Örömóda magyar módra

Elkészült a szabadság himnusza, amely egy szabad országról szól. Szabad országról, amelyben nem szabad a hajléktalannak életvitelszerűen a közterületen tartózkodnia. Szabad országról, amelyben nem szabad az azonos neműeknek házasodniuk. Szabad országról, amelyben szabadságvesztésre ítélhető, aki betöltötte a tizenkettedik életévét. Szabad országról, amelynek területére nem léphetnek be, akikre a hazájukban a halál leselkedik. Szabad országról, amelyben mindent szabad, amit megenged a hatalom. Mindezért köszönettel tartozunk!


Örömóda magyar módra

Öröm itt élni? Öröm! Öröm, hiszen bizakodó honfitársaink optimista okfejtései jelzik, milyen megnyugtató egy bátor, magabiztos, határozott, tettre kész miniszterelnök. Egy miniszterelnök, akinek minden szava felgyújtja a lelkekben a rőzselángot, irányt mutatva a kételkedőknek.

Akiért a harang szól

Ma már mindenkiben, aki segítséget vár, megszilárdult a felismerés: ha sikerül feltartóztatni a migránshordát, nemcsak délben szólnak majd a harangok, emlékeztetve a magyar dicsőségre, hanem este is. Nem baj, ha ezt nem a lágyszívű, a magukat elesettnek, fáradtnak, gyereknek, öregnek, asszonynak álcázó, a látszat kedvéért vízbe fulladó, terroristagyanús migránsokkal rokonszenvező pápa rendeli el, hanem népünk rendíthetetlen vezére. Az sem baj, ha ennek következtében a harangszó nem, illetve csak alig lépi át a határmenti kerítéseket. Nem baj, hiszen nekünk ezen a kerítésen belül van az életterünk. Az itt élők többsége úgysem érti, mit beszélnek azok, akik a kerítésen kívül élnek. Akik meg értik, azok már elmentek. Kapára, kaszára magyar! Mutassuk meg: régi dicsőségünk felsejlik az éji homályból. A magyarok (szó)nyilaitól reszkessen Európa!

Öröm itt élni? Öröm! Öröm, hiszen a keresztes háborút meghirdették. A kereszteshad felállítása megkezdődött. A nép ujjongva támogatja a hadüzenetet. Önkéntesek vigyázzák a határt. Riasztó maszkok kerítésre aggatásával adják tudtára a segítségre szorulóknak: nincs kegyelem, nincs irgalom! A hangulat megfelelő. Gyűlölet lángjától izzó szemekkel, gyűlölettől remegő ajakkal harsogják egyre többen a villamoson, a vonaton, a boltokban és a piacon: nekünk magyaroknak nem parancsol senki! Ez egy karakán nemzet. A fali szőttes feliratának: „az asszony verve jó” címzettje nem lehet más, csak igaz magyar ember. Köztereinken csak magyar hajléktalan nem tartózkodhat életvitelszerűen. A magyar okul a múltból. Egyszer már eltakarította hazája földjéről a kipásokat. Most be sem ereszti a más hitűeket. Elég baj, hogy az albán pékségek megjelentek hazánkban. Elég baj, hogy a multi áruházak külföldi tejet, gyümölcsöt hoznak be. Az ellenség ismert. A megoldás adott. Kerítés a határra. Kerítés a szívekbe. Címékékkel kell megjelölni mindent, ami magyar. Bojkottálni kell, amin nincs címke. Aztán, a történeti alkotmány vívmányaiból levezetve, fordítani kell a helyzeten. Törvénybe kell iktatni, kiknek és milyen megkülönböztető jelzést kell hordaniuk a ruhájukon.

A nép szava Isten szava

Öröm itt élni? Öröm! Öröm, hiszen a nép szava Isten szava. A szó szabad. Szabadon elszáll a semmibe. Bárki jártathatja a száját. Szabadon szidhatja a hatalmat. Szidhatja, és várhatja az adórendőrség házkutatását. Most változik a kép. Maga a hatalom kérdez: „Akarja-e, hogy az Európai Unió az Országgyűlés hozzájárulása nélkül is előírhassa nem magyar állampolgárok Magyarországra történő kötelező betelepítését?” És a választ is megadja: NEM! Itt van végre az alkalom a nemzeti együttműködés kiteljesítésére. Itt van végre az alkalom hivatalos eljárásban megszavazni: utálunk mindenkit, aki nem magyar. Itt a nagy lehetőség egységbe forrasztani a nemzetet. Ez nemzeti ügy. Sorskérdés. Nincs jobb, és nincs baloldal. Aki nem szavaz nemmel, az hazaáruló. A kerítés túloldalán élő magyar is szavaz. Igaz, nem él itt. Nincs itt lakása. Nem veszít, nem nyer azon, befogad-e az ország menekülőket, vagy sem. Van viszont szavazati joga. Levélben szavazhat. Egy levéllel részt lehet venni a nagy népi gyűlölködésben. Ezt pedig nem lehet kihagyni.

Öröm itt élni! Öröm, hiszen a mutatók nőnek. Nő az állami monopóliumok száma. Nő az állami cégek vezetőnek a fizetése. Nő a meggazdagodott magyar politikusok száma. Nő a kormányközeli nagybirtokosok száma. Nő a szegények száma. Nő az éhező gyermekek száma. Nő a kivágott fák száma. Nő a közmunkából élők száma. Nő a határon kívül boldogulók száma. Igaz, a nyugdíj összege nem nő, de törvény garantálja, hogy a gyermeket kötelezzék szülei eltartására.

Az Örömóda, Európa himnusza feleslegessé vált. Nincs szükség Európára, nincs szükség Örömódára. Úgy hírlik, a miniszterelnök meg is rendelte a dalt, amelyet hallani szeretne. A dal elkészült. Az előadók mély átéléssel adják elő a valahonnan ismerős dallamot. Szól a refrén: halld szavunkat Magyarország. Halld, az ország szabad! Halld, köszönettel tartozunk ezért! A szirének hangja ez. A szírének éneke, amely romlásba visz. A drótkerítés mögötti szabadság illúzió.

Igaz, a drótkerítés között is van perspektíva. Az ország búcsút inthet az Európa Uniónak. Felépülhetnek a határállomások. Visszaállhat a vám- és útlevélvizsgálat rendszere. Megszűnhet a forint konvertibilitása. Államosíthatják az utazási irodákat.

Meg kellene fogadni Kirké tanácsát, amit Odüsszeusznak adott. Talán lesz elég viasz a fülekbe.

2016.09.06.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!