Miután az erkölcstan órákon minden ötödikes megtanulhatja, miszerint a sok befogadott nép bomlasztotta szét az országot, csak remélni lehet, igaza lesz Vekerdy Tamásnak: a sok felesleges ismeret kihullik a gyermeki agyból. Mert nem a tótok, a zsidók, a cigányok, a svábok miatt akadnak nehézségek hazánkban, hanem a felelőtlen, szűk látókörű politikusok miatt.

Azok miatt a politikusok miatt, akik vették a bátorságot ahhoz, hogy saját érdekeiket a köz érdekei fölé helyezzék. Akik vették a bátorságot ahhoz, hogy álságos ideológiákra építve kettéválasszák az országban élőket, szétverjenek családokat, barátságokat. Akik vették a bátorságot ahhoz, hogy kiüldözzék az országból azokat, akik nem szeretnének alattvalóként élni. Akik vették a bátorságot ahhoz, hogy mindent megszálljanak, amihez hozzáférnek, s minden közpénzforrásra rátenyereljenek. Talán még soha nem hárult ilyen felelősség a pedagógusokra, mivel nekik kellene megmagyarázniuk tanítványaiknak a független polgári lét lényegét, a szabadságjogok tiszteletének szükségességét, a szolidaritás összetartó erejét, az európai identitás nagyszerűségét.

Vajon elvárható-e a pedagógusoktól ez a helytállás? Vajon képesek lehetnek-e a pedagógusok – akik közül sokan ezt a hatalmával minden képzeletet felülmúlóan visszaélő baráti társaságot támogatták – ilyen helytállásra? Nehéz ezekre a kérdésekre megadni a választ. Sőt, nem is lehet megadni ezekre a kérdésekre a választ. Nem, mert ma a pedagógusok alkotják a legkiszolgáltatottabb értelmiségi csoportot. Többségük egy állami hivatali gépezet csavarjává vált, akiknek minden lépését nyomon követi az állam fizetett képviselője, a miniszter által kinevezett igazgató, akiknek számot kell adniuk minden tanítási óráról a pedagógiai rendészet feladatait ellátó szakfelügyeletnek, akiket bekényszerítettek egy köztestületbe, amely etikai felelősségre vonás terhe mellett megtiltja számukra, hogy éljenek a szólásszabadság jogával, akik nem tudnak munkahelyet változtatni, mivel minden állami iskola egy munkahely lett, mivel minden állami pedagógusnak ugyanaz a személy a munkáltatója. Mégis ez az egyetlen értelmiségi csoport, amelynek huszonöt év állt rendelkezésre ahhoz, hogy megtapasztalják, milyen dolog felelősen dönteni, milyen érzés szabadon gondolkodni. Mégis ez az egyetlen értelmiségi csoport, amely közvetlenül megtapasztalhatta, miképpen lehet álságos ígéretekkel évekig hitegetni százötvenezer embert, hogy elaltassák éberségüket, miképpen lehet azt követően, hogy minden szabadságjogukat elvették, ezüst krajcárok helyet üveggyöngyökkel fizetni. Talán rájönnek a pedagógusok arra, hogy tizenötezer ember pótolható, százötvenezer embert nem. Talán rájönnek a pedagógusok, hogy, ha összefognak legyőzhetetlenek.

Ön mit gondol? Összefognak a pedagógusok? Képesek lesznek helyt állni a pedagógusok? Ön tudna válaszolni ezekre a kérdésekre? Ön mit tenne, ha pedagógus lenne?