Konszolidált viszonyok között a parlamenti választások tétje az, hogy melyik politikai erő kap felhatalmazást arra, hogy négy évig vezesse az adott országot. Az ország vezetése alatt azt kell érteni, hogy a nyertes párt olyan helyzetbe kerül, amely lehetővé teszi számára akaratának végigvitelét az ország vezetését ellátó szervezeten keresztül.

A politikai akarat végigviteléhez nincs szükség többre, mint a törvénykezés normális menetére, vagyis arra, hogy elkészüljenek és megjelenjenek azok a törvények, amelyek tükrözik a választáson nyertes politikai hatalom szándékait, s amelyek meghatározzák a kormányzati munka, a végrehajtó hatalom működését. A törvények meghatározzák a bíróságok tevékenységét is. Konszolidált viszonyok között az egyik választáson győztes pártot a következő választáson győztes párt zökkenőmentesen tudja váltani. Az állami berendezkedés rendszere zavartalanul működik tovább. Az 1990-ben megtartott első szabad, rendszerváltó választások után – négy- évenként, beleértve a 2010-es választásokat is – a választáson győztes politikai erő beülhetett a „készbe”. A demokratikus jogállam, a hatalommegosztás elveire épülő politikai berendezkedés lehetővé tette, hogy a győztes választási párt minden zökkenő nélkül átvegye a hatalmat a korábbi választásokon győztes kormányzó párttól és az alkotmány keretei között megvalósítsa politikai szándékait.
A következő, 2018-ban esedékes választások alapjaiban térnek majd el ez eddigiektől, mivel a jelenlegi állami berendezkedés keretei között egyik győztes ellenzéki politikai erő sem tudja átvenni az ország vezetését. Nem kerül ugyanis abba a helyzetbe, hogy megvalósítsa saját politikai elképzeléseit. Két alternatíva vázolható fel: a győztes ellenzéki politikai erő vagy kiegyezik a vesztes Fidesz–KDNP-vel, vagy megváltoztatja az állami berendezkedést. Ez következik az Alaptörvény azon rendelkezéseiből, amelyek meghatározzák a parlament működését, a törvényhozást, a kormányalakítást.

Az Országgyűlés a választások után

Az elemzéshez mindig az adott, már elfogadott törvényszöveg szolgálhat alapul. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy az Országgyűlés a következő Országgyűlés alakuló üléséig gyakorolhatja jogait. Az alakuló ülést a választást követő harminc napon belüli időpontra hívja össze a köztársasági elnök. Az Országgyűlés megbízatása a választás időpontjától kezdődően nem változik meg. Jogkörei megmaradnak, és ugyanúgy gyakorolhatja azokat, mint a választást megelőzően. Rendelkezésére áll az új Országgyűlés alakuló üléséig terjedő időszak bármilyen törvény megalkotására, adott esetben még az Alaptörvény módosítására is. A választások eredményének ismeretében mód és lehetőség van ideiglenes koalíciós megállapodás, megállapodások megkötésére, annak érdekében, hogy az alkotmányozáshoz szükséges létszám összejöjjön. Az elméleti lehetőség ezért adott ahhoz is, hogy a választások ismeretében a köztársasági elnök pozíciói, hatáskörei lényegesen, adott esetben döntő módon megváltozzanak.

A különleges jogrend

Az Országgyűlés szükségállapotot hirdethet ki – bevezetve a különleges jogrendet –, ha az élet- és vagyonbiztonságot tömeges méretekben veszélyeztető, fegyveresen vagy felfegyverkezve elkövetett súlyos, erőszakos cselekmények történnek. A köztársasági elnök jogosult a szükségállapot kihirdetésére, ha az Országgyűlés a döntés meghozatalában akadályoztatva van. Az Országgyűlés akkor van akadályoztatva, ha nem ülésezik, és összehívása az idő rövidsége vagy a szükségállapotot kiváltó események miatt elháríthatatlan akadályba ütközik.
Szükségállapot idején az országgyűlési képviselők megválasztásának időpontja nem tűzhető ki, nem lehet választásokat tartani. A szükségállapot megszűnésétől számított kilencven napon belül kell új Országgyűlést választani. Ha már az általános választást megtartották, de az új Országgyűlés nem alakult meg, a köztársasági elnök a szükségállapot megszűnésétől számított harminc napon belüli időpontra hívja össze az Országgyűlés alakuló ülését.
A szükségállapot kihirdetéséhez megkívánt helyzet előidézése, megszervezése felelős politikai erők esetében kizárható. A hatalom mindenáron való megtartására törekvő politikai erő azonban kihasználhatja az Alaptörvény által alkalmazott olyan bizonytalan fogalmakat, mint „tömeges méretekben veszélyeztető”, „elháríthatatlan akadályba ütköző”. [Alapt. 4. cikk]

