„Az Alkotmány szerint az emberi jogok „mindenkit” megilletnek, az állampolgári jogok értelemszerűen a magyar állampolgárokat, egyes jogoknál az Alkotmány maga határozza meg a sajátos jogosulti kört (menedékjog, választójog). Az Alkotmány nem él következetesen az alapjogi jogképesség és az alapjog gyakorlásához való jog megkülönböztetésével….Az alapjog-gyakorlás feltételeit azonban törvények egyes személyi körökre nézve megállapíthatják.

A gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány kifejezetten csak a választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az alapjogokat – mint mindenki más is – azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek számára előírnak.”[21/1996. (V. 17) AB. hat.]

A házirend jelentősége

Az óvodák, iskolák és kollégiumok szakmai önállóságának egyik legfontosabb feltétele, hogy a saját működésüket meghatározó kérdéseket nem jogszabályok, hanem saját belső szabályzataik határozzák meg.

A házirendek, mint intézményi dokumentumok a módosítás következtében tartalmi és eljárásjogi szempontból gyökeresen megváltoztak. Az önálló szabályozáshoz való jog egyidejűleg kötelezettséget is jelent, hiszen a tanulóktól elvárható magatartás normába öntése egyaránt érdeke a tanulónak és a velük foglalkozó pedagógusoknak és más alkalmazottaknak.

A házirendben foglaltak megtartása ugyanúgy kötelező mindenkire nézve, mint a jogszabály. Adott óvodában, iskolában, kollégiumban a házirendben foglaltak megsértése ugyanolyan jogkövetkezménnyel jár, mint a jogszabályok megsértése. A házirendben foglaltaknak a megtartását a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezések megszegésére vonatkozó eljárások alkalmazásával lehet kikényszeríteni a pedagógusoktól és más alkalmazottaktól. Míg az iskolai fegyelmi eljárás keretében a tanulóktól.

A házirend megsértésével hozott intézményi döntés ellen a szülő, illetve a tanuló jogorvoslattal élhet. A közoktatásról szóló törvény 83. §-ának (2) bekezdése alapján az iskola, a kollégium, az óvoda döntése, intézkedése, illetve az intézkedések elmulasztása ellen a tanuló, illetve a szülő eljárást indíthat. Az eljárás kezdeményezésére lehetőség van azon az alapon is, hogy a meghozott döntés, intézkedés vagy az intézkedés elmulasztása ellentétes a nevelési-oktatási intézmény házirendjében foglaltakkal. Az ilyen indok alapján benyújtott kérelem tárgyában hozott másodfokú döntés a bíróság előtt is megtámadható arra való hivatkozással, hogy az tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésbe ütközik.

A házirend szabályozási köre a gyermeki és a tanulói jogok körében

A közvetlen joggyakorlás lehetősége

A gyermeki, a tanulói jogok érvényesülésénél, érvényesítésénél számtalan esetben hangzik el, hogy a gyermek nem élhet, vagy korlátozottan élhet alkotmányos jogaival, mivel életkoránál fogva nem tudja gyakorolni jogait, annak következtében, hogy nem, vagy csak korlátozottan jogképes. Ez az érvelés azonban nem helytálló. A jogszerző képesség – valaki saját nevében jogokat és kötelességeket szerezhet és a jog gyakorlásának képessége – a megszerzett jogokat saját maga gyakorolja, illetve a kötelezettségeket saját maga teljesíti – az alkotmányos jogok terén nem válik el egymástól oly módon, mint a polgári jogban – jogképesség cselekvőképesség. Érdemes megismerni az Alkotmánybíróság e tárgykört érintő határozatát. „Az Alkotmány nem él következetesen az alapjogi jogképesség, és az alapjog gyakorlásához való jog megkülönböztetésével. Az alapjog gyakorlás feltételeit azonban törvények egyes személyi körökre nézve megállapíthatják. A gyermeket megilletik az alapjogok. Az Alkotmány kifejezetten csak a választójogból zárja ki a gyermekeket. A gyermek az alapjogokat – mint mindenki más is – azokkal a feltételekkel gyakorolhatja, amelyeket az egyes jogterületek előírnak.” [21/1996. (V. 17.) AB határozat.] A közoktatásról szóló törvénynek a tanulói jogok és kötelezettségek gyakorlására vonatkozó előírásai sem kötik meghatározott életkor eléréséhez az egyes jogok és kötelezettségek érvényesülését, ezért az iskolai belső szabályozás, így a házirend sem tehet különbséget a tanulói jogok gyakorlására vonatkozó előírásokban életkor alapján. Nem lehet más véleménynyilvánítási jog gyakorlása a tíz éves tanulónak és a tizennyolc éves tanulónak. Nem szabályozható eltérő módon az információhoz való hozzájutás lehetősége életkori sajátosságokra tekintettel. Nem tekinthető eltérő szabályozásnak és jogellenesnek a pedagógiai módszertani kérdésekben való eltérés, például meghatározott életkor alatt az egyes joggyakorláshoz történő segítségnyújtás megszervezése.

A feladatellátás szervezésével érvényesülő gyermeki, tanulói jogok

A gyermekek, tanulók jogait és kötelezettségeit a közoktatásról szóló törvény 10. §-a sorolja fel. A 10. § (1) és (2) bekezdésében található jogosítványok gyakorlása, teljesítése külön intézményi szabályozást nem igényel. Ebbe a körbe tartozik a 10. § (3) bekezdésében szabályozott gyermeki, tanulói jogok többsége is. Ezek a gyermeki, tanulói jogok az intézmény működésében az intézmény tevékenységének megvalósításában kell hogy érvényesüljenek. Ezekhez a jogokhoz azonban kapcsolódnak olyan egyéni jogosítványok, amelyek már igénylik az intézményi szintű szabályozást.
– A gyermeknek, a tanulónak joga, hogy a nevelési-oktatási intézményben biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktatassák, iskolai tanulmányi rendjét pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. Ennek a törvényi előírásnak meg kell valósulnia az iskola és a kollégium munkarendjének összeállításakor a pedagógiai program elkészítésekor és végrehajtásakor.
– A gyermek, a tanuló személyiségét, emberi méltóságát és jogait tiszteletben kell tartani, és védelmet kell számára biztosítani a fizikai és a lelki erőszakkal szemben. A gyermek, a tanuló nem vethető alá testi fenyítésnek, kínzásnak, kegyetlen, embertelen, megalázó büntetésnek vagy bánásmódnak. Ezek a rendelkezések ugyancsak olyan jogok, amelyek érvényesülése a gyermek, a tanuló oldaláról nézve nem igényelnek konkrét cselekvést. Ennek a jognak érvényesülnie kell az óvoda, az iskola és a kollégium működésében, az iskolában foglalkoztatottak minden cselekedetében.
– A gyermek, a tanuló joga, hogy képességeinek, érdeklődésének, adottságainak megfelelő nevelésben és oktatásban részesüljön, képességeihez mérten továbbtanuljon, illetve alapfokú művészetoktatásban vegyen részt tehetségének felismerése és fejlesztése érdekében. E jogosultság érvényesüléséhez a házirendben további szabályozásra nincs szükség. E törvényben megfogalmazott tanulói jog megvalósulásához megfelelő intézményhálózatra, illetőleg megfelelő felvételi rendszer működtetésére van szükség. Az intézményi szabályozás körébe tartozó kérdések azonban érinthetik e jog gyakorlati érvényesülését, például amikor a választható tantárgyakon való részvételi lehetőséget, a jelentkezést és azok elbírálását rendezik a pedagógiai programban, illetve a házirendben.
– A gyermek, a tanuló joga, hogy nemzeti, illetőleg etnikai hovatartozásának megfelelően nevelésben és oktatásban részesüljön. E kérdéskörben nincs szükség arra, hogy a házirend szabályozzon, mivel a felvételi eljárás kérdései jogszabályban rendezettek. Ez a szabályozás a helyi önkormányzatok, valamint az iskolák részére állapít meg kötelező rendelkezéseket, amelyeknek érvényesülniük kell az önkormányzati feladatellátás megszervezésekor, illetőleg iskolai feladatellátás megtervezésekor. [A házirendnek vannak szabályozási körei e kérdéssel összefüggésben is, a tantárgyválasztásnál.]
– A gyermek, a tanuló joga, hogy az állami és a helyi önkormányzati iskola a pedagógiai programjában és a tevékenységében, továbbá a tanítás során az ismereteket, a tájékoztatást tárgyilagosan és többoldalúan közölje. Ebből a törvényi előírásból a házirendben nincs szükség további szabályozásra. A feladat címzettje az iskola, amelynek a pedagógiai program elkészítése és összeállítása során kell olyan dokumentumot készíteni, hogy érvényesülni tudjon az ismertetett tanulói jog. Az intézmény fenntartójának a pedagógiai program jóváhagyása során kell vizsgálnia e törvényhely érvényesülését. [Természetesen ez a jog összefügg a tájékozódás és a véleménynyilvánítás, a javaslattételi joggal, amely jogok gyakorlásának kérdése igényli a helyi szabályozást.]
– A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének d) pontja kettő gyermeki, tanulói jogosítványt fogalmaz meg: a gyermek, a tanuló joga, hogy a nem állami, nem önkormányzati nevelési-oktatási intézményben vegye igénybe az iskolai és a kollégiumi ellátást; továbbá, hogy az állami, illetve az önkormányzati óvodában, iskolában, kollégiumban hit- és vallásoktatásban vegyen részt. A nem állami nem önkormányzati óvoda, iskola, kollégium választásával összefüggő kérdések házirendben történő szabályozására nincs szükség. E jog érvényesülése az intézménylétesítés szabadságán keresztül, valamint az intézményválasztási jog gyakorlásának útján valósul meg.
A hit- és vallásoktatásban való részvétel szülői elhatározáson múlik. A hit- és vallásoktatással kapcsolatosan az óvodában, iskolában, kollégiumban személyes adat kezelésére nincs lehetőség. A hit- és vallásoktatás megszervezése az érintett egyházi jogi személy feladata. Az iskola és a kollégium az intézményben rendelkezésre álló eszközökből köteles biztosítani a hit- és vallásoktatáshoz szükséges tárgyi feltételeket. Ennek megfelelően e körben az iskolának, kollégiumnak a házirendben további szabályozást nem szükséges végeznie.

A szabályozást igénylő egyes gyermeki és tanuló jogok

A személyiség szabad kibontakoztatásának joga

A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja szerint a gyermeknek, illetve a tanulónak a joga, hogy személyiségi jogait az óvoda, az iskola, illetve a kollégium tiszteletben tartsa. Ez a jog összefoglal több alkotmányos alapjogot, amelynek érvényesülnie kell az óvoda, az iskola és a kollégium egész működésében. Hogy mit kell érteni e jogok alatt, arra vonatkozóan a törvény hivatkozott része példálódzó felsorolást tartalmaz:
– a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog,
– az önrendelkezési jog, a cselekvési szabadság,
– a családi élethez és a magánélethez való jog tartozik ebbe a körbe. E jogok érvényesüléséhez a gyermeknek, tanulónak nem kell tevőleges, kezdeményező magatartást tanúsítania, nem kell kérelemmel fordulnia az intézmény vezetőjéhez, alkalmazottaihoz. A „tiszteletben tartás” arra utal, hogy valamennyi, a nevelési-oktatási intézményben foglalkoztatott személynek tartózkodnia kell minden olyan döntéstől, intézkedéstől, cselekvéstől, amely az említett jogok sérelmével járhat. Ezen túlmenően mindent el kell követnie azért, hogy ezek a jogok érvényesüljenek.

A törvény hivatkozott rendelkezése megállapítja a tanulói joggyakorlás korlátjait is: a tanuló e jogának gyakorlása során nem korlátozhat másokat abban, hogy e joguk érvényesüljön, továbbá e joggyakorlás során nem veszélyeztetheti a saját és társai, valamint az intézményekben foglalkoztatott alkalmazottak egészségét, testi épségét és a művelődéshez való jog érvényesítéséhez szükséges feltételek fenntartását.

Ezek a jogok adják az úgynevezett általános személyiségi jog tartalmát, amely az Alkotmány 54. §-ának (1) bekezdésében fogalmazódik meg: A Magyar Köztársaságban minden embernek veleszületett joga van … az emberi méltósághoz, amelytől senkit nem lehet önkényesen megfosztani.

Az emberi méltósághoz való jog és ebből következően az általános személyiségi jog pontos meghatározása meglehetősen nehéz dolog. E nehézség következik abból, hogy e jog érvényesülését, illetve megsértését mindig csak konkrét esetre, az egyes gyermekre, tanulóra vetítve lehet vizsgálni, mérlegelni. Nincs „általában” emberi méltóság, csak egy adott személynek lehet emberi méltósága. Ha a tanítási órán elhangzó megjegyzés harminc tanuló közül csak egyre nézve is sérelmes, a jogellenes állapot bekövetkezik. E jog tartalmának a feltárásához érdemes áttekinteni az Alkotmánybíróság néhány e tárgykörben hozott határozatainak az indokolását.
– „Az Alkotmánybíróság már a 8/1990. (IV. 23.) AB határozatában kifejtette, hogy az emberi méltósághoz való jogot az úgynevezett általános személyiségi jog egyik megfogalmazásának tekinti. Leszögezte, hogy a modern alkotmányok, illetve az Alkotmánybíróság gyakorlata az általános személyiségi jogot különféle összetevőivel nevezik meg: pl. a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogként, az önrendelkezés szabadságához való jogként, általános cselekvési szabadságként, avagy a magánszférához való jogként. Az általános személyiségi jog „anyajog”, azaz olyan szubszidiárius alapjog, amely az egyén autonómiájának védelmére szolgál, ha az adott tényállásra a nevesített alapjogok egyike sem alkalmazható.” [4/1998. (III. 1.) AB határozat.]
– „Az állam senkit nem kényszeríthet olyan helyzetbe, amely meghasonlásba vinné önmagával, azaz amely összeegyeztethetetlen a személyiségét meghatározó valamely lényeges meggyőződésével.” [64/1991. (XII. 17.) AB határozat.]
– „Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, a nyilvános rendezvény sértheti az általános személységi jogot, és a magánszféra védelméhez való jogot, ha a résztvevők oly módon nyilvánítanak véleményt másokkal szemben, hogy azok nem tudják elkerülni a rendezvényen elhangzó, őket hátrányosan érintő kijelentések végighallgatását. Alapjog sérelemnek minősülhet, ha a rendezvény arra irányul, hogy magánszemélyek ne tudjanak eljutni a vallásgyakorlásuk helyszínére, vagy a rendezvény más módon megakadályozza vallásos cselekmény, szertartás zavartalan lebonyolítását.” [55/2001. (XI. 29.) AB határozat.]
– „Az emberi méltósághoz való jog azt jelenti, hogy van az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan, mindenki más rendelkezése alól kivont magja, amelynél fogva az ember alany marad, s nem válhat eszközzé vagy tárggyá. A méltósághoz való jognak ez a felfogása különbözteti meg az embert a jogi személyektől, amelyek teljesen szabályozás alá vonhatók, nincs „érinthetetlen” lényegük. A méltóság az emberi élettel elve együtt járó minőség, amely oszthatatlan és korlátozhatatlan…Az Alkotmánybíróság állásfoglalása szerint „az emberi méltósághoz való jog koránt sem csupán a jó hírnévhez való jogot foglalja magában, hanem egyebek között a magánszféra védelméhez való jogot is. Ennél fogva az is ellentétes az emberi méltósághoz való alapvető joggal, ha valakivel szemben kellő alap nélkül alkalmaznak hatósági kényszert, s ez által az állam indok nélkül avatkozik be a magánszféra körébe tartozó viszonyokba.” [58/2001. (XII. 7.) AB hat.]
– Az Alkotmánybíróság megítélése szerint az emberi méltóság jogának lényege az önrendelkezés, amely a személyiség szabad kibontakoztatására és a személyi szabadság önrendelkezés alapján történő megítélésére vonatkozik. [22/2003. (IV. 28.) AB határozat].
– „Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy az alapvető jogok korlátozása csak akkor marad meg az alkotmányos határok között, ha a korlátozás nem az alapjog érinthetetlen lényegére vonatkozik, ha az elkerülhetetlen, azaz kényszerítő okkal történhet, továbbá a korlátozás súlya a korlátozással elérni kívánt célhoz képest nem aránytalan…” [20/1990. (X. 4. ) AB határozat.]
Az ismertetett határozatok számos esetben az állami cselekvés korlátjait, kereteit, valamely cselekedettől való tartózkodás kötelezettségeit ismertetik. Ez a megfogalmazás nem jelenti azt, hogy a meghatározott közfeladatok végrehajtásában, az alkotmányos jogok érvényesítésében közreműködőkre nézve e megállapítások ne lennének irányadóak. Az óvodák iskolák és kollégiumok belső szabályzataik kialakításánál, működési rendjük felépítésénél, döntéseik meghozatalánál a gyermekekhez, tanulókhoz viszonyítva nincsenek hatalmi helyzetben, nincs alá-fölé rendeltség az intézmény és a gyermek, a tanuló, illetve a szülő között. Az intézményválasztási jog alapján, a beíratás aktusával az érdekeltek között a mellérendeltségre épülő, szerződéses kapcsolat jön létre. Ezért a nevelési-oktatási intézményeknek joga, feladata és kötelessége az alkotmányos jogok érvényre juttatása valamennyi gyermek, tanuló esetében. A házirend szabályozása az egyes tanulóra nézve olyan körben állapíthat meg korlátokat, amely ahhoz szükséges, hogy mások alkotmányos jogai védelemben részesüljenek. Az óvoda, az iskola, a kollégium működése akkor tekinthető megnyugtatónak, alkotmányosnak, ha „kezelni tudja” az egyéni, a csoport és az intézményi érdekeket. Az ország nyitottá válásával, a közoktatás rendszere is nyitottá válik. A különböző felfogású családból érkező gyermekeket sok esetben nem lehet beszorítani a nagy többségre nézve jól működő szabályok kereti közé. A más öltözéket, külsőségeket, szokásokat a házirend nem tilthatja be.
Az emberi méltósághoz való jog megsértését jelenti az oktatás szervezés terén alkalmazott minden olyan módszer, amely nem vezethető vissza a pedagógiai eszköztárra. Az óvoda, iskola és kollégium gyermekekkel, tanulókkal kapcsolatos minden intézkedése a létrejött jogi kapcsolatra, az óvodai nevelési jogviszonyra, a tanulói jogviszonyra és a kollégiumi tagsági jogviszonyra épülhet. Miután ezek a jogviszonyok nem keletkeztetnek alá-fölé rendeltséget az ilyen jogviszonyokra jellemző eszköztár, például az utasítás adás joga nem épülhet be az intézményi gyakorlatba és az intézményi szabályzatokba. Ez lényeges különbség például a munkaviszonyhoz és a közalkalmazotti jogviszonyhoz képest, mivel ezekben a jogviszonyokban a munkavállaló, a közalkalmazott nincsen mellérendeltségi viszonyban a munkáltatóval, annak utasításai szerint köteles eljárni. A kiskorú gyermek szülői felügyelet alatt áll. A szülő az intézményválasztással és a beíratással rábízza a gyermekét az intézményre. Ezzel a rábízással bevonja az óvodát, az iskolát és a kollégiumot a szülői felügyelet ellátásába. A nevelési-oktatási intézménynek nem lehet több joga, mint a szülőnek, nem gyakorolhat olyan jogokat, amelyekre felhatalmazást nem kapott. Gyermeke emberi méltóságát a szülő sem sértheti, ilyen felhatalmazást ezért nem is adhat.
A közoktatásról szóló törvénynek a személyiségi jogok védelmére vonatkozó rendelkezései azt a feladatot állítják az óvodák, az iskolák és a kollégiumok elé, hogy működésük és belső szabályzataik megalkotása során megteremtsék a feltételeket a tanuló személyiségének teljes kibontakoztatásához, kizárják, lehetőség szerint megelőzzék az emberi méltóságot sértő helyzetek, állapotok kialakulást, fennmaradását, szükség szerint orvosolják a jogsértő állapotot. Az iskolai élet és a kollégiumi élet megszervezése során hozott szükségtelen korlátozó intézkedések, rendelkezések alkalmasak lehetnek arra, hogy korlátozzák az emberi méltósághoz való jogot, a tanuló személyiségi jogait.
Az Alkotmánybíróság iránymutatásából az iskoláknak és a kollégiumoknak azt a következtetést lehet levonniuk, hogy a belső szabályzatok kialakításakor a tanulói önrendelkezési jog különböző korlátjait csak olyan mértékben állapíthatják meg, amely elengedhetetlenül szükséges a tanuló személyének védelméhez, illetőleg a többi tanuló, az intézményben alkalmazottak jogainak megóvásához. Nem alkalmazhat az iskola, a kollégium olyan intézkedéseket, amelyek nem egyeztethetők össze a pedagógiai módszerekkel, az említett mellérendeltségi viszonnyal [pl. alkoholszonda, vizelet és vérvizsgálat, kilépést megakadályozó korlátok].
Az Alkotmánybíróság iránymutatásaiból egyértelműen megállapítható, hogy a közoktatásról szóló törvény jogorvoslati jogra vonatkozó rendelkezései alapján a tanuló, illetve a kiskorú tanuló szülője a siker reményében fordulhat a bírósághoz az intézményi döntés, az intézményi mulasztás orvoslása céljából, abban az esetben, ha annak alapja a gyermek személyiségi jogának a sérelme. Ilyen sérelem lehet például minden olyan helyzet, amely a gyermeket, a tanulót kirekeszti, megalázó helyzetbe hozza, arra kényszeríti, hogy olyan dolgot cselekedjen vagy oly dologtól tartózkodjon, amely összeegyezhetetlen meggyőződésével, családi neveltetésével. Az ilyen helyzetek kialakulása, felszámolása érdekében az intézményi szabályozás, a házirend elkészítésekor törekedni kell a személyiség védelmét szolgáló rendelkezések beépítésére.

