A jól működő állam érdeke az olyan iskolarendszer működtetése, amely képes felkészíteni polgárait azokra a feladatokra, amelyekre szükség van ahhoz, hogy az ország megfelelő fejlődési pályára álljon, maradjon. A tanulás az egyén, és a család érdeke is. A személyes boldogulás alapja a minél több tudás, minél magasabb szintű iskolai végzettség megszerzése. Annál nagyobb a lehetősége a családi és az állami érdekek összeütközésének, minél szűkebb társadalmi közösség céljainak megvalósítását tűzi maga elé az állam. Az Orbán kormány az oktatás rendszerét államosította, annak érdekében, hogy az állam céljainak alárendelje. Az államosítás célja, hogy a gyermekek nevelésének irányítása az állam kezébe kerüljön. Az állam dönthessen arról, ki méltó arra, hogy bejusson a felsőoktatásba, ki tartozzon a középosztályhoz, a vezetői réteghez, kiből legyen közmunkás, segédmunkás. Az államosított rendszer nyújt lehetőséget ahhoz is, hogy az állam az általa fontosnak tartott ideológiát közvetlenül eljuttassa a célba, a gyermekekhez és rajtuk keresztül a szülőkhöz.

Míg a közoktatás rendszerében a feladatmegosztás elve érvényesült – az állam az ágazati irányítás keretébe tartozó feladatokat látta el, a szolgáltatások megszervezése kötelező önkormányzati feladat volt, az iskolák nagyfokú önállósággal rendelkeztetek -, addig a köznevelés rendszerében az állam átvette az oktatásszervezést, magához vonta az intézményfenntartással együtt járó feladatokat. Az állami ellátó rendszer kiépítése lehetőséget nyújt a források elosztásának állami rendelkezés alá vonására, annak eldöntésére, hol működjön iskola, milyen szolgáltatásokat nyújtson, ki tanítson benne, mit és miből.

Az államosítás területei a köznevelésben

A köznevelés rendszerének államosítása

2013. január 1-jétől – az óvodák kivételével – valamennyi önkormányzati közoktatási intézmény állami fenntartásába került. A települési önkormányzatok ettől kezdve ki vannak zárva a köznevelés szervezésével összefüggő érdemi döntések meghozatalából. Mint működtetők megteremtik a feltételeket a tulajdonukban lévő ingatlanban folyó állami köznevelési feladatellátáshoz. Az átvett intézmények – már, mint köznevelési intézmények – beolvadtak a hivatalként működő Klebelsberg állami intézményfenntartó központba. A beolvadás azt jelenti, hogy az intézmények mint önálló szervezetek megszűntek, a hivatal részévé váltak, irányításukat a hivatal elnöke látja el, aki gyakorolja a munkáltatói jogokat is a köznevelési intézményekben foglalkoztatottak felett. Az állami intézményfenntartó központ szervezeti egységeként működő köznevelési intézmények nem rendelkeznek polgári jogi értelemben vett jogi személyiséggel, nem köthetnek szerződést, nincs költségvetésük, nem gazdálkodhatnak. Az intézményvezető átruházott jogkörben gyakorolhatja az egyes munkáltatói jogokat. Nincs kinevezési joga, nem szüntetheti meg a közalkalmazotti jogviszonyt. Megbízását az oktatásért felelős minisztertől kapja, s a miniszter mentheti fel. Ez a függőségi kapcsolat a rendszer legfőbb biztosítéka.