A köztársasági elnök szerepe

A köztársasági elnöknek jelenlegi hatáskörei mellett is döntő szerepe van abban, hogy milyen módon zajlik le a választások után a kormányváltás. Lényeges, hogy 2022-ig a jelenlegi kormányzó többség által megválasztott köztársasági elnök áll az ország élén.

Az Országgyűlés összehívása, feloszlatása

A köztársasági elnök az újonnan megválasztott Országgyűlés alakuló ülésén javaslatot tesz a miniszterelnök személyére. Az Alaptörvény nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy a köztársasági elnök milyen módon, kikkel egyeztetve hozza meg e döntését és tesz javaslatot. A miniszterelnök megválasztásához az országgyűlési képviselők több mint felének a szavazata szükséges. Ezért ésszerű, hogy a köztársasági elnök olyan személyre tegyen javaslatot, aki megkaphatja a kívánt számú szavazatot. Ésszerű, de nem szükségszerű. Amennyiben a miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés nem választja meg, a köztársasági elnök „az új javaslatát” tizenöt napon belül teszi meg. Az Alaptörvény megszövegezése lényeges, mivel nem új személy javaslatáról rendelkezik, amely kizárná, hogy ugyanazt a személyt még egyszer javasolja, hanem új javaslattételről, amelybe viszont beleérthető, hogy azt a személyt javasolja másodszor is, aki első alkalommal nem kapta meg a szükséges és elégséges szavazatot. A köztársasági elnök ugyanis a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha a kormány megbízásának megszűnése esetén az általa miniszterelnöknek javasolt személyt az Országgyűlés az első személyi javaslat megtételének napjától számított negyven napon belül nem választja meg. Lehetőség van arra, hogy az Országgyűlés megválasztja a neki nem tetsző, a köztársasági elnök által javasolt személyt, hogy ne lehessen feloszlatni az Országgyűlést azzal a megfontolással, hogy a miniszterelnökkel szemben bizalmatlansági indítványt nyújt be. Az országgyűlési képviselők egyötöde nyújthat be írásban bizalmatlansági indítványt, amelynek tartalmaznia kell a miniszterelnöki tisztségre javasolt személy megnevezését. Ha az Országgyűlés a bizalmatlansági indítványt támogatja, kifejezi bizalmatlanságát, és egyben miniszterelnöknek megválasztja a bizalmatlansági indítványban miniszterelnöki tisztségre javasolt személyt. Ehhez az országgyűlési döntéshez az országgyűlési képviselők több mint a felének a szavazata szükséges.
Az új Országgyűlés alakuló üléséig az előző kormány ügyvezető kormányként tevékenykedik tovább. Nemzetközi szerződés kötelező hatályát nem ismerheti el, rendeletet – törvényi felhatalmazás alapján, halaszthatatlan esetben – azonban alkothat. [Alapt. 3. cikk (3) bek., 16. cikk (3) bek., (5) bek. a) pont, (6) bek., 21. cikk (1)-(2) bek., 22. cikk]
A köztársasági elnök országgyűlés-feloszlató jogosítványai még nem szűntek meg a miniszterelnök megválasztása után. A köztársasági elnök a választások egyidejű kitűzésével feloszlathatja az Országgyűlést, ha az az adott évre vonatkozó központi költségvetést március 31-éig nem fogadja el. Az elfogadáshoz azonban be kell szerezni a Költségvetési Tanács előzetes hozzájárulását. Nem zárható ki annak lehetősége, hogy a Költségvetési Tanács összetételénél fogva –  tagjai: a Költségvetési Tanács elnöke, a Magyar Nemzeti Bank elnöke és az Állami Számvevőszék elnöke – nem adja meg a hozzájárulását.  A költségvetési Tanács elnökét a köztársasági elnök nevezi ki. [Alapt. 3. cikk (3) bek. b) pont, 44. cikk]