A vallásszabadságról

„A vallásszabadság szoros összefüggését az emberi méltóság jogával akkor is figyelembe kell venni, amikor a vallásszabadság másik két összetevőjéről, a vallásgyakorlásról, illetve a meggyőződés szerinti cselekvésről van szó. Az általános személyiségi jogból folyó cselekvési szabadságnak különös súlyt ad, ha a személyiség lényegét érintő lelkiismereti vagy vallási meggyőződésből fakad a cselekedet.” [4/1993. (II. 12.) AB hat.] Valamely vallás, valamely világnézet elfogadása, vagy elutasítása mindenki személyes ügye. Az óvoda, az iskola, a kollégium köteles tiszteletben tartani a tanuló vallási, a világnézeti meggyőződését. Ezen túl köteles tiszteletben tartatni a többi tanulóval. E jog érvényesüléséhez szükséges törvényi garanciák megvannak. Ezek közé tartoznak közoktatásról szóló törvénynek azok a rendelkezései, amelyek előírják, hogy

– állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nem lehet elkötelezett egyetlen vallás vagy világnézet mellett sem,
– az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában és tevékenységében, a tanítás során a tájékoztatás nyújtása és az ismeretek közlése tárgyilagosan és több oldalú módon történjék,
– az állami és a helyi önkormányzati iskola pedagógiai programjában biztosítani kell az ismeretek, a vallási, illetve világnézeti információk tárgyilagos és több oldalú közvetítését,
– az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézmény nevelési programja, illetve pedagógiai programja működése, tevékenysége és irányítása vallási és világnézeti tanítások igazságáról nem foglalhat állást, vallási és világnézeti kérdésekben semlegesnek kell maradnia.

A közoktatásról szóló törvény rendelkezései szerint az állami és a helyi önkormányzati nevelési-oktatási intézményben lehetővé kell tenni, hogy a gyermek, illetőleg a tanuló az egyházi jogi személy által szervezett fakultatív hit- és vallásoktatásban vegyen részt. Az egyházi jogi személy a hit- és vallásoktatást óvodában a szülők, iskolákban és kollégiumban a tanulók és a szülők igénye szerint szervezheti. A hit- és vallásoktatás az óvodában az óvodai foglalkozásoktól elkülönítve, az óvodai életrendet figyelembe véve, az iskolában pedig oly módon szervezhető, hogy alkalmazkodjon a kötelező tanórai foglalkozások rendjéhez. A gyermek, a tanuló személyiségi jogának súlyos sérelmével járhat, ha a nevelési-oktatási intézmény olyan időpontot biztosít a hit- és vallásoktatás megszervezéséhez, amely miatt az azon való részvétel a gyermeknek, a tanulónak életkorára, elfoglaltságára tekintettel aránytalan nehézséget okoz [kora reggeli, késő délutáni órák stb.]. Jogellenes helyzet áll elő akkor is, ha az iskolai rendezvényeket, ünnepségeket, más foglalkozásokat „rászervezik” a hit- és vallásoktatás óráira, választás elé állítva ezzel a tanulókat.

Az információs önrendelkezési jog

A személyiségi jogok egyik lényeges köre az információs önrendelkezési jog. Az Alkotmánybíróság a személyes adatok védelméhez való jogot információs önrendelkezési jogként megjelölve a következőket fejtette ki: „Az információs önrendelkezési jog gyakorlásának feltétele és egyben legfontosabb garanciája a célhoz kötöttség. Ez azt jelenti, hogy személyes adatot feldolgozni csak pontosan meghatározott és jogszerű célra szabad. Az adatfeldolgozásnak minden szakaszában meg kell felelnie a bejelentett és közhitelűen rögzített célnak. Az adatfeldolgozás célját úgy kell az érintettel közölni, hogy az megítélhesse az adatfeldolgozás hatását jogaira, és megalapozottan dönthessen az adat továbbítására, továbbá, hogy a céltól eltérő felhasználás esetén élhessen jogaival. Ugyanezért az adatfeldolgozás céljának megváltoztatásáról is értesíteni kell az érintettet. Az érintett beleegyezése nélkül az új célú feldolgozás csak akkor jogszerű, ha azt meghatározott adatra és feldolgozóra nézve törvény kifejezetten megengedi. A célhoz kötöttségből következik, hogy a meghatározott cél nélküli „készletre”, előre nem meghatározott jövőbeni felhasználásra való adatgyűjtés és tárolás alkotmányellenes.” [15/1991. (IV: 13.) AB hat.]
Az iskolák és kollégiumok a közoktatásról szóló törvény 2. sz. mellékletében meghatározott adatokat tarthatják nyilván és kezelhetik. Az adatkezelés a közoktatási intézményekben cím alatt található 6. pont szerint a közoktatási intézmények az iratkezelési szabályzatban, illetve ha ilyen készítésére nem köteles, a szervezeti és működési szabályzat mellékleteként kiadott adatkezelési szabályzatban kell hogy meghatározzák az adatkezelés és adattovábbítás intézményi rendjét. Ez a szabályozás az intézményben foglalkoztatottakra terjed ki.
A házirendben a tanulói oldalról kiindulva azt a kérdést kell szabályozni, hogy a tanuló miképpen győződhet meg arról, az iskola, illetve kollégium személyes adatait milyen módon tárolja, illetőleg, hogy a róla nyilvántartott személyes adatok megfelelnek-e a valóságnak. Szabályozni kell azt a kérdést is, hogy a tanuló milyen módon kérheti az iskola, illetve a kollégium által nyilvántartott személyes adatainak törlését, helyesbítését.

A véleménynyilvánítás joga

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a „szabad véleménynyilvánításhoz való jog, a véleményt annak értéke és igazságtartalmára tekintet nélkül védi. A véleménynyilvánítás szabadságának külső korlátjai vannak… addig, amíg egy ilyen alkotmányosan meghúzott külső korlátba nem ütközik, maga a véleménynyilvánítás lehetősége és ténye védett, annak tartalmára tekintet nélkül. Az alkotmány a szabad kommunikációt – az egyéni magatartást és a társadalmi folyamatot – biztosítja. Az egyéni véleménynyilvánítás, a saját törvényei szerint kialakuló közvélemény és ezekkel kölcsönhatásban a minél szélesebb tájékozottságra épülő egyéni véleményalkotás lehetősége az, ami alkotmányos védelmet élvez. Az egyéni véleménynyilvánítási szabadság szubjektív joga mellett az Alkotmány 61. §-ából következik a demokratikus közvélemény kialakulása feltételeinek és működése fenntartásának biztosítására irányuló állami kötelezettség. A véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító személyt alanyi joga mellett a közvélemény kialakításának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhetetlen érdekét is figyelembe vegyék.” [13/2001. (V. 14.) AB. határozat.]
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról; iskola, kollégium működéséről. E véleménynyilvánítás jogának gyakorlása az iskolai, illetve kollégium házirendjében oly módon szabályozható, hogy biztosítva legyen a másik alkotmányos jog, a művelődéshez való jog érvényesülése. Nem a szabad véleménynyilvánítás lehetőségét korlátozhatja vagy zárhatja ki az iskolai, illetve kollégiumi házirend, hanem azt határozhatja meg, hogy e jogával a tanuló mikor és milyen formában élhet. A véleménynyilvánítás szabadságának másik korlátja az az elvárás, hogy ne sérüljön az iskola, kollégium alkalmazottjainak, illetve tanulóinak személyiségi joga, illetőleg az emberi méltósága.
Nem kötelezhető senki arra, hogy olyan véleményt hallgasson meg, amelyik őt hátrányosan érinti. Ezért a véleménynyilvánítás lehetőségének, fórumainak a megteremtésénél meg kell adni a választás lehetőségét a részvétel tekintetében. Természetesen a véleménynyilvánítás szabadságának érvényesülnie kell a kötelező foglalkozásokon is. Ennek a korlátja azonban mások személyiségi jogainak védelme, illetve mások művelődéshez való jogának a biztosítása. Így például a tanítási órán a véleménynyilvánítás jogával a tanuló az órát vezető pedagógus által irányított keretek között élhet, alkalmazkodva az óra menetéhez és felépítéséhez.

A személyiség szabad kibontakoztatásának joga

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra, hogy az oktatás az emberi személyiség kibontakoztatására irányuló tevékenység. Az oktatásnak az emberi személyiségre gyakorolt sokoldalú hatásával szemben támasztott követelményeket hangsúlyozza az 1976. 9. Tvr.-el kihirdetett Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 13. cikk 1.1. pontja is a következőképpen: „Az iskolai nevelésnek minden személyt képessé kell tennie arra, hogy hasznos szerepet töltsön be a szabad társadalomban, előmozdítsa a megértést, türelmet és barátságot valamennyi nemzet, valamint minden helyi, népi és vallási csoport között”. [12/1996. (II. 22.) AB határozat.] Az Alkotmánybíróság határozata a közoktatás terén is fontos kérdésre mutat rá. Az iskola és a kollégium működése, a belső szabályozás nem állíthat fel olyan korlátozást, amely a pedagógiai szempontokon kívül más indokok alapján zárná ki valamely, az iskola vagy a kollégium által nyújtott lehetőség igénybevételéből a tanulót. Mellesleg ez e rendelkezésekbe ütköző intézményi intézkedés, szabályozás feltehetően sértené az egyenlő bánásmód követelményeit is.

A magán szférához való jog

Az Alkotmánybíróság rámutatott arra is, hogy a személyiség szabad kibontakoztatásához való jog magában foglalja a magánszférához való jogot is. „A magánszférához való jogot az Alkotmány konkrét, szubjektív alapjogként nem nevezi meg, de a magánélet szabadságához való jog kétség kívül az egyén autonómiájának védelmére szolgáló olyan alapjog, amely az ember vele született méltóságából ered, amelynek tehát az általános személyiségi jog – az emberi méltósághoz való jog – szobszidiárius alapjoga. [56/1994. (XI. 10.) AB határozat.]
Az iskoláknak és a kollégiumoknak tevékenységük, működésük és belső szabályzatainak kialakítása során ebből a határozatból azt a következtetést kell levonniuk, hogy a házirendnek nem lehet olyan rendelkezése, olyan előírása, amely túlmutat a tanulói jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági viszonnyal kapcsolatos jogok és kötelezettségek teljesítésén, azon az időtartamon, amelyen belül a tanuló az iskola felügyelete alatt áll. Hogy az iskola felügyelete alatt mit kell érteni, arra a választ megadja a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 11. pontja: a gyermek, tanuló testi épségének megóvásáról és erkölcsi védelméről történő gondoskodás, a nevelési-oktatási intézménybe történő belépéstől a nevelési-oktatási intézmény jogszerű elhagyásáig terjedő időben, továbbá a nevelési, illetve a pedagógiai program részeként tartott kötelező, a nevelési-oktatási intézményen kívül tartott foglalkozások, programok ideje alatt. A magánéletbe való beavatkozást jelenti, ha a házirend olyan tilalmakat állít fel, amely korlátozza az iskolán, illetve a kollégiumon kívüli tevékenységét a tanulónak, azokat az időszakokat, amikor a gyermek szülői felügyeletét a szülő ténylegesen el tudja látni. Így például a házirend nem határozhatja meg, hogy mit tehet a tanuló az iskolai szünetekben a tanítás nélküli pihenőnapokon.
Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy amikor a törvényhozó meghatározta „a közalkalmazott a munkahelyén kívül is a közalkalmazotti jogviszonyhoz méltó magatartást köteles tanúsítani, és ezeket a magatartás-szabályokat munkaviszonyon belüli hátrányokkal – fegyelmi büntetéssel – szankcionálta, az emberi méltósághoz való jogban lévő magánszférához való szabadságjogot és ezzel alkotmányos alapjog lényeges tartalmát korlátozta.” [56/1994. (XI. 10.) AB határozat]. Hasonló „hibát követ el” az a házirend, amely például megköveteli a tanulótól, hogy az iskolán, kollégiumon kívül is a tanulói jogviszonyával, kollégiumi tagsági jogviszonyával összefüggő, ahhoz méltó magatartást tanúsítson.

Az önrendelkezés joga

Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy az önrendelkezési jog fontos tartalmi eleme „az egyén joga arra, hogy az igény állapotába került alanyi jogait a különböző állami szervek, így a bíróság előtt is érvényesítse. Az önrendelkezési jog azonban mint az általános cselekvési szabadsághoz való jog, a jogérvényesítéstől való tartózkodás, a nem cselekvés jogát is magában foglalja, mivel az a jog az egyén autonómiájának a védelmére szolgál, általában mindenkinek szabadságában áll eldönteni, hogy jogai és törvényes érdekei védelmében nyitva álló és alkotmányosan biztosított hatósági igényérvényesítési utat igénybe veszi-e vagy attól tartózkodik.” [1/1994. (I. 7.) AB. határozat].
Az iskolák és kollégiumok részére ez a határozat, ez az értelmezés fontos iránymutatást tartalmaz. Az intézményi működés, a belső szabályozás, a jog érvényestés céljául szolgáló, a házirendbe foglalt előírások nem tartalmazhatnak olyan szabályokat, amelyeknek alapján a tanulónak kötelességévé válna valamely, a törvényben biztosított jogának az érvényesítése, amennyiben ez egyébként nem állna a szándékában, (például részt venni egy nem kötelező foglalkozáson). A tanulónak a közoktatásról szóló törvény rendelkezései, így többek között a 10-11. §-ai számos kérdésben nyújtanak döntési, választási lehetőséget. E döntési, választási lehetőség kihasználása azonban a tanuló tényleges döntésén kell hogy múljon, az önrendelkezési szabadságából következően. Kiskorú tanuló esetén természetesen a szülői felügyeleti jogot ellátó szülők működhetnek közre a tanulói döntés meghozatalában vagy az attól való tartózkodás választásában. A tájékozódás és a tájékoztatás rendjének a szabályozása, a rendszer működtetése azonban intézményi feladat. A tanuló, illetve a szülő csak az információk birtokában kerülhet tényleges döntési helyzetbe.

A családi élethez és a magánélethez való jog

A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének e) pontja magában foglalja – a személyiségi jogok között – a tanuló családi élethez és magánélethez való jogát. Az Alkotmánybíróság e kérdéssel foglalkozva mutatott rá arra, hogy az általános személyiségi jog részét képezi az önazonossághoz való jog is. „Ez a jog magában foglalja, hogy mindenkinek a legszemélyesebb joga, hogy vérségi származását senki ne tegye vitássá. ” [57/1991. (XI. 8.) AB határozat]
Az iskolában és kollégiumban e tanulói jogosítvány érvényesüléséhez értelemszerűen a tanuló családi kapcsolatainak tiszteletben tartását, névviseléshez való jogosultságának védelmét kell érteni. E jog érvényesüléséhez arra van szükség, hogy a különböző iskolai, kollégiumi intézkedések, dokumentumok kiállításakor az intézményi belső élet kialakításakor megfelelő védelmet biztosítsanak e körben a tanuló részére. Az iskola, illetve a kollégium valamennyi alkalmazottja köteles elfogadni a tanulóra vonatkozó valamely családhoz való tartozását igazoló közokiratban foglalt tényeket. E jog érvényesülésének előfeltétele az információs önrendelkezési jog érvényesülése, az adatokba történő betekintés és felülvizsgálata kezdeményezésének rendszere.
E jog védelme magában foglalja azt, hogy indokolt esetben a tanuló védelmet kapjon, társaival szemben például akkor, ha származása miatt kirekeszti a közösség, vagy bárki kigúnyolja.
A magán élethez való jog gyakorlása magában foglalja annak lehetőségét is, hogy az iskolában, a kollégiumban baráti kapcsolatok alakuljanak ki, azonos neműek és különböző neműek között. A baráti kapcsolatok azonban nem vezethetnek mások kirekesztésére, elszigetelésére. A párkapcsolatok kialakulása is szükség szerint együtt járhat a közösségi élettel. Ennek tiltása sérti az alkotmányos jogokat. A magán élethez való jog közösségi keretek között való gyakorlásának korlátozása azonban nem tekinthető az alkotmányos jog jogellenes korlátozásának.
Az Alkotmánybíróság mutatott rá arra is, hogy a „magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog – mint a negatív jellegű alapjogok általában – nem valamely szolgáltatás igénybevételére, nem is meghatározott aktivitás kifejtésére jogosít, hanem a védett tárgykörben a kívülállók bizonyos zavaró, beavatkozó, sértő megnyilvánulásaitól való mentességre, és a mentesség állami védelmére jogosít. A magánlakás sérthetetlenségéhez való alapjog tartalmának hasonló felfogását fejezi ki az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló, az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett egyezmény 8. cikke is, amely kinyilvánítja: mindenkinek joga van arra, hogy magán- és családi életét, lakását és levelezését tiszteletben tartsák. E jog gyakorlásába hatóság csak a törvényben meghatározott olyan esetekben avatkozhat be, amikor az egy demokratikus társadalomban a nemzetbiztonság, a közbiztonság, vagy az ország gazdasági jóléte érdekében, zavargás vagy bűncselekmény megelőzése, a közegészségügy vagy erkölcsök védelme, avagy mások jogainak és szabadságainak védelme érdekében szükséges.”
Az iskolák és kollégiumok ennek az állampolgári jognak az érvényesülését elsősorban azzal segíthetik elő, hogy a házirendben tiltanak minden olyan megnyilvánulást, amely az egyes tanulók családi életének megkérdőjelezésére, kigúnyolására irányulnak. A levelezéshez való jog korlátozása nem irányulhat a családdal, barátokkal való külső levelezés bármilyen korlátozására, cenzúrázására, megfigyelésére. Természetszerűen a többi tanuló jogainak védelme érdekében nem érvényesülhet a levelezés szabadsága a tanulók között, a különböző tanítási, tanórai vagy tanórán kívüli foglalkozások keretei között. A korlátozások és tilalmak azonban nem vezethetnek odáig, hogy a pedagógus által „elkobzott” levelet a pedagógus felbontsa, megismerje és nyilvánosságra hozza.
A kollégiumi élet során a tanulót védelem illeti meg a lakáshoz való jogának érvényesülése körében. E jog korlátozására a házirendben a többi tanuló érdekeinek megóvása miatt lehet szükség. A kollégiumnak azonban tartózkodnia kell a tanuló váratlan, indokolatlan, felesleges megfigyelésétől, rajtaütésszerű ellenőrzésétől. A kollégiumi házirendben kell meghatározni a lakhatással kapcsolatos jogok érvényesülését, korlátjait, az ellenőrzések célját és rendjét.

