Készül a jegyzék
Nem kell már sokat várni. Rövidesen elkészül az a hivatalos jegyzék amelyik tartalmazza, hogy az iskolába járók közül ki, milyen egyházhoz kötődik, illetve ki az ateista.
Egészen pontosan: a tanulók szülei azok, akik besorolhatóvá válnak ezen az alapon, hiszen a következő évi beiratkozáskor nekik kell választ adniuk arra a kérdésre, hogy gyermekük az állami általános iskolában az erkölcstan órán vagy az egyház által szervezett hit- és erkölcstan órán vegyen-e részt. Választani kell! Ezek az órák ugyanis a kötelező tanórai foglalkozások részeként kerülnek megszervezésre. Ezért ahhoz, hogy az adott iskolai évfolyamot a tanuló teljesítse, közérthetőbben, ne bukjon meg, legalább elégséges (2) osztályzatot kell szereznie ebből a tantárgyból is. Természetesen, ha a gyermek hiányzik ezekről az órákról a szülő éppúgy elveszíti az iskoláztatási támogatáshoz való jogát, mintha másik „hagyományos” óráról maradt volna távol. Megindulhat a szülővel szemben a szabálysértési eljárás is, gyermeke igazolatlan iskolai mulasztása miatt.
Másik következménye annak, hogy ezek a foglalkozások beépülnek a tanrendbe, az, hogy az iskolai dokumentumokban (napló, törzslap) fel kell tüntetni a tanórák idejét, a résztvevők nevét, a tanulói teljesítményt. A tanuló részére kiállított bizonyítvány pedig kitörölhetetlenül tartalmazni fogja azt az adatot, amelyhez egyébként még az oktrojált alaptörvény szerint sincs senkinek semmi köze. Bár a szülő jogosult megválasztani, hogy gyermekének milyen legyen a vallása, az esetek túlnyomó többségében ez a szülői döntés meghatározó egy egész életre. A történelem tanulsága szerint a vallási hovatartozás tisztázásánál a felmenők mindig szerepet játszottak. Így az érintett színváltása mindig kevés volt ahhoz, hogy kijátssza az aktuális hatalom adott valláshoz hozzákapcsolt megkülönböztető intézkedését. Ezért egy nyilatkozattal legalább két személyt listára lehet tenni.
Létrejön az ország legnagyobb szervezete, az állami intézményfenntartó központ, így egy munkáltatója lesz mindenkinek, közel százötvenezer embernek, aki a központ által fenntartott köznevelési intézményben a gyermekek, tanulók nevelésében részt vesz. A gyermekekről, a tanulókról készített (meglévő) nyilvántartáshoz ezért könnyen hozzákapcsolhatók azoknak a pedagógusoknak az adatai, akiknek a gyermeke a köznevelési rendszerében erkölcstan órán vagy hit- és erkölcstan vett – vesz – részt. Máris kreálható egy értékelési szempont a pedagógus minősítési rendszerhez. A pedagógus ugyanis a törvény erejénél fogva köteles hivatásához méltó magatartást tanúsítani. Ebbe az elvárásba a hatalom bármit belefogalmazhat.
Néhány év múlva pedig az egyes munkakörökre, álláshelyekre kiírt pályázatokban megjelenhet követelményként valamely, meghatározott egyház által szervezett hit- és erkölcstan órán való részvétel igazolása. Nem zárható ki az sem, hogy éppenséggel kizáró okká válik adott munkakör, álláshely betöltése azok számára, akik részt vettek a hatalom számára nem tetsző egyház által szervezett foglalkozáson.
Óhatatlanul felvetődik az a kérdés, milyen tisztség betöltésére, feladat ellátására válik méltatlanná az, akiről az iskola kiállította a bizonyítványt: „erkölcstelen”.
A helyzet tragikus.
Eddig azt hittem, jogom van nem tartozni egyik egyházhoz sem, és hogy vallásos vagyok, vagy sem, az az én magánügyem.
Ezzel szemben szeptembertől az a pedagógus/egyházi személy fogja minősíteni az én unokám erkölcsösségét 1-5-ig osztályzattal, aki és/vagy
1. Hazudni kénytelen pedagógusként a saját vallási hovatartozásáról.
2. Hazudik a gyereknek – az én őszinte és romlatlan unokámnak -, a szülőknek, feljebbvalóinak (hiszen tőlük függ a kenyere).
3. Állami iskolákban is bemagoltatják a gyerekekkel hittanórán a hiszekegyet – miközben szegény azt sem tudja, miről beszél.
4. Képmutatásra, hazudozásra nevel az iskola – és van képük nekik a gyerek erkölcséről véleményt alkotni, azt osztályozni. (Igaz, van joguk, „csak” az erkölcsi alapjuk hiányzik hozzá.)
5. Mindezt azok írják elő, akik az elmúlt 20 év pálfordulásában az én szememben hazug, erkölcstelen, sokan közülük korrupt politikussá váltak.
Hogyan tudják összeegyeztetni mindezt a hitükkel? Vagy nincs is hitük, csak egyházi hovatartozásuk?
Csak gratulálni tudok. Micsoda fejlődés!
A nem vallásos emberek közül pedig azok, akik megmaradtak becsületes, tisztességes, egyszerű embernek – azon töprengünk, hogyan tudjuk helyrehozni az unokáink erkölcsi felfogásában okozott károkat.
Szégyen.
Ilona
2012.12.06. @ 19:58
Remélem – a vallásos és a nem vallásos – választók többsége rájon, hogy mi a teendő.
drszudi
2012.12.16. @ 07:00
nincs isten
ludo
2013.01.09. @ 08:59
Kedves Ilona!
Nem köteles az unokája egyházi hittanra járni. helyette lesz a „civil” erkölcstan.
Azt ne mondja, hogy ez árt a kisunokája emberi méltóságának, és szellemi, társadalmi fejlődésének. Erkölcsi ismeretek nélkül nincs jól működő társadalom. Ezért van joga, sőt kötelessége az államnak az erkölcstani alapokat minden polgárának elérhetővé, megismerendővé tenni!
gyula
2013.01.11. @ 13:53