Rendkívüli tanévzáró lesz az idén. Nemcsak egy tanév, hanem egy korszak mögött
csapódnak be az osztálytermek ajtajai. Ez az a korszak, ez az az időszak, amely 1985. szeptember 1-jétől 2012. szeptember 1-jéig tartott, s amely alatt a tanítás szabadságának, a tanuláshoz való jog kiteljesedésének kísérlete folyt.

Ez az évzáró része egy nagyobb kísérleti folyamat lezárulásának, az ország demokratikus átalakítása kísérlete bukásának. Mondhatjuk, hogy a demokratikus rendszerváltás az oktatási intézményeinek az állam karmaiból való kiszabadulásával indult, és azt is, hogy a rendszerváltást felszámoló fülkeforradalom, az oktatás rendszere ismételten állam alá rendelésével vált teljessé. Az új elnyomó rendszer a megélhetést biztosító munkahely elvesztésétől való félelemre, és a hatalommal szembeni fellépés reménytelenségére épül. Bibó István szerint a „demokrata az, aki nem fél a képzelt veszélyektől, mert a képzelt veszélyek éppen a félelem által válnak valóságossá.” A munkahely elvesztése a közszférában napjaink valósága. Az indokolás nélküli elbocsátás alkotmánysértő eszközével élve cserélte le a mai hatalom a közigazgatás színe-javát a saját híveire. A bizalomvesztés felmentési indok bevezetésével pedig lakatot tettek a szájára azoknak, akik megúszták a tisztogatást. Az önkormányzati igazgatási és nagy ellátó rendszerek államosítása további több tízezer munkahely, vezetői megbízás törvény erejénél fogva történő megszűnésével jár együtt. Az utcára kerülőknek pedig nem sok esélyük van arra, hogy másik munkahelyet találjanak. A közszférából történő elbocsátás életrajzi adatai nemcsak azt zárják ki, hogy az érintett ismételten közszolga legyen, hanem azt is, hogy az államhatalommal összefonódó, az államhatalomtól függő magánszféra befogadja.

Nem véletlen, hogy az államosítás előtt álló oktatási rendszer szereplői hallgatnak. Hiába érzik, tudják sokan közülük, hogy az a fordulat, ami az új tanévben megkezdődik, nem szolgálja sem a gyermekek, sem szüleik, sem az ország érdekeit. Hiába érzik, tudják sokan közülük, hogy az állami köznevelés rendszerének felépítéséhez szükséges költségvetési fedezet egy részét a tankötelezettség idejének csökkentéséből, a szakképzésre fordítható idő lerövidítéséből, a pedagógus tanítási idejének megnöveléséből levezethető intézménybezárásokkal, pedagógus elbocsátásokkal teremtik elő. Tudják azonban azt is, nem képzelt, hanem nagyon is valóságos veszély az utcára kerülés, a közmunkás lét. Egy olyan rendszerben, amelyben az intézményfenntartás, a létszám- és bérgazdálkodás, a hivatalvesztéssel járó minősítési rendszer működtetése az állam kezében van. Egy olyan rendszerben, amelyben akadályozzák a szakszervezeteket az érdekvédelmi feladataik ellátásában, összeáll a kép: „félelem és reménytelenség”.

Az utolsó tanítási napon, 2012. június 15-én helyezi sírba a hatalom a sajtószabadság, a véleménynyilvánítás szabadsága mellé a tanítás szabadságát is.