A névviselés joga

Az emberi méltóságból levezethető alapvető jog – mutat rá az Alkotmánybíróság – a névjog. Minden embernek elidegeníthetetlen joga van az önazonosságát kifejező saját névhez és annak viseléséhez. [58/2001. (XII.7.) AB határozat.] Az alkotmánybíróság az említett határozatban mutatott rá arra is, hogy van a névjog körében az egyén autonómiájának, önrendelkezésének egy olyan mindenki más rendelkezése alól kivont magva, amely az egyes ember érinthetetlen lényegét, a saját névhez és annak viseléséhez való jog biztosítása útján van hivatva kifejezésre juttatni.
Ebből következik, hogy a nevelési-oktatási intézmény tartózkodni köteles attól, hogy a gyermek, illetve a tanuló részére megállapított családi vagy utónevet bármilyen módon megváltoztassa, elferdítse, lerövidítse, becenévvé alakítsa át. Adott esetben az érintett gyermeket, tanulót védelembe kell részesíteni a többi gyermekkel, tanulóval szemben, ha jogai ilyen módon sérülnének.
Az a jog értelemszerűen kapcsolódik a családi élethez való joghoz és az információs önrendelkezési joghoz. Abban az esetben például, ha az iskola rosszul töltött ki valamely hivatalos okmányt a tanuló részére, azért mert hibásan vezette rá az adatait, akkor köteles az okmányt ismételten kiállítani a tanuló részére, a saját költségére.

A különleges gondozáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 10. §-a (3) bekezdésének f) pontja szerint a gyermeknek, tanulónak joga, hogy állapotának, személyes adottságának megfelelő megkülönböztetett ellátásban, különleges gondozásban, rehabilitációs célú ellátásban részesüljön, s életkorától függetlenül a pedagógiai szakszolgálat intézményeihez forduljon segítségért. E törvényi rendelkezés garanciája számos jogszabályban meghatározott rendelkezésen alapul. A közoktatásról szóló törvény 30. §-a szabályozza részletesen, hogy e jogosítvány érvényesüléséhez milyen feltételeket kell a nevelési-oktatási intézményekben megteremteni. A házirendben e jog gyakorlásához különösebb szabályozásra nincs szükség. A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése állapítja meg azokat a rendelkezéseket, amelyek figyelembevételével az érintett tanulók felkészítését és vizsgáztatását meg kell szervezni. A pedagógiai programnak kell meghatározni azokat a tartalmi kérdéseket, amelyek elősegítik az érintett tanulók felkészítését, illetve a beszámoltatásának speciális kérdéseit.

– A sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót – jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint – a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján – a gyakorlati képzés kivételével – az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.

– Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés és minősítés alól, az iskola – az e törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (11) bekezdésének c) pontjában meghatározott időkeret terhére – egyéni foglalkozást szervez részére. Az egyéni foglalkozás keretében – egyéni fejlesztési terv alapján – segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez.

– Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat.

– A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.

A házirendbe kell meghatározni azt is, hogy a tanulmányokkal összefüggő mentesítés iránti kérelmeket hogyan lehet eljuttatni az iskola részére, hogyan kell jelentkezni egyéni foglalkozásra.

A képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló 14/1994. (VI. 24.) MKM rendelet határozza meg, hogy a tanulót szakértői és rehabilitációs vizsgálatra, illetve a nevelési tanácsadásra milyen eljárás megtartásával „küldhető” el. A házirendben lehet meghatározni, hogy milyen módon történik a szülővel való egyeztetés, a szülő értesítése, tájékoztatása, a döntéshozatalba való bevonása.
A pedagógiai szakszolgálatoknak és az iskoláknak a szervezeti és működési szabályzatunkban kell rendezni a kapcsolattartás kérdéseit. A pedagógiai szakszolgálat intézményei, így például a nevelési tanácsadók a helyszínen az iskolában is szervezhetnek vizsgálatokat. A házirendben szabályozható az a kérdés, hogy a tanulók milyen módon jelentkezhetnek ilyen vizsgálatra, vagy kezdeményezhetik vizsgálat megtartását.

A kedvezményes juttatáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (4) bekezdése szerint a gyermek, tanuló joga, hogy családja anyagi helyzetétől függően, kérelmére ingyenes vagy kedvezményes étkezésben, tanszerellátásban részesüljön, továbbá hogy részben vagy egészben mentesüljön az e törvényben meghatározott, a gyermekeket, tanulókat terhelő költségek megfizetése alól, vagy engedélyt kapjon a fizetési kötelezettség teljesítésének halasztására vagy a részletekben való fizetésre.
E kérdés szabályozásánál a nevelési-oktatási intézményeknek különbséget kell tenni az alanyi jogon, jogszabály rendelkezése alapján járó kedvezmények között, és azok között a kedvezmények között, amelyek megadásáról, biztosításáról a intézménynek mérlegelési lehetősége van.
– A gyermekek védelméről, és a gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 148. §-ának (5) bekezdése meghatározza, hogy gyermekétkeztetés esetén milyen kedvezmény illeti meg a gyermeket, a tanulót. A kedvezmények egy része ötven százalékos térítési díj-fizetési kötelezettség mérséklésére nyújt lehetőséget. A helyi önkormányzat a saját intézményei tekintetében rendeletben határozhatja meg a fizetendő térítési díj mértékének csökkentésére és elengedésére vonatkozó eseteket. A házirend abban a kérdésben alkothat szabályozást, hogy milyen módon lehet benyújtani a kérelmet a kedvezményes étkeztetés biztosításához, illetőleg, hogy az igényjogosultságot milyen módon lehet igazolni.
– Hasonló gyakorlatot kell kialakítani a tankönyvekkel kapcsolatos támogatások iránti kérelmek tekintetében. A tankönyvpiac rendjéről szóló törvény 8. §-ának (6) bekezdése meghatározza, hogy milyen feltételek mellett jár a tankönyvtámogatás, mely feltételek mellett kell biztosítani a tankönyv ingyenes igénybevételének lehetőségét. Szabályozott az a kérdés is, hogy milyen módon kell igényjogosultságot igazolnia a szülőnek. A törvényben meghatározottakon túl azonban az iskola a rendelkezésére álló keretek terhére további kedvezményeket határozhat meg. E kérdések házirendben történő szabályozására lehetőség van. Lehetőség van a kérelem benyújtás módjának meghatározására.
A jogszabályokban nem biztosított juttatások mellett az iskola a házirendjében meghatározhatja, hogy a rendelkezésére álló eszközökből milyen feltételek mellett biztosít ingyenes vagy kedvezményes juttatást a tanulói részére. Kiterjedhet ez a szabályozás a költségtérítéses szakkörökre, a nem ingyenesen biztosított szabadidős foglalkoztatásokra. A közoktatásról szóló törvény 124. §-a (21) bekezdésének a) pontja szerint a nevelési-oktatási intézményt fenntartó helyi önkormányzat a fenntartásában lévő intézmény tekintetében rendeletben megállapítja azokat a szabályokat, amelyek alapján az óvoda vezetője, az iskola igazgatója, a kollégium igazgatója dönt a törvény 114. §-ában meghatározottakon kívüli további ingyenes ellátásáról, a térítési díj és a tandíj összegéről, a tanulmányi eredmények alapján járó, és a szociális helyzet alapján adható kedvezményekről, nem magyar állampolgárokat terhelő tandíj elengedéséről, mérsékléséről. A házirendnek az önkormányzati rendelettel összhangban kell állnia. Azokat a kérdéseket, amelyeket az önkormányzati rendelet nem szabályoz, a házirend rendezheti.

A házirend szabályozási köre a tanulói jogok körében

A szabályozás elvei

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a határozza meg azokat a jogokat, amelyek összefüggnek az iskolai tanulói jogviszony, a kollégiumi tagsági viszony létesítésével. A tanulói jogviszonnyal együtt járó jogosítványok minden tanulót megilletnek, függetlenül attól, hogy milyen iskolatípussal létesített tanulói jogviszonyt, továbbá, hogy hány éves. Egyes jogosítványok gyakorlására azonban az alapfokú művészetoktatási intézmények keretében nincs lehetőség az ott folyó felkészítés, oktatás sajátosságából következően. A tanulói jogviszonyból eredő jogosítványok megilletik a tanulót anélkül, hogy azok érvényesítéséhez külön szülői engedély beszerzésére lenne szükség. Meghatározott jogosítványok gyakorlásánál azonban az iskolának a szülői felügyeleti jogot gyakorló szülő nyilatkozatára is szükség van, figyelembe véve, hogy az adott jog érinti a szülői felügyelet tartalmát, továbbá hogy az adott jog gyakorlása anyagi terheket ró a szülőre.

Az egyenlő bánásmód elve

A gyermeki, a tanulói jogok keretei között számtalan esetben szükség van arra, hogy az óvoda, iskola, kollégium döntsön a szülők, tanulók által benyújtott kérelmekről. A döntések elbírálásának elveit általában az intézményi szabályzatokban kell meghatározni. A szabályzáskor, a döntéshozatalkor érvényesülnie kell az egyenlő bánásmód elvének. Az egyenlő bánásmódról és az esélyegyenlőség előmozdításáról 2003. évi CXXV. törvény rendelkezései szerint:

– Közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül az olyan rendelkezés, amelynek eredményeként egy személy vagy csoport valós vagy vélt tulajdonsága vagy jellemzője más, összehasonlítható helyzetben levő személyhez vagy csoporthoz képest kedvezőtlenebb bánásmódban részesül, például neme, faji hovatartozása, bőrszíne, nemzetisége, nemzeti vagy etnikai kisebbséghez való tartozása, anyanyelve, fogyatékossága, egészségi állapota, vallási vagy világnézeti meggyőződése, politikai vagy más véleménye, életkora, társadalmi származása, vagyoni helyzete, érdekképviselethez való tartozás miatt. Természetesen mindig azonos csoportban kell gondolkozni, illetve szabályozni. Így nem jogszerűtlen, ha az iskolában életkori sajátosságokra tekintettel szerveznek meg egy foglalkozást. Az életkoron belüli indokolatlan különbségtétel lehet jogellenes.

– Az egyenlő bánásmód követelményét oktatásban érvényesíteni kell különösen

a) az oktatásba történő bekapcsolódás feltételeinek meghatározása, a felvételi kérelmek elbírálása,

b) az oktatás követelményeinek megállapítása és a követelménytámasztás,

c) a teljesítmények értékelése,

d) az oktatáshoz kapcsolódó szolgáltatások biztosítása és igénybevétele,

e) az oktatással összefüggő juttatásokhoz való hozzáférés,

f) a kollégiumi elhelyezés és ellátás,

g) az oktatásban megszerezhető tanúsítványok, bizonyítványok, oklevelek kiadása,

h) a pályaválasztási tanácsadáshoz való hozzáférés, valamint

i) az oktatásban való részvétellel összefüggő jogviszony megszüntetése során.

– Az egyenlő bánásmód követelményének megsértését jelenti különösen valamely személy vagy csoport

a) jogellenes elkülönítése egy oktatási intézményben, illetve az azon belül létrehozott tagozatban, osztályban vagy csoportban,

b) olyan nevelésre, oktatásra való korlátozása, olyan nevelési, oktatási rendszer vagy intézmény létesítése, fenntartása, amelynek színvonala nem éri el a kiadott szakmai követelményekben meghatározottakat, illetve nem felel meg a szakmai szabályoknak, és mindezek következtében nem biztosítja a tanulmányok folytatásához, az állami vizsgák letételéhez szükséges, az általában elvárható felkészítés és felkészülés lehetőségét.

– Az oktatási intézményekben nem működhetnek olyan szakkörök, diákkörök és egyéb tanulói, hallgatói, szülői vagy más szervezetek, amelyek célja más személyek vagy csoportok lejáratása, megbélyegzése vagy kirekesztése.

– Nem sérti az egyenlő bánásmód követelményét, ha az oktatást csak az egyik nembeli tanulók részére szervezik meg, feltéve, hogy az oktatásban való részvétel önkéntes, továbbá emiatt az oktatásban résztvevőket semmilyen hátrány nem éri.

A nevelési-oktatási intézmény nevelési programjában, pedagógiai programjában meghatározottakhoz kapcsolódó szolgáltatásokhoz való hozzájutás pedagógiai feltételekhez, képességek meglétéhez kötődhet. A feltételeknek megfelelő gyermek, tanuló szülei vagyoni helyzete miatt nem maradhat ki az intézményi szolgáltatásból. Ezért ki kell alakítani a kedvezményes juttatáshoz való jog érvényesülésének a feltételeit a nevelési-oktatási intézményben.

A kedvezményes juttatáshoz való jognak az önkormányzati feladatellátásban kell érvényesülnie, mivel a nem állami, nem önkormányzati fenntartású nevelési-oktatási intézmény írásban megkötött megállapodásban kérhet ellenszolgáltatást a szülőtől, illetve a tanulótól.

A kollégiumi, a napközi otthoni, a tanulószobai ellátáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének a) pontja szerint a tanuló joga, hogy kollégiumi, napközi otthoni, tanulószobai ellátásban részesüljön. E jogosítványok teljesülése részben múlik az iskolán, hiszen a kollégiumi ellátás feltételeinek megteremtése nem az iskola, hanem az érintett helyi önkormányzat feladata. Az iskolának is lehet természetesen feladata a kollégiumi ellátás megszervezésében való közreműködés, különösen a középiskoláknak és a szakiskoláknak. Ezek az iskolák az esetek jelentős részében a székhelyükről kívülről érkező tanulókat is fogadnak, akiknek a tanulmányai adott esetben nem oldhatók meg kollégiumi elhelyezés nélkül. A kollégiumi férőhely megtalálásához a tanulók szükség szerinti „kiajánlásához” az iskola segítséget nyújthat. A közoktatásról szóló törvény meghatározza azt is, hogy mely esetekben kell – kötelezően – biztosítani a kollégiumi elhelyezést a tanuló részére.
– A közoktatásról szóló törvény 27. §-a (8) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló részére biztosítani kell a kollégiumi elhelyezést, ha e nélkül nem tudna bekapcsolódni a felzárkóztató oktatásba.
– Hasonló rendelkezés található a közoktatásról szóló törvény 68. §-ának (3) bekezdésében, amelyben foglaltak szerint a gyámhatóság kezdeményezésére a tanulót fel kell venni a kollégiumba.
– A fő szabályt egyébként a közoktatásról szóló törvény 68. §-ának (1) bekezdése határozza meg, melyben foglaltak szerint a tanuló az iskola útján vagy közvetlenül kérheti kollégiumi felvételét, illetve externátusi elhelyezését. Az önálló kollégiumba való felvételről a kollégium igazgatója, a nem önálló kollégiumba való felvételről pedig a kollégium vezetőjének egyetértésével az igazgató dönt.
– Fel kell venni a kollégiumba a nappali rendszerű iskolai oktatásban részt vevő tanulót, amennyiben az intézeti elhelyezése a nagykorúság miatt szűnt meg.
A napközis és a tanulószobai foglalkozások a tanórán kívüli foglalkozások körébe tartoznak. A közoktatásról szóló törvény 53. §-a (3) bekezdése szerint az iskola köteles a felügyeletre szoruló tanulók részére a tizedik évfolyam befejezéséig gyógypedagógiai nevelésben-oktatásban részt vevő iskolában pedig valamennyi évfolyamon napközis, illetve tanulószobai foglalkozást szervezni. A törvény rendelkezései alapján ezt a feladatot a szülői igényekhez igazodva kell megszervezni. A szülői igény a gyermek napközbeni felügyeletének megszervezésére szól. Az iskolának kell tehát „hozzájutnia” azokhoz az adatokhoz, amelyek alapján reális képet kap arról, hogy a napközis foglalkozást, illetőleg a tanulószobai foglalkozást hány tanuló részére és milyen időtartamban kell biztosítania. A közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (6) bekezdése alapján az iskola nem tagadhatja meg annak a tanulónak a napközis foglalkozásra való felvételét, akinek a gyámhatóság kezdeményezte a napközis foglalkozásokba történő bekapcsolódását.
Az iskolai házirendben kell meghatározni, hogy milyen időszakban, milyen módon kell benyújtani a megfelelő kérelmeket a tanulói, szülői igények elbírálásához. [A 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 4. §-a (2) bekezdésének a) pontja szerint a kérelmek elbírálásának elveit a szervezeti és működési szabályzatban kell rendezni. A törvény változásai miatt azonban indokolt ezt a kérdést a szervezeti és működési szabályzatból kiemelni, és „átrakni” az iskola házirendjébe.]
A házirend rendelkezhet arról a kérdésről is, hogy milyen módon döntenek a kérelmekről, amennyiben az igények meghaladják a lehetőségeket. A napközis foglalkozások esetében a törvény rendelkezései alapján minden igényt teljesíteni kell, amennyiben a kérelmet olyan kiskorú tanuló nyújtotta be, akinek a napközbeni ellátását meg kell oldani. Az elbírálás elveinek meghatározása során érvényesíteni kell az egyenlő bánásmód követelményeit. A napközis foglalkozásért, a tanulószobai ellátásért, a kollégiumi ellátásért nem kérhető térítési díj.

A tantárgyválasztás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének b) pontja szerint a tanuló joga, hogy válasszon a választható tantárgyak, foglalkozások közül.
E tanulói jog érvényesülése szorosan összefügg az iskola pedagógiai programjában és helyi tantervében meghatározott kérdésekkel. Összefügg azzal is, hogy a tanulónak milyen módon kell teljesítenie a tanulmányi kötelezettségeit. A helyi tantervben meghatározottak szerint a tanórai foglalkozások a tanulói részvétel szempontjából lehetnek kötelező tanítási órák, kötelezően választott tanítási órák és szabadon választott tanítási órák. Az iskola házirendjében a választással összefüggő technikai kérdések rendezésére van lehetőség, a kérelem benyújtásának és elbírálásának az igények teljesítésével összefüggő rangsorolás kérdéseinek a szabályozására. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelet 5. §-ának (5) bekezdése szerint az iskolának minden év május 20-ig fel kell mérnie, hány tanuló, milyen szabadon választott tanítási órán kíván részt venni. Az igények megismerésével kapcsolatos eljárási kérdések rendezése is az iskolai házirendbe tartoznak. Ugyancsak a házirendbe indokolt meghatározni, hogy a tanuló, illetve a kiskorú tanuló milyen módon és milyen időpontra jelentheti be, hogy a következő tanítási évben nem kíván részt venni a szabadon választott tanítási órán.

A létesítmények, eszközök használatának joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének c) pontja szerint a tanuló joga, hogy igénybe vegye az iskolában és a kollégiumokban rendelkezésre álló eszközöket, az iskola és a kollégium létesítményeit, könyvtárat, laboratóriumot, számítástechnikai központot, sport- és szabadidő-létesítményeket, stb. Ennek a kérdésnek a házirendbe történő szabályozásánál nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a tanuló azokat a helyiségeket és eszközöket veheti igénybe, amelyek a tanulók felkészítéséhez állnak rendelkezésre.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI.8.) MKM rendelet 6/A. § (2) bekezdése alapján a házirendben kell meghatározni azokat a védő, óvó előírásokat is, amelyeket a tanulóknak meg kell tartaniuk. E védő, óvó előírásoknak ki kell terjedniük arra is, hogy mely helyiségekbe nem lehet belépni, illetőleg mely eszközök azok, amelyek nem állnak a tanulók rendelkezésére. E szabályozásnál a korlátozásoknak értelemszerűen akkor van jogalapja, ha a tiltás összhangban áll a tanulók védelmével. Természetszerűen rendezni kell azt is, ha meghatározott helyiségekbe való belépés valamely feltételhez, például tornacipő felvételéhez, védőeszközök használatához kötött.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 6/C. §-ának (2) bekezdése alapján az iskolai, kollégiumi könyvtár igénybevételének szabályait a szervezeti és működési szabályzatban kell meghatározni. Miután ez a szabályozás kapcsolódik a könyvtár működésével összefüggő kérdések rendezéséhez, indokolt, hogy az igénybevételre vonatkozó előírások is e szabályozás részeként jelenjenek meg. Szükség van azonban arra, hogy a házirend utaljon erre a szabályozásra, és a legfontosabb előírásokat, például a jelentkezés a nyilvántartásba vétel, a kölcsönzés kérdéseit adott esetben átvegye.
A szakképzésre vonatkozó rendelkezések nem tartalmaznak előírást a gyakorlati képzést biztosító iskolai tanműhelyek és más gyakorlóhelyek igénybevételével kapcsolatos kérdések rendezésére. Ezért e kérdések rendezésére is sor kerülhet a házirendben. Célszerű ezt a szabályozást elkülöníteni és külön mellékletben meghatározni az iskolai tanműhelyek, adott esetben a tanműhelyben lévő felszerelések használatával kapcsolatos kérdéseket. A szakképzés megkezdésének és folytatásának feltételeiről szóló 45/1999. (XII. 13.) OM rendelet 16. §-a szerint a tanműhelyben a tantervi feladatoknak és követelményeknek megfelelő munkaprogramot kell készíteni. A tanműhelyek és felszerelések igénybevételével kapcsolatos rendelkezéseknek a munkaprogrammal összhangban kell lennie. A védő-óvó rendelkezéseket nem kell szabályozni, mivel a gyakorlati képzés során alkalmazni kell a munkavédelmi előírásokat.

