Hannibál tanár úr kísértete

Az ország sorsa évtizedekre, nem kizárt örökre eldőlt. Nem hazudott a miniszterelnök-pártelnök, mikor bejelentette – persze másképpen fogalmazva – célunk beteljesedett, megszüntettük a jogállamot, felszámoltuk a szabadságjogokat, hozzátéve: adjatok még tizenöt évet és garantálom országomban soha, senkinek nem fog eszébe jutni, hogy uborkafát ültessen a felkapaszkodáshoz. Ne legyen kétsége senkinek, ez egy reális és ráadásul szerény igény.

Az ország sorsa nem az orbáni diktatúra lassú, lopakodó kiépítésével dőlt el, hanem azzal, hogy gyermekeink felnevelése olyanok kezében volt, van, lesz, akiknek jó része nem érti, mi zajlik az országban, akik meg értik azok támogatják a folyamatot. Ez a csoport a pedagógusok csoportja az óvodapedagógustól az egyetemi tanárig.

A gyermekek nevelése, a gyermekek felkészítése a legfontosabb és a leghatékonyabb eszköz a társadalom féken-tartásához, kordába-szorításához vagy éppen ellenkezőleg mobilizálásához, a fejlődés szolgálatába állításához. A hatalom viszonya az oktatáshoz, kifejezi a hatalom viszonyát a társadalmi haladáshoz.

Magyarország érdekes és sajátos adottsága az a folyamat, amelyik – nagyon rövid ideig tartó megszakítással – garantálja az információk, a tapasztalatok, az ismeretek közvetítése állami monopóliuma fenntartását, ily módon a hatalom számára a tömegek gondolkodása feletti uralmat. A gondolkodás kordában tartásában a leghatékonyabb segítőtárs az az egyházi kör, amely most jutalmul visszakapta korábbi státuszát: ők a bevett egyházak.

A két világháború közötti időszak tekinthető a magyar érdekek legteljesebb és legsötétebb elárulása időszakának, politikusai túlnyomó többségét és a végrehajtó szervezet vezető garnitúráját az ország jövője árulójának. A király nélküli királyság létrehozása és fenntartása volt a nemesség és az egyház összeesküvése a haladás, a demokratikus átalakulás ellen. Uralmuk a tömegek kisemmizésére, elnyomására, szegénységben tartására épült. Az oktatási rendszer állami kézben tartása pedig garantálta, hogy a széles tömegek ne jussanak el annak felismeréséig, Nagy-Magyarország eszméje nem több egy hazug illúziónál, a valóságos társadalmi problémák eltakarásához, a fensőbbségbe vetett hit fenntartásához.

Az önző és szűk látókörű uralkodó osztály leváltása a háború után méltó és megérdemelt büntetésnek tekinthető. Az eszme, amelynek nevében mindez megtörtént szintén hazugság volt, végrehajtói pedig nem kevésbé voltak önzők és rövidlátók, mint elődjeik. Az tény, az új diktatúra elitcserét hajtott végre. Sok millióan szerezhettek diplomát olyan családok gyermekeként, amelyhez tartozók korábban az érettségiről sem álmodhattak. Az állami kézben tartott oktatási rendszer továbbra is jól teljesített. Garantálta, hogy az igazság sose kapjon hivatalos elismerést, garantálta, hogy ne váljon gyakorlattá a kritikus gondolkozás, garantálta, hogy az emberek továbbra is fentről várják a csodát.

