Lázár lova

Kétséget kizáróan Lázár János jó lóra tett, amikor felpattant Rapcsák mögé a nyeregbe. Elegáns ruhája, jól fésült frizurája, gunyoros, esetenként cinikus mosolya nem hagy kétséget afelől, hogy biztos a helye az új elitben. Jogászként pontosan tudja: mi a különbség a “törvények uralma” és a “törvényekkel uralkodni” között.


Neveltetése – református gimnáziumban érettségizett -, tanulmányai – jogi diplomát szerzett – alapján, bírái előtt – sem a földön, sem a mennyben – kevés sikerrel adhatja elő, hogy nem ismerte a hetedik és nyolcadik, valamint a tizedik parancsolatokat. A ne lopj, ne hazudj, mások becsületében kárt ne tégy, ne kívánd mások tulajdonát erkölcsi elvek minden tisztességes embernek irányt mutatnak az életben, akkor is, ha egyébként vallástalan. Számára mások voltak a zsinórmértékek. Így vállalhatott főszerepet egy olyan kurzusban, amely a nem létező történeti alkotmányra hivatkozva vissza akarja állítani hazánkban a feudalizmust. Bár még nincsen gázszerelő barátja, azok közé tartozik, akikről a példabeszéd szól: “Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint gazdagnak az Isten országába bejutni.” Annyi bizonyos, nincsenek skrupulusai, nincs benne szolidaritás. Homloka, mint a bivalyé.

Lám, a közelmúltban is sikerült beletenyerelnie minisztertársai lelkébe. Megkérdezésük nélkül rakta össze azt az anyagot, amelyben kimondta a halálos ítéletet több tucat olyan szervezet felett, amelyikre az ő megítélése szerint nincs már szükség a jövőben. Persze a minisztertársak nem érdemelnek egy csepp könnyet sem. Ők a korpa közé keveredtek. Egészen pontosan: ők alkotják a korpát. A hatalom és a gazdagság mellé nem jár a gondolkodás, a döntéshozatal, a meghallgatás joga. Lázár keze így szabad. Szabad? Nem valószínű. A ló kantárját, amin ül más tartja. Elég egy rántás rajta, és a ló felágaskodik. Akkor pedig könnyen a porban találhatja magát. Azt, hogy nincs szabad keze, alátámasztja, hogy a bürokrácia csökkentését nem a teljesen felesleges rogáni minisztériumon kezdte.

Az általa összerakott kormányelőterjesztéseknek van egy másik, igencsak “előremutató” eleme: az új állami köztisztviselői kar létrehozásának koncepciója. A közigazgatás személyi állományának megújítása, fejlesztése, a Jó Állam továbbépítése érdekében megkezdődik a megbízhatatlan jogászok és bölcsészek kiszorítása a közigazgatásból. Első lépcsőként, a járási hivatalok kormánytisztviselői állami tisztviselőkké válnak. Új jogviszony létesítésének feltétele: a Nemzeti Közszolgálati Egyetem által meghirdetett képzés elvégzése, illetve az itt megszerzett diploma. A jogviszony fenntartásához pedig szükség lesz a Nemzeti Közszolgálati Egyetem specifikus továbbképzésének elvégzése. A cél világos: az egységes kormányzati gárda lojalitásához nem férhet kétség. Ismerős? “Hűség a párthoz.”

Lázár jolly-jokker. Mindenhez ért. Így nem zavarja, hogy normális viszonyok között először áttekintik az ellátott feladatokat, mérlegelik szükségességét, s csak ha beigazolódik, hogy feleslegesek, akkor szüntetik meg a feladatokat ellátó szervezeteket. Normális viszonyok között először csökkentik a feladatokat, aztán szabják hozzá az érintett szervezetet. Normális viszonyok között! Hol vannak itt normális viszonyok? Felszámolták őket, attól kezdődően, hogy leesett a tantusz. Meg van a kétharmad. Az előterjesztés ilyen vizsgálatokra, feladatcsökkentésre nem utal. Érdemi magyarázat, érdemi indokolás nélkül szüntetnek meg állami feladatokat, és az e feladatokat ellátó állami intézményeket. Érdemi magyarázat, érdemi indokolás nélkül olvasztanak be intézményeket a minisztériumokba, csökkenő létszámmal, bár a feladatok megmaradnak. Érdemi magyarázat, érdemi indokolás nélkül veszik át a minisztériumok azokat a feladatokat, amelyek egyébként nem tartoznak oda.