A védő, óvó előírások

A nevelési-oktatási intézményeknek meg kell határozniuk azokat a szabályokat, amelyeket a gyermekeknek, tanulóknak meg kell tartaniuk abból a célból, hogy megelőzzék a gyermek-, tanulóbaleseteket. Indokolt, hogy ezek a szabályok egyrészt általánosságban határozzák meg azokat az előírásokat, amelyeket minden gyermeknek, minden tanulónak meg kell tartania – például a dohányzás, az ivás tilalmát – továbbá helyiségenként, épületrészenként az intézményhez tartozó udvarokra vonatkozóan megállapítsák a magatartási szabályokat. Ez akkor oldható meg a legmegfelelőbben, ha egy bizottság felméri a veszélyhelyzetet, azokat az okokat, amelyek balesetet idézhetnek elő, és megállapítja azokat a szabályokat, amelyekkel csökkenteni lehet a veszélyhelyzet tényleges kialakulását, a baleset megelőzését. A védő, óvó előírások megállapításánál figyelembe kell venni a gyermekek és tanulók életkorát. A védő, óvó rendelkezések közé tartozhat például a futkározás tilalma, az ablakpárkányra történő felkapaszkodás tilalma, a konnektorokba történő belenyúlás tilalma is. Más rendelkezések vonatkozhatnak a tornateremre, tornaszobára, a különböző szertárakra. A korlátozás kiterjedhet arra is, hogy meghatározott helyiségekben a gyermek, a tanuló csak felnőtt kíséretében léphet be.
A védő, óvó intézkedéseket célszerű helyiségenként kifüggeszteni. A pedagógusok feladata, hogy minden gyermek, minden tanuló megismerje a védő, óvó intézkedéseket. A pedagógusnak meg is kell győződnie arról, hogy a gyermek, illetve a tanuló elsajátította, megismerte a nevelési-oktatási intézményre vonatkozó védő, óvó intézkedéseket. Ezért a házirendnek erre vonatkozó előírásait a gyermekekkel, tanulókkal ismertetni kell, és célszerű erről a tényről, ha a gyermek életkora megengedi, írásbeli nyilatkozatot is kérni. Az óvodában, az általános iskolában indokolt a szülőkkel is megismertetni ezeket az előírásokat és ennek megtörténtét a ellenőrző könyvben, vagy üzenő füzetben a szülő aláírásával elismertetni.

A tájékozódás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének e) pontja alapján a tanuló joga, hogy az iskolában, illetve a kollégiumban hozzájusson a jogai gyakorlásához szükséges információkhoz, tájékoztassák a jogai gyakorlásához szükséges eljárásokról. A Magyar Köztársaság Alkotmánya 61. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekű adatokat megismerje, illetőleg terjessze.
– A személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. §-ának (4) bekezdése szerint közérdekű adat az állami vagy a helyi önkormányzati feladatot ellátó szerv kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső adat.
Ebből következik, hogy az iskolák és a kollégiumok működésével kapcsolatos adatok megismerésére a tanulónak az említett alkotmányos rendelkezések alapján joga van. Az adatok megismeréséhez való jog nem terjed ki a személyes adatokra, tehát arra, hogy a tanuló másokra vonatkozó adatokat is ismerjen meg.
Az információkhoz való hozzájutás joga tehát azt jelenti, hogy a tanulónak jogában áll megismerni az iskola és a kollégium dokumentumait, a pedagógiai programot, a szervezeti és működési szabályzatot, illetőleg a házirendet. Ezeknek a hozzáférhető helyen való elhelyezése az iskola és a kollégium feladata és kötelessége. A tanuló a rá vonatkozó adatok megismerésére is jogosult, tehát az iskola, illetve a kollégium köteles biztosítani, hogy minden olyan adatot megismerjen a tanuló, amely reá vonatkozóan az iskola, illetve a kollégium birtokában van.
A megismerés mellett az iskolának, illetve a kollégiumnak a megfelelő tájékoztatást is meg kell adnia a tanuló részére.
– A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (12) bekezdése szerint a szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet, az intézmény minőségirányítási programját nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát pedig a beíratkozáskor a szülőnek és a tanulónak át kell adni.
– A közoktatásról szóló törvény 44. §-ának (2) bekezdése szerint a pedagógiai programot az iskolának, illetve a kollégiumnak nyilvánosságra kell hoznia.
– A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 8. §-a előírja, hogy az iskolának, illetve a kollégium vezetőjének vagy az általa kijelölt pedagógusoknak megfelelő tájékoztatást kell adniuk a szülők és a tanulók részére az iskola dokumentumaival összefüggésben.
A házirendben a tájékoztatás és tájékozódás rendjét a tájékoztatással összefüggő igények jelzésének módját, illetőleg az esetleg szükséges írásbeli tájékoztatás szabályait indokolt szabályozni.

A rendszeres egészségügyi felügyelethez való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének d) pontja szerint a tanuló joga, hogy rendszeres egészségügyi felügyeletben és ellátásban részesüljön. E feladat végrehajtásának legfontosabb szabályait a közoktatásról szóló törvény határozza meg a 41. § (5) bekezdésében: a nevelési-oktatási intézménynek gondoskodnia kell a rá bízott gyermekek, tanulók felügyeletéről, a tanulók rendszeres egészségügyi vizsgálatának megszervezéséről, ennek keretében arról, hogy az óvodába járó gyermekek, valamint a tankötelezettség végéig az általános iskolába, középiskolába, szakiskolába járó tanulók évenként legalább egyszer fogászati, szemészeti és belgyógyászati vizsgálaton vegyenek részt.
Az iskolák és a kollégiumok e kötelezettségüket az iskola-egészségügyi ellátás igénybevételével tudják hatékonyan megszervezni. A megszervezés lehetőséget biztosít a tanulónak a vizsgálaton való részvételre. A házirendben kell szabályozni a vizsgálaton való részvétel lehetőségére történő tájékoztatás formáját, az arra való szülői reagálás kérdéseit. Szükséges továbbá rendezni a házirendben azt is, hogy az iskolának, illetve a kollégiumnak mi a feladata akkor, ha a tanulónál észleli a betegség tüneteit. A szabályozásnál középpontba kell helyezni a szülő értesítését, a lehető legrövidebb időn belül, továbbá a tanuló szükség szerinti elkülönítését társaitól. A kollégiumban fel kell készülni arra is, hogy szükség esetén gondoskodni kell a beteg tanuló ellátásáról.
Az iskolák és kollégiumok felelőssége, az e téren megfogalmazott feladatai nem terjednek ki arra, hogy a tanulót a vizsgálaton való részvételre kötelezze, illetőleg, hogy előírja a meghatározott vizsgálaton való részvétel kötelezettségét, bármilyen orvosi beavatkozás eltűrését. Az iskolában és a kollégiumban szervezett egészségügyi vizsgálat során figyelembe kell venni az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény rendelkezéseit:
– A törvény 2. §-ának (1) bekezdése szerint az egészségügyi szolgáltatások és intézkedések során biztosítani kell a beteg jogainak védelmét (e fogalom alatt az egészségügyi szolgáltatásokat igénybe vevő vagy abban részesülő személyt és nem a ténylegesen beteg személyt kell érteni). A beteg személyes szabadsága és önrendelkezési joga kizárólag az egészségi állapot által indokolt, az egészségügyről szóló törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható.
– A törvény 10. §-a alapján az egészségügyi ellátás során tiszteletben kell tartani a beteg emberi méltóságát.
– A törvény 15. §-ában foglaltak szerint a beteget megilleti az önrendelkezéshez való jog, amely kizárólag törvényben meghatározott esetekben és módon korlátozható. Az önrendelkezési jog gyakorlása keretében a beteg szabadon döntheti el, hogy az egészségügyi ellátását igénybe kívánja-e venni, illetőleg annak során mely beavatkozás elvégzésébe egyezik bele, illetve melyeket utasít vissza.
Sem az iskola, sem a kollégium nem tekinthető egészségügyi intézménynek, ennek megfelelően az egészségügyi vizsgálat megszervezésére alkalmas szervezetnek. Természetszerűen az iskolában, illetve a kollégiumban lévő orvosi szoba, egészségügyi szoba alkalmas lehet a tanulók vizsgálatának lefolytatására. Ez sem jelenti azonban azt, hogy az iskola a tanulók, illetve kiskorú tanulók esetén a szülők tiltakozásának, beleegyezésének hiányában vizsgálatot szervezhet. Különösen igaz ez arra az esetre, ha a vizsgálat együtt jár azzal, hogy a tanulótól különböző mintákat, például vért vagy vizeletet vesznek.
Az iskola, illetve a kollégium nem hozhat létre olyan konfliktushelyzetet, amelyben el kell döntenie például a szülők és a gyermek közötti vitát. Ilyen vita alakulhat például akkor, ha valamennyi szülő kéri gyermekének a vizsgálatát, például abból a célból, hogy megállapítsák, fogyaszt-e alkoholt, fogyaszt-e drogot. A tanuló tiltakozása esetén az iskola, illetve a kollégium nem kényszerítheti az érintett tanulót arra, hogy részt vegyen a vizsgálaton. Valamennyi érdekelt beleegyezése esetén a vizsgálat lefolytatásakor biztosítani kell a megfelelő szakértelemmel rendelkező személy részvételét, továbbá a részt vevő tanulók személyiségi jogainak a védelmét. Így egyetlen tanuló sem kötelezhető arra, hogy társai előtt folytassák le a vizsgálatát. Amennyiben a szülő vagy a tanuló nem adja meg a hozzájárulását a vizsgálaton való részvételhez, az iskolának elsősorban a szülőt kell felhívni arra, hogy vigye el gyermekét orvosi vizsgálatra. Indokolt esetben az iskolának a közoktatásról szóló törvény 2. sz. mellékletének az előírásai szerint a gyermekjóléti szolgálathoz kell fordulnia. A gyermekjóléti szolgálaton keresztül lehet intézkedést hozni abban az esetben, ha a gyermek, a tanuló védelme érdekében szükség van arra, hogy az egészségügyi vizsgálatot lefolytassák.
Az iskola, illetve a kollégium az iskola-egészségügyi ellátásról szóló 26/1997. (IX. 3.) NM. rendeletben foglaltak alapján tudja megszervezni a tanulók egészségügyi vizsgálatát. Az iskola-egészségügyi ellátásba valamennyi kollégium, illetve iskola bekapcsolódhat, függetlenül attól, hogy milyen fenntartásban működik.
Természetesen előfordulhat, hogy a tanuló feltételezett betegsége a többi tanuló egészségét vagy testi épségét súlyosan veszélyezteti. Ilyen esetben az egészségügyről szóló törvény 17. §-a (2) bekezdésének a) pontja alapján nincs szükség a beteg beleegyezésére a vizsgálathoz, beavatkozáshoz. Ebben a kérdésben azonban nem az iskolának és nem a kollégiumnak kell döntenie. Értesíteni kell a szülőt, s amennyiben a szülő a gyermekét nem viszi el a szükséges vizsgálatra, az illetékes egészségügyi hatósághoz kell fordulni. Ez azonban csak igen kivételes eset lehet, az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint: „az egészségügyi ellátással kapcsolatos döntésekbe való beleegyezés, illetve az ellátás visszautasításának szükséges korlátjaként a mások életének, egészségének vagy testi épségének védelme fogadható el” [36/2000. (X. 27.) AB határozat].

Az egyesülési jog

A közoktatási törvény 11. §-a (1) bekezdésének f/ pontja alapján a tanuló joga, hogy tagja legyen az iskolán kívüli társadalmi szervezeteknek. E jog tartalmát az egyesülésről szóló 1989. évi II. törvény határozza meg:

– Az egyesülési jog mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelyet a Magyar Köztársaság elismer, és biztosítja annak zavartalan gyakorlását. Az egyesülési jog alapján mindenkinek joga van arra, hogy másokkal szervezeteket, illetőleg közösségeket hozzon létre, vagy azok tevékenységében részt vegyen.

– Az egyesülési jog alapján a magánszemélyek, a jogi személyek, valamint ezek jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetei – tevékenységük célja és alapítóik szándéka szerint – társadalmi szervezetet hozhatnak létre és működtethetnek.

– Társadalmi szervezet minden olyan tevékenység végzése céljából alapítható, amely összhangban áll az Alkotmánnyal, és amelyet törvény nem tilt. Társadalmi szervezet elsődlegesen gazdasági-vállalkozási tevékenység végzése céljából nem alapítható. Az egyesülési jog alapján fegyveres szervezet nem hozható létre.

– A társadalmi szervezet olyan önkéntesen létrehozott, önkormányzattal rendelkező szervezet, amely az alapszabályban meghatározott célra alakul, nyilvántartott tagsággal rendelkezik, és céljának elérésére szervezi tagjai tevékenységét.

– Pártnak és szakszervezetnek csak magánszemélyek lehetnek a tagjai.

Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint az „egyesülési szabadság kapcsolatban áll az emberi méltósághoz való jog részét képező általános cselekvési szabadsággal és a személyiség szabad kibontakoztatásához való joggal. Minden embernek joga van ahhoz, hogy szabadon megválasztott célból másokkal – egyebek mellett – kulturális, vallási, tudományos, szociális, szabadidős közösséget hozzon létre, szervezetet alapítson, ilyen szervezetekhez önként csatlakozzon, vagy onnan önként kilépjen” [6/2001. (III. 14.) AB határozat].
Természetesen a társadalmi szervezetek tevékenységében való részvétel joga nem jár együtt azzal a joggal, hogy emiatt a tanuló mellőzze a tanulói foglalkozásokon való részvételt, illetőleg figyelmen kívül hagyja a kollégiumi foglalkozások rendjét. E körben a kollégium szervezeti és működési szabályzata tartalmazhat rendelkezést. Megfogalmazhatja, hogy a tanuló az említett jogát a kollégium munkarendjével összhangban a rendelkezésre álló szabadidő időtartama alatt gyakorolhatja.

A diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének f) pontja alapján a tanuló joga, hogy részt vegyen a diákkörök munkájában, és kezdeményezze azok létrehozását, tagja legyen iskolai művelődési, művészeti ismeretterjesztő, sport és más köröknek. Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint az általános személyiségi jog magában foglalja a személyiség szabad kibontakoztatásához való jogot, és az általános cselekvési szabadságot. „Ez például a sportoló számára azt jelenti, hogy jogában áll képességeit, teljesítményét másokkal összemérni, rendszeresen versenyezni” [27/1990. (XI. 22.) AB határozat]. Az Alkotmánybíróságnak ez az iránymutatása az iskolák, illetve a kollégiumok részére lehetővé teszi annak a következtetésnek a levonását, hogy általában biztosítani kell a tanulók részére az iskola, illetve a kollégium életében való rendszeres részvételt, annak lehetőségét, hogy tudásukról rendszeresen számot adjanak, hogy képességeiket fejlesszék, és fejlődésüket mások fejlődésével egybevessék. Ennek a jogosultságnak mind a kötelező, mind a nem kötelező tanórai foglalkozások, mind a tanórán kívüli foglalkozások keretében érvényesülnie kell, így a diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás feltételeinek a meghatározásánál is.

Ez a tanulói jog csak látszólag hasonló a társadalmi szervezetek munkájában való részvétel jogához, valójában a személyiség szabad kibontakoztatásának egyik lehetséges kerete. Lényeges különbség az is, hogy a felsorolt szervezetek létrejöttéhez az egyesülésről szóló törvény rendelkezéseit nem lehet alkalmazni. Az említett szervezetek az iskola, illetve a kollégium részei. Önálló jogalanyisággal nem rendelkeznek. Jogaikat és kötelezettségeiket a közoktatásról szóló törvény és végrehajtási rendeletei határozzák meg.

Az iskolai, kollégiumi diákkörök létrehozásának kezdeményezési jogával kapcsolatos eljárási kérdéseket az iskola, illetve a kollégium házirendjében kell rendezni. E szabályozásnak ki kell terjednie arra, hogy milyen módon és formában, milyen feltételek megléte esetén élhet ezzel a jogával a tanuló. Hogy mit kell érteni a diákkör fogalma alatt, az egyértelműen megállapítható a közoktatásról szóló törvény 53. §-a (2) bekezdésének b) pontjából: szakkör, érdeklődési kör, önképzőkör, énekkar, művészeti csoport. A diákköri tevékenységbe történő bekapcsolódás pedagógiai feltételekhez, képesség meglétéhez köthető a házirendben. Más kiválasztási mód alkalmazása esetén megvalósulhat az egyenlő bánásmód követelményének sérelme.
– A közoktatásról szóló törvény 114. §-a (1) bekezdésének b) pontjában található rendelkezések alapján a tanórán kívüli foglalkozás keretére is szervezhető diákkör, iskolai sportkört stb.
– A közoktatásról szóló törvény 115. §-a (1) bekezdésének b) pontja alapján térítési díj-fizetési kötelezettség mellett szervezhető a tanórán kívüli foglalkozás, ha nem az említett időkeret terhére történik a szervezés.
A térítési díj-fizetési kötelezettség mellett diákkör akkor szervezhető, ha ezzel nem zárják ki azt a tanulót, aki egyébként a felvételi feltételeknek megfelel, de nem tudja megfizetni a költségtérítést. Ebben az esetben a kedvezményes juttatásokhoz való jognak is érvényesülnie kell.
A közoktatásról szóló törvény 62. §-ának (1) bekezdése alapján az iskolai, illetőleg a kollégiumi tanulói közösségek is létrehozhatnak diákköröket a házirendben meghatározottak szerint. A házirendben tehát rendezni szükséges a diákkörök megalakításának kérdéseit, azt a kérdést, hogy a diákkör az iskola költségvetésének a terhére, a nem kötelező tanórai foglalkozások idejére milyen feltételek alapján létesíthető, illetőleg, hogy adott esetben a diákkör önköltséges formában milyen feltételek mellett hozható létre. Indokolt szabályozni a kiválasztás kritériumait, a jelentkezésekről való döntés szabályait, illetőleg az egész jelentkezés benyújtásának és elbírálásának kérdéseit.
A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint a diákkörök diákönkormányzatként is működhetnek. Ebben az esetben a diákönkormányzat maga szabályozza az életét, saját működését. A diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatot készít, amely nem lehet ellentétes az iskola házirendjével. A házirendben kell meghatározni azokat az alapelveket, amelyek biztosítják, hogy a diákönkormányzatként működő diákkör tevékenysége során is érvényesüljenek a tanulói jogosítványok.

