Világos üzenet

Vajon mi az üzenete és kinek szól az az államtitkári okfejtés miszerint az elmúlt nyolc év oktatáspolitikájának legnagyobb hibája, hogy az iskolát szolgáltató intézménynek tekintette, pedig az közszolgálatot teljesítő intézmény, amelyben az erre képzett pedagógusok hivatásszerűen végzik az embernevelést? El lehetne intézni egy vállrándítással az egészet, azzal, hogy a közoktatás szolgáltatás, mivel szerepel a Szolgáltatások jegyzékében, és közszolgáltatás, mivel a közpénzén szervezik. A közszolgáltatás felcserélése a közszolgálattal pedig nem más, mint lényegtelen nyelvbotlás.

E kijelentésnek azonban igen súlyos üzenete van, mindenekelőtt a szülőknek és gyermekeiknek, és persze nem utolsó sorban a pedagógusoknak. A szolgáltatás ugyanis – a kialakult és elfogadott értelmezés szerint – az olyan tevékenység eredménye, amely a fogyasztóval kialakított közvetlen kapcsolat keretében elégít ki valamely szükségletet. Ezért valóban az elmúlt nyolc év egyik legfontosabb célkitűzése volt a nyitott, befogadó óvoda, iskola, kollégium „eszméjének” az erősítése, annak elfogadtatása, hogy az eredményes pedagógiai munka alapja a harmonikus pedagógus-szülő-tanuló kapcsolat, az egyénre szabott pedagógia utak felvázolása és végrehajtása. Ehhez az óvodák, iskolák, kollégiumok nagyfokú szakmai önállóságot kaptak, így többek között az iskolák elfogadják saját helyi tantervüket, amelynek elkészítéséhez a miniszter ajánlott kerettanterveket tett közzé.  Ezek a törekvések nem voltak előzmény nélküliek, hiszen a „nyolcvanötös” oktatási törvény már rögzítette az intézmények szakmai önállóságát és megfogalmazta a szülői és a tanulói részvétel jogát és lehetőségét az intézményi irányításban. E jogokat az 1993-ban hatályba lépő, ma még hatályos törvény megerősítette. A partnerközpontú működésre épülő minőségbiztosítás alapjait meghatározó törvényi rendelkezéseket pedig az oktatáshoz valóban értő Fideszes miniszter kezdeményezésére fogadta el az Országgyűlés 1999-ben. Már pedig, ha a közoktatás intézményei nem szolgáltatnak, akkor mit is csinálnak? Arra kiképzett emberekkel hivatásszerűen embert nevelnek. Az emberneveléshez pedig nincs köze a neveltnek, aki már nem partner, hanem egy államilag irányított folyamat tárgya. A szülőknek és a tanulóknak szóló üzenet világos: ne szóljanak bele, mi folyik az óvodában, iskolában, kollégiumban, nem értenek hozzá, viseljék el, ami ott történik, mivel ez az állam akarata.

A pedagógusoknak szóló üzenet is világos. Ha az óvoda, iskola, kollégium nem szolgáltató intézmény, akkor nem más, mint hivatal, a pedagógus pedig hivatalnok, akinek nem kell többé mást tennie, mint kritika nélkül végrehajtani, közvetíteni az állam elvárásait. Az állam kiadja iskolatípusonként az egyetlen tantervet, amelytől állami engedéllyel lehet csak eltérni, s amelynek végrehajtását az állami szakfelügyelet ellenőrzi és kéri számon. A pedagógusnak pedig nem kell, sőt nem is szabad többé gondolkodnia, programot, szabályzatot írnia, szülővel egyeztetnie, gyermeki lelkeket feltárnia. A kiképzett pedagógus embernevelő tevékenysége megkérdőjelezhetetlen. A pedagóguspresztízs eszköztára lassan összeáll: lehet buktatni, nem kell szövegesen értékelni, börtönbe lehet zárattatni azt, aki a közfeladatot ellátó pedagógus munkáját megzavarja, persze, ha már betöltötte a tizennegyedik életévét. Igaz vannak még olyan régebbi, hagyományos eszközök, amelyek hiányoznak a kellékek közül, mint a könnyű testi fenyítés, a kóterba zárás, a kicsapás az iskolából, de minden bizonnyal az új törvényben benne lesznek ezek is. A büntethetőség alsó határának tizenkét éves korra történő leszállítását kezdeményező népszavazás-aláírásgyűjtés sikeres volt.

Persze az üzenet nem csak a közoktatásban érdekelt több mint hárommillió embernek szól. Ha az iskola nem szolgáltat, miért szolgáltatna a minisztérium, az állam? S érzékelhetően nem is szolgáltatni, hanem engedélyezni, irányítani, dönteni akar mindenben, mindenki helyett. A szülő, a tanuló, a pedagógus, és bárki más így válhat polgárból alattvalóvá. Számos pedagógus tudja azonban, hogy az oktatás szabadsága a záloga a többi szabadságjognak, s tudja azt is, az idő kerekét még senkinek sem sikerült végleg visszaforgatnia.

2011.02.18.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!