A köztársasági elnök szerepe a törvényhozás során

Az Országgyűlés által elfogadott törvény akkor hirdethető ki, ha azt a köztársasági elnök aláírja és elrendeli kihirdetését. Az Alaptörvény azonban több olyan köztársasági elnöki jogosítványt is megállapít, amelynek gyakorlása megnehezítheti, esetleg meg is akadályozhatja az elfogadott törvény kihirdetését és ennek megfelelően hatályba lépését. A köztársasági elnök, ha a megküldött törvényt vagy annak valamely rendelkezését az Alaptörvénnyel ellentétesnek tartja, megküldi azt az Alkotmánybíróságnak, abból a célból, hogy vizsgálja meg az Alaptörvénnyel való összhangját. Az Alkotmánybíróság az indítványról harminc napon belül határoz. Ha megállapítja a megküldött törvény Alaptörvény-ellenességét, az Országgyűlés köteles azt újratárgyalni. Az Országgyűlés által elfogadott törvényt a köztársasági elnök újra visszaküldheti az Alkotmánybíróságnak a módosított rendelkezések ismételt megvizsgálása céljából. Ez a lehetőség nem korlátozott, újra és újra élhet e jogával a köztársasági elnök.Ha a köztársasági elnök a megküldött törvénnyel nem ért egyet – és azt nem küldi el az Alkotmánybíróságnak – észrevételeinek közlésével, egy alkalommal megfontolásra visszaküldheti az Országgyűlésnek. Abban az esetben, ha azt az Országgyűlés változatlan szöveggel fogadja el, a köztársasági elnök a törvény megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelmények nem teljesülésére tekintettel kérheti az Alkotmánybíróságtól az Alaptörvénnyel való összhang vizsgálatát.
Az Alkotmánybírósághoz megküldött törvények sorsáról az az Alkotmánybíróság dönt, amelynek minden tagját a Fidesz–KDNP-koalíció jelölése alapján választott meg – az ellenzék bevonása nélkül – az Országgyűlés. [Alapt. 6. cikk]
Ha a köztársasági elnök úgy ítéli meg, hogy az Alaptörvény vagy annak módosítása elfogadásakor nem tartották meg a megalkotására vonatkozó, az Alaptörvényben foglalt eljárási követelményeket, kérheti ennek vizsgálatát is az Alkotmánybíróságtól. [Alapt. S. cikk]

A köztársasági elnök helyettesítése

Az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a köztársasági elnök megfosztását tisztségétől, ha a köztársasági elnök az Alaptörvény – vagy tisztsége gyakorlásával összefüggésben – más törvény rendelkezéseit szándékosan megszegte, illetve szándékosan bűncselekményt követett el. A megfosztási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatára van szükség. Az eljárás megindításáról szóló országgyűlési határozat meghozatalától kezdődően a megfosztási eljárás befejezéséig a köztársasági elnök nem gyakorolhatja hatásköreit. A megfosztási eljárás lefolytatására az Alkotmánybíróság jogosult. A köztársasági elnöki tisztségtől való megfosztást meghatározó rendelkezések nem utalnak a köztársasági elnök helyettesítésére, és nem utalnak az alkotmánybírósági eljárás befejezésének időpontjára.
Ezek azért lényeges kérdések, mivel a köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetére az Alaptörvény rendelkezik a helyettesítéséről: feladat- és hatásköreit az Országgyűlés elnöke gyakorolja. A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatásának tényét a köztársasági elnök, a kormány vagy bármelyik országgyűlési képviselő kezdeményezésére az Országgyűlés állapítja meg, speciális szabályok híján az általános rendelkezések szerint. Az „akadályoztatás” azt jelenti, hogy a köztársasági elnök valamely oknál fogva nem képes betölteni hivatalát. Ilyen helyzet nem csak fizikai korlátok miatt állhat elő. Akadályoztatás az, ha az államfőt pártpolitikai kötödése akadályozza meg abban, hogy kifejezze a nemzet egységét, és őrködjön az államszervezet demokratikus működése felett.
A tisztségtől való megfosztás eljárása, illetve az átmeneti akadályoztatás megállapítása érdekében induló eljárások eltérő okból, eltérő célból indulnak. Ezért levonható az a következtetés, hogy nem alkalmazhatóak együtt az Alaptörvénynek a két eljárásra meghatározott szabályai. De értelmezhetőek e szabályok másként is. A tisztségtől való megfosztás céljából induló eljárás ugyanis megakadályozza a köztársasági elnököt hatásköreinek gyakorlásában. A kérdés azért lényeges, mivel a köztársasági elnök megbízatása megszűnik, ha kilencven napot meghaladó időn át képtelen feladatkörének ellátására. Ezért az alkotmánybírósági eljárás elhúzódása – ha a két eljárás rendelkezéseit együtt lehet alkalmazni – azt eredményezné, hogy a köztársasági elnöki tisztség az eljárás befejeződése előtt megszűnik. Ha viszont a tisztségtől való megfosztás eljárása nem minősül a köztársasági elnök átmeneti akadályoztatásának, akkor erre e helyzetre nem rendezett a helyettesítés kérdése. Sajnálatos módon a köztársasági elnök jogállásáról szóló törvény ezekre a kérdésekre nem tér ki [Alapt. 12-14. cikk].