A véleménynyilvánítás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének g) pontja szerint a tanuló joga, hogy az emberi méltóság tiszteletben tartásával szabadon véleményt nyilvánítson minden kérdésről, az őt nevelő és oktató pedagógus munkájáról, az iskola, illetve a kollégium működéséről, továbbá, hogy tájékoztatást kapjon a személyét és tanulmányait érintő kérdésekről, valamint e körben javaslatot tegyen, kérdést intézzen az iskola, a kollégium vezetőjéhez, pedagógusaihoz, az iskolaszékhez, a kollégiumi székhez, és arra a megkereséstől számított harminc napon belül, illetve az iskolaszék vagy a kollégiumi szék harmincadik napot követő első ülésén érdemi választ kapjon.
Az iskolai és a kollégiumi belső szabályzat elkészítésénél iránymutató a Magyar Köztársaság Alkotmánya 61. §-a (1) bekezdésében foglaltak, amely egyértelművé teszi, hogy a Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra. Ezért az intézményi szabályzatok e jog gyakorlásának eljárási kérdéseit, és nem pedig korlátjait határozhatják meg. Az Alkotmánybíróság iránymutatása szerint „a véleménynyilvánítás szabadságának kitüntetett szerepe van az alkotmányos alapjogok között, tulajdonképpen „anyajoga” többféle szabadságjognak, az úgynevezett „kommunikációs” alapjogoknak. Ebből eredő külön nevesített jogok a szólás- és sajtószabadság, amely utóbbi felöli valamennyi médium szabadságát, továbbá az informáltsághoz való jogot, az információk megszerzésének szabadságát. Tágabb értelemben a véleménynyilvánítási szabadsághoz tartozik a művészi, irodalmi alkotás szabadsága, és a művészeti alkotás terjesztésének szabadsága, a tudományos alkotás szabadsága, és a tudományos ismeretek tanításának szabadsága. A véleménynyilvánítás szabadságához kapcsolódik a lelkiismereti és vallásszabadság, valamint a gyülekezési jog. Történelmi tapasztalat, hogy mindannyiszor, amikor a véleménynyilvánítás szabadságát korlátozták, sérelmet szenvedett a társadalmi igazságosság, az emberi kreativitás, csökkent az emberben rejlő képességek kibontakozásának lehetősége. A káros következmények a nem csupán az individuum, hanem a társadalom életében is megmutatkoztak, és az emberiség fejlődésének sok szenvedéssel járó zsákutcájához vezettek. Az eszmék, nézetek, a szavak kifejtése a még oly népszerűtlen vagy sajátos elképzelések szabad megnyilvánulása a fejlődni képes és valóban eleven társadalom létezésének alapfeltétele. A véleménynyilvánítási szabadság alkotmányos határait úgy kell meghatározni, hogy azok a véleményt nyilvánító személy alanyi joga mellett a közvélemény kialakulásának, illetve szabad alakításának a demokrácia szempontjából nélkülözhető érdekét is figyelembe vegyék. Az Alkotmánybíróság álláspontjának kialakításánál többek között figyelembe vette az 1976. 8. törvényi erejű rendelettel kihirdetett Polgári és Politikai Jogok Egyezségokmányában rögzítetteket, melyben foglaltak szerint a véleménynyilvánítás bizonyos korlátozásoknak vethet alá, ezek azonban csak olyanok lehetnek, amelyet a törvény kifejezetten megállapít, és amelyek mások jogainak vagy jó hírnevének tiszteletben tartása, illetőleg az állambiztonság vagy a közrend, a közegészség vagy a közerkölcs védelme érdekében szükségesek” [30/1992. (V. 26. AB. határozat].
A véleménynyilvánítás szabadságának korlátja a tanulói oldalról az emberi méltóság tiszteletben tartása. Ennek a kérdésnek a házirendben történő szabályozása nehezen oldható meg. Az emberi méltósághoz kapcsolódó számos, korábban ismertetett alkotmányos jog érvényesülése azt kívánja meg, hogy a tanuló minden olyan esetben, amikor él a véleménynyilvánítás jogával, tartózkodjon az olyan értékítéletek kinyilvánításától, az olyan kifejezések használatától, amely alkalmas arra, hogy más tanulótársának az iskolában, kollégiumban dolgozóknak vagy bárki másnak megsértse az emberi méltóságát. E korlátozás pontos és jó szabályozására a házirendek nem vállalkozhatnak. Indokolt azonban mindenképpen meghatározni azt az eljárási rendet, amelynek keretei között a véleménynyilvánítás jogával élhet a tanuló. A véleménynyilvánítás kapcsolódhat minden olyan kérdéshez, amely összefügg az iskola, illetve a kollégiumi életével, de kiterjed minden olyan kérdésre, amely adott esetben a kollégiumon, illetve az iskola falain kívül történik. Azt, hogy milyen időben és milyen módon nyilváníthat a tanuló véleményt, azért indokolt rendezni, mert szükségképpen védelmet kell hogy élvezzen a többi tanuló művelődéshez való joga, az az érdek, hogy az iskolai nevelő és oktató munka zavartalanságát biztosítani lehessen. Természetszerűen a véleménynyilvánítás szabadsága kapcsolatban áll az iskola és a kollégium pedagógiai tevékenységével, hiszen a vélemény kapcsolódhat egy adott tanítási óra munkájához is. A véleménynyilvánítás, a tájékoztatás joga, a javaslattétel jogosultsága szorosan egymáshoz kapcsolódó jogok. Ezért a házirendben is egységesen kell kezelni ezeket a kérdéseket.
A tájékozódásból következik a véleménynyilvánítás sok esetben ehhez kapcsolódóan a javaslattétel, amelyhez fűződik az érdemi válaszhoz való jog. A házirendben ennek a folyamatnak menetét, egymáshoz való kapcsolódását kell megfelelő módon rendezni. A közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének (8) pontja meghatározza, hogy mi tekinthető érdemi válasznak: amelyből megállapítható a megkérdezett, illetve az intézkedésre jogosult személy, szervezet véleménye, döntése, valamint annak indokai.

Az önazonossághoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének h/ pontja szerint a tanuló joga, hogy vallási, világnézeti vagy más meggyőződését nemzeti vagy etnikai önazonosságát tiszteletben tartsák, és azt kifejezésre jutassa, feltéve, hogy a jogának gyakorlása nem ütközik jogszabályba, nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza a társai tanuláshoz való jogának gyakorlását.
Az iskolai és a kollégiumi munka szervezése nem azonosítható az iskolába, illetve kollégiumba felvett tanulók jogaival és kötelezettségeivel. Míg a közoktatásról szóló törvény az állami és a helyi önkormányzati fenntartású iskolák és kollégiumok működésével kapcsolatosan szigorú követelményeket állapít meg – nem kötődhet egyetlen valláshoz vagy világnézethez sem – addig a tanulók esetében ilyen korlátozás a közoktatásról szóló törvényben nem található. Éppen ellenkezőleg mindaddig, amíg a joga, illetve e jog gyakorlása nem ütközik a közoktatásról szóló törvényben meghatározott korlátozásba, a tanulót nem lehet eltiltani attól, hogy az ismertetett jogával éljen. E kérdések iskolai, kollégiumi értelmezésénél, illetve az ismertetett jogok gyakorlásánál nem hagyhatók figyelmen kívül a hátrányos megkülönböztetés tilalmára vonatkozó alkotmányos rendelkezések, a Magyar Köztársaság Alkotmánya 70/A. §-ának (1) bekezdése szerint a Magyar Köztársaság biztosítja a területén tartózkodó minden személy számára az emberi, illetve az állampolgári jogokat bármely megkülönböztetés, nevezetesen faj, szín, nem, nyelv, vallási, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni és születési vagy egyéb helyzet szerinti különbség nélkül. Ugyancsak figyelembe kell venni az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség előmozdításáról szóló rendelkezéseket, amelyek ugyancsak tiltják a hátrányos megkülönböztetés minden formáját.
Az iskolai és a kollégiumi házirendek e kérdéskör szabályozásánál általános kötelezettségként állapíthatják meg minden tanuló részére, hogy az említett területeken kötelesek társaik jogainak érvényesülését tiszteletben tartani. Tiltást rendelhet el minden e jog gyakorlásával összefüggő kirekesztő tanulói magatartással szemben. Ugyanakkor a jog gyakorlásának kereteit is meghatározhatja a közoktatásról szóló törvényben ismertetett korlátok között. Így például a tanuló egyéni jogának gyakorlása nem korlátozhatja a tanítási órák megtartását, a tanítási órák megszervezését. Természetszerűen a különböző kötelező és nem kötelező foglalkozásokon a különböző nézetek és meggyőződések napvilágra kerülhetnek, hiszen ez összefügg a véleménynyilvánítás szabadságának kérdésével, azonban ezeknek a véleményeknek az elfogadása nem kényszeríthető rá azokra, akik azzal nem értenek egyet.
Az iskola és a kollégium nem korlátozhatja a különböző vallási, világnézeti meggyőződés külső megjelenési formáját mindaddig, ameddig az nem ütközik a többi tanuló hasonló jogosítványaival, illetőleg nem veszélyezteti a közoktatásról szóló törvényben meghatározott más jogok érvényesülését. Így például a meghatározott vallás vagy világnézet elfogadását jelképező ékszerek vagy ruhadarabok viselése alkotmányos jog. Nem tekinthető azonban annak, ha ezeknek a jelvényeknek az osztályteremben történő elhelyezésére kerül sor egy önkormányzati iskolában vagy kollégiumban.
Ez az alkotmányos jog szoros kapcsolatban áll a családi élethez és a magánélethez való joggal, az önrendelkezés jogával indokolt e kérdéseket együttesen kezelni a házirend megalkotásakor.

Levelezéshez, lakhatáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének i) pontja szerint a tanuló joga, hogy a levelezéshez, továbbá kollégiumban a lakáshoz való jogát tiszteletben tartsák, feltéve, hogy e jogának gyakorlása nem sérti másoknak ezt a jogát, és nem korlátozza társai tanuláshoz való jogának gyakorlását.
Az iskolai és a kollégiumi házirendek a levelezéshez való jog gyakorlásával kapcsolatosan megállapíthatnak korlátozásokat a tanórai foglalkozások védelme érdekében. Mindenképpen indokolt azonban, hogy az iskolák és a kollégiumok. A levelezéshez való jog, illetőleg az azzal összefüggő korlátozások megsértése esetén tiszteletben tartsák a tanuló személyiségi jogait és információs önrendelkezési jogát. Ebből az következik, hogy a pedagógus a tanulótól elvett leveleket nem ismertetheti a nyilvánosság előtt, sőt a pedagógus sem ismerheti meg annak tartalmát.
Ezeknek a jogoknak a helyi szintű szabályozásánál figyelembe kell venni az emberi méltóság érvényesülésével, a magánélethez való jog érvényesülésével kapcsolatos elvárásokat.

A vendégtanulói jogviszony

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerint a tanuló joga, hogy jogszabályban meghatározottak szerint vendégtanulói jogviszonyt létesítsen.

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 19. §-a határozza meg a vendégtanulói jogviszony létesítésével kapcsolatos eljárási kérdéseket.

– A tanuló kérelmére engedélyezhető, hogy az iskolában oktatottaktól eltérő irányú ismeretek megszerzése, illetőleg nyelvtanulás céljából másik iskolában elméleti tanítási órákon, illetőleg gyakorlati foglalkozáson vegyen részt.

– Ha az iskola nem vesz részt kisebbségi oktatásban, a tanuló, kiskorú tanuló esetén a szülő, attól az évtől kezdődően, amelyben a tanuló a tizenegyedik életévét elérte, a szülő és a tanuló közös kérelmére engedélyezni kell, hogy a tanuló a közoktatási törvény 86. §-ának (5) bekezdésében meghatározott kiegészítő kisebbségi oktatásban vegyen részt.

– Ha a tanuló tartós gyógykezelése az iskolába járást nem teszi lehetővé, tanulmányait – tanulói jogviszonyának fenntartása mellett – egészségügyi intézményben vagy a gyógykezelést is biztosító nevelési-oktatási intézményben folytathatja.

– Az alapfokú művészetoktatási intézmény tanulója az előírt követelményt – az iskolák közötti megállapodás alapján – a másik alapfokú művészetoktatási intézményben is elsajátíthatja.

Az iskola a vendégtanulói jogviszony létesítési jogát a tanulónak nem korlátozhatja. Az iskolai házirend meghatározhatja azonban, hogy hova és milyen módon lehet a vendégtanulói jogviszony létesítésével összefüggő engedélyt benyújtani a tanulónak. Az iskolának segítséget is kell nyújtania a tanulóknak ahhoz, hogy vendégtanulói jogviszonyt létesítsenek, amennyiben erre a sikeres tanulmányi munka érdekében szükség van. Ilyen indok lehet a nyelvtanulás lehetőségeinek bővítése, az emelt szintű érettségi vizsgára történő felkészülés. Az iskolai házirendnek kell rendeznie a várható igények felmérésével összefüggő eljárási kérdéseket. A vendégtanulói jogviszony lehetőségének az igénybevétele befolyásolhatja az iskolai munka tervezését is, hiszen a tanuló nem lehet két helyen egy időben. Ezért célszerű, hogy az érintett iskolák egymással is megállapodást kössenek, ha a tanulóik nagyobb számban, kölcsönösen igénybe veszik az iskolai szolgáltatásokat.

A tantárgy választás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének k) pontja szerint a tanuló joga, hogy tanulmányai során a pedagógiai programban és az érettségi vizsgaszabályzatban meghatározott keretek között megválassza azokat a tantárgyakat, amelyeket tanulni kíván, valamint ha erre lehetőség van, megválassza a tantárgyakat tanító pedagógust.
E választási jog gyakorlásának számos pedagógiai összetevője van, mely kérdések rendezése nem tartozik a házirend szabályozási körébe. A Nemzeti alaptanterv kiadásáról, bevezetéséről és alkalmazásáról szóló 243/2003. (XII. 17.) Korm. rendelt 9. §-a szerint az iskola igazgatója minden év április 15-ig elkészíti és közzéteszi a tájékoztatót azokról a tantárgyakról, amelyekből a tanuló tantárgyat választhat.
Az iskolai házirend a tanulói választással kapcsolatos eljárási kérdéseket rendezheti, például azt, hogy hol és milyen formában kaphat a tanuló részletes tájékoztatást, továbbá, hogy jelentkezését hol és milyen formában közölheti az iskolában. A pedagógus megválasztásának joga összefügg a foglalkoztatás és a pedagógusok tevékenységének értékelése kérdéskörével is. A házirendben azt az eljárási rendet kell meghatározni, amelynek megtartásával a pedagógusok megválasztásával összefüggő tanulói jog gyakorolható. Így például, ha adott tantárgyból különböző követelmények szerint folyik a felkészítés, a tanulónak meghatározott eljárási rend szerint választását közölnie kell az iskolával. Rendezni kell azt a kérdést is, változtathat-e a tanuló a korábbi döntésén, vagy nem változtathat.
E kérdéskör szabályozásánál figyelembe kell venni a személyiség szabad kibontakoztatásának jogát, az önrendelkezés jogát, a véleménynyilvánítás jogát, a tantárgyválasztás jogát, a tájékozódáshoz való jogot.

Az eljárás indítás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének l) pontja szerint a tanuló joga, hogy jogai megsértése esetén jogszabályban meghatározottak szerint eljárást indítson, továbbá igénybe vegye a nyilvánosságot.
A tanuló a közoktatásról szóló törvény 83. §-a alapján gyakorolhatja jogorvoslati jogát az iskola, illetve a kollégium által hozott döntésekkel, intézkedésekkel összefüggésben, illetőleg, ha ügyében az iskola, a kollégium a várt döntést, intézkedést nem hozza meg. Az iskolai és a kollégiumi házirendeknek e kérdésben a szükséges eljárási kérdéseket lehet szabályoznia. Ezek az eljárási kérdések nem korlátozhatják azonban a jogorvoslati jog érvényesülését. A különböző kérelmek benyújtása nincsen alakszerűséghez kötve. Az iskola és a kollégium azonban a házirendjében előzetes egyeztetési lehetőséget biztosíthat a szülőknek, a tanulóknak, amellyel megelőzhető a jogorvoslati eljárás megindítása. Az iskola és a kollégium jegyzőkönyvbe foglalja a szülői és a tanulói jogorvoslati kérelmet, ha az előzetes egyeztetés nem vezetett eredményre.
Az a jog összefügg a tájékozódás jogával, azzal a joggal, hogy az iskola és kollégium köteles a tanuló részére a joga érvényesítéséhez szükséges tájékoztatást megadni. A házirendben szabályozható az a kérdés, milyen módon ismeriheti meg a jogai érvényesítéséhez szükséges jogszabályokat a tanuló, illetve a képviseletében eljáró szülő.

Részvétel a döntéshozatali tevékenységben

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének m) pontja alapján a tanuló személyesen vagy képviselői útján jogszabályban meghatározottak szerint részt vesz az érdekeit érintő döntések meghozatalában, a nevelési-oktatás intézmény irányításában.
A közoktatásról szóló törvénynek az iskolaszékre, a diákönkormányzatra, a tanulók közösségeire vonatkozó rendelkezései világossá teszik, hogy az e jogosítványok gyakorlására milyen körben és milyen módon van lehetőség. A jogszabályokra történő utalás lehetőséget biztosít arra, hogy más törvény, kormányrendelet, miniszteri rendelet is szabályozzon e területen.
A házirendekben kell meghatározni azt az eljárást, amelyek alapján a tanulók tudomást szerezhetnek arról, milyen kérdésekben tart igényt véleményükre, javaslataikra az iskola és a kollégium. A házirend lehetőséget biztosíthat a közvetlen és a közvetett tanulói közreműködésre minden, a tanulókat érintő kérdésben. Ennek a legváltozatosabb formáit alakíthatja ki. Az irányításban való közreműködés jó lehetőséget biztosít a „diákélet” ellenőrzésében való részvételre, a dohányzásra, az italozásra, a kábítószerezésre vonatkozó tilalmak megtartásának figyelemmel kisérésére.
Ezt a kérdést indokolt a tájékozódás, a véleménynyilvánítás, a javaslattétel jogával együttesen szabályozni

A magántanuló

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének n) pontja alapján a tanuló joga, hogy magántanuló legyen, illetőleg hogy kérje a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentést.
A közoktatásról szóló törvény 7. §-a (1) bekezdése alapján a szülő dönti el, hogy gyermeke a tankötelezettségének iskolába járással vagy magántanulóként tesz eleget. Az iskola házirendjében a kérelem benyújtásával kapcsolatosan lehet indokolt a szabályozás. A magántanuló az iskolával tanulói jogviszonyban áll, azonban kérheti a tanórai foglalkozásokon való részvétel alóli felmentését. A felmentés szólhat valamennyi tanórára, vagy annak egy részére. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 23. §-ának (2) bekezdése alapján, ha a tanuló a szülő döntése alapján teljesíti a tanulmányait magántanulóként, felkészítéséről a szülő gondoskodik, illetőleg a tanuló egyénileg készül fel. Az iskola igazgatója azonban köteles tájékoztatni a tanulót, illetve a szülőt a magántanuló jogairól és kötelességeiről. A magántanulót ugyanazok a jogok illetik meg, mint a többi tanulót. Indokolt ezért, hogy a házirend kitérjen a magántanulói jogokra, illetőleg arra a kérdésre, hogy a magántanuló milyen módon élhet a tanulói jogviszonyával összefüggő jogosítványaival (igénybe veheti a tanulószobát, bejárhat az iskolai könyvtárba, részt vehet az iskolai étkezésben). A házirendben indokolt szabályozni e jogokat és kötelességeket, ily módon annak átadása az megfelelő tájékoztatást biztosít az érdekeltek részére. Abban a kérdésben, hogy gyermeke milyen módon végzi a tanulmányait, a szülő jogosult dönteni. Az iskola igazgatója a szülői döntést nem vizsgálhatja felül. Köteles azonban mérlegelni, hogy a tanulmányok folytatása eredményes lehet-e ebben a formában. A közoktatásról szóló törvény

– 7. §-ának (1) bekezdése szerint a tankötelezettség – a szülő választása alapján – iskolába járással vagy magántanulóként teljesíthető.

– 7. §-ának (2) bekezdése alapján, ha az iskola igazgatója vagy a gyámhatóság, illetve a gyermekjóléti szolgálat megítélése szerint a tanulónak hátrányos, hogy tankötelezettségének magántanulóként tegyen eleget, vagy az így elkezdett tanulmányok befejezésére nem lehet számítani, köteles erről értesíteni a gyermek lakóhelye, ennek hiányában tartózkodási helye szerint illetékes önkormányzat jegyzőjét. A jegyző dönt arról, hogy a tanuló milyen módon teljesítse tankötelezettségét. Hátrányos helyzetű tanuló esetén az iskola igazgatójának a döntéséhez be kell szereznie a gyermekjóléti szolgálat véleményét. Természetesen a tankötelezettség teljesítése után is lehet magántanulóként folytatni a tanulmányokat. Az iskola azonban nem alkalmazhatja ezt a lehetőséget fegyelmező eszközként. Nem javasolhatja a szülőnek, hogy gyermekét „vigye haza”, legyen magántanuló, mert sok a probléma vele az iskolában.

