A szürke állomány tündöklése és bukása
Nem tudom hányan gondolkoztak már el azon, miképpen fordulhatott elő, hogy miközben állítólag a magyarok között az átlagosnál nagyobb számban fordulnak elő tehetséges emberek, s legfőbb kincsünk a „szürkeállományunk”, az új kormányzati gazdaságpolitika középpontjában nem az innováció, hanem a képzetlen fizikai munkások tömeges munkába állítása áll.
Talán ennek oka, hogy látszólag egyszerűbb és olcsóbb leszállítani a tankötelezettség idejét, megszüntetni a szakképzésben a műveltségi tartalmak oktatását, csökkenteni az érettségizettek és a felsőoktatásba járók számát, mint megteremteni a magas szintű, esélyt teremtő oktatás feltételeit. Hosszabb távon azonban ez a megoldás azzal a következménnyel jár, hogy az ország csak bérmunkára tud vállalkozni.
Ezért feltehetően ebben a döntésben az játszott elsődleges szerepet, hogy a képzetlen és műveletlen tömegek hatalomnak tetsző irányítása sokkal könnyebb és hatékonyabb, mint azoké, akik olvasnak, és megértik azt is, ami a sorok közé van írva. Talán, de nem utolsó szempont feltehetően az is, hogy így lehet biztosítani a feltételeket a kínai tőke fogadásához.
Lassan világossá válik, hogy az alaptörvény csak látszólag jogi fércmunka. Valójában tudatosan felépített koporsója a jogállamnak és a szociális piacgazdaságnak. Nem csak az alapvető emberi jogok érvényesüléséhez nem biztosítottak a valóságos feltételek, hanem a szociális biztonsághoz való jog is megszűnt. Nem véletlenül maradt ki az alaptörvényből a szociális piacgazdaság megvalósításának államcélja, a munkához való jog, a szociális biztonsághoz való jog, a sztrájkjog.
A szürkeállomány pedig ismét megtalálta a huszadik századból jól ismert megoldást, irány nyugat, irány Amerika.
