követelményként történő meghatározására, minősítő jellegű értékelésére.

A kezdő szakasz feladatai

A kezdő szakasz azt fejezi ki, hogy erőteljesebbé válik az iskolai teljesítmény- elvárások által meghatározott tanítási-tanulási folyamat.

Az alapozó szakasz feladatai

Az alapozó szakasz funkciója elsősorban az iskolai tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák, képességek (együttesek) megalapozása. Ebben a szakaszban történik az iskolai tudás és a tanítás folyamatának erőteljes tagolódása, amely megköveteli az ilyen típusú tanuláshoz szükséges és ehhez rendeződő képesség-nyalábok, kompetenciák célzott megalapozását.

A fejlesztő szakasz feladatai

A fejlesztő szakasz alapvető feladata a változó és egyre összetettebb tudástartalmakkal is összefüggésben a már megalapozott kompetenciák fejlesztése, azaz megerősítése, bővítése, finomítása, hatékonyságának variabilitásának növelése.

A helyi tanterv újragondolásának feladatai

A pedagógiai szakaszok egymáshoz kapcsolódása és ezzel összefüggésben a pedagógiai szervezési tevékenység orientálása céljából határozza meg a Nemzeti alaptanterv a helyi tanterv elkészítésének és alkalmazásának kötelező elveit. A helyi tantervnek biztosítania kell, hogy az alapfokú nevelés-oktatás pedagógiai szakaszában,

– a bevezető és a kezdő szakaszban a tanítás-tanulás szervezése

= játékos formában,

= a tanulói közreműködésre építve,

= az érdeklődés felkeltésére,

= a problémák felvetésére,

= a megoldás keresésre és

= a tanulói képességek fejlesztését szolgáló ismeretek elsajátítására irányuljon.

– Az alapozó és a fejlesztő szakaszban a tanulói terhelésnek a tanulói képességekhez igazodva kell növekednie. [243/2003. (XII. 17.) Korm. rendeletet 2/A. §.]

A gyermekközpontú oktatásszervezés lehetősége

A Nemzeti alaptanterv kiadásáról rendelkező kormányrendeletnek ezek az új szabályai megmutatják a tanítás-tanulás szervezés lehetséges útját, az utat, amely lehetővé teszi a tanuló fejlettségéhez, képességeihez, szociális és más helyzetéhez igazodó felkészítés folyamat bevezetését az iskolában. Ezek a rendelkezések megadják a lehetőséget a nevelőtestületnek és az egyes pedagógusoknak ahhoz, hogy saját elképzeléseik alkalmazásával oldják meg azokat a pedagógiai problémákat, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az osztályközösség minden egyes tagja megkapja a részére járó, a fejlődését leginkább szolgáló felkészítést.