Nem egyszerű megfogalmazni mit érezhetett az a néző, aki figyelmesen végignézte, végighallgatta a nyilatkozatai, fellépése és fekete ruházata alapján országosan ismertté vált nővér vergődését az Egyenes beszéd című műsorban. Minden volt ez, csak nem egyenes beszéd. Látható, hallható volt egy, a reményét vesztett ember egy, a helyzetet rosszul értékelő műsorvezető és kiegészítésként egy, nem túlságosan felkészült szakszervezeti jogász.
Hazánkat permanensen sújtja a kormányzár. A kormány zár alá vette a tisztességet, az ésszerűséget, a szakszerűséget és a tehetséget. Ez világosan kiderül abból a tényből, hogy amihez ez a kormány hozzányúlt az elmúlt hat évben, az gallyra ment.
Csak, aki tisztességtelen, az tud igazán felháborodni azon, hogy nem kap kellő tiszteletet, ami nem is érdemes arra. Ezt az állítást semmi sem igazolja jobban, mint azoknak a kormányzati magas rangú kommunikátoroknak a fellépése, akik tele szájjal harsogják a köztelevíziónak álcázott párttelevíziók kameráiba: tűrhetetlen, hogy a kormány akarata ellenére egyes elvetemült üzletek megpróbálják magukat piaccá minősíteni, hogy csalárd módon vasárnap is kiszolgálhassák a Balaton mellett nyaralókat.
A miniszterelnök szívesen beszél önmagáról királyi többesben. Legutóbb – Tusványoson – fejtette ki: „mi magyarok” úgy döntöttünk, hagyjuk éhen veszni azokat, akik hazánkban keresnek menedéket, ha nem hajlandók jó pénzért megvásárolni a magyar állampolgárságot. A mi magyarok alatt nem lehet mást érteni, mint azt a valamivel több mint egymillió kétszázezer embert, akik a nyolcmillióból visszaküldték a konzultációs kérdőívet ebben a témakörben. Ez nagyvonalú számítás, mivel figyelmen kívül hagyja, hogy az orbáni szellemi ámokfutás egyetlen kérdésben sem kapott száz százalékos támogatottságot. A lényegen azonban nem változtat néhány tízezres eltolódás. A választók kevesebb mint tizenöt százaléka csak akkor lehet „mi magyarok”, ha a nem válaszolók, Rejtő szavaival élve, „mint kákán csomót keresők nem számítanak.”
Minden diktátor azt szeretné, hogy a világ örökké emlékezetében tartsa milyen nagyszerű ember volt, milyen nagyot alkotott. Ez a vágy persze arra utal, hogy a diktátorok önismerete és kritikai készsége hagy némi kívánnivalót maga után. Ha ez nem így lenne, akkor minden normális diktátor, arra törekedne, hogy rémtettei minél hamarabb feledésbe merüljenek.
(more…)
Az oktatás sikeressége sok tényezőn múlik. Sok tényezőn, hiszen az oktatásnak számos szereplője van. Ha bármelyik alulteljesít, az meglátszik az oktatás eredményességén. Akkor, amikor az oktatás eredményességéről beszélünk, különbséget kell tenni az egyéneknél elért eredmények között, és az oktatásnak a társadalomra gyakorolt hatása között. A kettő szorosan összefügg, de mégis élesen különválasztható. Össztársadalmi szinten az oktatási rendszer eredményessége a fontos. Az oktatási rendszer eredményessége viszont azon múlik, hogy az egyének mennyire sikeresek az oktatásban. Minél több az egyéni siker, annál nagyobb az esély arra, hogy az oktatás rendszere pozitív hatással van a társadalom fejlődésére. Fordítva is igaz ez a megállapítás: minél kevesebb azoknak a száma, akiknek lehetőségük nyílik, hogy sikeresek legyenek az oktatásban, annál nagyobb az esélye annak, hogy az oktatási rendszer nem képes segíteni a társadalmi haladást.
Az elsőszülöttség jogának elkótyavetyélése régi történet. Az sem új keletű bölcsesség, hogy más kárán tanul az okos. Mégis, ritkán sikerül elkerülni azt a csapdát, hogy áron alul mondjon le valaki valami olyanról, amit már magáénak tudhatott. Napjainkra is igaz ez az állítás.
Miközben az oktatás teljes rendszerét megszállta az állam. Miközben a gyermek, a szülő, a pedagógus az állam által megszállt oktatási rendszer totális kiszolgáltatottjává vált, sikerült bedobni két fontos, de a lényeget tekintve mellékes témát, amely mögé bújva a köz figyelmét el lehet terelni a lényegről. Ez a két téma a kilenc évfolyamos általános iskola és a nyári szünet lerövidítése.
Ül az ember a televízió előtt. Hallgatja a híreket. Próbálja megérteni a világ dolgait. Mi, hol, miért történik itthon, s hazánkon kívül? Ezernyi kérdés, amelyekre választ kell, kellene találnia a gondolkodó és érdeklődő nézőnek.
Nem titok. A miniszterelnök bejelentette. Most jött el az ideje, hogy hozzákezdjenek a valódi polgári állam felépítéséhez. A baj csupán annyi, hogy két építőtéglából is kevés van hazánkban ahhoz, hogy a Jó Állam – amelynek felépítését ez a hatalom elhatározta – ilyen formációt ölthessen. Hiányzik a demokrácia, és hiányoznak a polgárok. A demokrácia hiányára kár szót vesztegetni. Aki kicsit is elgondolkozott ezen a kérdésen, eljuthatott odáig, nem lehet demokrácia ott, ahol egyetlen ember szava a törvény. Hiányzik a polgár? Igen, hiányzik! Miért? Azért, mert ebben az országban szinte soha nem volt szükség polgárokra!