A szakmai önállóság korlátozása

Míg a közoktatásban az iskolák a Nemzeti alaptanterv alapján elkészítették helyi tantervüket, az új rendszerben kötelező számukra a miniszter által kiadott kerettanterv alkalmazása. Bár a köznevelési törvény szerint az iskolák szakmailag önállóak, valójában az időkeret tíz százaléka az, amellyel „szabadon” rendelkezhetnek. Míg a közoktatásban az iskolák feladata a kulcskompetenciák fejlesztése volt, és rájuk bízták, hogy a fejlesztési feladatokat milyen követelményekkel, milyen ütemezésben oldják meg, az új rendszerben minden tanulónak azonos időpontra, teljesítenie kell az előírt követelményeket ahhoz, hogy továbbhaladhasson az iskolai évfolyamokon. Itt válik világossá, mit is jelentett a „buktatás tilalma” a közoktatás rendszerében az első-három évfolyamon. Volt ideje a pedagógusnak arra, hogy felzárkóztassa azt a tanulót, aki az átlagnál lassabban tudott haladni. Az új rendszer lényege, aki lemarad, az kimarad. Az iskola fenntartója kerettantervet nyújthat be, az oktatásért felelős miniszternek, jóváhagyás céljából. A miniszter mérlegelés alapján dönt. Ez az eljárás jó eszköz az „elit” iskolák kialakításához. Az elmúlt húsz évben a tankönyvkiadók és forgalmazók az állam által meghatározott elvárások szerint, a pedagógusok választása alapján látták el az iskolákat, a tanulókat tankönyvekkel. 2013. szeptember 1-jétől a tankönyvek országos beszerzését és az iskolákhoz történő eljuttatását az állam magához vonta. 2014. január 1-tétől pedig a tankönyv fejlesztése, forgalmazása, kiadása és jóváhagyása az állam feladatává válik. Tantárgyanként kettő könyv kerülhet fel a tankönyvjegyzékre, ebből lehet választani. Az egy tanterv mellett, ez kétszer annyi választási lehetőséget biztosít az iskoláknak, pedagógusoknak. Mellesleg a tankönyvpiac évi tizenöt milliárd elosztását teszi lehetővé a kormánynak.

A pedagógiai-szakmai szolgáltatások államosítása

A pedagógiai-szakmai szolgáltatásoknak fontos szerepük van a szakmai információk, tapasztalatok összegyűjtésében, közvetítésében az intézmények, a pedagógusok részére. Közismert formájuk a szaktanácsadás, a pedagógus-továbbképzés. A köznevelés rendszerében a pedagógiai-szakmai szolgáltatások szervezése állami monopóliummá vált. Az állam nem zárta ki teljes egészében annak lehetőségét, hogy nem állami fenntartó is létrehozzon pedagógiai intézetet. A pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat azonban az oktatásért felelős miniszter szakmai irányítása alá helyezték, amelynek tartalma nem szabályozott, biztosítva ily módon a korlátlan állami beavatkozás lehetőségét. Az állami intézményfenntartó központ keretei között működő köznevelési intézmények pedig a pedagógiai-szakmai szolgáltatásokat csak az állami köznevelési közfeladat-ellátás keretében, csak az oktatásért felelős miniszter által kijelölt intézményben vehetik igénybe.

A szakmai ellenőrzés államosítása

A közoktatásról szóló törvény a minőségbiztosítás rendszerének létrehozásával és működtetésével teremtette meg a nevelő és oktató munka folyamatos ellenőrzésének és fejlesztésének szakmai feltételeit. Minden közoktatási intézmény meghatározta minőségpolitikáját, létrehozta és működtette minőségfejlesztési rendszerét. A nevelőtestület a szülői szervezet véleményének kikérésével évente értékelte a végzett munkát, figyelembe véve az országos mérés-értékelés eredményeit. A helyi önkormányzati intézményfenntartó elkészítették minőségirányítási programjukat, amelyben meghatározták a fenntartói elvárásokat, és az egyes intézményeknek az ezzel kapcsolatos feladatait. Az országos minőségirányítás a közoktatás országos mérési-értékelési tevékenységére épült. A köznevelés rendszerében az állam kizárólagos feladata a köznevelés intézményeiben folyó munka minőségének az állami ellenőrzés útján való biztosítása. Az oktatásért felelős miniszter működteti a tanfelügyeletet. A tanfelügyelet az óra- és foglalkozáslátogatásra, a megfigyelésre, az interjú és a pedagógiai dokumentumok vizsgálata módszereire épül. A tanfelügyeleti ellenőrzés alapja a központi tanterv és a hozzá rendelt tankönyv.