Az alkotmányozási kényszer

A mozgástér hiánya

A kormányalakítás jogának választások útján történő ellenzéki megszerzése, a törvényhozói hatalom ellenzéki kézbe kerülése nem változtat azon a közismert tényen, hogy minden olyan pozíció a Fidesz–KDNP által kinevezettek kezében marad, amelyek birtokában megakadályozható a választásokon nyertes új hatalom berendezkedése a hosszú távú kormányzásra. Nem csupán arról van szó, hogy a köztársasági elnök irányításával feléled a hatalommegosztás gyakorlata és az Alkotmánybíróság ráébred feladatára, hanem arról is, hogy 2010 után a közigazgatás, a bírósági és az intézményi vezetői garnitúra – párthűség alapján – kicserélődött. A közigazgatásban szinte a teljes apparátus ennek a koalíciónak köszönheti kinevezését, és a bírói testületben is jelentős személycserék voltak. Ha a mai ellenzék választást nyer, új állami berendezkedést kell felépítenie. Az Alaptörvény 2015 közepén hatályos rendelkezései mellett erre nincs lehetőség. Új Alaptörvényre, Alkotmányra van szükség,

Alkotmányossági válsághelyzet

A legfontosabb indok, amely miatt alkotmányozási kényszerről kell beszélni, az a törvényes jogrend hiánya, ebből eredően a jogbiztonság teljes felszámolása. Az alkotmány – alkotmánysértő módon történt – hatályon kívül helyezésével, helyébe egy Alaptörvénynek keresztelt pártdokumentum bevezetésével, az Országgyűlés törvényalkotási folyamatának átrendezésével olyan helyzet állt elő, amely miatt senkinek a személye és vagyona nincs biztonságban. Lényegében nincsenek kiszámítható társadalmi viszonyok. Minden megtörténhet és annak az ellenkezője is. Ezért van szükség jogállami rendszerváltásra. Az a kérdés, hogy az Alaptörvényben az alkotmányozáshoz formai követelményként előírt összes képviselő kétharmadának hiányában az új parlament jogosult-e alkotmányt elfogadni? Megállapíthatja-e ilyen feltételek mellett az új parlament, hogy a 2011-ben Alaptörvényként bevezetett pártdokumentum nem létező, érvénytelen dokumentum?