Nem csak a magántanulót lehet felmenteni a tanítási órák látogatása alól. A közoktatásról szóló törvény 71. §-ának (2) bekezdése alapján az igazgató – a gyakorlati képzés kivételével – a tanulót kérelmére – részben vagy egészben – felmentheti az iskolai kötelező tanórai foglalkozásokon való részvétel alól, ha a tanuló egyéni adottságai, sajátos nevelési igénye, továbbá sajátos helyzete ezt indokolttá teszi. Az igazgató a tanulót kérelmére mentesítheti a készségtárgyak tanulása alól, ha azt egyéni adottsága vagy sajátos helyzete indokolttá teszi.

A magántanuló, illetve a tanítási óra látogatása alól felmentett tanuló tudásának méréséről az iskolának gondoskodnia kell. Erről a kérdésről az iskola pedagógiai programjában kell rendelkezni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 21. §-át kell figyelembe venni a helyi szintű szabályozásnál:

– A tanuló osztályzatait évközi teljesítménye és érdemjegyei vagy az osztályozó vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán nyújtott teljesítménye alapján kell megállapítani. A tanulmányok alatti vizsgát iskolában – illetve e rendeletben meghatározottak szerint – független vizsgabizottság előtt lehet tenni.

– A félévi és a tanév végi osztályzat megállapításához a tanulónak osztályozó vizsgát kell tennie, ha felmentették a tanórai foglalkozásokon való részvétele alól, engedélyezték, hogy egy vagy több tantárgy tanulmányi követelményének egy tanévben, illetve az előírtnál rövidebb idő alatt tegyen eleget.

– A tanuló beszámoltatására, az ismeretek számonkérésének formáira az előző bekezdésekben foglaltakat azokon az évfolyamokon kell alkalmazni, amelyeken a helyi tanterv bevezetése még nem történt meg.

A házirendben lehet szabályozni azt, hogy milyen módon tájékozódhat a tanuló az iskola elvárásairól, mikor vannak a vizsgaidőszakok, milyen módon lehet azokra jelentkezni.

A tanulás alóli mentesítés azt jelent, hogy a tanulónak a tudásáról sem kell számot adnia.

A közoktatásról szóló törvény 30. §-ának (9) bekezdése alapján

– a sajátos nevelési igényű tanulót, illetve a beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdő tanulót – jogszabályban meghatározott munkamegosztás szerint – a szakértői és rehabilitációs bizottság vagy a nevelési tanácsadó szakértői véleménye alapján – a gyakorlati képzés kivételével – az igazgató mentesíti egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből az értékelés és a minősítés alól.

– Ha a tanulót egyes tantárgyakból, tantárgyrészekből mentesítik az értékelés és minősítés alól, az iskola – a közoktatásról szóló törvény 52. §-ának (7) bekezdésében, valamint (11) bekezdésének c) pontjában meghatározott időkeret terhére – egyéni foglalkozást szervez részére.

– Az egyéni foglalkozás keretében – egyéni fejlesztési terv alapján – segíti a tanuló felzárkóztatását a többiekhez. Az alapműveltségi vizsgán és az érettségi vizsgán az érintett tantárgyak helyett a tanuló – a vizsgaszabályzatban meghatározottak szerint – másik tantárgyat választhat. A tanuló részére a felvételi vizsgán, az osztályozó vizsgán, a köztes vizsgán, a különbözeti vizsgán, a javítóvizsgán, az alapműveltségi vizsgán, illetve az érettségi vizsgán, a szakmai vizsgán biztosítani kell a hosszabb felkészülési időt, az írásbeli beszámolón lehetővé kell tenni az iskolai tanulmányok során alkalmazott segédeszköz (írógép, számítógép stb.) alkalmazását, szükség esetén az írásbeli beszámoló szóbeli beszámolóval vagy a szóbeli beszámoló írásbeli beszámolóval történő felváltását.

A házirendnek tájékoztató feladata van ezen a területen. Ismertetni kell a szülővel a választás lehetőségét, továbbá azt, hogy milyen módon és milyen formában gyakorolhatja a jogait.

A független vizsgabizottság előtti beszámolás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének o) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérelmére jogszabályban meghatározott eljárás szerint független vizsgabizottság előtt adjon számot tudásáról.

A közoktatásról szóló törvény 83. §-ának (2) bekezdése szerint a tanuló, a szülő, az óvoda, az iskola, a kollégium döntése vagy intézkedése, illetve intézkedésének elmulasztása ellen – a közléstől, ennek hiányában a tudomására jutásától számított tizenöt napon belül – a gyermek, tanuló érdekében eljárást indíthat, kivéve a magatartás, a szorgalom, valamint a tanulmányok értékelését és minősítését. Eljárás indítható a magatartás, szorgalom és a tanulmányok minősítése ellen is, ha a minősítés nem az iskola által alkalmazott helyi tantervben meghatározottak alapján történt, illetve a minősítéssel összefüggő eljárás jogszabályba vagy a tanulói jogviszonyra vonatkozó rendelkezésekbe ütközik. Az elsajátított ismeretekből történő beszámoltatás sok szubjektív elemet tartalmaz. A meghozott döntés felülvizsgálata, megtámadása nem vezethet eredményre, mivel az adott pillanat rekonstruálására, a mérlegelés felülvizsgálatára nincsen lehetőség. A független vizsgabizottság igénybevételének lehetősége ahhoz nyújt módot a szülő, illetve a tanuló részére, hogy az iskolán kívül méresse meg tudását. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 22. §-a szerint

– a független vizsgabizottság előtt letehető tanulmányok alatti vizsgát az Országos Közoktatási Értékelési és Vizsgaközpont, szakmai-elméleti és szakmai-gyakorlati vizsgatantárgyak esetén pedig a szakképesítésért felelős miniszter által kijelölt intézmény szervezi,

– a tanuló – kiskorú tanuló szülője aláírásával – a félév, illetve a szorgalmi idő utolsó napját megelőző harmincadik napig, a 20. § (6) bekezdésében meghatározott esetben az engedély megadását követő három napon belül jelentheti be, ha osztályzatának megállapítása céljából független vizsgabizottság előtt kíván számot adni tudásáról. A bejelentésben meg kell jelölni, hogy milyen tantárgyból kíván vizsgát tenni. Az iskola igazgatója a bejelentést öt napon belül továbbítja a vizsgáztatásra kijelölt intézménynek, amelyik az első félév, illetve a szorgalmi idő utolsó hetében szervezi meg a vizsgát,

– a tanuló – kiskorú tanuló esetén a szülő aláírásával – a bizonyítvány átvételét követő tizenöt napon belül kérheti, hogy javítóvizsgát független vizsgabizottság előtt tehessen.

A házirend szabályozási körébe tartozik, hogy a tanuló milyen módon kaphat információt ahhoz, hogy e jogával a gyakorlatban élni tudjon, hol, mikor és milyen formában kell benyújtani kérelmét. Az iskola a szabályozással nem gördíthet akadályt a tanuló elé, nem nehezítheti meg a független vizsgabizottság igénybevételét.

Az iskolaváltás joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének p/ pontja alapján a tanuló joga, hogy kérje az átvételét másik, azonos vagy más típusú nevelési-oktatási intézménybe.
A közoktatásról szóló törvény 26. §-ának (6) bekezdése, 27. §-ának (6) bekezdése, 28. §-ának (7) bekezdése, 29. §-ának (7) bekezdése szabályozza, hogy az iskola milyen módon teljesítheti az átvétellel összefüggő kérdéseket. Az átvétel jelentkezés alapján történik, mellyel kapcsolatos pedagógiai követelmények meghatározása nem a házirend, hanem a pedagógiai program része. A közoktatásról szóló törvény 46. §-ának (1) bekezdése szerint az iskola helyi tantervének kell biztosítania az iskolaváltást, a tanuló átvételét, szükség esetén különbözeti vizsgával vagy évfolyamismétléssel. Az átvétel nem azonos a felvétellel. Átvételre csak a tanulói jogviszony fennállása alatt van lehetőség. Az átvétellel megszűnik az eredeti tanulói jogviszony, és helyébe lép az új. Ha a tanuló befejezte az iskolai tanulmányait, akkor újat kell létesítenie, ami felvételi eljárás keretében valósítható meg.
A házirend szabályozási körébe a tanulói tájékoztatás, az ismeretek megszerzésének lehetősége, a szükséges információhoz való hozzájutás szabályozása tartozik. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 18. §-a határozza meg a tanulói átvétellel összefüggő eljárási kérdéseket, továbbá azt, hogy az átvételi kérelemhez milyen iratokat kell bemutatni. A házirendben lehet meghatározni e kérelmek benyújtásának pontos helyét, valamint a kérelmek átvételével összefüggő helyi szabályokat. Abban az esetben, ha az iskolák közötti együttműködés segíti a tanulói pályaválasztást, az iskolaváltást, indokolt, hogy erről a kérdésről az iskolai házirend tartalmazzon rendelkezést.

A tanulmányok folytatásához való jog a tankötelezettség ideje alatt

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének r) pontja szerint a tanuló joga, hogy különbözeti vizsga vagy évfolyamismétlés nélkül, folytathassa tanulmányait akkor is, ha az állandó lakóhelyén nem működik olyan iskola, amelyben a tankötelezettségéig biztosított az iskolai nevelés és oktatás.
– A közoktatásról szóló törvény 46. §-ának (2) bekezdése szerint, ha az általános iskola kevesebb mint nyolc évfolyammal működik, helyi tantervének összhangban kell állnia annak az iskolának a helyi tantervével, amelyikben az utolsó évfolyamának befejezését követően a tanulók, mint kötelező felvételt biztosító iskolában folytathatják tanulmányaikat.
– A közoktatásról szóló törvény 25. §-ának (7) bekezdése alapján is, ha a helyi önkormányzat által fenntartott általános iskola kevesebb mint nyolc évfolyammal működik, megállapodást kell kötnie a kötelező felvételt biztosító iskolával, amelyben rendezniük kell az együttműködés kérdéseit.
– A közoktatásról szóló törvény 87. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján a megyei önkormányzatnak a kötelessége, hogy gondoskodjon azokról a tanulókról, akik az általános iskolát követően nem tudnak továbbtanulni, mivel lakóhelyükön nem működik a tankötelezettség végéig iskola.
– Az eljárási kérdéseket a mindenkori tanévben kiadott, a tanév rendjét szabályozó miniszteri rendelet határozza meg.
A házirendben annak a kérdésnek a szabályozására van szükség, hogy a tanulók milyen módon juthatnak hozzá a továbbtanulási, pályaválasztási tanácsadáshoz, kihez fordulhatnak információ kéréshez annak érdekében, hogy kellő időben fel tudjanak készülni az iskolaválasztásra. E kérdéskörben az iskolai házirendnek tájékoztatási kötelezettségei is vannak. Arról kell a tanulót és a szülőt tájékoztatni, hogy milyen választási lehetőségük van. A házirendben a tanulókat kötelezően fogadó iskolának meg kell jelennie.

A diákképviselet joga

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének s) pontja alapján a tanuló joga, hogy választó és választható legyen a diákképviseletbe.

A közoktatásról szóló törvény 62-63 §-a szerint:

– Az iskola, a kollégium tanulói közös tevékenységük megszervezésére – a házirendben meghatározottak szerint – diákköröket hozhatnak létre.

– A tanulóközösségek döntési jogkört gyakorolnak – a nevelőtestület véleménye meghallgatásával – saját közösségi életük tervezésében, szervezésében, valamint tisztségviselőik megválasztásában, és jogosultak képviseltetni magukat a diákönkormányzatban.

– A tanulók, a tanulóközösségek és a diákkörök a tanulók érdekeinek képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed. A diákönkormányzat munkáját a tanulók által felkért nagykorú személy segíti, aki – a diákönkormányzat megbízása alapján – eljárhat a diákönkormányzat képviseletében is.

Ez a tanulói jog szorosan kapcsolódik az intézményi irányításban való részvétel jogához. A házirend feladata annak rendezése, hogy milyen feladatok ellátásához kell biztosítani a képviseletet. A házirend tartalmazhat eljárási kérdéseket is a különböző választások megszervezéséhez, kivéve, ha a választás a diákközösségekkel, diákönkormányzatokkal függ össze. Nem tartalmazhat a házirend korlátozó vagy kizáró rendelkezéseket a választás és válaszhatóság körében.

Az érdekképviselethez való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdése s) pontja szerint a tanuló joga, hogy a diákönkormányzathoz forduljon érdekképviseletért, illetve a törvényben meghatározottak szerint kérje az őt ért sérelem orvoslását.
A diákönkormányzat működésével összefüggésben a házirendnek nincs szabályozási jogosítványa, hiszen a közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (3) bekezdése alapján saját maga dönt a működéséről. A diákönkormányzatnak kell szabályoznia, hogy milyen formában „fordulhat hozzá” segítségért a tanuló.
Az iskolai házirendnek nem lehet olyan előírása, amely bármilyen módon nehezítené vagy gátolná a tanulót abban, hogy a diákönkormányzat segítségét kérje. A házirend azonban előírhatja, hogy amennyiben az érdekképviseletet a diákönkormányzat látja el, milyen módon kell azt egy adott ügynél bejelenteni, illetve milyen módon kell igazolni a képviseleti jogot. Így például, ha a tanulói fegyelmi ügyben a diákönkormányzat látja el az érdekképviseletét a tanulónak, az iskolának erről tudomást kell szereznie, azért, hogy értesíteni tudják a diákönkormányzat részéről eljáró személyt.
A sérelem orvoslásához való jog szoros kapcsolatban áll azokkal az eljárási kérdésekkel, amelyeket a közoktatásról szóló törvény 83-84. §-ai tartalmaznak. Az iskolai és a kollégiumi házirendeknek segítséget kell nyújtaniuk ahhoz, hogy a tanulók megfelelő ismeret birtokában tudják gyakorolni a jogorvoslathoz való jogukat. Indokolt az is, hogy a házirendek kiépítsenek olyan egyeztető fórumokat, amelyekkel a vélt vagy valós érdeksérelmek feltárhatók, orvosolhatók anélkül, hogy formálisan meg kellene indítani a jogorvoslati eljárást.

A szociális alapú támogatáshoz való jog

A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének u) pontja alapján a tanuló joga, hogy kérelemre, indokolt esetben szociális ösztöndíjban, illetve szociális támogatásban részesüljön.
Ennek a kérdésnek a rendezése akkor tartozik az iskolai, illetve a kollégiumi házirend szabályozási körébe, ha olyan juttatásokat kell meghatározni, amelyek igénybevételéről jogszabály nem rendelkezik. A jogszabály alapján járó juttatások kérdésében akkor van szabályozási lehetőség, ha arra a jogszabály lehetőséget nyújt. Az iskola és a kollégium költségvetésének terhére alapíthat ösztöndíjat és más támogatási rendszert, amellyel kapcsolatosan minden kérdést rendezni kell. A szabályozásnak egyértelműnek és pontosnak kell lennie. Ki kell terjednie a juttatás céljára, a juttatáshoz való hozzájutás feltételeire, a benyújtott kérelmek elbírálási szempontjaira és az elbírálással összefüggő eljárásokra. A szabályozás pontossága azért indokolt, mivel az iskola és a kollégium döntése ellen akkor is jogorvoslatnak van helye, ha a döntés a házirendre épül.

A tanulói kötelezettségek megjelenése a házirendben

A közoktatásról szóló törvény 12. §-a határozza meg azokat a legfontosabb kötelezettségeket, amelyek együtt járnak a tanulói jogviszonnyal, illetve a kollégiumi tagsági jogviszonnyal. A tanulói kötelezettségek szabályozása szorosan kapcsolódik a tanulói jogokhoz, továbbá ahhoz az elvhez, hogy a tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogok és kötelezettségek alanya a tanuló. A tanulói jogviszonyból, kollégiumi tagsági jogviszonyból származó kötelezettségeket a tanulónak kell teljesítenie, ugyanakkor a tankötelezettséggel kapcsolatos tanulói kötelezettségek elmulasztása miatt a szülő is felelősségre vonható. A tanulói jogviszonnyal és a kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő kötelezettségek teljesítése a tanulótól számon kérhető, hiszen a közoktatásról szóló törvény 76. §-a alapján fegyelmi eljárás indítható, és fegyelmi büntetés szabható ki azzal a tanulóval szemben, aki a kötelezettségeit vétkesen és súlyosan megszegi. Ezért bír jelentőséggel az a szabályozás, amelyik az 1993. évi módosulással épült be a közoktatásról szóló törvény 12. §-ának (1) bekezdésébe: a tanuló kötelessége, hogy megtartsa az iskolai, kollégiumi szervezeti és működési szabályzatban, továbbá a házirendben foglaltakat.
A házirend szabályozási köre e területen is korlátozott. Nem írhat elő az iskola, illetve a kollégium olyan magatartási szabályt a tanuló részére, amelynek nincs jogszabályi alapja. A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a jogszabályban meghatározott tanulói kötelezettségek végrehajtásának szabályozására van felhatalmazása az iskolának, illetve a kollégiumnak.

Közreműködés az iskola, illetve a kollégium „rendben tartásában”

A közoktatásról szóló törvény 12. §-a (1) bekezdésének c/ pontja szerint a tanuló kötelessége, hogy a házirendben meghatározottak szerint közreműködjön saját környezetének és az általa alkalmazott eszközöknek a rendben tartásában, a tanítási órák, kollégiumi foglalkozások, rendezvények előkészítésében, lezárásában.
A házirendben kell pontosan meghatározni, hogy melyek azok a feladatok, amelyek ellátásában a tanuló adott esetben köteles közreműködni. Ez a közreműködés a tanulói jogviszonyból eredő kapcsolat része, ily módon nem irányulhat huzamos munkavégzésre, nem veheti át az iskolában és a kollégiumban foglalkoztatottak feladatkörét. Olyan tevékenység megvalósítására irányulhat, amely speciális jellege folytán kapcsolódik az iskola, illetve a kollégium pedagógiai tevékenységéhez, a különböző tanórai és tanórán kívüli foglalkozások előkészítéséhez, befejezéséhez. A házirendben történő szabályozásnál figyelembe kell venni az adott iskolába járó tanulók életkorát és fejlettségét. Az iskola, illetve a kollégium elvárásainak minden esetben a feladatellátásban közreműködő tanulók teljesítő képességét is számba kell vennie. A tanuló nem önálló feladatellátásra köteles, tevékenységét pedagógus felügyelete, szükség esetén irányítása mellett láthatja el. A tanulói közreműködés során különös figyelmet kell fordítani a gyermek- és tanulóbalesetek megelőzésére, a veszélyhelyzetek kialakulásának minimálisra való csökkentésére, ezért a tanuló nem kötelezhető olyan feladat ellátására, amely szakértelmet, különleges felkészültséget, védő-óvó intézkedések megtartását igényli. A saját környezet és az általa alkalmazott eszközök rendben tartásának kötelezettsége nem lépheti túl azt a keretet, mint amelyet egy családi környezetben a gyermeknek fejlettségéhez, életkorához igazodva általában el kell végeznie. Az iskolában jogos elvárás, hogy minden tanuló tartsa tisztán azt az asztalt, padot, széket, amelyen részt vesz a tanítási órákon. A kollégiumban jogos elvárás, hogy a saját fekvőhelyét, szekrényét, és az ahhoz tartozó környezetet a tanuló kímélje, tisztán tartsa. Nem lehet azonban elvárás a takarító személyzet tevékenységének átvétele.
Az általános gyakorlat szerint a tanulók közreműködnek a tanítási órák előkészítésében, a szervezési feladatok ellátásában, az iskolákban kialakult gyakorlat a „hetesi” tevékenység ellátása, a folyosói felügyeletben való közreműködés. A házirendben kell meghatározni e megbízások tartalmát és a megbízások teljesítésére történő kiválasztás rendjét.

