A FIDESZ alaptörvénybe foglalta, hogy a centrális erőtérben nincs helye autonóm közösségeknek. Nem véletlenül épült be az oktrojált alaptörvénybe, hogy a tanítás szabadsága csak törvény keretei között – mára közismertté vált, sehogy sem – érvényesülhet, mint ahogy nem véletlen az sem, hogy az alaptörvény nem ismeri el a településen élő közösségeknek azt a jogát, hogy saját ügyeikben döntést hozzanak. Nem véletlen ebből adódóan, hogy ebben az országban minden jogi és magánszemély létesíthet iskolát, kivéve a települési önkormányzatot.

Az állam lenyúlta a közoktatás egész rendszerét, miután tökéletesen tisztában van azzal, hogy az a hatalom, amelyik meghatározhatja, hol működhet iskola, mit és miből taníthat az iskola, ki az, aki részt vehet az oktatás folyamatában, az döntő módon befolyásolhatja az információkhoz való hozzájutást, az egyének életútját. A települések kisemmizése, az állam feltétlen kiszolgálójává történő visszaminősítése a garancia a kormányzatnak arra, hogy a települési önkormányzatok ne képezzenek ellensúlyt a központi hatalommal szemben, mint ahogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatok betartottak 2002 és 2010 között a központi hatalomnak. Az iskolák megfosztása jogi személyiségüktől, szakmai és gazdasági önállóságuktól, bérgazdálkodási és munkáltatói joguktól, az igazgatók miniszteri kinevezése a garancia a kormányzatnak arra, hogy megszűnjenek az alkotó pedagógusközösségek, s az iskolák ne közvetítsenek olyan információkat a tanulók részére, amelyek birtokában felismernék, ez a világ nem demokratikus, ez a kormányzás diktatórikus, ez az ország nem szabad.

A kormányrudat átvevő demokratikus erőknek ezért az első feladatai közé kell, hogy tartozzon a települési közösségek jogainak a visszaállítása. Igaz, le kell vonni a tanulságokat a helyi önkormányzatiság elmúlt húsz évének hibáiból. Az 1990 és 2010 között működő önkormányzati rendszer kudarcainak oka részben visszavezethető a szétaprózódottságra, arra a tényre, hogy több mint háromezer önkormányzat működik az országban. Ehhez kapcsolódtak a közszolgáltatások megszervezésének és finanszírozásának gondjai, a különböző önkormányzatok jövedelemszerző képessége közötti hatalmas eltérések. Ezek a valós problémák megoldásra vártak, de semmiképpen nem alapozták meg a mára kialakult helyzetet: azt a tényt, hogy felszámolták az önkormányzatiságot. Válasz lehet az ismertetett nehézségekre az önkormányzatok kötelező, törvényben előírt társulása a közszolgáltatások megszervezésében. [Ezek létrejöttét az előző kormányzati ciklusokban megakadályozta az akkor ellenzékben lévő mai hatalom.] Lényeges, hogy az önkormányzatok érdekeltté váljanak saját bevételeik növelésére, megszűnjön az anyagi függőségük az államtól. Olyan gazdasági ösztönző rendszerre van szükség, amely biztosítja, hogy az egyes települések közösségei saját bevételeikből tudják részben vagy egészben fedezni azokat a közszolgáltatásokat, amelyek élhetővé tesznek minden magyarországi falut, várost. Nélkülözhetetlen, hogy az adóztatás, az adóbeszedés rendszere újragondolásra kerüljön, és a helyben keletkező adójövedelmek ne a központi hatalmat finanszírozzák, hanem a helyi önkormányzást és az ahhoz kapcsolódó feladatokat.

A járási kistérségi szinten létrejövő oktatásszervezési, fenntartói és finanszírozói társulások alkalmasak lehetnek arra, hogy a térségben működő valamennyi iskolát megfelelő színvonalon működtessék, fejlesszék, és minden ott élő gyermeknek biztosítsák azt a tanulási útvonalat, amely elvezet az óvodától az érettségiig, a munkaerőpiacon elfogadott szakképesítés megszerzéséig. Ezek a társulások biztosíthatják a kulturális, művészeti, sport és az oktatási rendszer intézményeinek összekapcsolását, olyan lakossági, ifjúsági erőteret alkotva, amely lehetővé teszi, hogy belátható, bejárható területen hozzájusson mindenki, nemcsak a megfelelő szintű oktatáshoz, hanem a könyvtári, a kulturális, a művészeti szolgáltatásokhoz is.

Az önkormányzatiság, az iskolai autonómia helyreállítása kiinduló pontja lehet az ellenzéki összefogásnak.