A közvetlen hatalomgyakorlás szükségessége

A válasz megadásához az alkotmányozás eredeti rendeltetéséhez kell visszakanyarodni: a hatalom tulajdonosai megállapodást kötnek a megválasztott képviselőkkel, hogy nevükben eljárjanak, intézzék az ország ügyeit. Ez a megállapodás mint alkotmány ölt jogi formát. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a választók lemondtak eredeti jogosítványukról: szükség esetén közvetlenül gyakorolják a hatalmat. A jelenlegi alkotmányossági válsághelyzetből nincs más kiút. A 2010 óta hatalmon lévők leváltására készülő, a közmegegyezésen, az emberi méltóság tiszteletén, az esélyteremtésen alapuló jogállam visszaállítására törekvő ellenzéknek az alkotmányozáshoz kell felhatalmazást kérnie a választóktól. Úgy kell elindulni a választásokon, hogy meghirdetik a jogállami rendszerváltást, annak lépéseit, az új alkotmány elveit, felhatalmazást kérve a szükséges törvények megalkotására, meghirdetve azoknak népszavazás útján történő megerősítését. A közvetlen hatalomgyakorlás útján történő alkotmányozásra akkor is szükség van, ha a választási eredmények alapján elégséges számú képviselő jutna be ellenzéki oldalon az Országgyűlésbe ahhoz, hogy meglegyen az alkotmányozáshoz előírt kétharmad.

A közvetlen hatalomgyakorlás legitimitása

Az alkotmányozásnak nem volt, nem lehetett kitaposott útja. A rendszerváltást előkészítő Országgyűlés által 1989. július 1-jén elfogadott – a népszavazásról és a népi kezdeményezésről szóló – törvény előírta, hogy „Az alkotmány elfogadásáról (megerősítéséről) népszavazás útján kell dönteni.” Ez a törvény majdnem tíz évig – 1998. február 27-éig – volt hatályban. Ekkor lépett életbe az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló törvény, amely viszont már nem tartalmazta ezt a kitételt.
Az Alkotmánybíróság pedig kialakította azt a gyakorlatot, miszerint parlamentáris kormányforma esetén nincs helye népszavazás útján történő alkotmánymódosításnak. „A parlamentáris kormányformának a képviselet útján való hatalomgyakorlás a meghatározó formája. A közvetlen hatalomgyakorlás ebben az alkotmányos berendezkedésben szükségszerűen kiegészítő, másodlagos forma. Az alkotmányozási eljárás nemzetközi áttekintése alapján is azt állapíthatta meg az Alkotmánybíróság, hogy a népszavazás általában kiegészítő alkotmányozó hatalomként van jelen az alkotmányozás folyamatában; a népszavazás funkciója csaknem kizárólag a képviselet által elfogadott alkotmányszöveg megerősítése vagy elvetése. Mindezeket figyelembe véve megállapítható, hogy az Alkotmány módosítására irányuló kérdésben nem írható ki választópolgári kezdeményezésre olyan népszavazás, amely az Országgyűlésre kötelező volta miatt elvonná az Országgyűlés alkotmányozó hatáskörét.” [25/1999. (VII. 7.) AB-hat.]
Magyarországon azonban megszűnt a jogállam. Megszűnt a parlamentáris kormányforma. A jogállam már akkor megszűnt, amikor – az alkotmány rendelkezéseinek, az Alkotmánybíróság határozatainak figyelmen kívül hagyásával – elfogadták és hatályba léptették az egypárti Alaptörvényt, amikor a köztársasági elnök, az Országgyűlés elnöke és a miniszterelnök közjogi méltóságokat egymás közt szétosztotta egy baráti társaság. Így helye van a közvetlen hatalomgyakorlásnak. Sőt, le lehet vonni azt a következtetést, hogy jogrend híján nincs is más megoldás. Nem példa nélküli egyébként az alkotmánnyal összefüggő népszavazás: Franciaországban az V. köztársaság Alkotmányát népszavazás fogadta el. Helye van népszavazásnak ebben e témakörben Olaszországban, Svájcban, Dániában, Írországban, Spanyolországban is..
Az alkotmánynak a jelen helyzetben közmegegyezésre kell épülnie. A közmegegyezés adhat felhatalmazást a választásokon nyertes új politikai erőnek az alkotmányozáshoz.