Az érdek-képviselet államosítása

2013. január 1-jén az állami és az önkormányzati köznevelési intézményekben dolgozó pedagógus – a törvény erejénél fogva – a Nemzeti Pedagógus Kar tagjává vált. A Nemzeti Pedagógus Kar bármely kérdésben javaslatot tehet az oktatásért felelős miniszternek, így az állam minden kérdésben arra a véleményre „támaszkodhat”, amelyet az általa létrehozott köztestület ad. A Nemzeti Pedagógus Kar megalkotja Alapszabályát és a Pedagógus Etikai Kódexet, tagjaival szemben etikai eljárást folytathat le.

A pedagógusok államosítása

A hatalom igényeit kiszolgáló rendszer működésének előfeltétele, hogy a pedagógusok kiszolgáltatott helyzetben legyenek. Ez meg is valósult. Az intézményrendszer átalakításának tisztázatlan kérdései, az államosítással együtt járó intézménybezárások, összevonások lehetősége, a munkaterhek növelése, a foglalkoztatás előfeltételeként kikötött – a tanfelügyeleti óralátogatásra épülő – minősítő vizsga teljesítése, a munkaköri kötelezettségek bizonytalan törvényi megfogalmazása mind-mind magában rejti a munkahely elvesztésének lehetőségét. Megváltozott a pedagógusok több évtizedes foglalkoztatási rendje. Heti harminckét órát bent kell tartózkodniuk az iskolában, akár jut külön asztal és szék mindenkinek, akár nem. A harminckét órából huszonhat tanítási óra, és e felett, további eseti helyettesítés, tanulói felügyelet rendelhető el. Minél több tanítási órát tart egy pedagógus, annál kevesebb pedagógusra van szükség a rendszerben. Minél több tanítási órát tart egy pedagógus, annál kevesebb idő jut a heti negyven órából a felkészülésre, a gyermekekkel, a szülőkkel való kapcsolattartásra. 2013.szeptemberétől új pedagógus díjazási rendszer került bevezetésre. Az új bérezési rendszer nem ismeri el a többletszakértelmet, az átlagon felüli munkateljesítményt, a többlettanítást. A kötelező kari tagság alkalmas eszköz a pedagógusok megfélemlítésére. Abban az esetben ugyanis, ha az Etikai Kódexben vagy az Alapszabályban foglaltakat megszegi, etikai vétséget követ el. Hogy ezekben a dokumentumokban mi lesz, az még nem ismert. A Nemzeti Pedagógus Kar 2014. első negyedévében fog megalakulni.

