Háború és béke
Krisztus sorsa is igazolja, hogy szeretetre építve kevés a remény egy közösség tartós összekovácsolására. Ezzel ellentétben a gyűlöletre sokszor lehetett sikeresen, akár hosszú időre szólóan is politikát alapozni.
Az egész világban hatalommegszerző és hatalommegtartó erőnek bizonyult az uszítás, a gyűlölködés, az irigység. Nincs ez másképpen hazánkban sem, amelynek Alaptörvényéből kimaradt a háború elutasítása, mint a konfliktuskezelés lehetséges formája, ellentétben az Alkotmánnyal, amely deklarálja, hogy ezzel az eszközzel a Magyar Köztársaság nem kíván élni. A Magyar Köztársaságnak vége. A helyébe lépő Magyarország a több mint egy évtizede szított lejárató és gyűlölet kampányában született, így nem csoda, hogy teremtőjének éltető eleme a harc.
Azt mondja a közmondás: aki kardot ránt, kard által vész el. A Magyar Köztársaság feltámadásához azonban nem háborúra, hanem éppen ellenkezőleg egy olyan politikai erőre van szükség, amely képes megértetni a választókkal, hogy az, akinek más a véleménye, az nem ellenség csupán ellenfél, és ellene nem háborúban, hanem értelmes vitákban kell győzedelmeskedni.
A bizonyosság, kortól független egyet tudunk érteni, aki aszabadságot jobban szereti és tiszteli, a gyülölködésnél.
Molnár János
2011.07.03. @ 09:51