A szokásos menetrend szerint a törvénygyár december közepén átírta a köznevelés szabályait. A változások december 30-án kihirdetésre kerültek, és január 1-jén hatályba is léptek.

Az „égetően fontos”, „halaszthatatlan”, tanév közben bevezetett intézkedések között töröltek egy több, mint húsz éves szabályt – tudniillik véletlenül, ha nem is szó szerint átvettek egy a tanulókra kedvező előírást a közoktatási törvényből – nevezetesen azt, hogy a szülő kérésére, az iskola igazgatója engedélyezheti a már sikeresen befejezett iskolai évfolyam megismétlését. A módosító törvényhez kapcsolt indokolás szerint: „Nem indokolt az első évfolyamnál magasabb, eredményesen elvégzett évfolyamok megismétlését lehetővé tenni a későbbiekben. Nem is élnek jellemzően ezzel a lehetőséggel a szülők, ugyanakkor egyes esetekben visszaélésekre adhat alapot, hiszen a jelenlegi szabályozás alkalmas lehet lefékezni a tanuló előrehaladását szülői kérésre adott évfolyamokon, ugyanakkor mindez nem garantálja magasabb tudásszint elérését számára.” Ebből az értelmetlen kusza szövegből a valódi okokat nem lehetett kihámozni. Az „igazság” akkor derült ki, amikor a vizsgabonyolító hivatal néhány nappal az esemény előtt figyelmeztette a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumokba felvételire készülőket, hogy menet közben megváltoztak a játékszabályok. A nagyon okos, körültekintő, minden csalásra érzékeny bürokrácia ezzel a változtatással akarta megakadályozni, hogy a hat, illetve a nyolc évfolyamos gimnáziumokba másodszor is jelentkezzen az a tanuló, akinek az előző évben nem sikerült bejutnia a hőn áhított iskolába.. A hat évfolyamos gimnázium ugyanis a hetedik évfolyamon indul. Így az általános iskola hatodik évfolyamán tanulónak sikeresen teljesítenie kell a felvételi követelményeket ahhoz, hogy az állam által elvárt ütem szerint átlépjen a következő évben a gimnázium hetedik évfolyamába. A nyolc évfolyamos gimnázium az ötödik évfolyamon kezd, így az általános iskola negyedikeseinek kell sikeresen felvételizniük ahhoz, hogy meg legyen a folytatás a gimnáziumi ötödik évfolyamon. Ha a felvételi nem sikerült, akkor a tanuló maradt az általános iskolájában és ott járt a hetedik, illetve az ötödik évfolyamra. Ha pedig („vissza”)élve a törvény biztosította jogokkal, az elvetemült tanuló egy évvel később újra jelentkezett a felvételizni, sikeres vizsga esetén, a következő évben a gimnáziumban megismételte az általános iskolában már „kijárt” hetedik, illetve ötödik évfolyamot. Ezt „visszásságot” kellett megszüntetni. Igaz, a törvényjavaslat benyújtója szerint „Nem is élnek jellemzően ezzel a lehetőséggel a szülők”, de ahol erős a kormány, ott rend van, s nincs helye a legkisebb kilengésnek sem. Ezért az állam még időben okosabb, éberebb volt mindenkinél, és a vizsga előtt néhány nappal megtiltotta, hogy a túlkoros tanulók felvételi vizsgát tegyenek. Amikor pedig kitört a botrány, az oktatási kormányzat „jogértelmezett”: a változások nem érintik azokat, akik már a hatályba lépése előtt benyújtották a jelentkezésüket szólt, a jogértelmezés. Ez az állítás persze nem igaz. Érintette. A hatályba léptető rendelkezések – miután csak a hatályba lépés napját jelölik meg – nem tesznek kivételt a vizsgára jelentkezők között. Így a kormányzati szövegmagyarázat nem vezethető le a törvényszövegből. Igaz, a visszamenőleges szabályozás, ha az hátrányt okoz, egy jobb korban, mint alkotmánysértő megoldás tilos volt. Mint ahogy az egykori Alkotmánybíróság szerint alkotmánysértőek a minisztériumi körlevelek, ha abból nem derül ki, hogy a leírtak nem kötelezőek.

