Egyes gyermekeknek jobb, ha nem a családjukban vannak, hanem az állam gondoskodik róluk, summázható a gyermekügyekben minden döntésre feljogosított új főhivatalnok által ismertetett kormányzati nevelési filozófia lényege. Nem véletlen, hogy a kormány kiemelt figyelmet szentel a gyermekekre, hiszen hosszú távra tervez.

Úgy véli, a gyermeki lelkek feletti hatalom megszerzésével, a gyermekek személyiségének kormányzati célok szerinti alakításával rakhatja le annak a kurzusnak a tartócölöpjeit, amelyben csak az számít embernek, aki vagyonos, konzervatív, keresztény és a hatalom elkötelezett híve. Az ilyen szülőknél a gyermek jó helyen van, fejlődése előtt szabad az út. Más családokban a gyermekről való szülői gondoskodás nincs összhangban a kormányzati elvárásokkal. Ezért az államnak kell nagyobb terhet magára vennie a gyermeknevelés terén. Arra kell kiemelt figyelmet fordítania, hogy minél kevesebb legyen azoknak a száma, akik megértik, mi folyik a világban, s főleg azoknak a száma csökkenjen a lehető legkevesebbre, akik tudják, hogy a hatalom nem mindenható, s nem megdönthetetlen.
Lassan beindul az a rendszer, amely arra hívatott, hogy osztályozza, uniformizálja, kasztjának megfelelően felkészítse a tanulót a sikeres életkezdésre, illetve a közmunkás létre. Ez a rendszer a köznevelés rendszere, amelyben az elitképzés elsősorban az egyházi gimnáziumokra vár, míg az új közmunkás-jobbágysereg kitermelése az állami intézményrendszer feladata lesz.
A köznevelés rendszerében a szülőnek nem sok köze van gyermekéhez. Három éves korától kezdve köteles átengedni az óvodának. Az általános iskola pedig reggel nyolctól délután tizenhat óráig gondoskodik a tanuló hazafiasságra neveléséről, és az elvárt erkölcsi követelmények besulykolásáról. Kimaradásra a gyermeknek kevés esélye van. Rendőrök pásztázzák az utcákat, árgus szemekkel kutatva a tankötelesek után. Arányos testi kényszer alkalmazására jogosult őr gondoskodik arról, hogy senki ne vonhassa ki magát jogtalanul az állami gondoskodás alól. [Lehetőség van arra, hogy a gyermek ötéves koráig felmentést kapjon az óvodába járás alól, és felmenthető a délutáni foglalkozásokon való részvétel alól is. A döntéshozatalnál mérlegelhető, milyen családban él a gyermek.] Az, hogy egész nap bent kell lennie a tanulónak az általános iskolában, semmi biztosítékot nem jelent arra vonatkozóan, hogy valaki eljut a nyolcadik évfolyam végére. Az a pedagógus ugyanis, aki reggeltől késő délutánig foglalkozik a gyermekkel, másnap elégtelenre minősítheti annak felkészültségét, és az év végén meg is buktathatja.
Az állam kötelezettségvállalása nem tart tovább az általános iskolánál. Annak befejezését követően nincs már olyan iskola, amelyik köteles lenne felvenni a még tanköteles tanulót. Az, aki az általános iskola után nem talál magának iskolát és még tanköteles, a végzettséget nem biztosító, semmire sem jogosító HÍD-programba lép be. A tizenhat éves korig leszállított tankötelezettség törvényesíti az iskolarendszerből való kilépését mindazoknak, akik az átlagnál lassabban haladnak. A nem megfelelő családból származó tanulók szerencsés esetben bejuthatnak a hároméves szakiskolába, amelyben általános műveltségük gyarapítására nem jut idő, a képzés középpontjában a fizikai munka áll, így kevés esély marad arra, hogy az itt végzettek alkalmassá váljanak pályamódosításra, ismereteik megújítására, az önálló vállalkozóvá válásra.
Mindehhez a feladathoz az iskolákat meg kellett fosztani szakmai önállóságuktól. Nincs többé szükség a szülő-pedagógus-tanuló mellérendeltségére épülő, gyermekközpontú, nyitott iskolákra. A nemzeti alaptanterv olyan, mint a „szentírás:” megkérdőjelezhetetlen, felülbírálhatatlan, megsérthetetlen. Ha az iskola, a pedagógus nem tartja be, „szentségtörést” követ el. Ha a tanuló nem az iskola elvárásai szerint cselekszik, az állam akaratát, hatalmát sérti meg, ezért számíthat a következetes és szigorú számonkérésre, szankcióra, életkorától függetlenül az iskolából történő „kicsapásra”. [Természetesen az elitképzőkben a felkészítés más szabályok szerint folyhat, mint a „szegények iskoláiban”.]
A pedagógusnak munkája során nincs szükség többé gondolkodásra, az állam megteszi helyette. S mi lesz azokkal, akik nem akarnak egy gépezet csavarjává válni? A minősítés, ellenőrzés új rendszerében mérlegre teszik alkalmasságát, magánéletét, erkölcsét, elkötelezettségét. Az, aki nem felel meg a kormányhivatal minősítési eljárásán, elveszíti állását.
Míg az Alkotmány tartalmazta, hogy a Magyar Köztársaság különös gondot fordít az ifjúság létbiztonságára, oktatására és nevelésére, védelmezi az ifjúság érdekeit, az alaptörvényben ilyen kötelezettségvállalás nem található. Igaz a köznevelésről szóló törvény deklarált célja – többek között – a gyermekek, harmonikus lelki, testi és értelmi fejlődésének, készségeik, képességeik, ismereteik, jártasságaik, érzelmi és akarati tulajdonságaik, műveltségük életkori sajátosságaiknak megfelelő, tudatos fejlesztése. A tények azonban azt mutatják a kormányzatnak a „gyermekszeretete” nem kevésbé bűnös, mint a pedofília.