A közrend helyreállítása kormánycélkitűzés első célcsoportja a köztisztviselői kar. E téren jelentős intézkedések születtek az eltelt rövid idő alatt. Most nem a szokásos vezetőcserékről van szó, – amelyek egyébként igazolják csak annak érdemes vezetői feladatokat vállalnia, aki nem tervez hosszú távra -, hanem azokról az intézkedésekről, amelyek azt hivatottak garantálni, hogy megteremtsék a lojális közigazgatást, a mindent végrehajtó államgépezetet. Első lépésként ajánlatos minden közszolga számára annak a dokumentumnak a megtanulása, amelyet jól látható helyen helyeztek el nem rég a közintézmények falán. Minden köztisztviselő hallhatta, hogy a kifüggesztéssel lezárult életének egy korszaka: amelyet a lopás, és az ügyfelek lekezelése jellemzett. Igaz nem biztos, hogy e dokumentum kívülről történő megtanulása és a szemléletváltás elégséges a munkahely megtartásához.

 Az igazság az, hogy a köztisztviselő sosem fogja megtudni, miért küldték el, legfeljebb sejtheti, mivel indoklási kötelezettség munkáltatóját nem terheli. Érdemes ezért tanulmányoznia a három majom intelmeit is – nem látok, nem hallok, nem beszélek. Érdemes annál is inkább, mert kirúgás esetén nincs már az első polgári kormány által 1992-ben kitalált „istentelen hosszú” felmentési idő, és ma már tudható az is, hogy az akkor elfogadott törvényben biztosított végkielégítés „jó erkölcsbe ütközik”, ezért adó formájában elvonásra kerül. Vajon a mai Kormány számos tagja, államtitkára és kinevezettje, hogy tudja elviselni azt a súlyos lelki terhet, amelyet 2002-ben rakott rájuk az őket váltó Kormány, azzal, hogy az idén kiosztott végkielégítéseket jóval meghaladó összegű juttatásokat fizetett ki távozásukkor részükre?

            A közrend helyreállítása kormánycélkitűzés második célcsoportja a gyermek. E téren is jelentős intézkedések születtek az eltelt rövid idő alatt. A cél világos minden gyermeknek tudnia kell hol a helye, mi a kötelessége. Minden gyermeknek meg kell tanulnia, hogy a bűnösnek bűnhődnie kell, aki nem teljesíti kötelezettségét az lemarad, aki lemarad az kilóg a sorból, aki kilóg a sorból az problémás és aki problémás azt el kell különíteni társaitól. A pedagógusok e célkitűzések érvényesítéséhez részben visszakapták hagyományos jogosítványaikat „meg- és önbecsülésüket”. A pedagógusok körmöst még nem adhatnak, a fül- és hajhúzást legálisan még nem alkalmazhatják, nincs az iskolában, kollégiumban még fogda sem -, viszont az első évfolyam kivételével lehet már buktatni és ehhez nem kell magyarázó szöveget sem melléfűzni. Elég a szülővel egy számot közölni: „1”, amelyet az a szülő is felismer, akit korábban esetleg éppen abban az iskolában nem tanítottak meg írni, olvasni, amelyben most a gyermekéről állítják ki a bizonyítványt. Igaz ehhez a közismert számhoz hozzá kell fűzni az értelmező részt is „elégtelen”, de ennek a kifejezésnek nemes hagyománya van, és a szülőnek is ismernie kell jelentését a saját bizonyítványából. Annak ellentételezésére, hogy az első évfolyamon nem lehet buktatni kikerült a törvényből az iskolának az kötelezettsége, hogy ha a tanuló „felzárkóztatásra szorul” minősítést kapott, a szülő bevonásával értékelni kell teljesítményét, fel kell tárni a fejlődését, haladását akadályozó tényezőket, és javaslatot kell tenni az azok megszüntetéséhez szükséges intézkedésekre. Nem mellékesen, teljesen új lehetőség, hogy, ha a tanuló betöltötte a tizennegyedik életévét, akkor megnyílhat előtte – egy tanítási évben többször is –  a börtönajtó. Ez sokat segíthet a tizennyolc évig tartó tankötelezettségből levezethető feszültségek kezelésében. Régi-új eszköz a családi pótlék átalakítása iskoláztatási támogatássá. Ha gyermek nem jár iskolába, a szülő nem veheti fel a pénzt, a jegyző majd megmondja helyette mi legyen a sorsa. Nem kell vizsgálnia az elmaradás, kimaradás, távolmaradás okait. Lényegtelen, hogy van-e ruhája, cipője a gyermeknek, be tud-e érkezni kellő időben, hogyan fogadták társai, a tanárok. Mind ez mellékes, vizsgálni csak azt szükséges kellő számú óráról maradt-e távol igazolatlanul a tanuló. Az igazsághoz hozzátartozik a családi pótlékra való jogosultság idejét még az előző Kormány csökkentette huszonhárom évről húszra. Feltétlenül javítja az iskolai légkört, a pedagógus-szülő kapcsolatát, hogy a jegyzői döntéshez a pedagógusnak kell adatot szolgáltatnia. Biztosan elősegíti a hatékony pedagógiai légkör kialakítását az is, ha a tanulót az iskola feljelentése alapján zárják börtönbe, vagy a szülő ül – iskolai feljelentés alapján – esetleg évekig, mivel a közfeladatot ellátó pedagógust jogszerű eljárásában erőszakkal vagy fenyegetéssel akadályozta. Kell-e mellesleg hatékony pedagógiai légkör az olyan iskolában, amelyben nem az a fontos, mi jó a gyermeknek, amelyben nem az a cél, hogy szolgáltasson, hanem az erkölcs, a rend és a fegyelem megteremtése?

            Persze a közrend helyreállítása nem áll meg a tanulónál és a szülőknél, érinteni fogja a pedagógust is, akinek a szakfelügyelő fogja megmondani mennyit ér, s aki jól teszi, ha minél hamarabb megveszi a köpenyét, nehogy többet mutasson meg a kelleténél.

 És nem kétséges a közrend kiterjed majd mindenkire.