A rendszerváltás a városi értelmiség szerencsés helyzetfelismerésén alapuló megegyezés volt. A rendszerváltó értelmiség – a két világháború közötti elit és a háború utáni új elit leszármazottai – először az ország történelmében szakítottak minden hagyománnyal és elfogadták: Magyarország legyen köztársaság, szociális piacgazdaságot építő jogállam. A szükséges intézmények létrejöttek, a jogrendszer átalakult, még az oktatás is megszabadult az államtól. Csak a végrehajtáshoz hiányzott az erő, hiányzott az öntudatos polgárság. Ennek oka nemcsak a feudális hagyományok továbbélésére, nemcsak a rossz iskolára vezethető vissza, hanem arra is, hogy azoknak, akik megváltoztathatták volna a közgondolkodást, nem nyílott rá lehetőségük. Megválaszolhatatlan mi lett volna, ha köztünk maradnak azok, aki elestek a két világháborúban, meggyilkoltak a haláltáborokban. Megválaszolhatatlan az is, mi lett volna, ha nincs a száz éve tartó, ma is folytatódó kivándorlás és az új hazát keresők itthon bontakoztatják ki tehetségüket, itthon alapítanak családot.

A miniszterelnök-pártelnök ellenforradalma annak felismerésére épült, hogy az emberek sokkal jobban szeretik, ha megmondják, mit kell tenniük, mintha saját maguknak kell kitalálniuk azt. Nem is titkolta, nem a diktatúrával, hanem irányítóival volt gondja. Tudta mi a teendő. Kiépíteni újra a totális államot. Egészen pontosan a kormány, még pontosabban az ő kezébe összpontosítani a döntés és a végrehajtás jogát.

Hazugság lenne mindezt a pedagógusokra kenni? Miért lenne nagyobb a felelősségük, mint az orvosoké, jogászoké, magukat értelmiségieknek vallóké? Miért lenne nagyobb az igényük a tisztánlátásra, a független gondolkodásra? Lehet jobb a pedagógusok tábora, mint az a közeg, amelyben működik? Jobb nem, de rosszabb igen. Bekövetkezik ez az állapot, amikor a pedagógustábort elhagyják azok, akik rádöbbennek, szerepük nem több, mint az állami akarat közvetítése, az elnyomó rendszer erősítése, azok, akik rádöbbenek, lelkiismeretükkel nem egyeztethető össze a hatalom kiszolgálása. Talán látták, talán ismerik Hannibál tanár úr történetét? A megmaradók akarva, akaratlanul, tudatosan vagy rövidlátásból közvetítik a kirekesztés eszméit, elhallgatják, elferdítik a tényeket, manipulálva ezáltal a közgondolkozást. Mivel nem készítenek fel a kételkedésre, az önálló ismeretszerzésre, az olvasott szöveg megértésére, alattvalókat nevelnek. Tevékenységük végzetes, az eredmény maradandó.

A keresztény szabadság az oktatás területén is érvényesül: az állam mindenható. Megmondja, ki taníthat, mit, és miből, ki tanulhat, hol és meddig. A gyermek az államé. Nincs menekvés.

Szüdi János

PS.: 2019. július 18. Megjelent a TÖRVÉNY! Elrendeli: négyéves kortól kötelező az óvoda, hatéves kortól az iskola. Felmentést adhat – az intézményvezető helyett – a hivatal. Nincs többé magántanuló. Egyéni munkarendet engedélyezhet – az intézményvezető helyett – a hivatal. Csökkenti a bürokráciát: a nevelőtestület, a szülői és a diákszervezet nem készít a jövőben véleményt az intézményvezetői pályázatokról. Növeli a hatékonyságot: szűkíti a tankönyvkészítésre jogosultak körét. Fokozza az iskolák átjárhatóságát: ellehetetleníti az alternatív iskolákat. Megszilárdítja a munkafegyelmet: korlátlan felhatalmazást ad a miniszternek az állami intézmények vezetői felmentéséhez. Közeleg a tanév első napja. Kinyílnak az intézmények kapui, belépnek a gyermekek, a szülők. Osztály vigyázz! Mintha mi

2019.09.13.

Nincs hozzászólás »

No comments yet.

RSS feed for comments on this post. TrackBack URL

Leave a comment

designed by János Szüdi Harcolj a spam ellen! Katt ide!