A mai kormány és kormányzó pártok annyiban térnek el elődjeiktől, hogy míg azokat „legfeljebb” súlyos gondatlanság terhelte a rossz döntések miatt, addig a maiak nem csak vétenek az ország érdekei ellen, hanem előre megfontolt szándékkal hoznak olyan döntéseket, amelyek a pusztuláshoz vezethetnek. Voltak már olyan időszakok a világban, amikor valamely ideológia nevében szétverték az államot és másikat építettek a helyébe. Ma ez az ideológia maga a hatalom. Ennek megtartása érdekében kellett pusztulnia mindennek, ami az elmúlt húsz évben létrejött. Míg a késő kádárkorszakot az, „Aki nincs ellenünk, az velünk van.” filozófia mentén irányították, és a döntéseket a három „T” – tiltás, tűrés, támogatás – jegyében hozták meg, addig a maiaknak az a meggyőződése, hogy „Aki nincs velünk, az ellenünk van.” , és még csak az első „T-ig” jutottak el.
(more…)

Sokan egyetértenek azzal, hogy az oktatási rendszer államosítása több, mint hiba: merénylet az ország ellen, bűn a gyermekekkel szemben. Nem azért, mert beszerzési zavarokat okozott, s nincs WC-papír vagy kréta, hanem azért mert az állam minden szereplőt kiszorított a döntési folyamatokból, minden szereplő kiszolgáltatottá vált, lényegében az egész rendszer az állami ideológia közvetítői szerepére lett kárhoztatva. Súlyos következmény, hogy maguk az intézmények megszűntek, beépültek egy hivatali rendszerbe, elveszítették azt a jogukat, hogy szerződést kössenek. Nincs költségvetésük, nincs bérgazdálkodási joguk. Az intézmény vezetője nem dönthet arról, hogy kivel kíván dolgozni. Megszűnt a tantervi szabadság, nincs egyéni tanulási útvonal, minden gyermeknek ugyanazt kell tanítani, ugyanakkor. Aki lemarad, az kimarad. Minden pedagógus felett a munkáltatói jogot egy személy gyakorolja, s minden intézmény egy szervezet részévé vált. Az állami fenntartású köznevelési intézményen belül csak az változtathat a munkavégzés helyszínén, akinek ezt az egyetlen munkáltató megengedi.
(more…)

Talán a ma tinédzsereinek hangja felrázza ezt a múltat sirató, magába mélyedő, a felelősséget elhárító, sült galambra vágyó országot. Talán a mai tinédzserek meg merik egyenesen mondani a mai hatalomnak, hogy nem kérnek a tömjénfüstbe burkolódzó, naftalinszagú, magyaros ruhába bujtatott, kegyelmes urak, kardcsörtető világából, mivel nem a múltat, hanem a jövőt szeretnék építeni.
(more…)

A hírcsatornák mind gyakrabban mutatják a hivatali ajtókon be- és kilépőket, amint audienciára, alárásra járulnak a miniszter színe elé. Nem tesznek ők sem többet, sem kevesebbet annál, mint sem futnak jogaik után, amelyek attól függően realizálódnak, hogy a hatalom a maga szempontjából hasznosnak ítéli-e meg a beterjesztett kérelem teljesítését vagy sem. Mert a hatalom nem kérdez, nem egyeztet. A hatalom dönt. A hatalom a lehető legszorosabbra húzza a gyeplőt minden esetben, aztán vár, és úgy tesz, mintha engedne. Pedig csupán annyit történik, hogy a túlfeszített húrt eredeti szándékának megfelelően egy kissé meglazítja. Ezzel a megoldással éreztetni tudja mindenkivel, hogy semmihez nincs joga senkinek. Minden, mindenki a hatalomtól, ha egészen pontosak akarunk lenni, egyetlen személytől, az ország Megmentőjétől függ.
(more…)

A recept egyszerű. El kell vinni az ügyeket minél messzebbre azoktól, akikre vonatkozik, hogy ne tudhassák, ki milyen alapon hozott döntést, hogy eszükbe se jusson megkérdezni, miért az a megoldás született, amelyet közöltek velük, hogy szóba se kerüljön, lehet másképp is csinálni a dolgokat.
(more…)

Az oktatásért felelős államtitkár sikeres ember. Sikeres, mint maga a kormány. Sikere nem több és nem kevesebb annál, mint, hogy sikerült felszámolnia a tanítás szabadságát, sikerült korlátoznia a tanuláshoz való jogot, sikerült megszüntetnie a feladatmegosztás, az egyeztetés rendjét az oktatásban.
(more…)

December hónapban négy intézkedés született a nyugdíjasok, nyugdíjra jogosulttá válók közszférában történő foglalkoztatásával kapcsolatosan: a nyugdíjfolyósítás szüneteltetéséről, a továbbfoglalkoztatás megszüntetéséről, a megüresedett álláshelyek zárolásáról, valamint az érintettek alkalmazásának tilalmáról.

(more…)

Lehet-e már a jövőt tervezni? Ki merne erre a kérdésre nemmel válaszolni, de ki merne igennel? Mert e kérdéshez azonnal számtalan másik párosul: mikor kezdődik a jövő? Mit hagy itt a jelen? Ki kezdi a jövőt? Kinek szól a jövő?

(more…)

Annak ellenére, hogy hatalomra jutása óta a Fidesz csak rombolt, majdnem készen áll a nagy mű: a „pártállam”, amelynek lebontásában – mára kiderült – azzal a szándékkal vett részt a rendszerváltáskor napjaink kormányfője, hogy alkalmas pillanatban saját szája íze szerint újraépítse azt.
(more…)

Ha valaki elolvassa és megérti – nem egyszerű -, mit fogadott el az Országgyűlés felsőoktatási felvételi ügyekben, biztos, hogy igazat fog adni a „sztrájkoló” ifjúságnak.

(more…)