A tanulói munkarend

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése szerint a házirend határozza meg a tanulói munkarendet, a tanórai és tanórán kívüli foglalkozások, a kollégiumi foglalkozások rendjét.
Az iskolában, illetve a kollégiumban folyó nevelő és oktató tevékenység szükségszerűen kihatással van a pedagógusok foglalkoztatására. A tanulói munkarend házirendben történő szabályozása meghatározza, hogy az adott nevelési-oktatási intézményben milyen módon kell megszervezni a pedagógusok jelenlétét. A tanulói munkarend meghatározásánál azt kell rögzíteni a házirendben, hogy a tanulóknak milyen időbeosztás szerint kell teljesíteniük a kötelező, illetve az önként vállalt feladataikat. A munkarend foglalja magában az intézmények helyiségeinek használati rendjét is, hiszen a tantermek, szertárak, tornatermek nyitva tartásának igazodnia kell a tanulói munkarendhez. A tanulói munkarend meghatározó eleme az oktatás munkarendje, az az időtartam, amely alatt az iskola helyi tantervében meghatározott tananyag elsajátítása, illetve a tanulók felkészítése folyik. Abban az esetben, ha az iskolába járó tanulók felkészítése az oktatás eltérő munkarendje szerint folyik, nyilván a házirendben azt is meg kell határozni, hogy milyen módon alakul a tanulók munkarendje a nappali rendszerű iskolai oktatásban, illetőleg a felnőttoktatásban.
A tanulói munkarend meghatározását befolyásolja az is, hogy a rendelkezésre álló helyiségek, illetőleg a felkészítésre váró tanulók száma miatt a nevelő és oktató munkát a nap milyen időszakában szervezik meg: csak délelőtt, délelőtt és délután, vagy délután. Elképzelhető, hogy a nappali rendszerű iskolai oktatás megszervezésére délelőtt kerül sor, míg a felnőttoktatásban részt vevők felkészítésére a délutáni, esetleg az esti időszakban. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 9. §-a határozza meg a tanítási órák szervezésére vonatkozó rendelkezéseket.
– A miniszteri rendelet alapján az elméleti tanítási órákat az iskolában reggel nyolc órától tizenkilenc óráig tartó időszakon belül lehet megszervezni.
– A tanítási órákat általában délelőtt, ha a rendelkezésre álló tanterem kevés délelőtti és délutáni váltásban szervezheti meg az iskola.
– A miniszteri rendelet 10. §-ának (2) bekezdése a gyakorlati képzésre speciális szabályokat állapít meg arra az esetre, ha azt nem az iskolában szervezik meg. Ilyenkor a tanuló munkarendje igazodik a gyakorlati képzést szervező munkarendjéhez.
– A miniszteri rendeletnek a felnőttoktatásra vonatkozó külön rendelkezéseket megállapító 34. §-a alapján a felnőttoktatásban a tanulói munkarend az általános szabályoktól eltérhet, tehát nincs akadálya annak, hogy a tanítási órák korábban vagy későbben kezdődjenek annál, mint ahogy azok a nappali rendszerű iskolai oktatásban kezdődhetnek. A nyolcórai kezdéstől az iskolai szülő szervezet (közösség) és az iskolai diákönkormányzat egyetértésével eltérhet az iskola. Ez az eltérés azonban legfeljebb negyvenöt perc lehet, vagyis ennyi idővel korábban is megkezdhető az első tanítási óra. Az iskolai házirendben tehát egyértelműen meg kell határozni, hogy mely időpontban kezdi meg a működést az iskola, nyit ki a tanulók előtt, melyik az az időszak, amely során tanítási órák szervezhetők, és melyik az az időszak, amikor a tanulók igénybe vehetik az iskola helyiségeit.
A kollégiumi szabályozásnak ki kell térnie arra, hogy melyik az az időszak, amelynek keretei között a kollégiumi foglalkozások megszervezésre kerülnek, és melyik az az időszak, amikor a kollégium a tanulói felügyeletről gondoskodik. A kollégiumi házirendből ki kell derülnie a munkaszüneti napok rendjének is. Meg kell határoznia a kollégiumnak, hogy a tanulók a kollégiumi foglalkozások ideje alatt és azon kívül milyen helyiségeket vehetnek igénybe, illetőleg milyen időszakban használhatják a kollégiumhoz tartozó, a szabadidő hasznos eltöltésének célját szolgáló helyiségeket és más területeket, például az udvart vagy a sportpályákat.
A közoktatásról szóló törvény 10. §-ának (1) bekezdése szerint a gyermeknek, a tanulónak joga, hogy biztonságban és egészséges környezetben neveljék és oktassák, óvodai életrendjét, iskolai tanulmányi rendjét, pihenőidő, szabadidő, testmozgás beépítésével, sportolási, étkezési lehetőség biztosításával, életkorának és fejlettségének megfelelően alakítsák ki. E jogok érvényesüléséhez a közoktatásról szóló törvény számos előírást állapít meg, így többek között a kötelező testnevelési órák számát, a mindennapos testedzésre, testmozgásra vonatkozó előírásokat. A házirend keretei között is szükséges azonban szabályozást alkotni e kérdéskörben. A jogszabályok meghatározzák, hogy milyen időtartamban és hány tanórai foglalkozást kell biztosítani a tanulók részére. A szünetek rendjét az iskola házirendjében kell meghatározni. A iskolai szünetek szabályozásánál a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 9. §-ának (3)-(4) bekezdésében foglaltakat kell meghatározni, amelyek meghatározzák a tanítási órák idejét. Az elméleti oktatás keretében a tanítási órák ideje általában negyvenöt perc, bár az iskola ennél rövidebb, illetve hosszabb tanítási órákat is szervezhet. Az iskolai munkarend tartalmazza a tanítási órák hosszát is, amelyek negyvenöt percnél lehetnek hosszabbak, de hatvan percet nem haladhatnak meg. Az alapfokú művészetoktatási intézményben és a művészeti szakképző iskolában az órák hossza a kilencven percet is elérheti. A házirendnek kell tehát kitérni arra, hogy milyen időtartamú tanítási órákat szerveznek. A tanítási órákat szüneteknek kell megszakítani, melyeknek hosszát, időtartamát ugyancsak a házirend határozza meg.

A „tiltott” magatartás

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése alapján a kollégium házirendjében kell meghatározni a kollégiumon kívüli tartózkodás során tiltott magatartást, a kollégiumi lakhatás ideje alatt.
A tanuló a kollégium felügyelete alatt áll az alatt az időszak alatt, ameddig részére a kollégium elhelyezést, lakhatást biztosít. A kollégium e kötelezettségének akkor tud eleget tenni, ha beleszólási joga van abba a kérdésbe, hogy mikor tartózkodhat a kollégiumon kívül a tanuló, illetőleg a kollégiumon kívüli tartózkodás során milyen magatartástól kell a tanulónak tartózkodnia. A kollégiumi tanulói munkarend és a kollégiumi foglalkozások rendje megadja azt a keretet, amelyek a tanulói felkészüléshez, felkészítéshez szükségesek. A kollégiumi foglalkozásokon túl biztosított szabadidő eltölthető a kollégiumon kívül is. Erre az időszakra vonatkozóan kell a házirendnek meghatároznia, hogy mit nem tehet a tanuló. E korlátozásnak összhangban kell állnia a tanuló életkorával, a kollégiumi együttélésből eredő elvárásokkal, azokkal az általános követelményekkel, amelyek a tanulói jogok tiszteletben tartásával hárulnak a kollégiumra. Így például nem tekinthető jogszerűnek a kollégiumon kívüli szórakozóhelyek látogatásának általános tilalma. Elfogadható azonban minden olyan ésszerű korlátozás, amely megjelenik az átlagos családi nevelés körébe. Nem tekinthető megfelelőnek például a vendéglői látogatás tilalma, az éttermekből történő kitiltás, a zenés szórakozóhelyek látogatásától való eltiltás. Nem tekinthető azonban túlzott korlátozásnak a szeszes ital fogyasztásának tilalma, vagy fiatalkorúak esetében a dohányzás tilalma. Nagykorúak esetében sem tekinthető túlzott korlátozásnak az a tiltó rendelkezés, amely korlátozza a szeszesital fogyasztást, hiszen a kiskorúakat fogadó kollégium esetében az ittas állapotban való jelenlét káros hatással járhat a kiskorú tanulókra.
A házirend szabályozási köre addig terjed, ameddig a tanuló el nem hagyja a kollégiumot abból a célból, hogy a felhagy a lakhatás jogával, például hazalátogat.
A kollégiumi nevelésbe történő bekapcsolódás egyik sajátos formája az externátusi elhelyezés. A közoktatásról szóló törvény 32. §-ának (2) bekezdése alapján externátusi ellátás annak a tanulónak biztosítható, akinek férőhely hiányában nem tudják biztosítani a kollégiumi elhelyezést. A kollégiumi felelősség a tanulóért, az externátusi ellátásban lévő tanulóval szemben is fennáll. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 17. §-ának (7) bekezdése szerint
az externátusi elhelyezés keretében – a lakhatási feltételek kivételével – a tanuló jogai és kötelességei azonosak a kollégiumba felvett tanuló jogaival és kötelességével. A lakhatási feltételekről azonban a tanulónak kell gondoskodnia. E rendelkezésekből következik, hogy a kollégiumi házirend szabályozása kiterjed az externátusi elhelyezésben lévő tanulóra is. Természetesen a lakhatással kapcsolatos kérdések kollégiumi házirendben történő szabályozása nem tekinthető sem jogszerűnek, sem életszerűnek. Miután a lakhatási feltételekről a tanulónak kell gondoskodnia, a házirendben e kérdéskörben nem építhető be szabályozás. A lakhatási feltételek gyakorlására vonatkozó előírások megtartásának számonkérése, például a villanyoltásra vonatkozó előírások megtartása, gyakorlatilag kivitelezhetetlen.

A kollégiumi hazautazás rendje

A kollégiumi házirend keretei között, a tanulói munkarend szabályozásával összefüggésben meg kell határozni a hazautazás rendjét is. A kollégium a lakhatási feltételekről a tanítási év minden napján gondoskodni köteles. A kollégium ennek megfelelően nem kötelezheti arra a tanulókat, hogy a tanítás nélküli pihenőnapokon, szombaton és vasárnap, illetve a szorgalmi időben tartott szünetekben haza utazzanak. A közoktatásról szóló törvény 43. §-ának (2) bekezdése egyértelművé teszi, hogy a kollégiumi munkarendnek alkalmazkodnia kell azoknak az iskoláknak a munkarendjéhez, amelyekben a kollégiumi felvételt nyert tanulók folytatják a tanulmányaikat. A közoktatásról szóló törvény említett bekezdése rendelkezik arról is, hogy a tanulók hazautazása a tanítási évben nem lehet kötelező. Ily módon a házirend nem írhatja elő a kollégium elhagyásának kötelezettségét a tanuló részére a szorgalmi idő első napjától kezdődő és az utolsó napjáig tartó időszakban. A helyi szintű szabályozásnál figyelembe kell venni a közoktatásról szóló törvénynek azt a rendelkezését is, miszerint a hazautazás csak a házirendben meghatározott esetben tiltható meg, azonban a hazautazás megtiltása nem lehet fegyelmezési eszköz. A hazautazás rendjének szabályozásánál a kollégium csak olyan tiltó rendelkezést építhet be a házirendbe, amely szorosan kapcsolódik a kollégium munkarendjéhez. A szülői felügyelet nem szűnik meg a kollégiumi elhelyezés időszaka alatt sem. Ennek megfelelően a kollégium önkényesen nem vonhatja ki a szülői felügyelet alól a gyermeket. Ugyanakkor a kollégiumi felvételi kérelem benyújtása előtt a kollégiumba történő beíratkozást megelőzően a szülőket és a tanulókat tájékoztatni kell a kollégiumi házirendben foglaltakról, így arról is, hogy a kollégiumi munkarenddel összhangban milyen okból és milyen esetben nem utazhat haza a tanuló. Ilyen ok lehet például, ha az általános munkarenddel összhangban változik a tanítási napok rendje oly módon, hogy szombaton is részt kell vennie a tanulónak az iskolai foglalkozásokon. Indokolt lehet a tanulói hazautazás kizárása minden olyan esetben, amikor a kollégium elhagyása veszélyhelyzetbe sodorná a tanulót, például a rossz időjárás miatt, vagy a késő esti időpontra tekintettel. A közoktatásról szóló törvény 53. §-ának (8) bekezdése egyértelművé teszi a kollégium szabályozási jogosítványát a hazautazás terén: a kollégium munkarendjét úgy kell meghatározni, hogy a tanuló elhatározása szerint rendszeresen hazalátogathasson. A hazautazás tanítási évben – beleértve az évközi szünetek idejét is – nem lehet kötelező.

A nevelési-oktatási intézménybe bevihető dolgokra vonatkozó korlátozás

A gyermekek, tanulók által bevihető dolgok korlátozása

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (8) bekezdése alapján a házirend előírhatja az óvodába, iskolába, kollégiumba a gyermekek, tanulók által bevitt dolgok – megőrzőben, öltözőben – való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A házirend az óvodai bejáráshoz, illetve a tanulói jogviszony, kollégiumi tagsági jogviszonyból származó jogok és kötelességek gyakorlásához, teljesítéséhez nem szükséges dolgok bevitelét megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha az előírt szabályokat megszegik, a bekövetkezett kárért a nevelési-oktatási intézmény csak szándékos károkozás esetén felel.
Ez a szabályozási lehetőség védelmet biztosíthat az intézmények részére. A közoktatásról szóló törvény 77. §-ának (3) bekezdése alapján ugyanis az óvoda, az iskola, a kollégium a gyermeknek, tanulónak az óvodai elhelyezéssel, tanulói jogviszonnyal, kollégiumi tagsági jogviszonnyal gyakorlati képzéssel összefüggésben okozott kárért, vétkességére tekintet nélkül teljes mértékben felel. E felelősség alól csak akkor mentesül, ha bizonyítja, hogy a kárt a működési körén kívül eső elháríthatatlan ok idézte elő. Nem kell megtéríteni a kárt, ha azt a károsult elháríthatatlan magatartása okozta. Amennyiben a nevelési-oktatási intézmény elrendeli például a meghatározott értéktárgyak megőrzőben történő elhelyezését, és ezt a szülő, illetve a tanuló elmulasztja, a felelősség átalakul, hiszen a kártérítési kötelezettség csak akkor következik be, ha a károsult bizonyítani tudja a szándékos károkozás tényét. Az új felhatalmazás alapján például az iskolának, illetve a kollégiumnak kell eldönteni, hogy beengedi-e az intézmény falai közé a mobiltelefont. A mobiltelefon beengedése esetén előírható annak megőrzőben történő elhelyezése, illetőleg a bevitel bejelentése. A kollégium ebben az esetben is speciális helyzetben van, hiszen a családi háztól távol lévő tanuló a mobiltelefonon keresztül kétséget kizáróan könnyebben tud kapcsolatos tartani a családjával, mint anélkül. Ez a tényleges lehetőség azonban nem zárja ki például a házirendnek olyan jellegű szabályozását, amely előírja a mobiltelefon zárható, a tanulónál lévő kulcs alkalmazásával kinyitható szekrényben vagy fiókban történő elhelyezését.
A házirend a tanulói jogviszony teljesítésével kapcsolatos tárgyak esetében is differenciálhat, hiszen az iskolai írásbeli feladatok esetében megfelelő eszköz a kisebb értéket képviselő toll is. Nem tekinthető jogszerűtlennek, ha például az iskola előírja, hogy tilos a bevitele az olyan tollnak, amelynek arany hegye van, vagy egyébként különleges márkája miatt az átlagosnál jelentősebb értéket képvisel. Érdemes a nevelési-oktatási intézmények vezetőinek tisztában lenni azzal is, hogy hasonló korlátozó rendelkezések alkalmazására nyújt lehetőséget a Munka Törvénykönyve 176. §-ának (2) bekezdése is. A munkáltató ugyanis előírhatja a munkahelyre bevitt dolgok megőrzőben (öltőben) való elhelyezését, illetve a bevitel bejelentését. A munkába járáshoz, illetve a munkavégzéshez nem szükséges dolgok bevitelét a munkáltató megtilthatja, korlátozhatja, vagy feltételhez kötheti. Ha a munkavállaló az előírt szabályokat megszegi, a bekövetkezett kárért a munkáltató csak szándékos károkozása esetén felel. A munkáltatói felelősség az óvodában, iskolában, kollégiumban foglalkoztatott személyekre, míg az óvoda, iskola, kollégium felelőssége a gyermekekkel, tanulókkal szemben áll fenn. A kétféle szabályozás esetében hasonló felhatalmazást tartalmaznak a törvények.

A pedagógusok által a foglalkozásokra bevihető dolgok korlátozása

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 7. számú melléklete határozza meg, melyek azok a kötelező (minimális) eszközök és felszerelések, amelyek rendelkezésre kell hogy álljanak az óvodai nevelőmunka, az iskolai nevelő- és oktatómunka, továbbá a kollégiumi nevelőmunka megszervezéséhez. A jegyzék nem sorolja fel minden esetben, mely eszközök és felszerelések azok, amelyek megvásárolhatók és bevihetők az óvodákba, iskolákba és kollégiumokba. Általában a felszerelések és eszközök típusait jelöli meg a jegyzék. A foglalkozásokon, a tanítási órákon felhasználható eszközök és felszerelések esetében visszautal az óvodai nevelési programra, az iskolai pedagógiai programra, a kollégiumi nevelési programra. A pedagógiai tevékenységekhez alkalmazható eszközök és felszerelések meghatározása ezekben a dokumentumokban történik. A jegyzék általánosságban utal azonban arra, hogy az óvodába, iskolába, kollégiumba a szabványoknak megfelelő eszközök és felszerelések vihetők be.
Az óvodai foglalkozásokra, tanítási órákra, kollégiumi foglalkozásokra bevihető eszközökre vonatkozóan a házirendben meghatározott védő-óvó előírásokat kell figyelembe venni a pedagógusoknak. Az óvodákra, iskolákra és kollégiumokra a kötelező eszköz- és felszerelési jegyzéknek az „egészség- és munkavédelmi eszközök”-re vonatkozó előírásai írják elő, hogy a pedagógusok a szervezeti és működési szabályzatban, illetve a házirendben meghatározott védő-óvó előírások figyelembevételével vihetnek be általuk készített, használt pedagógiai eszközöket a foglalkozásokra, illetve a tanítási órákra.

