Három törvényjavaslat vár elfogadásra, amelyekben az Országgyűlés kormánypárti képviselői megadják a felhatalmazást a kormánynak az állami vagyon privatizálására, a közfeladatoktól, azok finanszírozásától való megszabadulásra. A kormányzati kommunikáció szerint a cél a versenyképes felsőoktatás kialakítása. A jövendő hallgatókat pedig nem éri semmi hátrány. Az igazság a törvényjavaslatokban van elrejtve.

Az első törvényjavaslat egy új jogi személy, a vagyonkezelői alapítvány megteremtéséről szól. Az új típusú alapítvány gazdasági tevékenysége az alapító által hozzárendelt és az általa bizalmi vagyonkezelésbe vett vagyon kezelése abból a célból, hogy az elért jövedelemből biztosítsa az alapítvány alapító okiratában megjelölt feladat megvalósítását, továbbá vagyoni juttatás nyújtását a kedvezményezettként megjelölt személy, személyek javára. Ilyen alapítványt bárki létesíthet, bármilyen célra, aki képes biztosítani az alapítványnak a tőkeminimumot, legalább 600 millió forintnak megfelelő vagyont.

Mit kell érteni a bizalmi vagyonkezelésen? A vagyonkezelési tevékenység a befektetési és a portfóliókezelési tevékenység, mondja – nem a törvényjavaslat, hanem – az indokolás. A bizalmi vagyonkezelés mibenlétéről azonban nem szól sem a benyújtott törvényjavaslat, sem az indokolása. A polgári törvénykönyv A bizalmi vagyonkezelési szerződés című fejezetéből olvasható ki: a bizalmi vagyonkezelési szerződés alapján a vagyonkezelő a vagyonrendelő által tulajdonába adott dolgokat, a ráruházott jogokat és követeléseket a saját nevében, a kedvezményezett javára kezeli. Míg a benyújtott törvényjavaslat elrendeli a polgári törvénykönyv alapítványokra vonatkozó rendelkezéseinek alkalmazását minden olyan esetben, amikor nem állapít meg eltérő szabályt, addig a bizalmi vagyonkezelési szerződésről szóló fejezetben foglaltak alkalmazására nem tartalmaz ilyen rendelkezés. Az Országgyűlés Törvényalkotási bizottságát nem zavarja ez a helyzet. A javaslathoz benyújtott összegező módosító javaslatával átírja a bizalmi vagyonkezelés szabályait: a vagyonkezelő alapítványt a kezelt vagyon kizárólagos kedvezményezettjének kell tekinteni (függetlenül attól, mi áll a vagyonkezelési szerződésben). Lehetővé teszi továbbá a módosító javaslat azt is, hogy az alapító az alapító okiratba foglalt egyoldalú nyilatkozatával rendelkezzen a vagyon bizalmi vagyonkezelésbe adásáról és a polgári törvénykönyv tiltó szabályaitól – a vagyonkezelőt a vagyonrendelő és a kedvezményezett nem utasíthatja, s az ilyen kikötés semmis – eltérjen, meghatározva az utasításadási jog gyakorlásának keretei és feltételeit.

A módosító rendelkezésekkel egymásnak homlok egyenest eltérő szabályozási elveket tükröznek. A polgári törvénykönyv alapítványokra vonatkozó rendelkezéseitől eltérő szabályok megalkotására az indokolás szerint a következők miatt van szükség: „jelentős célja volt a jelen szabályozásnak az, hogy a vagyonkezelő alapítványok »önjárók« lehessenek, tartós – akár több évtizedes – cél szerinti működésük az alapítóktól függetlenül is biztosítva legyen, éspedig olyképpen, hogy ebbe a folyamatba az alapító az alapítói jogainak gyakorlásával se avatkozhasson be”. Az alapítói bizalmi vagyonkezelői jogviszony létesítéséhez kapcsolható utasításadási jog korlátlan is lehet.

