Az április 6-án lebonyolított választási színjátékon a kormányváltásra szövetkező ellenzék nem tudta elérni a célját, sőt arra sem futotta az ereje, hogy a kétharmadot megakadályozza. Most az összefogást okolják sokan, s kapnak a fejükre azok, akik arra merték biztatni a politikusokat a választást megelőzően, hogy ne egymással, hanem a kormányzópártokkal viaskodjanak.
Kár szépíteni. A jogállam már akkor megszűnt amikor – az Alkotmány rendelkezéseinek, az Alkotmánybíróság határozatainak figyelmen kívül hagyásával – elfogadták és hatályba léptették az egypárti Alaptörvényt, amikor a köztársasági elnök, az országgyűlés elnöke és a miniszterelnök közjogi méltóságokat egymás közt szétosztotta egy baráti társaság.
Az oktatási államtitkár tankönyvügyekben kiadott utolsó intézkedéseinek egyike kiverte a politikusoknál a biztosítékot. Nevezetesen az a körlevele, amelyben eligazította az iskolákat, milyen módon, milyen termékek közül választhatnak az iskolák tankönyvet.
(more…)
Aki azt állítja, hogy a közoktatás rendszerének szétverése befejeződött, az egyrészről jól látja és jól értékeli a helyzetet, másrészről viszont tévedésben van.
(more…)
Nem lehetetlen megérteni és megválaszolni az április 6-i választások eredményét, ha történelmi párhuzamot keresünk más olyan hatalomépítési technikákkal, amelyek végeredményeképpen egypárti, leválthatatlan, diktatórikus berendezkedés alakult ki egy országban. Ehhez kell egy Vezér, aki tudja, mit akar, s tudja azt is, miképpen érhet a célba.
Semmivel nem támasztható alá az az állítás, hogy jobb eredmény született volna a választásokon, ha nem közös, hanem külön-külön listán indulnak a kormányváltásra készülő demokratikus összefogás pártjai. Semmi, hiszen nem valószínű, hogy külön-külön jobban át tudták volna törni azt az információs karantént, amelybe a Fidesz bezárta őket. Az egész választási eljárás arra épült, hogy csak a kormányzati sikerpropaganda, ellenzék-lejáratóhírek juthatnak el a széles tömegekhez.
(more…)
Úgy tűnik, létrejött amit a FIDESZ az alaptörvényben rögzített: szövetség a múlt, a jelen és jövő magyarjai között. Legalábbis a jelen magyarjai a jövő magyarjainak a rovására nem tiltakoztak az ellen, hogy felépüljön a Jó Állam. A Jó Állam, amely keveseknek Kánaán, a többségnek azonban falai között nem jut fény, meleg étel, tiszta víz, azaz tisztességes megélhetés. S amelynek falai között a múlt lidércei bolyonganak, a kivágott fák helyébe „ültetett” kegyeleti helyek bronz és márvány szörnyei között.
A törvények tisztelete nélkül nem lehet demokrácia. A törvények tisztelete nélkül nincs közbizalom. Ahol tisztelik a törvényeket, ott mindenki biztos lehet abban, hogy ha megtartja az előírásokat elérheti a kitűzött célját. A törvények tisztelete ily módon a legjobb közérzetjavító eszköz. A FIDESZ rezsim országlásának fő bűnei közé kell ezért sorolni, hogy felszámolta a törvények tiszteletét, megszüntetve ezáltal a jogbiztonságot, mivel mindenki kiszolgáltatottá vált a hatalomnak.
(more…)
A kormánypártok a köznevelés rendszerének létrehozását könyvelik el legnagyobb sikerüknek. Azt ígérik, hogy ha ismét bizalmat kapnak, folytatják a megkezdett utat. Van mit folytatniuk, hiszen az intézményrendszer átalakítása szinte meg sem kezdődött.
(more…)
Józan paraszti ésszel annak a mondatnak, hogy olcsóbb lett a rezsi éppúgy nincs semmi értelme, mint annak, hogy Magyarország jobban teljesít. Józan paraszti ésszel az a mondat sem értelmezhető, hogy nem akarunk egykulcsos adót? Persze józan paraszti ésszel Magyarország jelenlegi helyzetét nem is lehet megérteni.