A szülői jogok és kötelezettségek, a szülői szervezet közreműködése a döntéshozatalban

A közoktatásról szóló törvény 13-14. §-ai határozzák meg a szülői jogokat és a szülői kötelezettségeket. Annak ellenére, hogy a tanulói jogviszony, illetve a kollégiumi tagsági jogviszony az iskola és a tanuló, az iskola és a kollégium között jön létre, gyermekének beíratásával a szülők és az intézmények között is létrejön egy jogilag nem nevesített kapcsolat, melynek tartalmi kérdéseit a közoktatásról szóló törvény említett paragrafusai határozzák meg. Az iskola és a kollégium, valamint a szülő közötti kapcsolattartás kérdéseit nemcsak a jogszabályok, hanem az intézményi belső szabályzatok is érintik. Erre tekintettel írja elő a közoktatásról szóló törvény 14. §-a (1) bekezdésének a) pontja, hogy a szülőnek jogában áll megismernie a nevelési-oktatási intézmény házirendjét, és e jog magában foglalja a tájékozódás jogát is, vagyis azt a jogot, hogy a házirendben foglaltakkal kapcsolatosan részére tájékoztatást adjanak. Csak ez a tájékozódási jog biztosítja, hogy a szülő a házirendben foglaltakat megismerje, az abban foglaltakat megtartsa, illetőleg gyermekével megtartassa. A szülői kötelezettség része az is, hogy elősegítse gyermekének a közösségbe történő beilleszkedését, az óvoda, iskola, kollégium rendjének, a közösségi élet magatartási szabályainak elsajátítását, ehhez viszont az szükséges, hogy a szülő megfelelő ismeretekkel rendelkezzen az intézmény működését meghatározó szabályzatokról. Ilyen ismeretek hiányában nem várható el, hogy a nevelési-oktatási intézmény részére a szükséges segítséget megadja.
A közoktatásról szóló törvény 59. §-ának (5) bekezdése alapján az óvodai, iskolai, kollégiumi szülői szervezet (közösség) a gyermekek, tanulók nagyobb csoportját érintő bármely kérdésben tájékoztatást kérhet a nevelési-oktatási intézmény vezetőjétől, továbbá az e körbe tartozó ügyek tárgyalásakor képviselője tanácskozási joggal részt vehet a nevelőtestület értekezletén. A házirendben kell meghatározni, hogy mit kell érteni a gyermekek, tanulók nagyobb csoportja alatt. A házirend e kérdéskörben történő szabályozásánál az ésszerű, még elfogadható, a mindennapi gyakorlatnak megfelelő szempontokat kell mérlegelni. Hasonló szabályozás egyébként más jogágban is található, így például a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény 6. §-a (3) bekezdésének b) pontja szerint az önkormányzat döntése előtt az érintett, megfelelő szintű szakszervezetekkel véleményezteti a közalkalmazottak nagyobb csoportját érintő intézkedések tervezetét. Érdemes ezért az intézményi szabályozás előtt tájékozódni arról, hogy milyen módon oldották meg e kérdés rendezését az érintett helyi önkormányzatnál.
Nem lenne célszerű ezt a határt a gyermekek, tanulók ötven százalékánál nagyobb létszámnál meghúzni. A nyelvtani értelmezés alapján el lehet ugyan jutni ehhez a következtetéshez [az ötvenegy százalékot kitevő csoport nagyobb, mint a negyvenkilenc], azonban ez a megoldás nehezen egyeztethető össze azzal a nyilvánvaló jogalkotói szándékkal, hogy a szülői szervezet (közösség) minél szélesebb körben közre tudjon működni az intézményi döntéshozatali folyamatban. A közoktatásról szóló törvény értelmező rendelkezéseit megállapító 121. §-ának (6) bekezdése a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló törvény rendelkezéseit értelmezi abból a szempontból, hogy a vezetői megbízásnál mely közoktatási intézményt kell nemzeti, etnikai kisebbségi feladatok ellátásában közreműködő intézménynek tekinteni. Több feltétel között ahhoz köti ennek fennállását, hogy a gyermekek, tanulók legalább huszonöt százaléka vegyen részt a nemzeti, etnikai óvodai nevelésben, illetve nevelésben-oktatásban. Ebből a szabályozásból kiindulva indokolt, hogy a házirend is hasonló arányt állapítson meg a gyermekek, tanulók nagyobb csoportjának értelmezésére. E szabályozás egyébként kihatással van az óvodaszék, iskolaszék, kollégiumi szék működésére is, mivel a közoktatásról szóló törvény 61. §-ának (5) bekezdése szerint az érintett szervezetek javaslattevő jogkörrel rendelkeznek a nevelési-oktatási intézmény működésével kapcsolatos valamennyi kérdéskörben, különös tekintettel a nevelési-oktatási intézmény irányítását, a vezető személyét, az intézmény egészét vagy a tanulók nagyobb csoportját érintő kérdésekben.

Tanulói közösségek működésével kapcsolatos helyi szabályozás

A közoktatásról szóló törvény 62. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulók az iskolában, illetve a kollégiumban közös tevékenységük megszervezése céljára diákköröket hozhatnak létre a házirendben meghatározottak szerint. A házirend e körben az eljárási kérdéseket, továbbá a diákkör létrehozásának feltételeit kell hogy rendezze. A diákkörök fogalmát a közoktatásról szóló törvény 53. §-ának b) pontja határozza meg: szakkör, érdeklődési kör, önképző kör, énekkar, művészeti csoport.
A közoktatásról szóló törvény 11. §-a (1) bekezdésének f/ pontja szerint a tanuló jogosult részt venni a diákkör munkájában, és jogosult kezdeményezni annak létrehozását, hogy e kezdeményezésnek milyen formában kell megtörténnie, és hány kezdeményezés szükséges ahhoz, hogy a diákkör létrejöjjön, arról a házirendnek kell rendelkeznie. A diákkör a közoktatásról szóló törvény 66. §-ának (1) bekezdése alapján diákönkormányzatként is működhet. A diákönkormányzatként működő diákkör a saját működéséről maga dönt.
A házirendnek ki kell térnie arra is, hogy mely esetben működhet a diákkör az iskola által rendelkezésre bocsátott időkeret terhére, azaz „ingyenesen”, s mely esetben kell a diákkör munkájában részt vevő tanulónak költségtérítést fizetnie. A közoktatásról szóló törvény 102. §-a (2) bekezdésének b) pontja alapján a fenntartó határozza meg a költségtérítés megállapításának szabályait, a szociális alapon adható kedvezmények feltételeit. E kérdéskörben tehát a házirend nem szabályozhat. Az iskola, illetve a kollégium a fenntartói szabályozás keretei között adhat több vagy kevesebb kedvezményt a tanuló részére.
A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (4) bekezdése szerint a diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatát az érintett tanulóközösség fogadja el, és a nevelőtestület hagyja jóvá. A szervezeti és működési szabályzat jóváhagyása csak akkor tagadható meg, ha az szabálysértő, vagy ellentétes az iskola szervezeti és működési szabályzatával, illetve házirendjével. Ez a rendelkezés nem jogosítja fel az iskolát, illetve a kollégiumot arra, hogy mindenféle korlátokat állítson a diákönkormányzat létrejötte és működése elé. Nincs szükség e kérdéskörben tételes szabályozásra. A diákönkormányzat szervezeti és működési szabályzatának jóváhagyásakor általánosságban kell vizsgálnia a nevelőtestületnek, hogy van-e olyan rendelkezése a szervezeti és működési szabályzatnak, amely ellenétes az említett intézményi szabályzatokban foglaltakkal.

A diákönkormányzatok szerepe

A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet az iskolai és a kollégiumi diákönkormányzat részére állapít meg hatásköröket.
– A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (1) bekezdése szerint a tanulók érdekeik képviseletére diákönkormányzatot hozhatnak létre. A diákönkormányzat tevékenysége a tanulókat érintő valamennyi kérdésre kiterjed.
– Az iskolában és a kollégiumban több diákönkormányzat is tevékenykedhet. A diákönkormányzat megalapítása olyan tanulói jog, amelyet az iskola vezetői, pedagógusai és más dolgozói nem korlátozhatnak.
– Abban az esetben, ha az iskolában, illetve a kollégiumban több diákönkormányzat tevékenykedik, a közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (2) bekezdése szerint az járhat el az iskola, illetve a kollégium egészét érintő ügyekben, amelyik megválasztásában a legtöbb tanuló vett részt, feltéve azonban, hogy a tanulók több mint ötven százalékának képviselete biztosított. Ilyen önkormányzat hiányában az iskolában, kollégiumban működő diákönkormányzatok közös szervezetet hozhatnak létre, vagy megbízhatják valamelyik diákönkormányzatot az intézmény egészét érintő ügyek intézésére.
– A diákönkormányzat véleményt nyilváníthat, javaslattal élhet a nevelési-oktatási intézmény működésével és a tanulókkal kapcsolatos valamennyi kérdésben. Az a véleményezési jog általános, amely nem kötött semmilyen nevelőtestületi vagy vezetői kezdeményezéshez, engedélyhez.
A házirendben lehet szabályozni a véleményezési jog érvényesüléséhez szükséges eljárási kérdéseket, így például azt, milyen módon ismerheti meg a diákönkormányzat az aktuális ügyeket, s ezzel összefüggésben milyen időpontban, milyen formában, kihez juttathatja el a véleményét. [E kérdéskörben a szervezeti és működési szabályzatban is kell szabályozni.]
A közoktatásról szóló törvény 63. §-ának (7) bekezdése szerint évente legalább egy alkalommal diákközgyűlést kell szervezni, melynek keretei között áttekintik többek között a tanulói jogok érvényesítését. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-a felsorolja azokat az ügyeket, amelyekben az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményének kikérése nélkül nem lehet dönteni. Ez a jogosultság több mint az általános véleményezési jog annyiban, hogy az iskolai, illetve a kollégiumi döntés érvényességének előfeltétele az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményének a megkérése. A vélemény nem kötelező, azonban a vélemény kikérésének elmaradása jogsértő. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján az iskolai, illetve a kollégiumi diákönkormányzat véleményét többek között ki kell kérni a tanulók nagyobb részét érintő kérdések meghozatalánál. Az, hogy mi tekinthető a tanulók nagyobb közösségének, a házirendben kell meghatározni. Figyelembe véve, hogy a szülői szervezet (közösség) véleményezési joga tekintetében is meg kell határozni, mi minősül a tanulók nagyobb közösségének, indokolt, hogy mind a két esetben hasonló szabályozás történjen.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-ának (6) bekezdése alapján az évi rendes diákközgyűlésen többek között át kell tekinteni a gyermeki és a tanulói jogok helyzetét, e jogok érvényesülését, valamint a házirendben meghatározottak végrehajtásának tapasztalatait. Az évi rendes diákközgyűlés összehívásával kapcsolatos eljárási kérdések meghatározása része lehet az iskolai, illetve a kollégiumi házirendnek. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 31. §-ának (4)-(9) bekezdése számos eljárási kérdést meghatároz. Előírja például, hogy az évi rendes diákközgyűlés összehívását az iskolai, kollégiumi diákönkormányzat vezetője kezdeményezi a tanév helyi rendjében meghatározottak szerint. De hogy ez a kezdeményezés milyen módon történjen, milyen formában és kinél, az a házirendben szabályozható kérdés. A miniszteri rendelet alapján a rendkívüli diákközgyűlés összehívását az iskolai, a kollégiumi diákönkormányzat vezetője vagy az iskola igazgatója, a kollégium igazgatója, vezetője kezdeményezheti. Az ezzel kapcsolatos eljárási kérdések meghatározására is lehetőség van a házirendben. Nincs akadálya annak, hogy a diákközgyűlés lebonyolításával összefüggő eljárási kérdések is beépüljenek a házirendbe. Például a határozatképesség, a szavazatszámlálás, a kérdésfeltevés és a válaszolás ügyei is rendezhetők a házirend keretei között.

Az óvodákra vonatkozó külön szabályok

Az óvodai házirendek összeállítása során kevesebb kérdés rendezésére van szükség, mint az iskolai, illetve a kollégiumi házirendekben. A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (7) bekezdése szerint az óvoda házirendje határozza meg a gyermeki jogok és kötelességek gyakorlásával a gyermek óvodai életrendjével kapcsolatos rendelkezéseket. Az óvodai házirendnek lényegesen el kell térnie az iskolai házirend előírásaitól, hiszen minden egyes gyermeki jog gyakorlásánál figyelembe kell venni, hogy az érintettek életkoruknál fogva milyen módon vehetnek részt az egyes jogok érvényesítésében. A házirend elkészítésénél és magánál az egész óvodai működés és életrend kialakításánál irányadó a közoktatásról szóló törvény gyermeki jogokat megállapító valamennyi rendelkezése, amelynek érvényesülésén keresztül kell biztosítani a gyermek emberi méltóságának tiszteletét, a gyermek védelmét minden fizikai és lelki erőszakkal szemben. Az óvodai nevelés során, az ott folyó pedagógiai munkán keresztül kell érvényesülnie annak a gyermeki jognak, hogy a gyermeknek lehetőséget kell biztosítani képességének kibontakoztatásához, érdeklődésének felkeltéséhez és kielégítéséhez. Értelemszerű, hogy e kérdések házirenddel történő szabályozása nem a gyermeknek, hanem a szülőnek szólhat. Minden olyan lehetőségről, amely biztosított ahhoz, hogy a gyermek személyiségi jogai kiteljesedjenek, hogy megvalósíthassa önrendelkezési jogát, cselekvési szabadságát, hogy megóvják minden olyan konfliktustól, amely sértené méltóságát, a szülő részére kell iránymutatást adni a házirendben.
Az óvodai házirend határozza meg a gyermek óvodai életrendjét, amely értelemszerűen kihat a szülőre, hiszen ehhez igazodva kell gondoskodni arról, hogy gyermekét elvigye az óvodába, illetve onnan hazavigye. Az óvodai életrend foglalja magában az óvodai nevelés egészét, azt a pedagógiai munkát, amely biztosítja az óvodás gyermek megfelelő ellátását. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (1) bekezdése szerint az óvodai nevelés a gyermek neveléséhez szükséges, a teljes óvodai életet magában foglaló foglakozások keretében folyik. Ebből az következik, hogy az óvoda a nyitva tartástól kezdődően a zárásig „foglalkozásokból” áll, s nem pedig felügyeleti feladatokból.
A házirend megalkotásánál figyelembe kell venni a közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (4) bekezdésében foglaltakat is: az óvodai foglalkozásokat oly módon kell megszervezni, hogy az óvoda a szülő igényei szerint eleget tudjon tenni az óvodai neveléssel és a gyermekek napközbeni ellátásával összefüggő feladatainak. A közoktatásról szóló törvény 24. §-ának (3) bekezdése szerint a gyermek abban az évben, amelyben az ötödik életévét betölti, napi négy órát köteles részt venni az óvodai nevelésben. A házirendben tehát oly módon kell kialakítani az óvodai életrendet, hogy a szülő a gyermekét négy óra eltelte után haza tudja vinni.
A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló miniszteri rendelet 2. §-ának (7) bekezdése további útmutatást ad az óvodai házirendek összeállításához. Az említett rendelkezések szerint az óvodában úgy kell kialakítani a napirendet, hogy a szülők a házirendben meghatározottak szerint gyermeküket az óvodai tevékenység zavarása nélkül behozhassák, illetve hazavihessék. A házirendben tehát pontosan meg kell határozni azt a menetrendet, amelyek megtartásával szervezik az óvodai foglalkozásokat, és amelynek megszakításával, vagy amelynek folytatása mellett a gyermekek ki- és behozatala megtörténhet.

A házirend elfogadása és jóváhagyása és „kihirdetése”

A házirend elfogadása és jóváhagyása

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának új (9) bekezdése szerint a házirendet az óvoda, az iskola, a kollégium vezetője készíti el, a nevelőtestület fogadja el, és a fenntartó jóváhagyásával válik érvényessé. Ezek közül a rendelkezések közül az új, a gyökeres változást eredményező módosítás a fenntartói jóváhagyás beépülése a jóváhagyási eljárásba. A fenntartói jóváhagyás – mint az intézményi dokumentum bevezetésének az előfeltétele – gyakorlat volt ez idáig is a szervezeti és működési szabályzat, illetőleg a nevelési program, a pedagógiai program esetében.

A házirend elkészítése és bevezetése azonban ez idáig intézményi „belső ügy” volt. A változtatásra azért volt szükség, mivel a módosítások nyomán a házirend a korábbinál sokkal szélesebb körben határozza meg az óvodai élettel, a tanulói jogviszonnyal, a kollégiumi tagsági jogviszonnyal összefüggő jogokat és kötelezettségeket. Mindenképpen szükségessé vált ezért egy olyan külső kontroll, amelynek a feladata a törvényességi szempontok érvényre jutásának biztosítása a nevelési-oktatási intézményben.

Nem változtak meg azok a rendelkezések, amelyekben foglaltak alapján a házirend elfogadásakor, illetve módosításakor

– az iskolaszéket, a kollégiumi széket, az óvodaszéket,

– továbbá az iskolai kollégiumi diákönkormányzatot egyetértési jog illeti meg. Ez az egyetértési jog azt jelenti, hogy az érintettek kifejezett támogató nyilatkozatára van szükség a házirend elfogadásához annak minden rendelkezése tekintetében. Az egyetértési jogot az érintett testületeknek kell gyakorolni a működésüket meghatározó rendelkezések szerint. A nyilatkozatot írásos formában kell rögzíteni. Természetszerűen, ha az adott intézményben nem működik az egyetértési jog gyakorlására jogosult szervezet, abban az esetben a házirend elfogadásához az egyetértésüket nem lehet beszerezni, illetve megkövetelni. A közoktatásról szóló törvény 84. §-ának (6) bekezdése szerint az, aki a nevelési-oktatási intézményben egyetértési jogot gyakorol, nyilatkozatát harminc napon belül teheti meg. Ez a határidő a másik félhez intézett nyilatkozattal legfeljebb egy alkalommal harminc nappal meghosszabbítható. A határidő elmulasztása jogvesztő, igazolásnak nincs helye. Ha az érdekeltek között vita alakul ki, abban az esetben egy kilenc tagból álló bizottságot kell létrehozni. A bizottságba három tagot delegál a nevelőtestület, három tagot az egyetértési jog gyakorlója, három tagot pedig a nevelési-oktatási intézmény fenntartója kér fel.

Miután az új rendelkezések alapján a házirend fenntartói jóváhagyást követően vezethető be, a közoktatásról szóló törvény 2003. évi módosítása érintette a fenntartói irányítás kérdéseit is. A 103. § új (1) bekezdése szerint a fenntartó a házirend jóváhagyását csak akkor tagadhatja meg, ha az jogszabályt sért. E rendelkezésből következik, hogy a fenntartói jóváhagyás megtagadásakor pontosan meg kell jelölni azt a jogszabályi helyet, amely e döntés alapjául szolgál. Hogy mit kell érteni jogszabály alatt, azt a közoktatásról szóló törvény 121. §-a (1) bekezdésének 19. pontja határozza meg. Ennél az értelmező rendelkezésnél az óvodák, iskolák és kollégiumok számára az a fontos, hogy meghatározza azt a kört is, amelyben a helyi önkormányzat, amennyiben intézményfenntartó, rendeletet adhat ki. A házirend jóváhagyásának megtagadása tehát a helyi önkormányzat által kiadott rendeletre hivatkozással csak akkor jogszerű, ha a szabályozás a közoktatásról szóló törvény említett rendelkezése alapján került kiadásra.

Abban az esetben, ha a házirend, illetve módosításával kapcsolatosan a fenntartó harminc napon belül, helyi önkormányzat által fenntartott nevelési-oktatási intézmény esetén a helyi önkormányzat a harmincadik napot követő első közgyűlésen nem nyilatkozik, a házirendet jóváhagyottnak kell tekinteni.

A közoktatásról szóló törvény 129. §-ának (8) bekezdése alapján az óvodáknak, iskoláknak, kollégiumoknak 2004. december 31-ig felül kell vizsgálniuk házirendjüket, és meg kell küldeniük a fenntartó részére jóváhagyás céljából. Ha a fenntartó ötnél több nevelési-oktatási intézményt tart fenn, ütemtervet készíthet, amelyben meghatározhatja, hogy melyik nevelési-oktatási intézménynek mikorra kell felülvizsgálnia és benyújtania a házirendjét. Az ütemtervben a legkorábbi időpont 2004. november 30-a lehet.

A házirend nyilvánosságra hozatala, „kihirdetése”

A közoktatásról szóló törvény 40. §-ának (12) bekezdése szerint a szervezeti és működési szabályzatot, a házirendet és az intézményi minőségirányítási programot nyilvánosságra kell hozni. A házirend egy példányát az óvodába, iskolába, kollégiumba történő beíratkozáskor a szülőnek, tanulónak át kell adni. A nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló 11/1994. (VI. 8.) MKM rendelet 8. §-ának (4) bekezdése alapján a házirendet az óvodának, iskolának, kollégiumnak nyilvánosságra kell hoznia. A nyilvánosságra hozatal elengedhetetlen, hiszen csak abban az esetben lehet megkövetelni az abban foglaltak megtartását, ha azt az érdekeltek, a címzettek ismerik. A nyilvánosságra hozatal jelenti ennek az iskolai dokumentumnak az érdekeltekkel történő közlését, a kihirdetését. A nyilvánosságra hozatal elmulasztása jogszabálysértő helyzetet eredményez.

A nyilvánosságra hozatal azt jelenti, hogy a házirendet az intézményben olyan helyen kell elhelyezni, hogy azt a pedagógusok, a szülők és a tanulók szabadon megtekinthessék. A megtekintés adott esetben nem nyújt elégséges információt az érdekeltek részére, ezért az óvoda, iskola, kollégium vezetőjének vagy az általa kijelölt pedagógusnak gondoskodnia kell arról is, hogy a szülők, tanulók a szükséges tájékoztatást a házirendben foglaltak vonatkozásában megkapják. A legcélszerűbbnek látszik a házirendnek az iskolai, kollégiumi könyvtárban, az óvodai könyvtárszobában történő elhelyezése. A tájékoztatással összefüggő feladatok ellátásával megbízható az óvodai, iskolai, kollégiumi könyvtáros tanár.