Vagyonkezelő alapítvány közérdekű célra is alapítható. Ekkor közérdekű vagyonkezelő alapítványként is működhet, ha az alapító így kéri az alapítvány bírósági nyilvántartásba vételét. A közérdekű célok a következőek: „a nevelési-oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységek finanszírozása, illetve támogatása vagy ilyen tevékenységet ellátó intézmények fenntartása és működtetése.” Minden állami és minden önkormányzati közfeladatot felsoroltak, a kutatás kivételével.. Az említett bizottsági módosító indítvány pótolja ezt a hiányt. Rendezhető a Tudományos Akadémia intézeteinek fenntartóváltása is!

A vagyonkezelői alapítványra megállapított, a polgári törvénykönyvtől eltérő, kivételes szabályok közül a leglényegesebb, hogy az alapító az alapító okiratban minden korlátozás nélkül átengedheti az alapítói jogok gyakorlását a kuratóriumnak. A polgári törvénykönyvben ez a megoldás kivételes és korlátozott. Az alapító halála, jogutód nélküli megszűnése, joggyakorlás végleges felhagyása esetén, az alapítói jogok átszállnak az alapító okiratban megjelölt személyre vagy az alapítvány valamely szervére, kijelölés hiányában a kuratóriumra. Amennyiben az alapítvány valamely szerve jogosult az alapítói jogok gyakorlására, saját tagjaival és vezetőjével, valamint a szerv ellenőrzésére szolgáló személyekkel kapcsolatosan az alapítói jogokat nem gyakorolhatja. Az eltérés indokai kiolvashatók az indokolásból: „…vagyonkezelő alapítványok esetében (…) meg kell engedni, hogy adott esetben még e jogok gyakorlása se háruljon se az alapítóra, se pedig a nyilvántartó bíróságra, amely számára e jogkör gyakorlása a jellegéből adódóan szervezetidegen. Ezért a szabályozás lehetővé tenné azt is, hogy az alapítói jogok utóbb említett körének gyakorlása is a kuratórium és/vagy az ellenőrző szerv (felügyelőbizottság) hatáskörében maradjon, ezzel biztosítva a vagyonkezelő alapítvány számára az alapítótól való teljes függetlenséget.” A vagyonkezelő alapítvány alapítója feljogosíthatja a kuratóriumot arra, hogy pótolja a kuratórium és a felügyelőbizottság kieső tagjait és elnökeit. továbbá a vagyonkezelő alapítvány befektetési szabályzatának jóváhagyására, az alapító okirat módosítására. Amennyiben a tulajdonosi jogokat a kuratórium gyakorolja, vagyonellenőrt kell kijelölni, hogy figyelemmel kísérje e jogok gyakorlását és a vagyongazdálkodást. A vagyonellenőr kijelölésére feljogosítható a vagyonkezelő alapítvány. Igaz, ebben az esetben a kuratórium és a felügyelőbizottság együttesen határoz, a kijelöléshez, a megbízáshoz pedig a nyilvántartó bíróság jóváhagyása szükséges. A közérdekű vagyonkezelő alapítványra alkalmazni kell a polgári törvénykönyv néhány összeférhetetlenségi szabályát: például az alapítvány kedvezményezettje és annak közeli hozzátartozója nem lehet a kuratórium tagja. Az alapító és közeli hozzátartozói nem lehetnek többségben a kuratóriumban.

Az első törvényjavaslat rendelkezései alapján a vagyonkezelő alapítvány vagyona nem csökkenhet a tőkeminimum alá. Mi történik, ha ez mégis bekövetkezik? A kedvezményezettnek járó juttatás kifizetését arányosan csökkenteni kell. A vagyonkezelő alapítvány megszűnik abban az esetben, ha vagyona három teljes éven keresztül nem éri el a tőkeminimum összegét. Úgy kell tekinteni – mondja az első törvényjavaslat –, hogy az alapítvány céljának megvalósulása lehetetlenné vált. Mi lesz a közfeladattal? Erről az első törvényjavaslat nem rendelkezik. A polgári törvénykönyv rendelkezései alapján „ha valamelyik megszűnési ok bekövetkezik, a kuratórium értesíti az alapítói jogokat gyakorló személyt vagy szervet a szükséges intézkedések megtétele érdekében, és a megszűnési ok bekövetkeztét közli a felügyelőbizottsággal és a könyvvizsgálóval is”. Nincs rendelkezés arra az esetre, ha az alapítói jogokat a kuratórium gyakorolja.