Nézzük az oktatást, amely sosem maradhat ki semmi jóból. Megszűnik – az előterjesztés szerint – jogutód nélkül az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet, jogutódlással az Oktatási Hivatal. Arra a rejtélyre nem nehéz választ találni, miért nincs szükség a jövőben az oktatás terén kutatásra, elemzésekre, a nemzetiségi oktatás fejlesztésére. Ha az oktatás az állam érdekeit szolgálja, az állam határozza meg mit lehet, mit kell tennie a rendszernek és a benne dolgozóknak. Az államon kívül így nincs szükség másra. Mehetnek a szakemberek külföldre. Az Oktatási Hivatal megszűnik. Feladatait, a megmaradó emberekkel együtt átveszi az emberi lelkekért felelős minisztérium. Ez így helyes. Sokkal egyszerűbb lesz a helyzet. A jövőben minden döntés egyetlen személy kezébe kerül. Feltehetően a felsőoktatásban, a középiskolákban lesz felvételi a jövőben is. Nem mindegy azonban, ki dönti el, ki a befutó. Feltehetően megmarad a tanfelügyelet és a hozzákapcsolt szaktanácsadás, a pedagógus minősítés és az óralátogatás. Ha egy kézbe kerül a tanterv kibocsátása, a tankönyv jóváhagyása, sokkal hatékonyabbá válik az állami instrukciókat megszegő pedagógus ráncba szedése. Végre nem csak az iskolaigazgatók felett diszponál a miniszter, hanem a tanfelügyelők, a szakértők és a szaktanácsadó felett is. Örülhetnek a mesterpedagógusok, a jövőben a miniszter közvetíti részükre a miniszterelnöki elvárásokat. Az érettségi megszervezésének a terheit is átveszi a minisztérium. Helyes! Ki tudná jobban milyen érettségit kell szervezni és milyen tartalommal, annál, aki egyedül dönthet a tantervi szabályozás, a tankönyvjóváhagyás kérdéseiben.

Persze szemléletes az a lista is, amely a megmaradó, érinthetetlen szervezeteket sorolja fel. Íme néhány ismerős kedvenc: Rendőrség, Nemzetbiztonsági Szakszolgálat, Terrorelhárítási Központ, Nemzeti Adó- és Vámhivatal. Megmarad, sőt egy alternatíva szerint további feladatokat kaphat az Országos Katasztrófavédelmi igazgatóság. Idekerülhetnek a mentőszolgálati feladatok. Ez a megoldás, több, mint jelképes lenne. Lehet, hogy az oktatásnak is itt lenne a helye? Az oktatásnál szóba jöhet még, – az ugyancsak megmaradó – Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága is.

Azon sem kell csodálkozni, hogy az Országos Meteorológiai intézet beolvad a minisztériumba. Nem arról van szó, hogy bolond lukból, bolond szél fúj. Az igazság az, hazánkban az uralkodó széljárás meghatározása fontos kormányzati feladat. Nem mellékesen a rezsiharc is eredményesebb, ha a hidegfrontok irányítása biztos(i) kézbe kerül
Rá kellene végre cáfolni Kossuth Lajosra, aki azt mondta egykoron: “..úgy látszik, hogy a magyarnak hiába írták a történelmet. Nem okul semmin. Még csak saját kárán sem.” Ha sikerülne, kiderülne Lázár fordítva ül a lovon.

2016.02.10.

2 hozzászólás »

  1. Remek ez a munkád is.

    Ibolya Bíró
    2016.02.10. @ 09:58

  2. Remélem, 13-án (sokadmagunkkal) találkozunk!

    Pataki Erika
    2016.02.11. @ 09:53

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!