2013. január 1-je sorsfordító napja lesz a köznevelés rendszerének. Ez az a nap, amikor – az óvodák kivételével – a köznevelés intézményei átkerülnek az állam fenntartásába. Ez az a nap, amelytől kezdődően megszűnik a helyi önkormányzatok feladatellátási kötelezettsége az oktatás terén, s ebből adódóan az e napon kezdődő költségvetési évtől az állam átveszi a finanszírozás feladatait is.

A látszat ellenére ez a megoldás nem növeli, hanem éppen ellenkezőleg, csökkenti az intézményrendszer stabilitását. Addig ugyanis, amíg a települési önkormányzatok felelősséggel tartoztak választóiknak intézményeikért, a településigazgatás lényeges kérdése volt, hogy a helyben lakók, helyben jussanak minél jobb színvonalú szolgáltatásokhoz, és mindezek érdekében a települési önkormányzatok jó része – sokszor erejét meghaladóan – hozott áldozatot intézményeiért, amikor kiegészítette a költségvetés által biztosított normatívák összegét saját bevételeiből. A fenntartói jogokat az állam nevében átvevő állami intézményfenntartó központ a kormánynak és nem közvetlenül a választóknak tartozik felelősséggel. Így nem abban érdekelt, hogy minél színesebb legyen az intézményrendszer, minél több szolgáltatást nyújtsanak iskolái. Éppen ellenkezőleg, feladata – csupán a költségvetés oldaláról vizsgálva – az, hogy a kormány szándékának megfelelően, a költségvetés által nyújtott keretek közé szorítsa az ellátó rendszert. Ehhez a kormány oktatáspolitikáját tükröző törvények – a tankötelezettség idejének leszállításával, a szakképzés idejének csökkentésével, a pedagógusok munkaterheinek növelésével, a rendszer felállítására vonatkozó szabályozás hiányával, – megadják a mozgásteret. Miután minden döntés meghozatala – szabályozás, tervezés, szervezés, engedélyezés, ellenőrzés, fenntartás, finanszírozás, bér- és létszámgazdálkodás, vezetői kinevezés – az államhoz kerül, nem túlzás azt állítani, hogy az intézmények és a benne dolgozók sorsa egyetlen személy akaratától függ.

A jövő évi költségvetés – rendeltetéséből adódóan – egy évre szabályoz. A benyújtott törvényjavaslatban az oktatásért felelős minisztérium költségvetésében meg lehet találni azt az összeget, amely a mai közalkalmazotti létszám illetményeinek, valamint a pedagógus életpálya szeptember-december időszakra eső összegének kifizetéséhez szükséges. Megtalálható a 2012. január 1-jén államosított önkormányzati intézmények jövő évi működtetésére szánt összeg is, igaz, az ezévi szinten számítva, holott várhatóan ebből a „pénzből” már az idén sem lehet megoldani a feladatokat. Ezek az összegek nem jelentenek többletforrásokat az oktatás részére. Ennyivel csökkenti ugyanis az önkormányzati költségvetést az Országgyűlés.

A benyújtott törvényjavaslatból nem lehet tudni, ki és honnan fogja előteremteni azt a mintegy száz- százötven milliárd forintot, amely az intézményműködtetés – ide tartozik többek között a villany, a gáz, a takarítás, a karbantartás, a biztonsági őrzés – költségeinek kifizetéséhez szükséges. A köznevelésről szóló törvény nyári – senkivel le nem egyeztetett – módosítása szerint – a szakképzés kivételével – jövő év szeptembertől az intézményműködtetés feladatait a háromezer főnél nagyobb lakosságszámú települési önkormányzatoknak kell ellátniuk, előteremtve hozzá a szükséges fedezetet saját forrásaikból. Bonyolítja a helyzetet, hogy a települési önkormányzat mentesül kötelezettségétől, ha igazolja, hogy az ellátásához nem rendelkezik a szükséges teherbíró képességgel. Ekkor az önkormányzat helyébe az állam lép. Az állam látja el a szakiskolák és háromezer lélekszám alatti települések intézményei működtetésével kapcsolatos feladatokat. Az állami költségvetésben azonban nincs forrás sem a szeptemberig tartó állami működtetés feladataihoz, sem a végleg az „állam nyakán maradó” intézmények működtetéséhez. A megoldást a kormány részben megtalálta. Egy, a köznevelési törvény nyáron elfogadott szövegének módosítására benyújtott újabb módosító javaslat szerint a működtetés feladatait az érintetteknek már január 1-jétől át kell venniük. Csakhogy ettől a törvénymódosítástól nem lesz több a pénz. Sőt, a költségvetésről szóló törvényjavaslat elfogadása esetén nemcsak a feladatokhoz rendelt normatívák elvonásával, hanem az átengedett állami források csökkentésével is nehezíti a települési önkormányzatok gazdasági helyzetét. Minél több önkormányzat marad ki a működtetői feladatból, annál több lesz a hiány az állami oldalon. A hiányzó összeget az állam az önkormányzatoktól történő forrásátcsoportosítással kívánja előteremteni, amelyhez a szükséges felhatalmazás benne van a költségvetési törvényjavaslatban. A kérdés az, hogy a forráshiányos önkormányzatoktól milyen további forrást lehet elvonni?

2013. szeptember 1-jén lépnek hatályba a finanszírozás új rendjét meghatározó rendelkezések: a költségvetés fedezi a nevelési-oktatási intézmény és a pedagógiai szakszolgálat ellátásához szükséges pedagógusok és a nevelő-oktató munkát közvetlenül segítő alkalmazottak illetményét és ezek járulékait. Az állam mint fenntartó ezért abban érdekelt, hogy a lehető legkevesebb intézménytől a lehető legkevesebb szolgáltatást „rendelje meg”. Érdekelt abban is, hogy minden intézményfenntartó esetében a lehető legszigorúbb számítási alappal – a maximális osztálylétszámmal, és az egy pedagógusra kiosztható legmagasabb tanítási órával – határozza meg azt a létszámot, amely tekintetében ki kell fizetnie az illetményt és járulékait. Miután 2014-ben az új bérrendszer szerinti finanszírozáshoz mintegy négyszázmilliárd forint többletforrásra lenne szükség, ha ez az intézményrendszer, benne a százhetvenezer pedagógussal „megmaradna”, feltehetően a jövő évben a következő év várható költségvetési forrásaihoz igazítja majd az állam az intézményrendszert, és a foglalkoztatási létszámot. Rövidesen kiderül az is, része-e az IMF-el folytatott tárgyalásoknak a pedagógus életpálya bevezetésének elhalasztása?