A második törvényjavaslat az első „fecskéről” szól. Az Országgyűlés felhívja a kormányt a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány közérdekű vagyonkezelő alapítvány formájában történő létrehozására azzal, hogy az alapítói jogok teljes körű gyakorlására az alapítvány kuratóriumát kell kijelölni. Az alapítvány feladata: oktatási intézmény, kiemelten a Budapesti Corvinus Egyetem alapítói, fenntartói jogainak gyakorlása, működési feltételei, intézményfejlesztési céljai megvalósításának biztosítása. A „kiemelten” kifejezés arra utal, hogy jöhet más feladat is, további oktatási intézmény, akár a felsőoktatás, akár a köznevelés területéről. Az alapítvány oktatási, tudományos kutatási, hallgatói, tanulói, oktatói, kutatói, tanári támogatási programot működtet, rászorultsági alapú támogatást biztosít, tehetséggondozó programok működését támogatja.

Az alapítvány tulajdonába kerül a MOL Magyar Olaj- és Gázipari Nyilvánosan Működő Részvénytársaság és a Richter Gedeon Vegyészeti Gyár Nyilvánosan Működő Részvénytársaság 10-10 százalékos részesedését megtestesítő értékpapír, valamint az egyetem fenntartói joga. Az átadott részvényvagyon elidegenítésére, tulajdonjogának átruházására, megterhelésére, biztosítékul adására az alapítvány nem jogosult. A részvényvagyon felszámolási eljárás esetén nem minősül az alapítvány vagyonának. Az alapítvány jogutód nélküli megszűnése vagy megszüntetése esetén a tulajdonjog visszaszáll a magyar államra. Az alapítvány a részvényesi szavazati jogokat csak az állami tulajdonosi joggyakorló rendelkezései szerint gyakorolhatja. Ilyen rendelkezés hiányában az alapítvány nem gyakorolhatja a szavazati jogát. Ez a megoldás nincs összhangban azzal a célkitűzéssel, hogy a vagyonkezelői alapítvány legyen „önjáró”. A Budapest XI. kerület, Mányoki út 9. szám alatti ingatlan tulajdonjoga szintén átszáll az alapítványra. A törvényjavaslat szerint a kormány további vagyont biztosít az alapítványnak. A Mányoki út 9. szám alatti (uszoda) ingatlanra nem kell bejegyezni az elidegenítési és terhelési tilalmat.
A törvényjavaslat szerint tizennégy ingatlan tulajdonjoga ingyenesen az egyetemhez kerül. Az egyetem az ingatlanokat – az egyetem megnevezésű ingatlan kivételével – értékesítheti, a bevételt azonban az alaptevékenységét szolgáló infrastruktúrafejlesztési célok megvalósítására köteles fordítani. Az árucikkek között van kollégium, sportcsarnok, általános iskola, saját használatú út. Az első törvényjavaslatból tudható: a kuratórium legalább öttagú, a felügyelőbizottság legalább három tagú. A második törvényjavaslatban nincs meghatározva a kuratórium és a felügyelőbizottság létszámának felső határa. Nincs meghatározva az elért jövedelemnek az alapítvány működésére, a kuratóriumi és a felügyelőbizottsági tagok díjazására fordítható hányada. (Az első és második törvényjavaslat nagyfokú mozgásteret ad a kormánynak az alapító okiratok elkészítéséhez. Miután a kormánya a polgári törvénykönyv rendelkezései szerint is létrehozhatna alapítványokat, a törvényjavaslatok valódi célja a mindent és az ellenkezőjét is megengedő szabályok megalkotása.)

