A jelen: csak az történhet, amit az állam akar

A kormány kiemelt, stratégiai célja volt, hogy megszerezze a közoktatás egész rendszere felett az irányítást. A miért, könnyen megválaszolható: Ez az az ellátó rendszer, amelyen keresztül el lehet érni a lakosság legnagyobb részét. Ez az az ellátó rendszer, amelyen keresztül el lehet juttatni információkat, ismereteket a lehető legszélesebb kör részére. Ez az az ellátó rendszer, amelyen keresztül évtizedekig meg lehet határozni egy társadalom gondolkodását. Ennek a rendszernek az igénybe vétele ugyanis meghatározott életkoron belül kötelező, nem lehet kikapcsolni, mint a tv-t vagy a rádiót. Sőt, a tanulótól számon is kérhető mindaz, amit az iskolában közölnek vele. Miután gyermekük felkészítésében részt vesznek a szülők, ők is részeseivé vállnak az állami felkészítésnek.

(more…)

Nagy a baj, ha akkor, amikor kellene, nincs egy olyan személy, aki irányt tudna mutatni a tévelygőknek. Különösen nagy a baj akkor, amikor egy országnak kellene irányt mutatni, de nincs, aki ezt megtegye. Az igazság az, hogy a baj még ennél is nagyobb, mivel sokan, nagyon sokan még azt sem tudják mi a baj.
(more…)

Napjainkban veszik kézhez az obsitot azok a kormány felügyelete alatt álló szervezetekben dolgozó közszolgák, akiknek a további szolgálatára nem tartott igényt a nagyméltóságú miniszterelnök úr által vezetett testület. A kormány állásfoglalásán múlik ugyanis, hogy az öregségi nyugdíjra való jogosultságot megszerzők közül kik azok, akik július elsején beléphetnek munkahelyüknek a kapuján, vagy otthon, az ágyban töprenghetnek azon, miért estek ki a pikszisből?

(more…)

A kormány új terve, az ingyenes, szociális családi temetés még nem minden részletében ismert. lezárt, ugyanis a parlamenti vita még csak most kezdődött. Így nem zárható ki az sem, hogy végül a kedvezmény igénybe vételének az lesz a feltétele, hogy kizárólag az özvegy áshatja meg a sírt?. Remélhetően, ilyen módosító indítványt nem fogad be a Parlament. E szolgáltatás elterjedését ugyanis jelentős mértékben megkönnyíti, ha a gyászolók – az eredeti elképzelés szerint – külső segítséget, például az elhunyt ellenségeit is igénybe vehetik a sír megásáshoz. Ekkor a gyakorlatban újra bebizonyosodhatna az a tétel, hogy ellenségüknek a sírját sokan ásnák meg szívesen. Igaz, félő, ezzel a megoldással jó néhányan igazolni látják majd, hogy érdemes gyűjteni az ellenségeket egész életen át, ezért előnyös, ha valaki izgága, kötekedő természetű. Persze, az ellenségeket jól kell megválasztani. Olyan ellenségekre van szükség, akik képesek kivárni a természetes halált, s nem járulnak hozzá tevőlegesen a temetés előkészítéséhez. Talán nem kell különösebben alátámasztani azt az állítást, hogy a bíróságok feltehetően nem veszik enyhítő körülménynek, ha valaki azzal érvel, hogy csupán az ingyenes temetéshez szerette volna hozzájuttatni a közismerten szegény özvegyet. Nem ismeretlen az a lehetőség sem, hogy valaki – például a kormány – a saját sírját ássa, ezért az ötlet kiagyalójának további gondolkodási időt kell adni annak eldöntéséhez, hogy erre a helyzetre jár-e a kedvezmény.

Komolyra fordítva a szót, a történelem legszomorúbb, legrettenetesebb példáira történő utalással – a gyilkosok kivégzésük előtt megásatták áldozataikkal saját sírjukat – talán rá lehet ébreszteni ezt a családbarát kormányt arra, hogy nem minden ötlet olyan jó ötlet, mint amilyennek az az első pillanatban látszik.

Miután ez a kormány az elmúlt három évben – messze túlteljesítve választási ígéretét – jelentős eredményeket ért el a segélyek megtakarítása terén, talán nem reménytelen kívánság, hogy ne akarjon megtakarítani még a nincstelenek halálán is.

Egy demokratikusan működő országban nem fordulhatott volna elő, hogy egy államtitkár levélben utasítsa az iskolaigazgatókat arra, hogy mikor, mit énekeltessenek el a tanulókkal. Ráadásul egy olyan államtitkár, akinek egyébként semmi köze nincsen ahhoz, hogy mi folyik az oktatásban.
(more…)

Sok gyermek osztja az Illés együttes véleményét, jó a mákos rétes, ezért szeretik. Mint, ahogy a rántott húst és a túrógombócot is. Nem érdekes! A jövőben azt kell ennie minden gyermeknek, amit a kormány jónak talál, s nem azt, amit szeret, legalábbis a közétkeztetésben.
(more…)

Csak a mai helyzet éteri magasságokból történő elemzése, a tények és következmények messzemenő figyelmen kívül hagyásának eredményeképpen lehetett eljutni arra a következtetésre, miszerint „…téves értelmezés a mai jobboldal hatalomgyakorlását prímér önkényuralomként értelmezni.” A magyar jobboldal természetrajza címmel az „ÉS” 2013. május 17-i számában megjelent, meglehetősen hosszú, nehezen végigolvasható elemzés ezzel az „első lépéssel” indít. Eztán felteszi a kérdést: „Ha ugyanis Magyarországon … stabil a demokrácia, akkor hogyan lehetséges, hogy egyszer csak a stabilitásnak vége szakad, és a demokratikus hatalomgyakorlást az önkény váltja fel?”
(more…)

A FIDESZ alaptörvénybe foglalta, hogy a centrális erőtérben nincs helye autonóm közösségeknek. Nem véletlenül épült be az oktrojált alaptörvénybe, hogy a tanítás szabadsága csak törvény keretei között – mára közismertté vált, sehogy sem – érvényesülhet, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy az alaptörvény nem ismeri el a településen élő közösségeknek azt a jogát, hogy saját ügyeikben döntést hozzanak. Nem véletlen ebből adódóan, hogy ebben az országban minden jogi és magánszemély létesíthet iskolát, kivéve a települési önkormányzatot.
(more…)

2013. április 18-án a Magyar Országgyűlés felhatalmazta a fővárosi és megyei kormányhivatal keretei között működő járási munkaügyi kirendeltséget arra, hogy úgynevezett hivatalból lefolytatott közigazgatási eljárás keretében kizárja a közfoglalkoztatásból azt az álláskeresőt, akivel szemben tanköteles gyermekének mulasztása miatt szabálysértési eljárás van folyamatban. A szeptember 1-jén hatályba lépő rendelkezések jól példázzák ennek a hatalomnak a hozzáállását a szegényekhez: „akinek nincs semmije, az annyit is ér…”. [2013. évi XLI. tv. 7. §]
(more…)

Bevezető

2012.-ben lezajlott az a folyamat, amelynek végeredményeképpen az állam szinte teljes egészében megkaparintotta azt az ellátó rendszert, amely meghatározó az ország fejlődése, az itt élők boldogulása szempontjából. Ez a rendszer az oktatás, korábban a közoktatás, napjainkban a köznevelés rendszere.
(more…)