A köztársasági elnök új szerepben

A köztársasági elnök közvetlen választása teremti meg a hatalmi ágak elválasztásának garanciáját. Olyan alkotmányos szabályokat kell kialakítani, amelyek garanciát biztosítanak a „pártok felett álló”, megfelelő jelölt megtalálásához. Így például az alkotmányban meg kell határozni az összeférhetetlenségi kérdéseket. Kizáró ok lehet lehet – többek között – a negyvenedik életkor el nem érése, a jelölést megelőző tíz éven belüli vezető funkció betöltése valamelyik pártban, vagy az ezen időszakon belüli kormánytagság. A közvetlenül választott köztársasági elnök nem kötődik az Országgyűléshez, nincs megfelelési kényszere a második megválasztása érdekében. A közvetlenül megválasztott köztársasági elnök jogköre bővülne az alkotmánybírák kiválasztásával és megbízásával, valamint a Legfelsőbb Bíróság [Kúria] elnökének kiválasztásával és megbízásával. Így a hatalmi ágak szétválasztása a legfontosabb területen megvalósulna: a végrehajtó hatalom közvetve sem tud befolyást szerezni a bírói hatalom területén. Az Alkotmánybíróság – amely visszakapja teljes jogkörét – megfelelő biztosítékot nyújt a törvényhozói és a végrehajtói hatalom működése alkotmányosságának tekintetében.

A jogállami rendszerváltás menete

A jogállami rendszerváltás szakaszosan hajtható végre. Első lépésként meg kell alkotni azt a törvényt, amely megállapítja az Alaptörvény semmisségét. Ezt követően népszavazás útján el kell fogadtatni az alkotmány elveit, s ennek alapján az új alkotmányt, amelyet újabb népszavazás erősít meg.

A semmisségi törvény

A semmisségi törvényben rendezésre váró kérdések:
Az Országgyűlés a választásokon kapott felhatalmazás alapján kinyilvánítja a következőket
– Magyarország Alaptörvénye nem létező, semmis. A semmiség a hatályba lépés napján áll be. A sarkalatos törvények elveszítik különleges közjogi helyzetüket. Az Alaptörvény alapján adott megbízatások és kinevezések nem létezőek.
– Magyarország ideiglenes Alaptörvénye a Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény a 2010. május 24-én hatályos szöveggel. A sarkalatos [kétharmados] törvények módosításához, [újraalkotásához] népszavazással történő megerősítésre van szükség.
– A köztársasági elnök jogköreit az új köztársasági elnök megválasztásáig az Országgyűlés elnöke látja el.
– Átmeneti jelleggel az Alkotmánybíróság feladataiban a 2011. április 10-ig megválasztott alkotmánybírók vehetnek részt. 2011. április 10-ig megválasztott alkotmánybírónak kell tekintetni azt az alkotmánybírót is, akit e határidőt követően újraválasztottak. [Ideiglenes megbízásukat a köztársasági elnöktől kapják.]
Az Országgyűlés a semmisségi törvényt országos népszavazásra bocsátja. A törvény kihirdetésére akkor kerülhet sor, ha az országos népszavazás érvényes és eredményes.

Intézkedések a jogállam visszaállítására

Az Országgyűlés az első ülésén megállapítja, hogy a köztársasági elnök akadályoztatva van feladatai ellátásában. Ennek oka, hogy pártpolitikusként képtelen betölteni feladatát.
Az Országgyűlés a volt sarkalatos törvényeket szükség szerint módosítja és népszavazásra bocsátja. Az Országgyűlés elnöke – a köztársasági elnök jogkörében – kiadja az ideiglenes megbízatásokat a nem létezőnek nyilvánított kinevezések és megbízatások átmeneti pótlására.

Az Alkotmányozás

Az alkotmány alapelveit népszavazáson kell elfogadni. Minden vitás kérdésben lehetővé kell tenni a népszavazást, pl.: királyság vagy köztársaság; közvetlenül választott köztársasági elnök vagy Országgyűlés által választott köztársasági elnök; egy- vagy kétkamarás országgyűlés, népszavazás után kihirdethető törvények köre, adózási plafon, alanyi jogon járó alapjövedelem stb.
Az alkotmányt az alapelvek megtartásával kell elkészíteni és népszavazás útján megerősíteni.

Zárszó helyett

E „forgatókönyv” megvalósítására akkor nyílhat lehetőség, ha a köztársasági elnök ellenzéki győzelem után összehívja az új Országgyűlés alakuló ülését. Ennek elmaradása, egy másik történet kezdete.