A szülői jogok államosítása

Azáltal, hogy az egyes iskolák közötti szakmai sajátosságok eltűnnek, az intézményválasztás szabadsága kiüresedik. Az állam kivonja a szülő felügyelete alól a gyermeket. Míg a közoktatás rendszerében a gyermek az ötödik életévében kezdte az óvodát, a köznevelés rendszerében – 2014. szeptemberétől – három éves korban kell megkezdeni az óvodát. A közoktatás rendszerében a kötelező tanítás a délelőtti órákra esett, és a szülő kérelmére nyújtott az iskola napközis foglalkozást a tanulónak. A köznevelésről szóló törvény előírta, hogy az általános iskolának délután tizenhat óráig kell tanórai és egyéb foglalkozásokat tartani a tanulónak. Minden kötelezettség alól felmentést lehet kérni, azonban nem szabályozottak azok a kritériumok, amelyek alapján a gyermek ügyében dönteni kell. A tankötelezettség idejét a tanuló tizennyolcadik életévéről leszállították a tanuló tizenhatodik életévére. Ettől az időponttól kezdődően az államnak nincs ellátási kötelezettsége, nincs olyan iskola, amelyik köteles lenne felvenni a tanulót. Amennyiben a tanuló a tizenötödik életévének betöltéséig csak az általános iskola hatodik évfolyamát fejezte be, csak kivételes esetekben járhat tovább az általános iskolába. A következő tanévet az úgynevezett Híd-programban kezdheti meg, amelyben a szakképzéshez szükséges kompetenciákat fejlesztik. Nehezebbé vált a középiskolai felvételi, s kormányzati terv a középiskolába felvehető tanulói létszám csökkentése, a szakiskolákba járó tanulók számának növelése. A szakiskolában azonban nem folyik felkészítés általános műveltség körében, így nincs reális esély arra, hogy a tanuló a szakmai vizsga letételét követően a középiskolában folytassa a tanulmányait. Míg a közoktatás rendszerében az iskolai szülői szervezet egyetértési jogot gyakorolt az intézményi dokumentumok – szervezeti és működési szabályzat, házirend – elfogadásánál, addig a köznevelés rendszerében csupán a döntéshozót nem kötő véleményezési joggal élhet a szülői szervezet.
Az utcán cirkáló rendőr felhatalmazást kapott arra, hogy elfogja és az igazgató elé állítsa a tizennégy évesnél fiatalabb tanulót, ha nem tudja hitelt érdemlően igazolni, hogy tanítási időben jogszerűen tartózkodik az utcán. Az iskolai fegyelem fenntartása érdekében, többnyire a szakiskolákba iskolarendőröket vezényelnek. Feladatai jogszabályban nem rendezettek, mégis szabálysértési hatóság vagy az ügyészség elé állíthatja a társadalomra veszélyes, köpködő, káromkodó vagy verekedő tanulót. Az iskola igazgatójának jeleznie kell a gyermekvédelmi hatóságnak, ha igazolatlanul mulaszt a tanköteles tanuló. Ennek alapján a családi pótlék helyébe lépő iskoláztatási támogatást megvonják a szülőtől és gyermekétől.

A tanulói érdekek államosítása

Az új pedagógiai követelményrendszer bevezetése, az évfolyamismétlés korlátozásának megszüntetése, a szöveges értékelés eltörlése, mind-mind azzal a következménnyel jár, hogy az átlagosnál nehezebben haladó tanulóknál nagy esély van a lemaradásra, a leszakadásra, az iskolarendszerből való kiesésre. Megnőttek a tanulói munkaterhek, nemcsak azért, mert tizenhat óráig bent kell maradnia a tanulónak az iskolában, hanem a kötelező tanórai foglalkozások heti idejének megemelkedése miatt is. Eddig például a hetedik-nyolcadik évfolyamon napi öt tanítási óránál nem lehetett több kötelező tanítási óra. A köznevelés rendszerében ezeken az évfolyamokon heti harmincegy az előírt óraszám. Ez akkor is lényeges emelkedés, ha ebből heti öt a testnevelési óra. Abban az esetben, ha a testnevelési órát délután tartják, a gyermek nem engedhető haza a délutáni foglalkozásokról. A hittanhoz további egy óra kapcsolódik. A tanulók helyzetét nehezíti, hogy az iskola nem dolgozhat ki egyéni tanulási útvonalakat. Minden tanulónak ugyanarra az időpontra, ugyanazokat a követelményeket kell teljesítenie. A közoktatás rendszerében kizárás, illetve a tanév folytatásától való eltiltás fegyelmi büntetés a tankötelezettség ideje alatt nem volt kiszabható. A köznevelés rendszerében súlyos vagy ismétlődő fegyelemsértés esetén akár az első évfolyamról is ki lehet zárni a tanulót. Az egyéni érdeksérelmek mellett sérültek a tanulók közösségi jogosítványai is, mivel az iskolai, a kollégiumi diákönkormányzatok ugyanúgy elveszítették egyetértési jogukat a különböző szabályzatok elkészítésekor, mint ahogy elvesztették azt a szülői szervezetek.