A harmadik törvényjavaslatot a felsőoktatásról szóló törvény módosítására nyújtották be. A módosítás alapján világossá válik az első és a második törvényjavaslatban foglaltak értelme. A harmadik törvényjavaslat szabályozza azoknak az állami felsőoktatási intézményeknek a helyzetét, amelyeknek a fenntartói jogát a kormány – a saját magának adott engedély alapján – átruházza egy általa létrehozott alapítványra. Ezeknek a felsőoktatási intézményeknek eltér a helyzetük a többi felsőoktatási intézményétől. Csak akkor jár részükre költségvetési támogatás, ha a kormány megállapodásban kötelezettséget vállal arra, hogy – a megállapodásban meghatározott feltételek mellett – folyósítja azt. A kormánnyal kötött megállapodás hiányában ezekben az intézményekben csak önköltséges képzés folyhat. Ehhez kapcsolódóan a felsőoktatási intézmény dönt, milyen feltételek mellett veszi fel a jelentkezőket, alapít-e és milyen ösztöndíjat a hallgatóknak. Ezekben a felsőoktatási intézményekben nem alkalmazhatóak a minimális felvételi követelményeket meghatározó kormányrendelet előírásai, valamint a magyar állami (rész)ösztöndíj intézmények közötti elosztására vonatkozó miniszteri döntések. A felsőoktatási intézmény kezdeményezheti, hogy a felsőoktatási felvételi eljárásban hirdessék meg az általa finanszírozott ösztöndíjas képzést egy külön tájékoztatóban. Az Oktatási Hivatal az ösztöndíjat meghirdető felsőoktatási intézménnyel kötött együttműködési megállapodásban meghatározott feltételekkel hozza meg az ösztöndíjas képzésre vonatkozó besorolási döntést.

Miután a fenntartó közérdekű vagyonkezelő alapítvány abban érdekelt, hogy minél több jól fizető jelentkezőt találjon, nem zárható ki, hogy aki fizet, az alacsony teljesítménnyel is bejuthat az egyetemre, akinek nincs pénze, annak a maximális teljesítmény is kevés a bejutáshoz. Nincs törvényi kötelezettség az ösztöndíj kiírására, előnyben részesítési kötelezettség hátrányos helyzet, fogyatékosság miatt. Nincs törvényi rendelkezés arra nézve sem, hogy aki ösztöndíjasként kezdi meg a tanulmányait, az úgy is fejezheti be.

armadik törvénymódosítás szerint a Budapesti Corvinus Egyetemen a jövő év februárjában induló első évfolyamtól kezdődően – a kormánnyal kötött megállapodás hiányában – csak önköltséges képzés folytathat. A februárban induló képzésekre történő jelentkezés határideje 2019. november 15. Addig újra kell szervezni az egyetemet. A törvények megjelenése kevés ehhez a munkához. A szervezőmunka megkezdéséhez ki kell adni a közérdekű vagyonkezelő alapítvány alapító okiratát. Az alapítványnak el kell fogadnia saját költségvetését, szabályzatait. Döntenie kell az egyetem alapító okiratának módosításáról: például arról, magához vonja-e a szenátus jogosítványait, az egyetem költségvetésének, a számviteli rendelkezések alapján elkészített éves beszámolójának, a szervezeti és működési szabályzatának, az intézményfejlesztési, vagyongazdálkodási tervének jóváhagyását, a gazdálkodó szervezet alapításának, gazdálkodó szervezetben történő részesedés szerzésének jogát, a rektori pályázat kiírását.

Mellesleg el kell készíteni az egyetem költségvetését, hozzárendelve a feladatokhoz a szükséges fedezetet. Ehhez ismerni kellene a bevételeket. Köt-e megállapodást a kormány, milyen időszakra és milyen feltételekkel? Milyen osztalékot fizetnek? Rendezni kell az átadásra kerülő vagyon tulajdoni jogát. Át kell alakítani a közalkalmazotti jogviszonyokat munkaviszonnyá. Meg kell hozni a februári képzések indításához szükséges döntéseket. Be kell indítani a vagyonkezelői tevékenységet. Az osztalékbevétel biztos, azonban olyan, mint a kutya vacsorája, még akkor is, ha két jól teljesítő cégről van szó.

Érdemes felidézni a következőket: „Az Alkotmánybíróság a jövőben – az arra irányuló, kellő időben érkezett indítvány esetén – megsemmisíti az olyan, új rendszer bevezetésére irányuló jogszabályokat, amelyek az új rendszerre való átállást, illetve annak tényleges megismerését és megértését – akár az időtényező, akár más egyéb szempont miatt – nem biztosítják megfelelően.” [51/2010. (IV.28.) AB. hat.]