Ezt a kormányt azonban semmi nem zavarja. Mindig kész értelmezni és félremagyarázni azt törvényt, amelyet szándéka szerint „elrontott” -. hátha az érintettek nem veszik észre -, ha számítása nem jön be. Most is ez történt. Miután az érintett szülők elég hangosak és befolyásosak voltak ahhoz, hogy „bőgésük” elhallatszódjon az égig, megszületett a kormányzati mese. A hazugság most is pillanatnyi megoldást jelentett. Ha a tanuló nem kapott idegösszeomlást, elmehetett vizsgázni. De mi lesz később? Ezzel az egyszerű mondattörléssel megszűnt ugyanis annak a lehetősége, hogy a félbehagyott tanulmányokat újrakezdjék, vagy a rosszul megválasztott tanulási útvonalat korrigálják, illetőleg, hogy szükség esetén felkészüljön valaki a pályamódosításra, vagy „csak úgy” bővítse a tudását. Ezekben az esetekben ugyanis formailag általában meg kell ismételni a már elvégzett iskolai évfolyamot, évfolyamokat. Az évfolyamok számozása ugyanis az általános iskola első évfolyamától, a középfokú iskola utolsó évfolyamáig folyamatos. A négy évfolyamos gimnázium, a szakközépiskola és a szakiskola a kilencedik évfolyamon indítja a felkészítést. Így, aki elvégezte a szakiskolát, az kijárja a kilencedik-tizenegyedik évfolyamokat. Ha gimnáziumba akar menni, akkor, több kevesebb évfolyamot meg kell ismételnie. Aki szerzett egy szakképzettséget a szakiskolában, az nem mehet másik iskolába, mivel újra kell járnia a már elvégzett, azonos számozású iskolai évfolyamokat. Sokféle egyéb indoka is lehetett az évfolyamismétlésnek. Például a tanuló „épp hogy” teljesíti az elvárásokat, ezért előreláthatóan a magasabb évfolyam elvégzése nehézségeket fog okozni számára. Szükség lehetett erre a megoldásra akkor is, ha más követelmények szerinti osztályban kívánja valaki folytatni a tanulmányait. Indokolt lehetett az évfolyam megismétlésére iskolaváltás esetén is. Nem kizárt az sem, hogy valaki évfolyamismétléssel szeretné folytatni a félbehagyott tanulmányait mert megváltoztak a követelmények vagy egyszerűen elfelejtette amit tanult. A jövőben csak az általános iskola első évfolyama ismételhető meg. Miért? Se gazdasági, se szakmai érvekkel nem támasztható alá e jogszűkítés. Arra persze jó, hogy a felelőtlen szülőket rákényszerítse a felelős pályaválasztásra. Az a szülő, aki nem képes gyermeke tizennégy-tizenöt éves korára eldönteni, hogy orvos legyen vagy kőműves, az nem alkalmas arra, hogy szülő legyen.

Ez az intézkedés része azoknak a kormányzati intézkedéseknek, amelyeknek a célja az ország ráncba szedése. Beilleszthető ez a döntés a miniszterelnök budai várba költöztetése, a minisztériumok vidékre telepítése, a taxik besárgíttatása, az utcák, terek átnevezése, a szobrok állítása és ledöntése, a fák kivágása, az üzletek vasárnapi bezárása, a só és cukor asztalokról való kitiltása, a bevezető utak fizetősé tétele, a napelemek megadóztatása közé. Ezeknek az intézkedéseknek fontos kormányzati üzenete van: kár ugrálni, nekem mindent szabad.

Sajnos, el kell ismerni, a hatalomnak az a stratégiája, hogy minden előzetes egyeztetés nélkül, az érdekeltek feje felett, sunyi módon titkolózva hozza meg a döntéseit és azokat kivételes gyorsasággal végre is hajtja, ezidáig többé-kevésbé bevált. El kell jönnie azonban annak az időnek, amikor minden egyes választó, aki változást szeretne ráébred a mondat helyes tagolására: A kormányt leváltani nem kell félnetek jó lesz ha mindenki egyetért én nem ellenzem.