Az el nem kötelezett oktatáshoz való jog sérelme

Míg a közoktatás rendszerében az állami és a helyi önkormányzati közoktatási intézmények nem lehettek elkötelezettek egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem, hitéleti kérdésekben nem foglalhattak állást, a köznevelésről szóló törvény nem tartalmazza ezeket a rendelkezéseket. Így fordulhat elő, hogy az állami iskolák első-nyolcadik évfolyamán a tanulónak – a szülők választása szerint – erkölcstanórán vagy hittanórán kell részt vennie. A szülő választ, ez a választás azonban egyben nyilatkozat is arról, kötődik-e valamely valláshoz vagy sem. Ez pedig sérti az Alaptörvényt, amely szerint mindenkinek joga van ahhoz, hogy tartózkodjon vallási vagy más meggyőződésének a kinyilvánításáról. A hittanóra megszervezésére a kötelező tanórai foglalkozások keretében kerül sor. Az állami iskola dokumentumaiban megjelennek azok az adatok, amelyek módot adnak diszkriminációra, állami vagy bármilyen más előnyös vagy hátrányos megkülönböztetésre.

A finanszírozás új rendszere

A közoktatás rendszerében az ellátórendszer finanszírozása megoszlott az állami költségvetés és a helyi önkormányzatok között. Az állami költségvetés mintegy hatszáz-hétszáz milliárd forinttal járult hozzá a helyi önkormányzati feladatellátáshoz. Ez az összeg a feladatellátásban közreműködők bérének mintegy hatvan-hetven százalékát fedezte. A fenntartói feladatokat ellátó helyi önkormányzatoknak kellett hozzátenni mintegy százötven-kétszáz milliárd forintot a bérek kifizetéséhez. Azzal, hogy az államosítás megtörtént, az egész rendszer működtetéséhez szükséges, megközelítően ezermilliárd forint előteremtése az állam feladatává és kötelezettségévé vált. Az államnak ezen túl gondoskodnia kell az egész köznevelési rendszert kiszolgáló feladatok finanszírozásáról, mint például a vizsgarendszer működtetéséről. E kötelezettségen némileg enyhít a helyi önkormányzati közreműködés, az úgynevezett működtetői feladatok ellátása. A köznevelés rendszerének a sorsát, a foglalkoztatható pedagóguslétszám alakulását az fogja eldönteni, hogy a költségvetés milyen összeget tud előteremteni erre a célra. Teljesen bizonytalanná vált a nem állami intézmények finanszírozása is. Annak ellenére, hogy a köznevelésről szóló törvény rendelkezései szerint az állam az engedélyezett létszám foglalkoztatásához szükséges béreket és közterheit bocsátja a fenntartók rendelkezésére, a 2013 szeptemberében indult tanévben az állam a tényleges kiadásokat korántsem fedező átalányt fizetett ki. Az egyházi és a nemzetiségi önkormányzati intézményfenntartók részére az Országgyűlés gyermek- és tanulói létszám alapú kiegészítő hozzájárulást állapított meg.

Az átalakítás vesztesei

Az oktatási rendszer szétverésével párhuzamosan folyt az önkormányzati rendszer felszámolása. Az ország elveszítette az önkormányzatiságban rejlő mozgató erőt, annak esélyét, hogy a településeken élők magukénak érezzék a közügyek megoldását.
Megszűnt a tanítás szabadsága, az intézménylétesítés szabadsága, a sokszínű intézményrendszer, a művészeti oktatás virágzása. Megszűnnek az alternatív iskolák, az egyedi tantervek.
Megszűnik annak lehetősége, hogy csökkenjen az iskolázatlan, a munkaerőpiacon esélytelenek száma. Ezáltal csökken annak lehetősége is, hogy az ország vonzóvá váljon a befektetők számára.
Mit veszít az ország? Csak a jövőjét!