Talán a ma tinédzsereinek hangja felrázza ezt a múltat sirató, magába mélyedő, a felelősséget elhárító, sült galambra vágyó országot. Talán a mai tinédzserek meg merik egyenesen mondani a mai hatalomnak, hogy nem kérnek a tömjénfüstbe burkolódzó, naftalinszagú, magyaros ruhába bujtatott, kegyelmes urak, kardcsörtető világából, mivel nem a múltat, hanem a jövőt szeretnék építeni.

Mert a mai tinédzserek ráébredtek arra, hogy az ő ifjúságukat, jelenüket, jövőjüket bocsátották áruba azok, akik a szocializmusban ingyen szereztek diplomát, aztán a rendszerváltáskor, sosem tisztázott körülmények között milliomossá, mára milliárdossá váltak. A ma tinédzsereinek kezükbe kell venniük sorsukat. Nagyszüleik, szüleik, tanáraik 2010-ben cserben hagyták őket, amikor teljhatalomba segítettek egy olyan embert, akiről tudniuk lehetett volna, hogy nem igazi barátja a demokráciának. 2010 óta pedig jószerivel nem tesznek mást, mint fogják a fejüket és jajgatnak. Mert a ma tinédzserei joggal követelik, hogy érdemben beleszólhassanak saját sorsuk alakulásába, s nem fogadják el, hogy az iparkamara, valamint a vállalkozók szervezetének nagy hatalmú főnökei eldöntsék: többségüknek a betanított munkás színvonalán kell maradniuk, hogy olcsó munkaerőt biztosítsanak az új földbirtokosoknak, a manufaktúrák tulajdonosainak. Mert a mai tinédzserek ráéreztek arra, az iskola nem attól gyerekbarát, hogy a rendőr fülön csípi az utcán és az igazgató elé állítja a lógókat, hogy a pedagógusok fizetés helyett megkapták a buktatás jogát, annak lehetőségét, hogy fegyelmi úton eltanácsoltassák akár az alsós tanulót is, ha zavarja az órát. Megérezték azt is, a jó iskola befogad, a jó iskolában a pedagógus, a szülő, a tanuló partner, a pedagógus karmester, s nem jutasi őrmester. Ráéreztek arra is, hogy az iskola van a diákért, s nem fordítva, s ha a diák jól érzi magát az iskolában, nincs indoka annak, hogy a tanár rosszul érezze magát.

A ma tinédzserei jól látják az összezáruló iskolakapukat, jól látják, hogy nem csak a diploma, hanem már a gimnáziumi érettségi is csak kevesek kiváltsága lesz s, hogy osztálytársaik egy részének az általános iskola után ahhoz sem lesz joguk, lehetőségük, hogy bejussanak egy szakiskolába. A ma tinédzserei jól látják azt is, a mai hatalom nem veszi őket „polgárszámba”. Törvényben rögzítették a miniszter tanulói tanácsadó testületének az Országos Diákjogi Tanácsnak jogutód nélküli megszüntetését. Nem rögzítették viszont törvényben, hogy az oktatási rendszer legfontosabb alapelve a „gyermek mindenek felett álló érdeke”. Törvényben vonták meg ezzel szemben a diákönkormányzatok érdemi részvételi lehetőségét, egyetértési jogát a szervezeti és működési szabályzat, a házirend készítésében. Így nem is mondhatták el, mi a véleményük a tankötelezettség idejének csökkentéséről, a lebutított szakiskolai oktatásról, a nyelvoktatás átalakításáról, az érettségi megszigorításáról. Mint ahogy senki nem kérdezte meg őket az államosított iskolák átalakításáról, szétszedéséről.

A mai tinédzserek látják tanáraik szemében a félelmet, érezik a bizalmatlanság légkörét az iskolában, s mert jól informáltak tudják, hogy ez az állapot egyenes következménye egy bizonytalan helyzetnek, egyenes következménye annak, amikor az igaz szó kimondása nem kockázat nélküli, egyenes következménye annak, amikor az állam mindenhatóvá válik.

Jó, hogy a ma tinédzserei tisztában vannak azzal: ők jelentik a jövőt! Így lesz kikkel összefognia azoknak akiknek elvették a munkáját, a nyugdíját, a hitét, az önbecsülését. Ez egy új nemzedék, amely képes lehet túllépni a Himnuszban rögzített balsorson, s amelyből kinövő vezetői gárda a határok eltörlése és nem megváltoztatása mellett tör lándzsát. Ez egy új nemzedék, amely, ha felismeri erejét, megmozgathatja a múltat, a szülőket, nagyszülőket. Ezért jó okunk van bízni abban, hogy a jövő és a múlt összefogása 2014-ben leváltja a jelent